Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
Somogyi Néplap 1987. január 3., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET NEM SORSCSAPÁS Miért romlanak a cserearányok? Külkereskedelmünk konA kézi munkától az automatizálásig varjtilbliEs mentege tavaly rosszabbul alakult a tervezettnél, s ennek okai között emlegetjük a cserearányok romlását. Ez a magyarázat mleim mindenki számára érthető, s ha érthető sem okvetlenül elfogadható. Van ennek a cserearányiromtásnlaik valami gyanús kicsengése. Hogyhogy mindig romlik, és sohasem javul? S vajon nincs valami olyan belső hiba, amelynek palástólására használjuk a cserearányronhliás tényeit? iBllöljáróban 'talán, nem árt tisztázni a fogalmat, miit is értünk cserearányon. Némi leegyszerűsítéssel azt, hogy az általunk exportálandó és az általiunk importálandó — tdhiát a cserélendő — áruk ára miként aránylik egymáshoz viszonyítva. Az arány aikfcar romlik, ha eladandó áruink ára a világpiacon csökken vagy ha az importá- landóké emeDkediik; vagy ha esetleg mindkét jelenség egyidejűleg tapasztalható. Vagyis ha egységnyi . magyar áruért kevesebb külföldi árul kapunk. Aligha akad újságol,vasó, aki nie tudná, hogy jelentősen drágult a kávé, s csökkent példának okáért a búza tőzsdei ára. Amiből netán arra következtethetünk, hogy holmi sorscsapással állunk szemben. Elvégre a magyar földiben emberemlékezet óta megterem a búza, de az istennők sem terem meg a kávé... Gyanúink azonban érttől sem akar oszlató; mégsem telhet csupán a természeti adottságok következménye, hogy éppen a mi cserearányaink roralanák, s közben a legfejlettebb országoké javul. Merthogy ezt az arányt másutt is mérik, és a statisztika szerint az Utóbbi öt évben Japán száméra 10, az Egyesült Államok szempontjából pedig 14 százalékkal javultak a cserearányok. Ám ha egy kicsit távolabbra tekintünk vissza, kitűnik: az említett gazdasági nagyhatalmaknak is volt okuk panaszra. Ugyanez a Japán, amelyik 1984-ben egységnyi termékéért 10 százalékkal több árut kapott a világpiacon, mint 1980-ban, 1979—80- ban mintegy 40 százalékos cserearány romlást volt kénytelen elkönyvelni. Az összes konzerválási módszerek közül a fagyasztva szárítás változtatja meg legkevésbé az élelmiszert külsőre — színre, ízre. A felhasználásikor való előkészítés, vagyis az újbóli folyadékfelvétel után alig lehet a frisstől rnegülönlbözifcötni, a tápanyagok, vitaminok is úgyszólván változatlan alakban és értékben maradnak meg benne. A módszer technikai problémáinak megoldására a kutatások továbbra is fblyEzek után már tényleg kíváncsi az ember: mi okozza ezeket a változásokat? Aki emlékszik még a világgazdaság főlbb jelenségeire, annak az 1979—80-as évek emlegetésekor a második nagy olajválság ju,t az eszébe. Az energiahordozókban szegény Japánt mindenekelőtt ez sújtotta, amikor a nagy arányú cserearányromlást elszenvedte. De minit a számok jelzik, igen gyorsan kilábalt a bajiból. Tehette, mert az olaj csak egyike annak a sok százezer terméknek, amely a nemzetközi kereskedelemben gazdát cserél. S Japán — akárcsak az Amerikai Egyesült Államok — a legfejlettebb technika birtokában viszonylag szabadion diktálhatta a legkorszerűbb, példának okáért az diektroniikai termékek árát. Ahhoz, hogy diktálja az áraikat, el is kellett árasztania ezékkel a termékekkel a piacot, vagyis gazdaságát úgy kellett szerveznie — átszerveznie —, hogy miniéi kevesebb energiaforrás felhasználásával minél több korszerű, keresett terméket állítson elő. így térit ki az olajválság kihívása elől. Az utóbbi időszakban a cserearányok javulása főként kért szférában voirt ta- paszitáliható. Ott, ahol a nyersanyag drágulása teremtett előnyös helyzetet a gazdaságban, és ott, ahol a legfejlettebb technika birtokában a legkorszerűhb termékek tömegét dobhatták piacra. A közepesen fejlett nyersanyagokban szegény országok — amelyeknek sorába hazánk is tartozik — értelemszerűen cserearány- romlást szenveditek el. S ha még ezek után is. van némi sorscsapás jellegük ezeknek a változásoknak, vessünk egy pillantást arra: ki miiként reagált az áringadozásokra. Az elmúlt másfél évtizedben csökkent a 'kereslet a vaskohászati termékek iránit. 