Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

1986. december 6., szombat

Somogyi Néplap

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

' .... . . ... ..... .... ' .. . .. f

d

ecember

“d Csattog cápafogával

Úgy fekszel itt, mint egy csöves, mondta Judit.

Ű,gy fekszem itt, mint egy csöves, igen. Lehűlt az idő nagyon, mondják, huszonöt éve vdlit ilyen hideg ez idő tájt. Zoknit húztam, cipőt, farmerkabátot a meleg pulóver fölé; Judit kötötte ezt, Judit vette azt, tudom, tudom; fázok most, mert izzadok; újabban dróttal körülvett táborban élek álmaimban ; most is, akartam szökni, szabadulni, dzsidá- sok rohama szorított a dróthoz; paták dobognak homlokomon, szuronyok bökdösik mellkasomat, szívemet mesz- sziiről röpített buzogányok verik; de szökni, menekülni nem tudók, 'kihallgatnak minden éjjel; botos legények törik a csontom, torkomba gombostűket azúrnak, parázsban kell állnom reggelig

Itt a téli paplan, terítsd magadra, mondta Judit.

Tudom, itt van kéznél téli paplanunk; Szegedről hoz-, tam a tollat, lehet már öt évé is; őrülitnék nézték végig a vonaton, hátamon, vállamon annyi zsákkal, de nem zavart; ákkor még sok mindéin nem zavart, büszkén viseltem hendrixes koronámat, fekete-göndör hajamat; megágyaztam a peronon, eldőltem a tollas zsákokon, és aludtam, aludtam, aludtam, mert akkor még azt hittem, aludni kell, ha fáradt az ember.

Csak azért jöttem, mert megint kiabáltál, mondta Judit.

Állmomban megint kiabáltam; le kellett száMnom a r^airázsfól, jeges kádba dugtak', hóverembe ástak, onnét is kivettek; Gáspár—Menyhért—Boldizsárral hétszer megverettek; hát ne jajgattam volna? Kivert fogaimat ne sajnáltam volna? Mit tegyek, hogy ezíüstláncodat 'csuklómról valaki gyorsan, de gyorsan lelakatolja —

Csöppnyi pálinkám talán van, mondta Judit. *■

Pálinka nem kell, hagyj most magamra, hidegen, álmom legalább ne vedd el; de aggódj, ne törölgesd a homlokomat; a paplan se kell, csak ez a lószőrpok- róe, életem, színlháizam el- nyűhetetlen’ kelléke; ruhám, ha kell, takaróm, ha kell; ágyaim is ez volt valamikor a szúétte padlón, bolhás albérletemben, amit akkor még te is szerettél; sebhelyes föld volt alattam, seblhélyes égbolt volt fölöttem —

Lázas vagy, igyál legalább teát, mondta Judit.

Teát, csak azt ne! Azt itatták velem a hóhérlegé- nyek is, Véres teát; ujjlbö- gyeimből kellett kicsöpögtet- nem öninön véremet, édes volt, keserű volt, savanyú volt, de váltságdíj volt; kiléphettem a vascipőből, törött bordámat, lábszárcson- tamiat saját kezemmel illesztettem össze; de szöges- drótból fonták a sínt, gipszként sarat tapasztottak köré; és szaladtam -és szaladtam, béna lábbal is úgy ugráltam át a bakrdkat, mint kölyökikoromban —

Makacs vagy, akár egy kölyök, mondta Judit.

Makacs voltaim mindig és önfejű; és most már így lesz ezután; csák mentem, mentem, követtem lányokat is sarokról sarokra, megbabonázott a gondolat, amelyben erő volt és (bizonyosság; hidakról ugráltaim folyóba, úsztam föl-le, föl-le, föl-le, mert izmaimban ott feszült a szándék —Akkor csak maradj magadnak, mondta Judit.

