Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-11 / 291. szám

1986. december 11., csütörtök 2 Somogyi Néplap Az 1986. évi Nobel-díjasok a svéd királyi akadémián: álló sor balról jobbra: a svájci Gerd Binnig, a fizikai, az amerikai Joan T. Lee, a kémiai, az amerikai James McGill Buchanan, a közgazdasági, a svájci Heinrich Rohrer, a fizikai, a nyugatnémet Ernst Rus- ka, a fizikai, a magyar származású kanadai John C. Polanyi, a kémiai és az amerikai Dudley R, Hersbach, a kémiai Nobel-díj nyertesei. Ülő sor balról jobbra: az amerikai Stanley Cohen, az orvosi, a nigériai Wole Soyinka, az irodalmi és az amerikai Rita Le- vi-Montalcini az orvosi Nobel-díj 'kitüntetettje. Mitterrand rádióbeszélgetése A törvényjavaslat visszavonása megkésett intézkedés volt „Újjáépítési misszió” Shultz repült A Reagan-kormányzat iránti „bizalom újjáépítésére” he­lyezte a hangsúlyt George Shultz amerikai külügymi­niszter a nyugat-európai partnereivel folytatott keddi megbeszélésein, majd szerdán — az Egyesült Államok kö­zel-keleti diplomatáival tar­tott konzultációja után — Brüsszelbe repült „újjáépítési missziójának” folytatására. Az amerikai külügyminisz­ter szóvivője, Charles Red­man szerint Shultz csak ak­kor és olyan mértékben fog beszélni az iráni fegyverügy- let-botrányról a NATO kül­ügyminiszteri értékezletén, „amikor és amennyire az szükségesnek mutatkozik”. Mint közölte, a brit külügy­miniszter hivatalos vidéki rezidenciáján tartott keddi munkaebéden — amelyen a házigazdán és Shultzon kí­vül részt vett a francia és a nyugatnémet külügyminisz­ter is — „még csak érintő­legesen sem” foglalkozik az Irán-botránnyal. Francois Mitterrand fran­cia elnök az Europe—1 rá­diónak nyilatkozva helyeselte a felsőoktatási törvényja­vaslat visszavonását, hozzá­téve, hogy az megkésett in­tézkedés, amit a diákmozga­lom országos tüntetéssoro­zattal kényszerített ki a kor­mánytól. Helyeselte azt is, hogy a kormány most több hónapos szünetet iktat be társadalmi reformterveinek végrehajtásába. Az államfő méltatta a di­ákmozgalom megfontoltsá­gát, az erőszak elutasítását. Kijelentette, hogy végig „igaz ügyük” mellett volt 6 is, „ajánlotta, javasolta, végül kérte” a törvényjavaslat visz- szavonását a kormánytól. Magáévá tette a diákság szer­dai tüntetésének jelszavát is — soha többé ezt — vagyis, hogy soha ne alkalmazzanak erőszakot egymás ellen vagy az állampolgárok és az ál­lam között. Mitterrand mesterien hasz­nálta ki az alkalmat a kor­mány belpolitikai vereségé­nek hangsúlyozására és a maga tekintélyének növelé­sére. A mai hatalmi képlet­ben önmagát döntőbírónak nevezte, akinek kötelessége számot vetni a franciák ér­zéseivel, de nem rejti véka alá saját véleményét, ha az eltér a kormányétól. Mitter­rand kijelentette, hogy szo­cialista és hű eszméihez, de nem akarja azokat ráerő­szakolni senkire. Ezúttal sem árulta el, hogy indulni akar-e az 1988-as elnökválasztáson újabb hétéves megbízatásért. Ami a legégetőbb külpoli­tikai gondot, a Libanonban fogva tartott francia túszokat illeti, az elnök meghökkentő leleplezéssel szolgált. Közöl­te, hogy Fabius és Chirac Brit fegyver* szállítások Iránnak Nagy-Britannda is szállí­tott az elmúlt években fegy­vereket Iránnak — erősítet­ték meg keddien