Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
1986. december 11., csütörtök Somogyi Néplap 3 épületeink minősege Szigorúbb lesz a Somber még rosszabbat csinálnak ... A megrendelő többször fizet, a megállapodásban rögzített építési szakaszok végén. Ügy hogy az utolsó számlával miár nemigen lehet „ijesztgetni” az építő cégieket. A beruházási vállalatnak persze segítséget jelent az új rendszer, de belső intézkedésekkel is igyekeznek a maguk módján mind jobb minőséget kicsikarni az építőktől. Elemi érdeke ez a Sombernek, mert a vállalat a megbízóját képviseli, s rég megszűnt már moinopolhely- zete, tehát ha nem védi hatásosan a megrendelő érdekeit, akkor az keres majd másik lebonyolító vállalatot. Űj belső ösztönzési rendszert dolgoznak ki a Somber műszaki ellenőrei számára, amely kétféleképpen is érdekeltté teszi a vállalat embereit, hogy megköveteljék a jó minőséget. Az a cél, hogy ne csak egy építkezés befejezésiékor legyen hatékony a műszaki ellenőrzés, hanem az első kapavágástól az utolsó simításig folyamatosan vizsgálják, segítsék a beruházási vállalat munkatársai az építők munkáját. Szigorúbb lesz a Somber, de nem az a cél, hogy elmér- gesítsék az amúgy is sok vitával terhes helyzetet. A cég a tervező, a megrendelő és a kivitelező vállalatiak, Intézményiek, valamint a saját érdekeit próbálja mindinkább összhangba hozni. Jó példákat is lehat sorolni, bár keveset. Az egyikről — a kórházról — részletesebben is írunk ebben az összeállításiban. Ott bebizonyosodott: sok alvállalkozó is dolgozhat jól együtt. Viszont — visszatérve a lakásépítésekre — a legkevesebb javulást ezektől várhatjuk. Szerződést kötni eleve csak első osztályú munkára lehet, de a Sáév panelgyára annyira elavult, hogy képtelen első osztályú minőséget produkálni. E tényen pedig semmilyen pénzügyi szankció nem tud változtatni. Késve indított perek Dr. Vida Dániel, a megyei bíróság elnökhelyettese tíz éve foglalkozik építési ügyeket érintő perekkel. Tapasztalatairól kérdeztük, illetve arról, hogy az új rendelkezések után lesz-e „áttörés”. — Nagyon sok ilyen vitát dönt el a bíróság. Tíz év elég volt hozzá, hogy megismerjem az építőanyag- gyártástól a szerelőiparig az egész ágazat hibáit, gondjait, és „cseleit” is. Véleményem szerint két dolog kellene a hibák végleges kiküszöböléséhez: az egyik a kínálati piac és a mainál élénlkébb beruházási helyzet,, a másik pedig a teljes kockázatvállalás. Tehát az építő cég a munka hibátlan befejezéséig egy fillért se1?) kapna. Az ország gazdasági nehézségei e kát lehetőséget az elmélet szintjére utasítják. Egyrészt nem várható a beruházások tömeges növekedése, másrészt pedig ilyen tőkeszegény építővállalatok esetén meg kelil tartani a szakaszszámlák rendszerét. Ilyen körülmények között azonban az új szabályozás csupán jobbíthat a helyzeten, de nem oldja meg a gondokat. — Ennyire borúlátó? — Nem vagyok borúlátó, csupán realista. Ez a rendelkezés csak részsegítség, de adminiisatratív eszközökkel nem lehet kikényszeríteni, amit a gazdasági törvényszerűségek másképp befolyásolnak. A most alakuló, illetve már megalakult kisbankok építést finanszírozó, albban kodkázatot is vállaló hitelezési tevékenységében például bízom, ettől föllendülést is remélek. Ám ez már nem a jog, hanem a közgazdaságtudomány területére tartozik. — Maradjunk a jognál. Igen sok az elhúzódó per. A beperelt