Maradók, most már örökre így, összekucorodva ezen az ágyon, szakadt pokrócomat ' magamhoz szorítva; most már mindörökre; reggelig; mert reggel fölkel majd a nap, és meleg lesz, és csövesnek csúfolt palástomat nem vetem le, te meg csak pukkadj meg, kedvesem, az ódivatú gondolataiddal együtt; én élni akardk, élni, elírni, élni —

Azt hiszed, hülyeségből állok itt, mondta Judit.

Állsz itt, mintha muszáj volna itt állmod; még megfázol te is; tél van, a padlószőnyegen csattog december cápáfogával; toporogsz a lucsokban, töredezett laikk- cipődbe befolyik a hóié; lábat váltasz: díszőrség! díszőrség! micsoda szánni való, fagyos csomóként látlak itt! De szemem immár sötétkamra,

Lázas vagy, beteg vagy, orvost kéne hivni, mondta Judit.

Lázas vágyók, igen; mint a hetvenes évek elején, amikor még .csodálkozva néztél a kamaszkorból hirtelen kiszóltad! lázas fér.fiiina; csak szíve volt, és csak csöndje vdlt; most meg már csak láza van, de orvos nem kell neki, mert mögötte ezer esztendő, mögötte ezer kiűzetés az aranyalmalkertből. A szív mélyen elrejtőzött a bordák mögé, a csönd egyre osön- debb, a szavak egyre fájdalmasabban dobolnak a dobhártyán; uram isten, mivé lettetek, mivé leltetek —

Egyedül vagyok, te meg fekszel kiterítve, mondta Judit.

Az ember itt fekszik kiterítve; nem tudta senki, hogyan sejtette volna bárki is, hogy a túl gyakran szomorú arc mögött testi fájdalmak vulkánjai működnek szüntelen, visszaszorítva az ezer éve kivájt üregbe; hogyan sejtette volna bárki is, hogy a szomorú szavaik mögött, lecsupaszítva csontig, velőig, egy ázott-íverábl'élek búvik meg; kitételt ezer nyarat, tó,telelt ezer őszt, ezer tavaszt, túlélt százezer telet; és most kikezdte egyetlen pillanat, kikezdte ez a se-nyár, se-ősz, se-.tél —Harmincéves korodra vén vagy, mondta Judit.

Vén vagyak, igen; élhettem volna boldogan, élhettem volna, mint más; de fölégettem magam mögött a margarétás mezőt is, mentem, mentem, és mindig visszajöttem, kezemben egy szál virággal, hazaérkezéskor is mindig útnaikészen —

nemrég múlt volna hatvan éves, ha az altatók — vagy mások? — nem végeznek r vele. Bert Stern 1962-ben készült nagy színes képe a könyv 233. oldalán arra vall, hogy az évek nem voltak hozzá könyörületesék: a keze, a válla csupa májfolt, a szeme körül sok-sok szarkaláb. össze lehet vetni André de Dienes 1945-os képévéi (40. oldal); kitűnik, mit tesz másfél évtizednyi filmipar.

Mailer jó- író, könyve sokkal több, mint pletykákkal tűzdelt karriertörténet. Bart István remekül tud két nehéz nyelven, „amerikaiul” és

magyarul, s így nem is vesszük észre, hagy lefordított könyvet ölvasunk. Mekkora szerepe van a gyakran kmitifcus hangban annak, hogy az író annak idején nem tudott olyan közel kerülni modelljéhez, mint szerétéit volna? Ki tudja. Az kitűnik, hogy Mailer úgy látja a szőke sztárt, ahogy az ember saját fiatalságának nagyjait szokta: minden tekintetben elfogultan, személyesen.

Más kérdés, hogy ízléses-e egy szép nő petefészkének összes titkát kipakolni, csak azért, mert szegényke híres v-ollt? Igazi nagy irodalom-e az efféle ripartázs? Nem tudom. Sikeresnek mindenképpen sikeres. Bár még így is tizenhárom évig tartott, míg a könyv eljutott hozzánk az óéeán túlpartjáról. (Corvina Könyvkiadó, 1986.)