Londonban. Archibald Hamilton had­ügyminiszter-helyettes a parlament alsóházában fo­lyó vitában közölte, hogy országa legutóbb idén októ­berben adott él hadfelszere­lést Iránnak. Mentegetőzés­képpen hozzátette, hogy „nem igazán fontos” fegyve­rekről van szó. Állítása sze­rint a szállításokra még a néhai Reza Pahlavi sahhal kötött szerződések alapján került sor. Az ügyletet egy fegyvereladással foglalkozó koirmányszervezeten keresz­tül bonyolították le. Tarvaly októberben a had­ügyminisztérium közölte, hogy a fennálló szerződések értelmében harckocsikba és páncélozott szállítójárművek- be való alkatrészeket szállí­tott a hadiban álló ország­nak. Hamilton most nem szólt arról, hogy milyen fegyvereket szállítottak az idén Iránnak. A hír hallatán az egyik képviselő felhívta a figyel­met arra, hogy a szállítások ténye kérdésessé teszi Mar- gareth Thatcher miniszterel­nök nemrégiben tett nyilat­kozatát, amely szerint Nagy- Bri/tannia az elmúlt években .következetesen és szigorúan betartotta a hadianyag szál­lítását tiltó politikai dön­tést”. kormánya idején is felmerült a gondolat: szabadon lehetne bocsátani Anisz Nakast, Sa- pur Bahtiar volt iráni mi­niszterelnök merénylőjét, ha cserébe kiszabadulna minden francia túsz. Mitterrand ki­jelentette, hogy ha a kor­mány erre kérné őt, komo­lyan megfontolná, hogy el­nöki kegyelmet gyakoroljon. A rádióbeszélgetés hazai és nemzetközi témáiban Mitter­rand egyaránt nagy maga- biztossággal érzékeltette el­nöki pozíciójának és politi­kai felfogásának fölényét jobboldali kormányával szemben, s így egy nappal a Chirac-kormány meghátrá­lása után a diákmozgalom­mal szemben elmélyítette a közvélemény tudatában ezt a jobboldali vereséget. Az amerikai külügyminisz­ter szóvivője egyébként . ”>uszta egybeesésnek” ne­vezte azt a tényt, hogy Shultz londoni látogatásával egyide­jűleg hívták az angol fővá­rosba tanácskozásra az Egye­sült Államok egyiptomi, iz­raeli, jordániai, libanoni, szíriai és szaúd-arábiai nagy­követét, valamint a közel- keleti ügyekért felelős kül­ügyi államtitkárt, Richard Murphyt. Shultz külügymi­niszter az időbeli „egybe­esés” nyújtotta alkalmat megragadta arra, hogy szer­dán — Brüsszelbe való el­utazása előtt — a londoni amerikai nagykövetségen maga is konzultáljon közel- keleti diplomatáival. Az ő feladatuk lesz a „romeltaka­rítás” az arab világban. Fegyvernyugvás, kérdőjelekkel A mostani megállapodás tizenhét évi fegyveres küz­delem után első ízben ad lehetőséget az egész ország területére kiterjedő fegyver­nyugvásra, a belpolitikai fe­szültség esetleges oldódásá­ra. Hiába jutott ugyanis Marcos megbuktatása nyo­mán szinte a népakarat hullámán az elnöki székbe a változatlan népszerűséget élvező Corazon Aquino, a kormányzata előtt sorakozó feladatok gyakorlatilag sem­mit sem könnyebbedtek. Elég talán az elmúlt hetek eseményeit, az állandó puccs- híresztelést felidézni ahhoz, hogy tisztán lássuk: az el­nökasszony pozíciója koránt­sem irigylésre méltó. Nem mentes kérdőjelektől persze a most hatályba lé­pett tűzszünet sem. Mennyi­re biztosítható előírásainak betartása? Mi a hadsereg vezetésének szándéka? Sike­rül-e Cory asszonynak féken tartani a „keményebb fellé­pést” sürgető politikai el­lenlábasait? Milyen szerepet