Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
4 Somogyi Néplap 1986. december 31., szerda Előrejutni csak együtt tudunk SIKERES ÉVET ZÁR A MECHANIKA Megkétszerezték az exportot (Folytatás a 3. oldalról.) Sóik bennük a vagylagosság, az egyéni vélemény, amelyet gyiaikman a közösség érttékíibé- létónék szintj éne emelnek. Azután nyitottabb pártmunkára van szükség az élet minden területén. A döntéseik megalapozott előkészítésére, a határozatok megértetésére és elfoigaidtaitásiára kell helyezni a hangsúlyt ahhoz, hogy jó szívvel, odaadóan hajítsák végre azokat az emberek. Magyarán: ha csak a végrehajtás színterein akarunk előre jutni az egység megteremtésében, akkor mái- elkéstünk... Szakítanunk kiéli azzal a gyakorlattal is, hogy gyakran egyénileg vagy a kisebb közösségek érdekei szerint igyekeznek értelmezni a határozatokat. De a pártsizenvek felelősségének értelmezését illetően is van módosttásd kötélézeittségüeik. S ha hozzáteszem, hogy a helytelen gyakorlat egy kicsit a bürokrácia, a papírmunka jelé vitte él a párt szerveit, s így eluralkodhatott a hivatalnoki szemlélet, akkor újabb lehetőséget tártunk tél a megújulás útján. A testületek és apparátusok viszonyát javítani kell; végtére is — elveink szerint — nem az apparátus irányítja a vezető testülteteket. Ugyancsak módszerbéli kérdés: ne várjuk él, hogy a megye, a város, az alapszervezet kommunistái a Központi Bizottság vagy a kormány fejével gondolkodjanak! Az alapszervezeti kommunisták se a megyéi pártbizottság fejével, hanem a sajátjukkal. A felsőbb, választott szerveknek kell gondolkodniuk a tömegek fejével, összegezett véleményüket figyelembe venni döntéseiknél, s ez a felfogás nem a központi irányítás szükségességének megkérdőjelezése. Ariról van szó, hogy a döntéseknek mindenképpen alulról kellene fölépülniük és nem fordítva. Ehhez azonban nagyobb türelmet kell tanúsítanunk a fölvetett jelzések megértése, mérlegelése ügyében. Azaz nem szabad mereven visszautasítani azokat az észrevételeket, amelyek más oldalról, más megközelítésben vetik fel például a gazdasági kérdéseket, mint ahogy a vezető szervek látják. Hallgassuk meg ezeket a véleményeket; meríthetünk belőlük, olyan igazságtartalmuk lehet, amelyet tudunk hasznosítani. Megfelelőbb légkört kell teremtenünk párton belül is, hogy emberibb legyen a hang, odaadóbb a munka, egységesebb és egyértelműbb az állásfoglalás. Merjük bátorítani az építő bírálatot, és határozottan válaszolni a romboló kritikára még akkor is, ha az a párton belülről hangzik el. — Tagadhatatlan, hogy vannak gondjaink a lakosság közhangulatában. Különösen az értelmiség megnyeréséért tolyó harcban je- lentkeztek ellenfelek. Meg- változtak tehát az ideoló- giai harc feltételei. Úgy gondolám: elmélyültebb munkára van szükség — főleg az értelmiség és az ifjúság körében - ahhoz, hogy ütemesebben haladhassunk előre. Mi erről a véleménye? — Az eszmei neveiőmunka mindig fontos feladata volt a pártnak. Az értelmiség, az ifjúság helyzetét — ennek szellemében — nemrég tekintette át a megyei pártbizottság. Döntésének lényege az, hogy nevelőmunkánkat tartalmában, hangsúlyában és módszerében is offenzívabbá kell tennünk. Egy percig sem kételkedtünk abban, hogy Somogy értelmisége hallatlan nagy és nélkülözhetetlen erőt képvisel céljaink megvalósításában, s hogy döntő többségük azonosul elképzeléseinkkel. Alapvető feladatnak tartom, hogy minden eszközzel elősegítsük az