építővállalatok nyújtani igyekeznek a folyamatot. Ez kiküszöbölhetet- len? — Viszonylag nem sok per húzódik el. Hetven százalékuk három hónap alatt befejeződik, húsz százalékuk fél év múlva véget ér, s csak a perek tíz százaléka tart hat hónapnál hosszabb ideig. . Az abszolút szám azonban valóban nagy. Sokszor észrevesszük mii is az időíhúzásii szándékot; egy gyakorlott bíró az egészen nyilvánvaló halogató akciókat könnyedén vissza tudja verni. De a vállalati jogászok is „dörzsölt” emberek. Aki időt nyer, életet nyer... Az a legnagyobb baj, hogy többnyire két-há- rom évi huzavona után kerülnek bíróság elé a viták, és akkor nekünk kell kibogozni több év összekuszált szálait. A logikus az volna: a megrendelők és az építő- vállalatok ha vitáikat rögtön nem tudják eldönteni, azonnal indítsa meg a pert a magát károsultnak tartó fél. Sóikkal tisztábbak lennének így a viszonyok és gyorsabbak az eljárások. Dr. Vada Dániel — egy évtizedes tapasztala ttáráböf — a nem bíróságra tartozó „hátt'éirinformáciák” közül is átadott egyet: — A perek során kiderül, hogy a vállalatoknál hiányzik a belső ösztönzés. A hi. búkért nem vonják felelősségre az emberéket vagy csak elkésve mondanak nekik egy-két -elmarasztaló szót. Ha a segédmunkástól az igazgatóiig hibájára mindenki a lehető leggyorsabban megkapná a „választ”, akkor az jobban szolgálná a minőségi munkát, mint bármilyen pénzügyi szankció vagy bírósági ítélet. Belső ösztönzés A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat Igazgatója, Lukács László fanyar mosollyal fogadott: — Ez jó rendelkezés, de egyszerűen elhárítható. Az utolsó részszámlára meghagyunk pár ezer forintot, s azután, ha elhúzódik a hiánypótlás, akkor legföljebb nem kapjuk meg azt a pénzt. Szóval: ha gazemberkedni akarnánk, könnyen megtalálnánk a kibúvót. A Tanép azonban nem teheti ezt. A vállalat még a fennmaradásáért küzd, alapvető érdekünk a minőség javítása. Ezzel nyerhetünk ugyanis megrendelőket, a munka pedig nekünk létszükséglet. — Milyen belső ösztönző- rendszerrel próbálják javítani a minőséget? — Először inkább a külső körülményekről szólnék. Másodosztályú, harmadosztályú és osztályba sonolhatatlan alapanyagokat kapunk. Amíg a háttériparban nincs versenyhelyzet, csak az építőiparban-, addig még rajtunk fog csattanni az osltor. Ezt azért kell elmondanom, hogy érthető legyen a következő: iszonyú nehéznek, majdnem lehetétlienniek tartom a tökéletes belső ösztönzésit. Mégis megpróbálkozunk egy, a mainál jobb rendszerrel. Szigorítanunk kell az anyagátvételt, felelőssé kell tenni a művezetőket, az építésvezetőket: légyének igazi gazdái a munkájuknak. Ehhez persze megfelelő önállóságot kell adni nekik. Nem szabad addig egy épület esetében sem véghezvinni a műszaki átadást, amíg belső', vállalati szemlét nem tartunk, a lehető legszigorúbban. — Miért? Eddig ilyennem volt? — Vollt, csak „ellaposodott”. Az építőipar „aranykoráéban kevesebb volt a kapacitás, mint a megrendelés, és akkor, sajnos, alig volt olyan rossz munka, amit át ne vettek volna. Mindenki csak azt hajtotta: sok ház épüljön és hamar, sok üzemépület készüljön, de gyorsan— A minőség, ha a használatot nem gátolta és az építmény nem dőlt össze, akkor nem volt fontos. Ezt a sok-sok éves beidegződést nem lehet egy-két év alatt eltüntetni. Látványos fordulatban nem bízhatunk. Én lennék a legboldogabb, ha