Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-16 / 13. szám

1987. január 16., péntek Somogyi Néplap 3 NAPONTA HÚSZEZER TASAK Korszerű, automata lisztcsomagoló tölti az egykilós zacskókat a So­mogy Megyei Gabonafor­galmi Vállalat kaposvári malmában. Naponta egy műszakban húszezer egy- kilogrammos tasakot töl­tenek meg. Ebben az év­ben 8500 tonna liszt cso­magolását tervezik, ebből 2500 tónnányit Budapest­re szállítanak, a többit a megye ellátására. AKADÁLYOK SOROZATA MUNKA ÉS FEGYELEM Már nem is csodálkozom azon, hogy nálunk az 50-es évek első felére szinte mindennek megvolt az „ideológiája”. Nem kivétel ebben a munkafegyelem sem. A kapitalizmusban a munkafegyelem a munkás kiszolgáltatottságán, elbo­csátástól való félelmén ala­pul; a szocializmusban pe­dig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. Elmúlt néhány évtized, és a német, a japán munkás fegyelmét állítjuk magunk elé példaképpen. Lehet per­sze, hogy ők nagyon félnek az elbocsátástól — nem tu­dom. Talán inkább attól fél­nek, hogy vállalatuknak kárt, főnöküknek gondot okoznak. Megkérdezték tő­lem egy politikai foglalkozá­son: ha ide pottyanna az Alföld közepére egy japán autóösszeszerelő üzem, ebben a magyar munkás tudna-e olyan fegyelemmel dolgozni, mint a japán? Rövid eszme­csere után szinte egységes volt az álláspontunk: igen. Elképzeltünk egy üzemet, ahol jó az anyag, a gép, a szerszám; ahol olyan a szer­vezettség, hogy egyből kide­rül, ki rontott el valamit. Elképzeltünk olyan üzemi légkört, ahol a hibát kere­sik és nem a hibást; ahol a másoknak való károkozás a legnagyobb bűn. Kissé csú- folódva, de irigykedve raj­zoltuk míg a japán munkás karikatúráját, aki becsava­rodik, ha hibázik; rohan a művezetőhöz, a gépbeállító- hoz, a minőségellenőrhöz: „gyertek, nézzétek meg, hol a hiba, az anyagban, a szer­számban, ■ a gépben, vagy bennem?”. És addig nem en­gedi a szakembereket el­mozdulni munkapadjától, amíg őt rendbe nem szedik. Elképzeltünk olyan helyze­tet, ahol a minőség csak a munkáson múlik, mert min­den egyéb feltétel adott. Ilyen körülmények között a magyar munkás is olyan, mint a japán. Fegyelmezett és lelkes. És egyiket sem szégyenli. Nem azért fegyelmezett, mert ki van szolgáltatva és fél az elbocsátástól. Nem is azért fegyelmezett, mert a többivel elvtársias a kapcso­lata. Nem is csak azért, mert felszabadulva. a kizsákmá­nyolás alól ia szocializmust építi. Egyszerűen azért, mert beosztotti, munkavállalói kötelessége a jó munka, és ehhez a munkaadó megadta a feltételeket. A munkafe­gyelem csupán a többi „fe­gyelem” végeredménye. A munkafegyelem „ideoló­giai” alapja ma már az, hogy az ember általában szeret dolgozni, hasznosat tenni; munkája révén a társadalmi gyakorlat részese lenni. Ma már nagyon avultnak tűnik, hogy valamikor a munkaer­kölcs, a munkafegyelem egyértelműen munkáserkölcs és beosztotti fegyelem volt. Megmondták felülről, hogy kell viselkedni alul. Itt az ideje, hogy megmond­ják alulról is, hogyan kell viselkedni felül. A vezetés fegyelme legalább olyan fon­tos, mint a vezetők fegyel­mező funkciója. A munkafegyelem lazasá­gáért a beosztott dolgozó ritkán felelős. Ha van mun­ka, akkor dolgozik; Ha a többi termel, ő sem lazsál­hat. Persze a legszervezet­tebb munkahelyen is lehet fegyelmezetlen ember. Késik, részegen jön be, igazolatlanul hiányzik, selejtet gyárt, meg­bízhatatlan. Fel kell neki mondani. Szocialista rend­szerben nincs szükség az eg­zisztenciális és jövedelmi biztonság olyan fokára, amely biztonságot nyújt azoknak is, akik; önmaguk biztonságáért semmit nem tesznek, rende­sen dolgozni nem hajlandók. Ahhoz, hogy a fegyelem üzemen belül megszilárdít­ható legyen, feltétel, hogy a vállalat adjon teret dol­gozói fejlődésének, jellemük, egyéniségük kibontakozta­tásának, a jó együttműködés lehetőségeinek. Fontos a munkához való jog helyes értelmezése. „A munkáltató köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének feltételeit bizto­sítani, valamint a munka­végzés módjára vonatkozóan a szükséges iránymutatást megadni” — mondja a Mun­ka Törvénykönyve. De ki védi meg a munkást, ha akadozik a