játszhat a belső események­ben a fő szövetséges, az Egyesült Államok? A kérdé­sek még hosszan folytatha­tók lennének, ám a képlé­keny és sokismeretlenes bel­politikai képlet miatt hatá­rozott válasz aligha adható rájuk. A jövő szempontjá­ból mindenesetre sokatmon­dó lesz, fennmarad-e a fegy­vernyugvás a szerződésben szereplő két hónapos időtar­tamra, vagy az ellenségeske­dése kiújulása miatt valame­lyik fél hamarabb felmondja a megállapodást. Sz. G. Fegyverszünet pezsgővel. A Fülöp-szigetekl televízióban pezsgővel koccint egymással a megkötött fegyverszünet örö­mére Teofiato Cuingona, a kormány képviselője és Antonio Zumel, a baloldali gerillák küldötte. Jellemző, némileg keser­nyés humort tükröző kari­katúra jelent meg az elmúlt napokban számos világlap­ban: a Fülöp-szigetek elnö­két, Aquino asszonyt ábrá­zolta a rajz, aki egy irdat­lan hosszú, a messzi magas­ba emelkedő lépcsősor alján álldogál. A lépcsőfokok fel­iratai a távol-keleti ország elnöke előtt meredező leg­égetőbb feladatokat szimbo­lizálják: gerillaharcok, föld­reform. támaszpontkérdés, Marcos.hívők, szegénység, írástudatlanság. A karikatúra — ha első­sorban képi szemléletesség­gel is —, felvillantja azt az igencsak bonyolult helyzetet, amelyben az új manilai ve­zetés jelenleg tevékenykedik. A komor kilátások, a nehéz gondok mellett azonban most némileg derűlátóbb je­lentések érkeznek a Fülöp- szigetekről — tegnap lépett ugyanis életbe a kormány­erők és az Űj Népi Hadse­reg elnevezésű gerillaszerve­zet között a hosszú hónapok tárgyalássorozata után meg­kötött tűzszüneti egyezmény. Szerda esti kommentár Kontravezérek édes élete Hová kerülnek a dollármilliók? Egyáltalán nem állítható, hogy a nicairaguaii ellenfor- radalimá szervezettek pénz­hiányban szenvednek. Az Egyesült ÁMaimok hivatalo­san is 100 millió dollárt fo­lyósít a kontráiknak. A Wa­shingtonban gyűrűző politi­kai botrány nyomán pedig az is kiderült: nem hivatalosan, titkos és törvénytelen úton is juttattak dollármilliókat a sandinista vezetés ellen har­colóknak. Ténylegesen azon­ban csak a pénz egy hánya­dát kapják a kantra-táibarok lakói — jelentős összegek a különböző csoportok vezetőd­nek zsebébe vándoroltak. A kontra parancsnokok nem véletlenül édes életéről tu­dósít a Die Zeit című nyu­gatnémet hírmagazin is. ranosmoika. „Csupa dínom- dánom az életük — így be­szél Gerardo Martinez, egy 800 fős egység vezetője. — Szenimitem az egész vezető réteg velejéig korrupt. Fé­nyesre suvdckolt a csizmájuk és piszkos a kezük”. A kontrák valóban érte­nek a piszkos üzletek el ke­néséhez. Íme néhány példa: 1985. októbere és 1986 feb­ruárja között 62 ezer 120 de­rékszíj, hatezer diarab nad­rágtartó, ötvenezer főre szó­ló étkészlet és 53 ezer 576 pár csizmáról nyújtottak be számlát. A csapat létszáma, amelynek vásároltak, saját adataik szerint sem haladja meg a húszezer főt! Komoly „üzílat” a minőséggel végzett mesterkedés. Egy zsák (50 Öefóte iát**« furor, President Reagan chewwg contra írom folt. Calwo. Bobéi» *od Cru* »1 if>e Whíta House Contra policy? Where? U.S. agencies, rebel leaders bicker as key dates near Van okuk az elégedettségre — Reagan elnöknél a kontrave­zérek, Calero, Robelo és Cruz A hivatalos támogatást en­gedélyező amerikai