Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLII. évfolyam, 288. szám Ara: 1,80 Ft 1986. december 8., hétfő A tű foka Évente több mint húsz­ezren jelentkeztek alap-, kö­zép- és felsőfokú nyelvvizs­gára. S végül az alapfokúra jelentkezőknek hetven-nyolc- van, a középfokúra ötven, a felsőfokúra jelentkezőknek pedig mindössze harminc százaléka veszi kézbe a sike­res vizsgát bizonyító okleve­let. Hogyan lehetséges ez? Hol a hiba? Ma már se szeri, se szá­ma a magánoktatóknak,- a nyelvet tanító géemkáknak, a TIT-tan folyamok mellett. (Ezúttal tekintsünk el az is­kolai nyelvtanítástól.) Ma­napság senki sem panasz­kodhat, hogy nem talál ma­gának nyelvtanárt. Sokan sokféleképpen vállalnak ta­nulókat. ' Hogy pontosan hányféle módszerrel taníta­nak hazánkban idegen nyel­vet, azt lehetetlen megmon­dani. Gyakorlatilag Magyaror­szágon ma bárki elsajátíthat valamilyen idegen ínyelvet, ha van rá pénze és ener­giája. Ez az első lépcsőfok. A második: a nyelvvizsga. Hazánkban Budapesten az Idegénhyelvű Továbbképző­központban és öt vidéki részlegében — Pécsett, Veszprémben, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden — lehet vizsgázni. Vidéken évente egy alkalommal, a fő­városban alapfokút szeptem­berben, decemberben, már­ciusban és júniusban, kö­zép- és felsőfokút október­ben, novemberben, január­ban, februárban, májusban és júniusban. Jelentkezési lap és 500 forint vizsgadij befizetése szükséges — a si­keres vizsgán kívül — az ok­levél megszerzéséhez. Az alapfokú vizsga csupán szóbeliből áll, a magasabb szintű szóbeliből és írásbeli­ből. Mindkettőt más-más ta­nár vezeti, hogy ne befolyá­solják egymást a döntésben. Az írásbeli szövegét a vizs­gázó nem kapja vissza, ezért nem is tudja meg, hol és milyen hibát követett el. Mind az írásbelit, mind a szóbeliről készült feljegyzést elszámolási nyomtatványként kezelik a központban, aholis eldöntik: ki milyen fokú nyelvvizsgáról szóló okleve­let érdemel. Sokak szerint a vizsgákra jellemző a bibliai mondás: könnyebb a tevé­nek átjutni a tű fokán ... Az Idegennyelvű Tovább­képzőközpont az ELTE rek­torának felügyelete alá tar­tozik. Itt a nyelvvizsga szín­vonalának megfelelően ké­szítik föl a hallgatókat, s egyáltalán nem meglepő, hogy a tőlük indulók általá­ban eredményesebben vizs­gáznak. A nyelvtanulók és a nyelv­vizsgára jelentkezők többsé­ge csalódott. Ügy érzi, csak az a fontos, hogy az óra- és a vizsgadíjat befizesse, az már más kérdés, hogy nem kevés pénzért tényleges tu­dást is lehetőséget kapjon. Óriási a szakadék az ok­tatás és a vizsgáztatás kö­zött. Ki tegye meg a köze­lítő lépéseket? Mindenkép­pen az, aki a vállalkozótól pénzt kér és kap! Mert csak így lesz tisztességes az üzlet. Felül. kellene vizsgálni a ta­nított tananyag nagyságát, a vizsgáztatás gyakorlatát — hogy a jövőben ne kelljen azzal ezreket elbocsátani a vizsgáról: nem érik el a várt színvonalat. Holott talán épp őket engedte úgy vizsgabi­zottság elé a szintén egyete­men oktató tanár: „Bizonyos vagyok benne, sikeresen vizsgázik majd.” Egyszóval: közös nevezőre kellene hozni az idegen nyel­vű oktatást és a vizsgázta­tást. Horváth Teréz Befejeződött a kisiparosok országos küldöttgyűlése Az országos választmány beszámolója feletti vitával