értelmiség számszerű növekedését. Két rétegükre kü- különös figyelmet kell fordítanunk. Az egyik a műszaki értelmiség, amely nélkül műszaki fejlődés, megújulás, előrehaladás nem képzelhető el. Elég, ha a Kaposgép, a Csepel, a VBKM, a Tungsram példáját mondom: átlagon felüli teljesítményükben a műszakiak kiemelkedő munkája is megtestesül. A másik a humán értelmiség. A pedagógusok a jövő nemzedék letéteményesei: munkájukról felelősségükről, megbecsülésükről sok szó hangzott el, s ezeket tettek követték. De nem feledkezhetünk meg az írókról, alkotó művészeikről sem; rájuk az eddiginél is jobban kell figyelnünk. Megyénk ifjúságára számítunk, rájuk építjük a jövőt. Gyakorlati feladatainkat nem is tudnánk végrehajtani nélkülük. Vannak velük kapcsolatos hibáink, mulasztásaink is. Sóik helyen tapasztalom, hogy az eseményektől igyekeznek távol tartani őket. A viszonyok alakításába, a közös gondolkodásba nem mindig vonjuk be őket. Ez rossz felfogás! Elítéljük őket, mert nem a mi hagyományos ízlésünk szerint öltözködnek, viselkednek. Vajon az Ifjúsági Törvény megvalósításáról kikérjük-e a véleményüket, megbeszéljük-e velük, alkalmazzuk-e rájuk a jogosítványokat és kötelezettségeket? A törvény végrehajtása vontatottan halad. E negatív jelenségeket vissza kell szorítanunk, nehogy az ifjúság eltávolodjon tőlünk.- Talán - egészségtelen türelmetlenségük miatt is - többet kellene foglalkozni azzal a gondolattal, hogy elveink, vonzó elhatározásaink, terveink nem valósulhatnak meg mindig tisztán, törésmentesen, buktatók és felemelkedések, gyötrödé- sek és kemény munka nélkül. Tőlünk független és emberi okai is vannak ennek. Tehát valamelyest nagyobb türelemre kellene inteni őket, azzal együtt, hogy jogos, egészséges türelmet- lenségük hajtóerő ■. ■ — Teljesen egyetértünk. Sok pozitív vonása mellett azért ifjúságunknak is több mindent át kellene gondolni. Azt például, hogy nincs élet alkotó munka, s e munkában való aktív közreműködés nélkül. Ebben minden korosztálynak részt kell vennie. Rövid élettapasztalatukat történelmi ismereteikbe, a jelenlegi körülményekbe ágyazva, talán alaposabb helyzetismeretekre támaszkodva kellene hasznosítaniuk. Van olyan érett a mi ifjúságunk, hogy kellő segítséggel képes erre. Be kellene látniuk azt is, hogy bizonyos jólét megteremtéséhez a történelem folyamán mindig kemény munkásévekre volt szükség, ők sem várhatják el, hogy máról holnapra minden az ölükbe hullik. Teljesen természetes, hogy más felfogásuk van az életről, az indulási alapról, a jólétről, mint nekünk volt. Nem bűn ez, hanem a fejlődés velejárója. Igényeiket azonban nem tudjuk mindig úgy kielégíteni, ahogy ők elképzelik. Ezért is be kell látniuk: első a kötelezettség. A tisztességes munka után lehet joggal igényeket támasztani. Erre a megközelítésre kell jobban fölkészíteni tehetséges és művelt, nagy munkabírású ifjúságunkat.- Végül egy — részben személyes jellegű kérdés. Megnövekedtek a vezetői munka követelményei. Gon- dolom, ez az első titkárra, a tanácselnökre, de minden más vezetőre vonatkozó kötelezettség és felelősség. Véleménye szerint Somogy- ban hol és miben kell elő- relépni a vezetés különböző szintjein ahhoz, hogy szem- léletben és gondolkodásban, munkában, magatar- tásban és fegyelemben csakugyan váltás következ- zék be? — Rám, ránk és minden vezetőre vonatkozik, hogy az alapvetően jó, alkotó légkört tovább kell csiszolnunk és javítanunk megyénkben. Meg kell