most egy csapásra megváltoznál mindem. — A változás, a változtatás önitői is függ. — Remélem, hogy így van. Tőlem és a többi vezetőtől függ, hogy a vállalat hatszáz emberét meg tudjuk-e nyerni, jobb munkára tudjuk-e serkentemi. Valamint az, hogy milyen műszaki eszközöket próbálunk a minőség szolgálatába állítani Ezért vettünk több olyan gépesített technológiát, amely csökkenti az emberi hibák lehetőségét, ezért kísérlleteztettünk ki saját laborunkban olyan ante- rüiiő burkolóanyagokat, amelyeknek a minősége nem függ attól, hogy a segédmunkás miképpen kenegeti szét. De minden nem gépesíthető. És néha elkeseredem, amikor látom,»hogy a rossz munkája miatt elmarasztalt ember fogja a munkakönyvét, továbbáll, s valahol másutt még több fizetést is kap. Ez a mi tisztességes, sokat dolgozó és itt maradó munkásainkat is sérti. KÓR(HÁZ)KÉP Június 24-én fejeződött be a kaposvári kórház műtéti tömbjének átadása. A Sáév által épített impozáns épületben ezt követően kezdődtek a hiánypótlási munkák. Dr. Gulyás István, a Somber igazgatója: — Az épület értéke 280 millió forint. Ehhez képest a hiányzó munkák nagysága igen kicsi, mindössze 600 ezer forintot tesz ki. Az elmaradt munkákért sem az építő a felelős, mivel olyan hiányosságokat kell pótolniuk, amelyek az orvosi berendezések típusváltozása miatt következtek be. Ha minden építkezés után csak ennyi pótolnivaló maradna, senki nem szidná az építőipart. A kórház új részében nem azokat a röntgengépeket és egyéb berendezéseket szerelik fel, amelyeket eredetileg terveztek. Részben azért, mert a tervezés óta eltelt idő során egyes típusokat már nem gyártanak. Az új berendezések elektromos csatlakozásának, vízbekötésének a helye nem ott van, ahol az eredetileg elképzelt gépé volt, így ezeket a bekötéseket a mostani felszereléshez kell igazítani. Az egyik hely, ahol még átalakításokat kell elvégezni, a központi sterilizáló, az orvosi munkaruhákat fogják sterilizálni itt. A gépek — a Medicor szereli be őket — jelentős része tőikés importból érkezik, és a szállításnál előfordulhat csúszás. A röntgengépeket például a Siemens cégtől vásárolták. A hiánypótlásoknak a felét már elvégezték, de az építő csak akkor jut pénzhez, ha teljesen elkészült ezekkel a munkákkal. A beruházó biztos benne, ha az említett berendezések időben megérkeznek, s a műtéti tömb 1987. augusztus 1-jei üzembe helyezésének nem lesz akadálya. Találomra választattak ki — kérésünkre — a Somber- nél tíz tavalyi átadás-átvételi jegyzőkönyvet, a sók közül. A szúrópróba építményei összesen 275 millió forint értékűek voltak, a jegyzőkönyvekben rögzített hiánypótlá- sak éntéke pedig hat és fél millió foninitra rúgott. Az összértékhez viszonyítva ez az összeg nem nagy, alig több mint két százaléknyi, de ha úgy számolunk, hogy épületenként jóval több mint félmillió forintot értek a hibajegyzékek, akkor lehet némi foglalmunk az építők munkájának minőségéről. Még két adat: tavaly késedelem, illetve szavatossági hibák miatt 103 pert volt kénytelen indítani a Somber az építőszervezetek ellen, mivel azok önként nem akartak fizetni, és a százháromból kilen cvenegyet megnyert a beruházási vállalat. Vezetői elmondták azt is: főképpen a lakásépítéseknél rengeteg a minőségi hiba, s elsősorban a panelházak silányak. Az új rendelkezésefctől azonban nem várnak csodát a Sombernél; a gondok ugyanis már a