munkaellátás és kifolyik a pénz zsebéből? Erre az 1884. évi XVII. tör­vény, az ipartörvény sem adott választ, csupán azt mondta ki, hogy „a segéd felmondás nélkül azonnal ki­léphet, ha darabszámra dol­gozik és az iparos őt folya­matos munkával ellátni nem képes”. A munkás, a segéd tehát a kapun belüli mun­kanélküliségből büntetlenül átmehetett a kapun kívüli munkanélküliségbe. A munkahelyi — ezen be­lül a munkarendi, a terme­lési. a minőségi és a tech­nológiai — fegyelem felté­tele a felelősségi fegyelem Ez a szervezeti fegyelem része, eleme. A szervezeti fegyelem megköveteli, hogy minden területnek, minden szintnek meglegyen az egy­személyi felelős vezetője, aki gazdája a területének, és akinek a feje felett nem le­het átnyúlni. Befejezéséhez közeledik a termálfürdő rekonstrukciója Több mint két éve nélkü­lözik az emberek a kapos­vári termálfürdő szolgáltatá­sait. Ennyi idő telt el az épület rekonstrukciójának a kezdete óta. A munkát három ütemre tervezték. Először a fűtés korszerűsítésére került sor még 1984-ben. A második ütem a termálrész teljes fel­újítását tűzte ki célul, és utoljára kerül sor az uszoda rendbetételére. A feladati el­végzésére 1983-as árszinten 120 millió forintot fizettek ki a kivitelezőknek. A hosz- szúra nyúló felújításról Kör- pöly Gábor műszaki ellenőrt kérdeztük. — A rekonstrukció első ré­sze, a fűtés teljesen elké­szült. A régi széntüzelésű kazánokat korszerű gázka­zánokra cseréltük. Ezeknek új kazánházat kellett építe­ni. A négy gázkazán mérete lehetővé teszi, hogy a teljes felújítás után a fűtésen kí­vül az uszoda medencéjének a vizét is melegítsék. Nehezítette a munka meg­kezdését, hogy a DRV az építőiparban nem talált ge­nerálkivitelezőt. A megren­delő legalább 30 vállalattal tárgyalt és tizenkét kivitele­ző kezdett hozzá az elapró­zott feladatok végrehajtásá­hoz. Gyakran előfordult, hogy a vállalatok egymás munkájának az elkészülésé­re vártak, vagy egymást hátráltatták. A felújításra szánt pénz is csak kisébb tételekben állt rendelkezésre. 1985-ben 25, a következő év­ben pedig 22 millió forintot fordíthattak erre a célra. — A kezdetkor egy sor kellemetlen meglepetés ért bennünket. Az intézmény építésekor semmiféle lég­technikái berendezést nem szereltek föl, ezért a víz páráját nem lehetett elve­zetni. A pára pedig elké­pesztő méretű roncsolást végzett a vasszerkezetekben, radiátorokban. A medencetér déli üvegfalát a tartószerke­zet életveszélyes állapota miatt cserélni kellett. A tervek a medencetér mennyezetének egyszeri fes­tését írták elő. Az álmeny- nyezet lebontása után kide­rült, hogy a betonszerkeze­tet erősítő betonvasaik telje­sen tönkrementek. A festés­nek semmi értelme nem lett volna. A régi vakolatot két hónapi munkával sikerült le­verni, hogy utána kétmillió forintos többletköltséggel vastag vakolást és tíz réte­gű, vegyszerálló zománcfes­téket hordjanak fel. — A korrózió a padlófűtés csöveit is szétmarta. 30 cen­ti vastag betont kellett fel­törnünk, majd mindent újra­szigetelnünk műgyantával. Mondanom sem kell, hogy a tervekben ez a munka sem szerepelt. A felújított termálfürdőt most már ellátták a szüksé­ges légtechnikai berendezés­sel. Ennek a felszerelése 15 millió forintba került, a két hőbefúvó és a négy elszívó­rendszer tökéletesen megold­ja a pára elvezetését és a fűtésbe is besegít. A meden­cetér fűtését úgy tervezték, hogy a radiátorok csak a meleg 25 százalékát biztosít­ják. A többi hőt a meden­ce meleg vize és a befúvás adja. — Tavaly karácsonykor szerettünk volna vendégeket fogadni, de az említett ne­hézségek ezt nem tették le­hetővé. Ráadásul nem ez volt az összes kellemetlen­ségünk. A medencetér köve­zetét és a medencék alját csúszásmentes kerámiával akartuk megcsinálni. Ilyet Magyarországon is gyárta­nak, de amikor megnéztük az Agárdon beépített hazai kerámiát, lemondtunk róla. Nagyon csúnya volt. A nádudvari téeszen ke­resztül ^sikerült forintért ki­váló minőségű svéd kerámiá­hoz jutnia a DRV-nek. Az első szállítmány azonban kéthónapos késéssel érkezett meg. Az időben indított ka­mion ugyanis útközben rej­télyes módon eltűnt, így a kerámiák felrakását