1970 és 1983 között a Német Szövetségi Köztársaság 1.6 százalékkal, Francilaország pedig 21 százalékkal csökkentette a vaskohászati termékek előállítását, miközben Magyarország 25 százalékkal növelte... Azok az országok, amelyek képesiek termékszerkezetüket megújítani, amelyek a váltónak. A Leybold cég (NSZK) már Sorozatban gyártja új rendszerű fagyasztva-szárí- tó berendezéseit. Az új berendezés úgy működük, hogy a tartósítandó árut először gyorsfagyasztják, amikor is az áru víztartalma mikrokristályos jéggé alakul, de az anyag sejtrendszere nem’ roncs olódik szét; egy vákuumtérben azután a jégkristály vízzé alakulás nélkül elpárolog. zó keresletihez gyorsan alkalmazkodnak, sikeresen vesznek részt a világkereskedelemben. Nem okvetlenül romlanak a cserearányaik, mert ha szükségük van is mondjuk a dráguló ' kávéra, azért szintén dráguló termékekkel tudnak fizetni. Ez pedig nem mondható el rólunk. Miért gyártunk kitartóan Olyasmit, ami nehezen adható el? Más, ismerősebb szavakkal: miért niem korszerűsítjük gyártmányszerkeze- tünket? Egyfelől azért, mert a korszerűbb áru előállításához korszerűbb technika, technológia keli. S ezt többnyire importálni kell. Ám behozatalára épp azért nincs elegendő pénz, mert nincs elég exportképes árunk. Ördögi kör? Nem okvetlenül! Mert a korszerű technológiákhoz még hozzájutunk — például úgy is, hogy külföldi cégekkel vegyesválHa- tokat állapítunk —; de ahhoz, hölgy ezeket a keresett termékeket nagy mennyiségben termelhessük, he keltene szünitétinii az eHadhataitlan cikkek előállítását. S ez számunkra, úgy hat, minden másnál nehezebben megoldható. A gazdaságtalan termelés felszámolása ugyanis az objektív és a szubjektív akadályok sorába ütközik. A döntéseket — hogy mit, mikor fejlesztünk vagy fejlesztünk vissza — olykor inkább az befolyásolja, hogy milyen nálunk az egy.es ágazatok súlya, semmint az, hogy melyek képesek korszerű, jól eladihaAz Epiitőgépgyártó Vállalat eladta veszprémi gyárát, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat pedig a 4-es (budafoki) házgyárát. Gyakori mostanában a nagy értékű közületi ingatlanak adás-vé- tete. Nem is megy már eseményszámba, ha például, csupán egy vállalati-szövetkezeti üdlülőt munkásSzálló^vagy irodaház gazdát cserél. Vállalatok szétválnak és másokkal újból összeállnak. A szécsényd zár- és laikat- gyár nem sokkal azután, hogy elvált az Elzett-től, összeházasodott a BRG-vel s már magnófejeket gyárt sorozatban.. Az Egyesült Izzóból kivált Gábor Áron Gépgyárat vonzó öntödei kapacitása miatt előzetesen már gyáregységévé fogadta a Rekard (a győri Mezőgép) vállalati tanácsa. Időközben azonban kiderült, hogy nem 60 millió, hanem 130 millió forint adósság vár rendezésire, ezért a testűiéit „visszamondta a partit...” Ilyen és hasonló hírek hallatán óhatatlanul felidéződnek a 60-as és 70-.es évek átszervezési hullámai. Akkor az összevonásokat nem előzték meg ilyen gazdasági számítások, körültekintő, részletekbe menő mérlegelések, érdekegyeztetések. A tulajdonosi jogokat gyakorló minisztérium, irányító hatóság központilag döntött. Az érintett vállalat pedig tudomásul vette, hogy a magasabbren- dű népgazdasági érdek érvényesül, feltételezve a nagyobb üzemi méretek előnyét, fölényét. Érthető módon másként hátnak ezek a másítani sorsfordító elhatározások. Minden egyes esetben a közvetlenül érdekelt felek felelős mérlegelésével, érdekegyeztetésével, automatikus döntések születnek. Lehetnek