teremtenünk a jobb munka személyi és tárgyi feltételeit, tökéletesíteni a különböző szervek közötti munkamegosztást. Semmi értelme az átfedéseknek; annak meg kiváltképp nincs, hogy az eredményeket minden szerv magának sajátítsa ki (az is, amelyik semmit sem tett érte!), s ha baj van, ha hibáztunk, akkor ne legyen, aki tartja a hátát. Adnunk kell továbbá tényleges önállóságot az alsóbb szerveknek *— hatáskörökkel és döntési jogkörökkel együtt. Enélkül nem lehet hatékonyan dolgozni. És meg kell tanulnunk végre egy nyelven beszélni. A döntések előtt kell véleményt kérni és kapni az emberek széles rétegeitől, de utána már csak a végrehajtás módja állhat vitáink középpontjában. Kérdőjeleket csak amögé tehetünk, hogy ki, hogy áll „csatasorba” a végrehajtás szintjein. Ügy gondolom: nyíltabb politizálást kell megvalósítanunk a megyében. Demokráciáról, a kommunisták megbecsüléséről, a dolgozó ember beavatásáról és elismeréséről van szó? Igen. A közvetlen hangból, a nyíltabb politizálásból nagy bajunk sohasem lehet. A szabadabb vita légkörét kell hát megteremtenünk, s a helyszínen — észérvekkel és nem hatalmi szóval — kell képviselnünk a helyes álláspontot. Érvek csatájában dőljön el, hogy kinek van igaza, s ne aszerint, hogy ki milyen beosztásban dolgozik. Gazdasági nehézségeink, az élet rákényszerít bennünket a fejlesztési elképzelések rangsorolására. Ajkkor is, ha a sorrenddel nem mindenki ért egyet. A vélemények ütköztetésére szükség van, de népszavazással nem lehet dönteni ebben. Feladatunk az is, hogy soha, egy pillanatra se egyszerűsítsük le életünk valóságát. Az elna- gyolás éppoly veszélyes, mint a lekicsinylés. S amit feltétlenül alá szeretnék húzni: még közelebb kell kerülni az emberekhez. Ehhez egyre kevesebb „személytelen” politikusra, annál több, az alkotó embert tisztelő, megbecsülő funkcionáriusra van szükség. Kevesebb íróasztalmunkát — és több emberközelséget tehát. Nem kell félni attól, hogy ránk köszönnek az emberek az utcán, amikor éppen szatyrot viszünk haza a piacról, vagy az üzleteket járjuk szabadidőnkben ... Új szemléletet, újfajta magatartást kell kialakítani ahhoz, hogy lépést tudjunk váltani. Mi kell ehhez? Merészebb gondolkodásmód. Bátrabban ki kell mondani az igazságot, és talán több mindent újra is kell kezdenünk. Ezt várják tőlünk — a köz szolgálóitól — azok, alkiik bíznak .bennünk, akik céljaink eléréséért dolgoznak és azt akarják, hogy ne csak nekik, hanem megyénk minden lakójának szebb, tartalmasabb legyen az élete. Ehhez azonban szinte mindenkinek változtatnia kell a munkáról vallott felfogásán és gyakorlatán. Hiszem, ha ezeket a gondolatokat ki-ki elraktározza magáiban, megszívleli, s eszerint próbál élni, akkor előbbre jutunk. A somogyi kommunistáknak, a somogyi embereknek mindig volt erejük a megújuláshoz. Sok nehézség sújtotta már ezt a megyét és lakóit, de a történelem igazolja: közös akarattal, elszántsággal mindig előbbre tudott lépni ez a nép. Meggyőződésem, hogy így lesz 1987-es feladataink _ végrehajtásábap is. Ehhez kívánok minden kommunistának, Somogy népének hitet, derülátó hangulatot, jó közérzetet, erőt, egészséget és alkotó sikereket az új esztendőre. J. B. Az évvégi hajrá ugyan nem kerülte el a Mechanikai Művek marcali gyáregységét, de ezzel együtt is nyugodtan várhatták a szilvesztert, sőt 1987 első napjaiban is úgy „startolhatnak”, hogy nem kell aggódniuk a jövő miatt. Herczog Ede igazgató elmondta : — