Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
4 Somogyi Néplap ■■ KI 1987. január 3., szombat Manufaktúra a Balaton-partján KORSZERŰSÍTETT MUNKAKÖRÜLMÉNYEK A meggymagozó olyan, mint egy 'kilyuggatott szállí- tószaü'ag. Az ötliteres üvegekben vagy az egy -két hektós műanyag hordákban Kdslkunmajsáról érkező pán- dimeggy alkoholillata. A hebvenszázialékos tiszta szeszben tartósított gyümölcs ínycsiklandó és ropogós, mintha akkor szedték1 volna .le a fáról. A gép gyorsan dolgozik; a meggyén alig látszik a mozgó tüske nyoma. — Ezer közül talán egyben, ha benn marad a mag — büszkélkedett Spák Csaba, a BÉV boglárlellei édes • ipart üzeméneK vezetője. A volt szakmunkástanuló- üdülő termei szezon végeztével átalakulnak. No, nem a falakat viszik arreoD, csak egy ,gyárat” rendeznek be: A majdnem mindent kézi erővel megmunkáló üzemben konyakosmeggyet készítenek. Az édesipari gyár a SZOT-itai kötött szerződés szerint átveszi és egész télen foglalkoztatja a nyáron üdültetésiben dolgozókat. E kettős munkaviszonnyal a munkások nem járnak rosz- szuT. Sőt... A kedvezmények mindenhonnan megilletik őket, éppúgy, mint az „éves” dolgozókat. A rostos, kevés létartalmú bogyót a magozás után le- csöpogtetik, hogy könnyen bevonhassák cukonmázzail. A teremben, ahol az előbbi műveletet végzik, nyolc-tíz asszony dolgozott. Tálkában | kapták a konyakaromával ízesített, melég krémcufcrot, bal kézzel beledobták a meggyszemet, s a másik kezükben lévő villával megforgatva kihalászták a bogyót, és tálcára tették. — A fondamtnak, a cukornak mindig melegen keli' lennie — magyarázta az üzemvezető. — Az asztaliba vízzel telt melegítőt építettek, ebbe állítják a tálkát. Az alkoholos meggy cu- korköpenybe zárva érik, és egy-két hét múlva képződik benne az a szirup, ami később a zamatét adja. Volt itt egy látogató, aki azt hitte, hogy injekcióstűt szúrunk a csokiba, és azon keresztül töltjük bele a szirupot — mesélte nevetve a vezető. — A megkeményedett cu- korszem talpát kenjük be először csokoládéval. Vastagabbnak kell lennie, mint máshol, mert az tartja az egész szemet — mutatott egy készülő bonbonra Tűit Józsefné. A csokoládét tömbökben kapják. Ezt egy hatalmas keverőgép gyúrja, miközben a masina oldalfalában csordogáló meleg víz felolvasztja a barna masszát. A csoki — a fémekhez hasonlóan — különböző módon kristályosodik, s hőkezelői kell. Az üzemvezető mutatott néhány, már elkészült bonbont, ami szürkés, rozsdabarna csíkos volt... ízében ugyan nem különbözik a kiváló árutól, de ha a csokoládé külseje nem fényesen barna, akkor nem kerülhet piacra.. A mártás is jó néhány hónapi gyakorlást igényel. A csolkoládémázas meggyet talpára fordítani és kis vonzó „kunkori” formálni a tetejére — nem mindenki tudja egyformán. A dolgozók munkaiját jól ismerő üzemvezetőt hiába próbálták megtéveszteni az összecserélt tálcákkal, amire a kész édességet rakták. Egyik-másik nő kezemunkája azonnal megmutatkozik: mindenkinek van valami jellegzetessége. A bonbon a mártás után egy napig pihen, s válogatás után sztanioilpapiirba csomagolják. Az épület előcsarnokában két vörösrézből készült edény forgott, összelapított betonkeverőkhöz hasonlítottak. — Szójabab és .csillagfürt- magok keverednek benne, ezek simítják, a csokoládéra az aluminium fóliát, s egyben fényesítik is — mondta a fiatal üzemvezető. Az üdülőnek abba a részébe, ahol télen is munka folyik, központi fűtést szereltek. A hatalmas termeket így minden gond nélkül be- fűthetik. A csaknem másfél- száz dolgozó — többségében asszony — igazán kellemes körülmények között munkálkodhat télen. A beruházás, amivel a technológiai vízhálózatot is melegítik, másfélmillió forintba került. Faragó László PIACI KÖRKÉP Gyér adok-íreszek A nagy eszemiszomok után a legtöbben csupán üres teára vágytak, így azután alig volt vásárló Kaposváron az év első hetipiacán. Az árusok persze számoltak ezzel, s azzal is, hogy a kereslet apálya áresést hoz. Aki a zuhogó esőben mégis beszer- zőkörútra indult, tapasztalhatta, hogy végre a Zöldért diktált viszonylag kedvezőbb árakat. A 170—180 forintos helyi árak ellenére 98-ért árulta a Zöldért-bolt a fokhagymát a két ünnep között. Sajnos, csak szerény volt a Hungarofructtól beszerzett tétel, s így ahogy fogy és keveredik a régi áruval, ismét drágul. Azért még a mostani 110—120 forintos ár is elég volt ahhoz, hogy a kiskereskedők ne merjenek előrukkolni 180 forintos készleteikkel. Nyolc forintért kaptunk fejes 'káposztát, 14-ért lilát. Nehezen dacol az idővel a 20 forintos kel. A leveszöldség 38—43, a hozzá való sárgarépa 12—16 forint. Az előbbi áron láttunk karalábét is. A céklát 8 forintért adták. Remélhetően már nem drágul tovább a 7-ért mért burgonya és a kétszer eny- nyibe kerülő főzőhagyma sem. Jócskán magába roskadt az egy hónapja megjelent primőr paradicsom, de 80 forintos árát nem írták át. Továbbra is- 70 forint a száraz bab és 65 a lencse kilója. Jó a választék a 14—20 forintos almából; a 30 forintos körtének főként bizalomgerjesztő állagát dicsérjük. Ez alkalommal 2,50—2,80- ért is bőven volt tojás, néhány termelő megszokásból mégis kitartott a 3—3,30-as ár mellett. Csak 50 forint az élő pecsenyecsirke kilója és egy pár mutatós tyúkot is megkaptunk 200-ért. A tél derekához közeledve egyre megfizethetetlenebb a virág. 25 forint a szegfű és 36 a gerbera szála. pi Hamiskás kereseti igazolások A közalkalmazottak szak- szervezete megyei titkárságának minapi ülésén egy községi tanácselnök tette szóvá, hogy középiskolás leánya után a legmagasabb kollégiumi és menzadíjat fizeti, miközben a kislány egyik osztálytársa, akinek a tsz-elnök édesapja alapfizetésként is majdnem kétszer többet keres, csak fele any- nyit. Még visszássabbá teszi a dolgot, hogy a tanácselnök gyermekének — a térítési díjat is befolyásoló tanulmányi eredménye — egy egész jeggyel jobb, mint osz- tállytársálé. A díjtételek különbsége sejthetően abból fakad, hogy míg a tanácsi dolgozó kereseti igazolását a megyei illetményhivatal töltötte ki fillérnyi pontossággal, addig a szóban forgó tsz ügyintézője (nagyvonalúan lefelé kerekített. A tabi tanács adóügyi csoportvezetője mint gyanús adóalanyát említette a „nagymenő” méhészt, aki négyórás „alibi” állást vállalt, s akinek kimutatható jövedelme a 250Q forintot sem éri el. Csak mellékesen említette, hogy az illető emeletes házat ■ épített, miközben gyermekei után napi két forint napközidíjat fizetett. A két — nyilván korántsem egyedi — példa ugyanazt a kérdést sugallja: ki ellenőrzi a kereseti igazolások hitelességét? A válasz alig hihető, mégis igaz: senki. Ha úgy tetszik, csupán a kitöltőhely becsületességétől függ, hogy valaki a keresetének megfelelő térítési díjat fizeti-e az óvodában vagy iskolában. — Előírások szabályozzák, hogy a különféle esetekben milyen jövedelemtételeket kell figyelembe vennünk — mondta Nagy Ottóné, a megyei illetményhivatal általános osztályvezetője. — Az OTP számára kiadott igazolásoknál például csak az alapjövedelmet, míg az iskolai .napközid íjakhoz egyebek közt a jutalmakat is be kell számítani. Mi a köz- alkalmazottak, pedagógusok, valamint egészségügyi dolgozók — mintegy 25 ezer ember — kereseti igazolásait adjuk ki- A bérszámfejtést számítógép segítségével végezzük, így adataink pontosak. Igaz, idáig ezt sem ellenőrizte senki. A pegyei tanács pénzügyi osztályvezetője, ár. Várfalvi István szavaiból az derült ki, hogy nem is ellenőrizhette, hiszen az iskolának, a tanácsnak sincs erre joga és lehetősége sem. — A gondot áz okozza, hogy a kereseti igazolások egy példányban készülnek, igy a munkahelyen ezeknek nincs nyoma. Mint