is későn tudták elkezdeni. Jelenleg ez a munka van hátra. Ha a további szállítmány időben érkezik, az első negyedévben kinyithat a fürdő. — A termál megnyitáskor egy terápiás résszel is bővül. Az egészségügy üzemeltet majd itt 16 ágyat. A bete­gek reggeltől estig kapnak terápiás és utókezelést. Ezen a részen eddig szinte kihasz­nálatlan pihenő volt. A má­sik változás az lesz, hogy a szauna felköltözik a termál­fürdő medencetere mellé. Eddig a zuhanyozóknál is termálvizet használtunk, ez sem használt a csöveknek. Most csak a medencék kap­nak termálvizet. Sok pénzibe került az' épü­let szünetmentes világítása. Áramszünet esetében ezután akkumulátorok biztosítják a szükséges energiát. Ezeket úgy méretezték, hogy később az uszodát is szolgálhassák. Azt nem tudni, hogy erre mikor kerül majd sor, mivél a harmadik ütem munkáira egyelőre nincs pénz. A DRV- nél remélik, hogy 1988-ban folytathatják a rekonstruk­ciót. Az uszoda vízforgató berendezése 10—15 millió fo­rintba kerülne, így ott egy ideig minden marad a régi­ben. Lehőcz Rudolf Bővül a belkereskedelmi választékcsere Az idén tovább bővül a belkereskedelmi választék­csere, a külkereskedelmi áruforgalom kiegészítésének immár csaknem három év­tizede jól bevált módja. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium a szocialista part­nerországok többségével már aláírta az ez évre szóló választékcsere- és határmen­ti árucsere-megállapodáso­kat. Eszerint a szocialista partnerországok belkeres­kedelmi árukészletéből átla­gosan 5—8 százalékkal több kerül a hazai üzletekbe, mint tavaly. A több mint 350 millió rubel, értékű áru 56 százaléka választékcserében, 22 százaléka határmenti árucserében, s ugyancsak 22 százaléka áruházi cserék út­ján jut az országba. Hagyományosan a legna­gyobb cserepartner Cseh­szlovákia; az idén 135 mil­lió rubel értékű árut cserél a magyar belkereskedelem­mel. Csehszlovákiából egye­bek közt konfekcióáruk, elektromos háztartási gé­pen, radiátorok és sportru­házati termékek érkeznek Magyarországra, ahonnan ellenértékként kerámiákat, kozmetikumokat, száraz- tésztát kap a' csehszlovák kereskedelem. Ugyancsak jelentős csere- partner az NDK: idén 40 millió rubel értékű áru cse­rél gazdát. Az NDK-ból elektroakusztikai cikkek, elektromos háztartási gépek, cipők, fűnyirók, optikai játékok érkeznek, a magyar belkereskedelem pedig egye­bek közt bútorokat, csillá­rokat, kozmetikai cikkeket, bőrárukat szállít NDK-beli partnereinek. A Szovjetunióval is növek­szik választékcsere-forgal- munk: a tavalyi 56 millió rubellel szemben idén eléri ai 64 milliót. A hazai üzle­tekbe az áruk nemcsak a Szovjetunió központi belke­reskedelmi árualapjából ér­keznek, a magyar partne­rek tíz szovjet köztársaság­gal önálló választékcsere­üzleteket is kötöttek. A Szovjetunióból a hűtőszekré­nyek, kerékpárok,' órák, hal­konzervek, konyhafelszere- íési tárgyak és szerszámok mellett az idén 500 Lada- gépkocsit is' kapunk válasz­tékcserében. Lengyelországból az idén 55 millió rubel értékű zöld­ségkonzerv, konfekció, kö­töttholmi, .üvegáru és kozme­tikai cikk érezik, s a, ma­gyar belkereskedelem ugyanilyen értékben szállít a lengyel partnereknek tex­tíliát, italárukat s kozmeti­kai termékeket. Bulgáriába 1987-ben 29 millió rubel értékű árut szállít a magyar bekereske- delem, s ugyanennyi érkezik hazánkba a bolgár partne­rektől. AZ árucsere-forga­lomnak mintegy fele áruhá­zi hetek-napok keretében bonyolódik le, ezekből mind­két országban félszázat ren­deznek az idén. Magyar bú­torokért, cipőkért és más árukért többek között a köz­kedvelt zöldség-gyümölcs konzervekkel, szörpökkel, népművészéti cikkekkel fi­zetnek a bolgár vállalatok. Ugyancsak a választékcsere keretében látja el mindkét ország belkereskedelme a budapesti, illetve a szófiai bolgár és magyar ajándék­boltokat hagyományos nép- művészeti, iparművészeti cikkekkel. A megállapodások alapján az idén Kubával több mint háromszorosára növekszik belkereskedelmi választék- csere-forgalmunk, s mindkét részről meghaladja a három millió rubelt. Az árulista is bővül. Elmélkedés a szocializmusról

Next

/
Thumbnails
Contents