Székely András

A virágénekektől az első irodalomtörténetig

KÉPES BEVEZETŐ

— Hol a kódex? — tette fel néhány esztendővel ezelőtt ezt az egyáltalán nem szónokinak látszó kérdést egyik neves prózaírónk, amikor a régi magyar irodaiam egyik históriai vonulata után kutakodva a rejtélyes sorsú Kassai Kódex után vezetett irodalmi nyomozást.

A kódex — mint tudjuk — a középkor könyvformája volt (latinul annyit jelentett, mint fatörzs), amelyben magyar irodalmunk első emlékei is latiin nyelven örö- kítődtek meg.

A Halotti beszéd, az első magyar nyelvű írás II. Endre koráiból, az Aranybulla (1222) évtizedéből való. Ez az első, összefüggő szövegű nyelvemlékünk a latin szövegű „Pnay-kódexben maradt ránk.

Nem sok hasonló történeti értékű prózára vagy versre (versrészletre) támaszkodhatunk. Hiszen jött a.1 tatár (1241), jött a török (1526), s aiz egylkori gazdag, büszke és hírneves középkori Magyarország önmaga árnyékává vált. Mégpedig „hármas árnyékká”, mivel a mohácsi vész után három részre szakadt földrajzilag is az ország.

Mátyás király idején a 80 milliós lélekszámú Európában 4 millió magyarországi Iákos élt, s ez a szám a XVIII. század elkövefkezitére 2 és fél milliónyira zsugorodott, miközben Európa 30 millióssá lett.

Mindezeket azért kellett elöljáróban elmondani, mert a .Petőfi Irodalmi Múzeum emeleti termeiben (a budapesti Károlyi-palotábam)

olyan kiállítás nyílt, amelyik ha niem is cáfolja meg Kölcsey H-ymftus-ának baljós szavait (a nemzeti énekké vált Hymnus alcíme szerint is „A magyar nép aivataros századadból” merített ihletet), de azt bizonyítgatija a korabeli múlt szellemi és tárgyi kimcseinék felmutatásával: mégsem veszett el a nemzet! >

Képes bevezető a magyar irodalom világába — hirdették jelszóul a kiállítás rendezői, s valóban korabeli ágyúk, kardok, szaib'lyák, egykori bútorok és zene- szerszámok, viselietek és háztartási tárgyak között fénylenek fel az első magyar nyelvű könyvek, a hazai könyvkiadás kezdeti fénykorában, miközben szinte láb- ujjhegyen lépkedünk a reneszánsz és a barokk korának (1550—1750) - ámulásra

késztető emlékei között.

Mire figyeljünk fel? Egy sodronyingrie Zrínyi Miklós fegyvertárából, amelyik szegecselt török gyűrűkből szövetett meg? II. Rákóczi György nemesfémű jogarára? Pázmány Péter házi oltárára? Bethlen Miklós poharára vagy háztartásából való, jó arasznyi nagyságú és ugyanakkora, szélességű mozsarára? Zrínyi Ilona fényes gyűrűjére? Tinódi Sebestyén nemesi címerére, amelyben zeneszerszáma is bennef oglalitatik ?

A korabeli tárgyak miellett festmények láthatók (ez utóbbiak közül lenyűgöző a 33 esztendős Balassi Bálint ismeretlen mestertől származó táblaképe az Esztergomi Keresztény Múzeumból).

S még ez ideig nem beszéltünk a könyvekről', aime- lyéket a kitűnő szemű ösz- szeállítók több mint tucatnyi világi és egyházi könyvtár, levéltár, kincstár, múzeum, intézet és intézmény legjavából gereblyéztek ösz- sze.

; Buda eleste és az ország három részre szakadása utáni időszakban kezdődik ez a „képes” és „könyves” kiállítás, a korszak virágénekeivel vagy az 1583-ban megZrínyi Miklós (Thomas Johannes—Bouttats Gerhard rézmetszete)

Bél Mátyás (Andreas és Joseph Schmutzer rézmetszete)

jelent katolikus lelkipásztori kinyomtatott útmutató gyóntatási kérdéseivel, amelyek között a legelső: ,,Voltak-e szívedben testi és buja gondolatok? Adtál-e magadnak okot afféle gonosz gondolatokra vagy tekénteteddel vagy másképpen?”