ezek a lépések is politi'kai-társató gyártmányokat produkálni. Emiatt az is megesik, hogy a sikeres ágazatok, vállalatok állal megtermelt jövedelemből átpumpálunk — olykor igen nagy összegeket! — a gazdaságtalanul működőkbe. Ilyen és hasonló okok miatt halad vontatottan a termékszerkezet megújítása. Pedig nincs időnk! Ha, mondjuk, öt év múlva jelenünk meg a piacon azzal, amit ma korszerűnek ítélünk, meglehet, hoigy már egészjen más termékeik iránt nyilvánul meg a fokozott kereslet. És ismét elmondhatjuk: romlanak a cserearányaink . . . A gazdaságtalan termelés visszaszorítása munfcaerő- átcsoportosítással, sőt átmeneti életszínvonal-.r.oml.ással fenyeget. Ennél kényelmei síebbnek látszik, ha ,kesztyűs kézzel” bánunk a,z ész- szerűttenül gazdálkodókkal, abban a hitben, hogy így megőrizzük a társadalom nyugalmát, féltett életszínvonalát. Pedig egy stagnáló gazdaság legföljebb ideig- órádg tudja megőrizni mind a társadalom nyugalmát, mind életezínvonaléit. Ha nem cselekszünk, tovább folytatódik a magyar munka leértékelődése a világpiacon. S tovább romlanak a cserearányok. Ráadásul az elkerülni vélt feszültség még élesebben jelentkezik. Ezént véljük úgy, hogy gyorsabban és határozottabban kell haladni a gazdaságpolitika által kijelölt úton: a gazdaság racionalizálásának útján. G. Zs. dalmi jelentőségűek, gazdaságilag másként megalapozottak, mint a korábbi államigazgatási döntések. A vállalatok jólfelfogatt érdekeiket képviselve kénytelenek előre felmérni a döntés minden következményét, a velejáró előnyöket és hátrányokat, vállalva azok anyagi konzekvenciáit. Felelős módon., sa ját érdekei állal vezérelve járt el a győri Rába vállalati tanácsa is., amikor elhatározta a fővárosi Vörös Csillag Gépgyár hidegüzemének felszámolását. A tevékenység ugyanis veszteségessé vált. A létszám rohamos lemorzsolódását a kiugróan magas, évi 95 ezer forint átlagbérrel sem sikerült megállítani. Az intézkedés 360 dolgozót érint. Holl helyezkedjenek éli? Mehetnének valamennyien Győrbe, az anyavállalathoz dolgozni, Jelentkezett együttes átvételükre és foglalkoztatásukra a Ganz-Mávag, -mégis valószínűleg a környékbeli kispesti üzemekben helyezkednek majd el — mipden bizonnyal kevesebb 'pénzért. A vállalatok érdekegyeztetése egyértelmű és következetes, a társadalom javát szolgálja összevonás és szétválás vagy egy üzem megszüntetése esetén. Az adofc- kapdk, az előnyök-hútirányok mérlegelése aktívummal, mérhető eredménnyel kell záruljon. A dolgozók és a vállalatok érdekegyeztetése viszont sajátos módon valósul meg. A Vörös Csillag Gépgyár hidegüzeméből kilépőik többsége például valószínűleg inkább ragaszkodik majd Kispesthez, a közeli munkahelyhez, miint a kiugróan magas átlagjövedelemhez. Az új elhelyezkedésnél a dolgozók mérlageJiik a kínált lehetőségekéit és a hozzájuk tartozó követelményeket. Az ember—gép és ember— termék kapcsolat fejlődését lényegében két minőségi ugrás jellemzi: az ipari és a tu- dományos-teohniikai forradalom. Az ipari forradalom hozta az első minőségi változásit a XVIII—XIX. század fordulóján. Hajtására a ma- nukfalkturában a kézi . munkát felváltotta az ipari termelés. A XX. század második harmadában pedig elkezdődött tudománytechnikai forradalom. Ezt jellemzi töb- bék között a tudomány közvetlen termelőerővé válása, az energetika, a szerkezeti anyagok és a gyártástechnológia területién bekövetkező gyökeres változások, vala- ‘mdmt az automatizálás. Ezek együttes hatása a termelőerők alapvető minőNem utaznak (és költöznek) Például Győrbe, bármennyi- ne vonzóak is a feltéttelek. A főváros másik végébe átjárni szintén idő- és áldozati gény es. Főleg ha túlmunkával, vgm-.ben többet lehet keresni a szomszédos gyárban. Előfordulhat, hogy egyesek kevesebb pénzért is vállalják majd az új munkahelyet, egyszerűen azért, mert