folytatódott szombaton, majd vasárnap befejeződött a Kisiparosok Országos Szervezetének IX. országos küldöttgyűlése. A vitában a küldöttek hangsúlyozták: a kisiparosok csak akkor képesek eleget tenni a megnövekedett igé­nyeknek, ha folyamatosan fejlesztik miunkájuk műsza­ki-technikai színvonalát. Er­re azonban sok kisiparos­nak nincs lehetősége, jnert nem képes vállalni a gép­vásárlással, a bérlettel járó anyagi terheket. A vidéken élő kisiparosok gondjairól szólva elmondot­ták: a helyi tanácsok nem élnek mindenütt az adóked­vezmény nyújtásának lehe­tőségével, pedig annak ösz- szege ez év elejétől lényege­sen emelkedett. E témához kapcsolódva hangzott el az is, hogy a kistelepüléseken dolgozó mestereket hátrá­nyosan érintette a hálózat- fejlesztési hozzájárulás, a magas társadalombiztosítá­si díj. Sok esetben éppen emiatt szüntetik meg mun­kájukat olyan községekben is, ahol a lakossági szolgál­tatásokat kizárólag ők lát­ják el. Többen szóvá tették, hogy a kisiparosok jelenleginél több terméke találna gazdá­ra külföldön, ha könnyeb­ben hozzájutnának az előál­lításukhoz szükséges anya­gokhoz. Ehhez a KIOSZ se­gítségét kérték. A személy- és teherfuva­rozással kapcsolatban el­mondták: a két, viszonylag új vállalkozási forma sokak számára vonzó, azonban a gyors meggazdagodás re­ményében többen olyanok is kiváltják iparjogosítványu­kat, akik nem képesek ele­Véget ért az EGK-csúcs Mitterrand „szünetjelként" jellemezte Margaret Thatcher brit kormányfő az Egyesült Ál­lamokat a kormányzati vál­ság gyors lezárására, euró­pai partnereit pedig Reagan elnök melletti felsorakozta­tásra szólította fel szomba­ton az "EGK londoni csúcs- értekezletének befejezése al­kalmából tartott sajtóérte­kezletén. „Nagyon remélem, hogy az Egyesült Államokban ha­marosan normalizálódnak a dolgok, mert bármi, ami gyöngíti Amerikát, gyöngíti Európát és az egész szabad világot is” — hangoztatta a brit kormányfő. Szerinte „a világnak szüksége van Ame­rika vezető szerepére”, s ezért különösen fontosnak mondotta, hogy — az Egye­sült Államok „belső nehéz­ségei idején” — a közös piaci országok kormányfői­nek londoni tanácskozása „Európa szolidaritását és egységét demonstrálja”. Thatcher asszony megítélése szerint erről az „egységről” tanúskodott a kétnapos lon­doni tanácskozás, amelyet „nagyon építőszelleműnek és gyakorlatiasnak” nevezett. Nem volt hajlandó kom­mentálni Mitterrand francia államfőnek azt a sommás ítéletét, amely szerint a lon­doni találkozójuk nem volt több, mint „csúcsértekezlet — fontos döntések között”. A francia köztársasági el­nök által puszta „szünetjel­ként” jellemzett csúcsérte­kezletről mindazonáltal 21 oldalas záróközleményt tet­tek közzé. Ez nagyon sok szóval mondja el, hogy az EGK legfelső fóruma „báto­rítani”, „előmozdítani”, „se­gíteni”, továbbá „javítani” kívánja a munkanélküliség csökkentésére irányuló erő­feszítéseket, anélkül azon­ban, hogy „akcióprogramja” érdemi intézkedéseket tar­talmazna. Előirányozza a közös piaci országok egy­másközti kereskedelmét gát­ló akadályok felszámolását 1992-ig bezárólag és állást foglal a gazdasági növeke­dés ösztönzése mellett. (Folytatás a 2. oldalon.) get tenni a követelmények­nek. így e területen különö­sen nagy a fluktuáció. Ne­hezítik