Könyvek százai látványánál talán még izgalmasabb ezen a kiállításon megtudni a könyvírók sorsát.

Nemcsak könyvek és íróik, hanem a nyomdáknak a sorsa is látható itt: amikor protestáns könyvnyomtató

Balassi portréja az esztergomi Keresztény Múzeumból

Tótfalusi Kis Miklós Mentsége

mesterek, mint vándorlegények, szinte a hátúikon vitték a Gutenberg megteremtette új, ma úgy mondanánk : a tömegtájékoztatási eszköz összes kellékét. A

XVI. században 18 nyomda létesült, mindmegannyi a reformáció érdekében — az egyetl-e.n katolikus nyomda 1577-ben kezdte meg működését, Nagyszombaton, ahol később Pázmány Ferenc egyetemet alapított, a mai. budapesti tudományegyetem ősét.

Hol a kódex? —• kérdeztük a legelején. Hol van naik az első könyvek? — folytathatjuk, hiszen a XVI. században mintegy 1000, a

XVII. -ben 5000, a XV'III.- ban pedig 25 000 kinyomtatott munka hagyta el a korabeli nyomdáit a történelmi Magyarországon. Ilyenformán Bőd Péter már 1766- ban megírhatta az első magyar nyelvű irodalomtörténeti összefoglalót, Magyar Athenas címmel, amelyet Szeben'ben adtak ki.

A könyvek itt vannak körülöttünk, ezen a kiállításon, amelyek között úgy sé- tállgath a tu nk, 'gyón y örtködlh e- tünik, akár egy százszorszép, növényekkel díszes virágos- kertiben.

Tóbiás Áron

g í't n n r*- í't rt n A, a. ^ A. a?

M. TÓTFALUSI K. MIKLÓSNAK

jnuja kc.nciycnck, életének * es különös tsekkede- i cin A

M ENTSEG E.

Mdlyet az Iregyek ellen , kik Tközönféges ; Jónak czaraat meggátolta,irmkénÉenttetett

K O L O .<; V Ä R A T T, , -%

lógd. Efitendúbcn.

P.LüLJARO beszed.

I

G.iz.m mondják a’ Thcoldguso«. . Hogy (lien az övéit"

.( bogy tncghiegcnitse mmden világi jóktól) abban

> meglátogatni, a’mit legnagyobb javoknak tarta- »•>*: viiag kei int. Nékem Belgiumban ollyan áöapatom volt, bógy iu pénz gyűjtésben gyönyörködtem volna, és ctélúl T I nem törtem volna azr, hogy hazámat, valamint lehet, Agűsent e’ ént tin Ö/ííV.v,? pm.tln .int eieren J.i imát Az- ,/ A' koronityci jot elvibe kell tenni a’ magánosnak, anas i ufó alatt itnnnyea 41. - . vagy tatám rooóóo forintot» ;»» gyujthertem volna . - • ha eddig ott imr .dram vólua, azt *■ 1 -» mondám, kevés Judclyi Lr volna, a* kivel perelnék víz (Hgzból. V:>uzt coUigáthatom ebből, hogy mineku- 1 "ina */ en iűwiy veimnek nyomtatásoknak gondjától még.

> i-'ce.n, egvimii magamat a' munkára adtam (nohameg »>.<,<-is vár tógtaiaiosságom is idrfm tőkéié a* könyveknek •<»tteretek miatt) az uk.-Uö két cr.trndömbcn kerestem én >obet 1 ycoó a, -az liSStnor ezer forintnál (mcllynek ritce f A WHntAtjalu u Kis Miklós Mentsége Kolozsvár. !t> le (O.SaK R.MK 1528.)