háttériparnál elkezdőidnek. A csempék, a műanyag padlók, az ajtók, az ablakok nem jó minőségűek, s ezekből az építők sokszor A lakók kereszttüzében Kaposváron legutóbb a Zaranyi lakótelepen adtak át új tömböt, két és fél, illetve háromszobás lakásokkal. Az épület a tervezett időre elkészült, az október 30-án átadott otthonokba november 1-jén költöztek be a tu- ■ lajdonosok. Dr. Szabó And. rás — a Rózsa Ferenc Lakásépítő Szövetkezet ügyvezetője — szerint építőipaiunk munkája manapság nem képzelhető el hiba- és .iánymentesen. Ezt látszik igazolni, hogy az említett épületben még mindig van javítanivaló. A lakók mégis elégedettek. Ez úgy érthető, hogy az új lakástulajdonosok őrülnek, mert végre önálló otthonhoz jutottak és szemet hunynak az apróbb hibák fölött. De háiborognak is: hosszú évekig összegyűjtött pénzükért tessék nekik jó minőségű lakást adni. Az építő a Sáév volt. A határidőket pontosan betartja hagyta el az építési területet. A műszáki átadás után a lakásépítő szövetkezettél felmérték a hiányosságokat, s a beköltözők is készítették egy listát. Nyolctíz tagú munkáscsapat maradt a ház körül; a lakók panaszainak kereszttűzében. Több hátiig próbálták orvosolni a hibákat. — A láthatatlan hiányosságok többnyire csak azután jönnek felszínre — mondta dr. Szabó András —, mikor már laknák a szobákban. A kádba ejtett nehéz szerszám ugyan nem lyukasztja át az öntvényt, de a zománcot megrepeszrtve elindítja a rozsdás odást... A fűtéssel sem volt .minden rendiben. A próbákat csak később tudták elkezdeni, , ment a melegítéshez szükséges gáz bekötése elhúzódott. Már lakott szobáikban kellett vezetiékdarabot cserélni, fűrészelni és hegeszteni. A tulajdonos megint mehetett a javítóesa- patihoz, kereshetett festőt és más mestert, aki visszaállította a régi rendet. Sajnos, még mindig akad olyan szóiba, ahol hűvösebb van, másutt pedig ablakot kell nyitni, hogy elviselhető legyen a hőmérséklet. A lakók azt mondják, ez még jól megépített lakás, ítéletükben közrejátszik, hoigy az építővállalat — a Sáév — feladatának érezte a hiánypótlást is. A szakemberek a lakók segítségére siették azonnal, s jórészt kijavították a hibákat. Más kérdés, hogy éz az átadás előtt is megtörténhetett volna. A Sáév a teljes hiány- pótlásiig félmillió forinttal kevesebb pénzből gazdálkodhat. A jogszabály életbe lépése után — ilyen esetben — majdnem négymillió forinttól esik el munkája befejezőéig. Somogyi László építési miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján bejelentette: 1987dől az építő vállalatok csak akkor kapják meg munkájukért a pénzt, ba a hiánypótlásokat is befejezték. A laikus úgy gondolta: itt a helyzet kulcsa a kezűnkben, korábban Is érkezhetett volna ez a bölcs szabály. A szabály alóli kibúvót rögvest megtalálták azok, akik értenek az építőipar pénzügyeihez. Nálunk egy építkezés során ugyanis a megrendelő szakaszonként fizet az építőnek. Nincs tehát más teendő, mint az utolsó részszámlára minél kisebb ősszeget hagyni, s már nem is olyan nehéz a fenti szankció. Bízzunk benne, hogy nem az ügyeskedésnek jut a fő szerep, s az intézkedés, ha áttörést nem is hoz, segíti a helyzet javítását Ebben bíztak az összeállításunkban szereplő megkérdezettek is. Azt tudakoltok: várható-e az építkezések minőségének javulása? MM iyen a mai helyzet, s milyen lehet egy-két év múlva az új építmények állapota?