ahogy olyan szerv sincs, amelynek feladata volna az ellenőrzés. Hat—hét éve a népi ellenőrzéssel vizsgáltam ezt a témát; az akkori szúrópróbaszerű vizsgálatból az derült ki, hogy a kereseti igazolások harmada pontatlan. Ezek közül minden másodiknál fizettek az indokoltnál kevesebbet, míg a többinél „a tévedés” nem változtatott a díjkategórián. Azóta a helyzet még bonyolultabbá vált, hiszen egyre több embernek van olyan kimutathatatlan jövedelme, amelyet voltaképpen figyelembe kéne venni a térítési díj megállapításakor. Mondhatná valaki, a pénzügyi és állampolgári fegyelem lazaságának apró visz- szássága ez. Meglehet vannak súlyosabb visszaélések is, nem lebecsülhető azonban az „alulfizetések” ősz- szege sem, ha tudjuk, hogy a megyében befizetett térítési díj egy évben meghaladja a 120 millió forintot. Dr. Várfalvi István szerint az ellenőrzés megoldásának első lépése a kétpéldányos kereseti igazolás bevezetése lehetne. Mint mondta, ennél is igazságosabb megoldást hozna, ha például a gyermekétkeztetésért mindenki a tényleges árat fizetné, és a szociális szempontokat nem a térítési díjakban, hanem például a családi pótlékokban érvényesítenék. Tény, hogy a jelenlegi sok jogos méltatlankodásra okot adó igazolási rendszer megérett a változtatásra. Bíró Ferenc Emberek „földk Éled a kempingezők klubja Régi szervezet a Magyar Camping és Caravanning Club — s így, idegen helyesírással jegyzi a nevét. Magyarországon tízezer család tagja a klubnak, Somogybán mindössze 156. Szabó László, aki a So- mogytervnél dolgozik és több mint negyedszázada' kempingezik, több társával együtt elhatározta, hogy föléleszti megyénkben ezt a sorvadó mozgalmat. Minden hónap pásodik hétfőjén találkoznak a klubtagok Kaposváron, a Csokonai fogadó egyik termében, amelyet a Siotour biztosított a kempingezőknek. A megyei idegenforgalmi hivatal fölkarolta a klub somogyi szervezetét, ez segítheti a fejlődést. Szabó László elmondta: — Egyelőre nincs nagyobb célunk, mint az, hogy tagokat toborozzunk a maradék százötvenhat mellé. Mi olyan emberek vagyunk, akik szeretnek földközelben lenni, sátorozni. Van, akit elsősorban a természetszeretet vezérel, van, aki azért tartozik közénk,* mert kevés a pénze, viszont szeret világot látni. Így sem olcsó dolog a tunisitáfeteodáis, de még mindig a legolcsóbb szállás a sátor, a lakókocsi. Azon igyekszik most a somogyi vezetőség, hogy megalakuljanak a klub városi csoportjai, mivel ha csak Kaposváron rendeznének összejöveteleket, akkor a vidékiek ezek többségéből kimaradnának. Az utazás, a kulturált szabadidős programok szervezése a cél. Tavasztól őszig ki-ki kedve és pénztárcája szerint elindulhat országjárásra, vagy közelebbre, vagy távolabbra, a határokon túlra, télen pedig az élmények megvitatására, baráti beszélgetésekre hívják egymást a klubtagok. A magyar kempingklub itthon néhány szolgáltatással és kedvezménnyel igyekszik segíteni a hozzá tartozó családokat (ha valaki belép a klubba, azzal automatikusan családjának tagjai is a közösséghez tartozóvá lesznek), és a nemzetközi igazolványt váltó tagok sok külföldi kempingben is kedvezményeket élvezhetnek. De nem ez a legfőbb vonzerő — nagy spórolásra így sem nyílik lehetőség —, hanem a közös utazásokon, avagy a téli klubösszejöveteleken szövődő barátságokért éri meg elsősorban a klub tagjának lenni. Ezt vallják azok, ajtóik már régóta a szervezethez tartoznak. Telex- és telefonszalon Keszthelyen Keszthelyen is átadták a nyilvános telefon- és telexállomást. A felújított, műemlék jellegű épületben 70 négyzetméter alapterületen öt — nemzetközi távhívásra is alkalmas — telefon, valamint telexgép várja a keszthelyieket és az üdülőket. Az új létesítmény szolgáltatásai közé tartozik a hírlap- és az érték ci'kk-árusítás is. (MTI-fotó: — Zóka Gyula felvétele)