a fuvarozók munká­ját a magas gépkocsialkat­rész-árak, illetve a beszer­zés nehézségei. A kisiparosok érdekkép­viseleti, érdekvédelmi mun­káját a jövőben javítani szükséges, mert ebben — a küldöttek tapasztalata sze­rint — az utóbbi időben csak szerény előrelépés tör­tént. Elhangzott az is, hogy a KIOSZ nemcsak a kisiparo­sok, hanem újabban a gaz­dasági munkaközösségek ér­dek-képviseleti szerve is, ám a gmk-k még nem érzik magukénak a szervezetet. A szombati vitában fel­szólalt Somogyi László épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter. Elmondta, hogy bár a kisipar ágazati irá­nyítása az Ipari Miniszté­riumhoz tartozik, a kisiparo­sok munkája sok szállal kö­tődik az építésügyi tárcához is: egyre nagyobb szerepet töltenek be az építésben, a felújításban. Évente több tízezer családi házat, nyara­lót építenek fel kisiparosok. E tevékenységre a jövőben is nagy szükség lesz, de ah­hoz, hogy a kisiparosok ele­get tudjanak tenni az igé­nyeknek, szükséges, hogy az építőiparban a versenyfelté­telek azonosak legyenek. A miniszter szólt arról is, hogy a jövőben az igények­kel összhangban bővül a már eddig is sikeres gépköl­csönző hálózat: rövidesen több olyan szolgáltatóház nyílik, ahol a kisiparosok korszerű kisgépekhez jut­hatnak. (Folytatás a 2. oldalon.) Mától próbaüzem Műsort sugároz a marcali rádióadó Ma délben megkezdődik a Marcali közelében fölépí­tett kétszer-ötszáz kilowat- tos rádióadóban a próba­üzem. . Az 1251 kiloherzes frekvencián sugározzák a Petőfi műsorát. A próba harminc napig tart, utána Szovjet pártmunkásküldöttség látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására Valerij Muszatovval, az SZKP KB Külügyi Osztályá­nak a 1 osztályvezetőjével az élen december 2—7. között szovjet pár-tmunkásküldött- ség -tett látogatást hazánk­ban. A delegációt fogadta Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, Kótai Gé­za, a KB tagja, a KB külügyi, és Radios Katalin, a KB tu­dományos, közoktatási és kulturális osztályának veze­tője. A találkozókon részt vett Thürmer Gyula, a KB külügyi osztályának politikai munkatársa. A küldöttség el­látogatott Bács-Kiskun me­gyébe. már véglegesen átveszi az új' adó a balatonszabadi 135 kilowattos állomás szerepét. Az új középhullámú adó a Dunántúlon és a Duna—Ti­sza közének egy részén ja­vítja a vételi lehetőségeket. A próbaüzem idején előfor­dulhatnak rövidebb adáski­maradások, változhat az adás minősége is, mert har­minc nap alatt kel-1 véglege­sen „belőni” az új létesít­ményt. Az adó szovjet gyártmá­nyú, a BHG Híradástechni­kai Vállalat munkásai és a Szovjetunióból érkezett szakemberek együtt dolgoz­tak a szerelés idején. Mind­végig betartották a határ­időket, s így a 126 méter magas adótorony, valamint a hozzá tartozó berendezé­sek a jó néhány éve beha­rangozott időben „életre kel­nek”. Miért nem lettem vegetáriánus? A címbéli kérdésre három válaszom van. Az első: sze­retem a húst. A második: azért, mert ennek ellenére kipróbáltam. Egy hétig vol­tam növényevő, és ennyi idő alatt kiderült, hogy nincs a dologban semmi különös, akármeddig is tudnám csi­nálni. S ha valami ennyire könnyen megy, az engem nem dob föl. Untam, S jött újra a hús. A harmadik — legnyomósabb okot rejtő — válaszom