kedvezőbbek a fettételek, a szociális körülmények. A keresetcsökkenést például ellensúlyozza a kisebb fizikai megterhelés vagy az állandó délelőttös műszak, esetleg az eleve lazább teljesítménykövetelmény,. Nyilvánvalóan van a havi 8000 forintos (az országos átlagnál mintegy 2000 forinttal magasabb) átlagbéres mun- káhielyeknek is reális alternatívája. Erre utal az a körülmény, hogy a Vöcsi hideg- üzemében évek átja több vollt a ki-, mint a belépői, s ez végülis a létszám elapadásához, a részleg felszámolásához vezetett. A pénz rendkívül döntő, ám a kétoldalú munkaad ói -munkavállalói szerződések serpenyőiben mégis csak égy téttel. A két serpenyő sok-sok tétele csak együtt mérlegelhető. A vállalat jól felfogott közös érdeke, hogy a teljesítményeket, a követelményeket a műszaki ^társadalmi ész- szérűség, a pszichikai-fizikai elviselő etőség maximumára emeljék. A dolgozó érdeke viszont az, hogy találja meg anyagi számítását. Érje meg jól dolgozni az előkészítésben, a rakodásban, a daru- zásban, a szervezési, a műszaki hiányosságok korrigálásában kezdeményező módon közreműködni. A háztáji gazdaságokhoz, a vgm-ek- hez, némely szövetkezetihez hasonlóam. A romboló, leszerelő hatású teljesítmónyalku ségi megváltozttartásiához, a munkfa termeliékienységéniejk ugráísszierű fokozásához, a termelés növekedéséhez vezet- Az automatizálást az jellemzi, hogy a műszaki berendezésék átveszik az embertől a munkafolyamajtiok vezérlését és ellenőrzését. Az ember így a rendszeresen ismétlődő gépies munkafázisok elvégzése alól' mentesülve egyre nagyobb mértékben végezhet alkotómunkát. Képünkön: a legelterjedtebb és leggyakrabban használt szerszámgéptípus az esztergapad, amelyen forgástest alakú munkadiarabort lehet megmunkálni. Ezt a típust még az ember vezérli, a legmodernebbeket pedig már helyett építő-alkotó béralku szükséges. Az ilyen béralku a szocializmustól nem idegen, társadalmunk fontos alapelviének érvényesítése teszi lehetővé. Nevezetesen azt, hogy mindenki képessége szerint dolgozzon és munkája arányában részesedjen a megtermelt javakból. A hatékony és teljesít- ményfcözponitú ösztönzés azonban csak akkor valósítható meg, ha a vállalatok ugyanolyan önállóságát élveznek a bérezésben, mint például a gyárak, üzemek adás-vételében, felszámolásában. Megfelelő játékszabályok, felelős vállalati magatartás esetén megőrizhető, sőt javítható a vásárlóerő- árualap jelenlegi egyensúlya ás. A béremelés fedezetéül szolgálhat a kapun belüli munkanélküliség felszámolása, a fajlagos anyag- és energiaköltségek, más ráfordítások csökkentése, a minőség javítása és ntem utolsó- sárban a teljesítmények növelése. Az ösztönzés gyökeres megjavításánlalk tennivalód el nem odázhatóafk. S az észszerű érdekegyeztetés az érintett vállalati dolgozók többségének és a társadalom egészének egyértelműen kedvez. A külön érdeket képviselő kisebbség viszont kénytelen eltűnni, hogy eladják vagy felszámolják az üzemet, hogy szigorítják a teljesítmény-követelményeket, erőteljesen dífíerenoiálj'ák a munkajövedelmeket. Még akkor is, ha netán önhibáján kívül került hátrányos helyzetbe. Nem csupán a gazdasági ésszerűség, hanem a demokratizmus fejlesztése is megköveteli, hogy a különböző csoportok, rétegek gyakriam rejtett érdekei felszínre jöjjenek. nyíltan megütközzenek és összehangolásra kerüljenek. A népgazdaság tervszerű irányítása, össztársadalmi érdek érvényesítése túlmutat a részérdekek összegezésén', befolyásolja, módosítja a rétegek, a csoportok törekvéseit;, perspektívát te- rerernt, a hosszabb távú célok szolgálatára ösztönöz. Kovács József FAGYASZTVA SZÁRÍTÁS A Leybold cég berendezése. Lent helyezkedik cl a jégkondenzátor, a hűtőgép, a vákuumpumpa, fent a száraz cső- alagút a számítógép. Vállalati házasságok és válások Ösztönösség helyett tudatos érdekegyeztetés