döntést követően a sandinista rend­szer ellen támadó lázadók táboraiban ünnepeltek. A súlyos vérveszteségeket szen­vedett, nélkülöző, demorali­zált kontra harcosak, járha­tatlan hegyvidékiekről szár­mazó igénytelen parasztok a túlélésük biztosítékát vélték az újabb dollármilliókban. Örömük korai volt azonban, hiszen elfeledkeztek vezetőik „érdekeiről”. Az Unió Ntca- raguense Oppositora (UNO) vezetői, valamint a legna­gyobb lázadó csoport, aiz FDN parancsnokai például fejenként évi 840 ezer dollár jövedelmet húznak az ameri­kai titkosszolgálat, a CIA különleges „politikai alapjá­ból”. ök pensze nem harcol­nak a dzsungelben, hanem állandó propagandakörúton vannak a világ minden tá­ján. Más vezetők Miamiban, ,, számkivetésben ’ ’ tengetik életüket. Az itt élő urak kü­lönböző bankszámláira utal­ják át a Nicakaguan Huma­nitarian Assistance Office (az amerikai külügyminisztérium egyik szerve) is azokat az összegeket, amelyeket a kont­rák hadműveleti területein, Hondurasban, Costa Ricában és Nicaraguában kellene fel- hasanálniok. A miMiióknak azonban legtöbbször nyoma vész. kilogramm) harmadosztályú rizs ára például öt dollár, elszámolásra münden esetben tizennégy dolláros elsőosztá­lyú rizs kerül. Hasonló „tranzakció”-kat folytatnak a fegyverekkel is. Egy, az amerikai ellenőrök­nek benyújtott számlán hat­ezer puska szerepelt hatszáz dolláros egységáron. Kide­rült, hogy egy flinta mind­össze százhatvan dollárba ke­rült. „Aljas rágalom” — állít­ják a kontrák, hallván a vá­diakat, amelyeket pedig nem­csak az átpártolt egykori lá­zadók, de amerikai kor­mányszervek és ellenzéki po­litikusok is hangoztatnak. Jack Temel alabamai zsol­dos, harci nevén „Flaco ez­redes” a Sovány elmondta, hogy 1984—85-ben ők képez­ték ki azt a harminc ame­rikai zsoldosból és kétszáztíz kontráiból álló különleges egységet, amelyet a „Pega­zus hadiművelettel” akartak megbízni. Feladatuk, a Ma­nagua elleni terrortámadás során Tornas Borge nicana- guai belügyminisztert kelett volna meggyilkolniuk. Az akciót azonban esélytelennek ítélték és lefújták. Terrel így írja le a Las Vegas hondu- rasi határváros közeliében el­terülő konitratáborokba: uralkodó viszonyokat: „A ve zetők, a régi somozista Nerr Az ellenforradalmároknak szállít a képen látható repülő Is — helyszín a salvadori Ilopango légibázis A rejtélyes átutalások so­rán került át például 70 ezer dollár a panamai Lloyds Bank International Bahamas Ltd egyik konitnaszámlájáról a Costa Rica-i Banco Anglo- Castariquense egy névtelen számlájára, A pénzt felvevő neve és célja ismeretlen. Egyes alvezérek fellázad­tak és leleplezték az élőskö­dőket. „Ezek egyáltalán nem akarnak győzni, ahhoz túlsá­gosan jó dolguk van” — mondja a kontravezetőkről Javier Gomez Ortega, az egyik harcoló alakulat pa­zeiti Gárda tagjai elit módra, saját szögesdróttal elkerített körletekben éltek. Video­magnó, színes tévé, hűtőszek­rény, minden jóval ellátott bárok, csupa kényelem, kom­fort, semmiben sem szenved­tek hiányt. Az amerikai ma­gánszemélyek pénzadomá­nyaiból pukkadásig tömték hasukat. A tábor másik ré­szében a gyakran mezítlábas és csupán egy sovány adag rizsien, vagy babon élő pa­rasztok, az egyszerű harco­sók tengőditek”. Gáti István

Next

/
Thumbnails
Contents