pedig: azért, mert nincsen Kaposváron kábelté­vé. Mielőtt még bárki úgy találná, hogy meghibbantam, kérem: ne süssék rám he­behurgyán ezt a bélyeget. Ragadozó mivoltom és az említett hírközlő eszköz hiá­nyának összefüggése egye­nes, sőt nyilvánvaló. Rögvest be is bizonyítom. Kábeltévé van például Pé­csett, Tatabányán és még sok helyütt. Falvakban is. Egy­szer — épp növényevő-nap­jaimban — hallottam róla, hogy Kaposváron szintén lesz. Utána pedig — igen hamar — azt hallottam, hogy mégsem lesz. Ez aztán be­jött. Nem is lógunk ki a sorból, mert egyelőre még azok a települések különlege­sek, amelyeknek a lakói él­vezhetik a „házi műsort”. A kábelcsatornán fura dol­gok történnek. Például meg­szűnik a vízszolgáltatás egy helyen, s a gyors kábelesek néhány perc múlva már be is tudják mondani, hogy ké- remszépen itt meg ott eltö­rött egy főnyomóvezeték, a javítás megkezdődött és este nyolckor újra lesz víz. Né­hány ezer ember pedig nem kezd el találgatni, tippelget­ni, rémhírt terjeszteni, ha­nem megnyugszik. Mennyi­vel érdekesebb itt nekünk. Van egy jó kis gázszünet vagy vízszünet, mi meg fo­gadásokat köthetünk, hogy miért és meddig tart. A kábeltévés helyeken megtörténik az is, hogy a polgár beballag a stúdióba — mert tudja, hogy hol.«an —, s ott elmond valamit, mi­re a szerkesztők belenyom­ják egy karosszékbe, kivilá­gítják, mint ünnepeken a Lánchidat, ráirányítanak egy kamerát és ráripakodnak: „Most tessék elmondani!” A lakásokban meg a hivatalok­ban a bekapcsolt tévéken pedig az látszik, hogy Ko­vács 25. János állampolgár beszél: „Ebben és ebben a körzetben három éve azt ígérték, hogy tavaly kész lesz... De látjuk, mert itt élünk, hogy még jövőre sem lesz kész... Es mit tetszik ehhez szólni az illetékesek­nek, akik ígérték, mert ez a dolog itt háromezer-kétszáz- ötvenhét választópolgárnak böki a csőrét, aki mind a népfront jelöltjére szava­zott?” Ilyeneket csinál a ká­beltévé. Már ahol van. Es akik nézik, azok jobban tudják — mióta nézik —, hogy szűkebb hazájukban miféle dolgok történnek és nem történnek, kik intézik a kis közösség fontos ügyeit, és hol... Néhol az a meg­lepő eset is előfordult, hogy a honpolgár arcról ismeri a tanácstagját, az országgyűlé­si képviselőjét, a körzeti tűz­védelmi megbízottat, a tömb­házfelügyelőt és más fontos közéleti személyiségeket. Olyasmiről is hallottam — kábelesektől —, hogy ez nem is ment olyan könnyen. Szo­katlan volt, hogy „egy az egyben” kérdeznek a helyi dolgokról a képernyőn és ugyanúgy kell válaszolni. Nem harminc nap múlva egy háromsoros levélben. „De­viáns” volt ez az egész. A „túlzott közvetlenség” persze leginkább azoknak nem tet­szett, akiknek esetleg kínos volt a válaszadás. Nos, aki vegetáriánus, az manapság deviáns. Nem fér bele a „képbe”. A vendéglő­ben nem főznek neki, a boltban sem talál megfelelő választékot, s ha társaságban nem eszik húst, akkor meg­szólják; úgy általában is cuk­kolják, cikizik. Tehát a nö­vényevő hasonlatos a kezdő kábeltévéshez. Eltér a szabá­lyoktól, a kijegesedett szo­kásoktól. Kaposváron pedig nem lett kábeltévé. Tehát minden sza­bályszerű. S ezt épp hús nél­küli napjaim végén tudtam meg. Logikus, hogy vegetá­riánus sem lehettem tovább. Luthár Péter

Next

/
Thumbnails
Contents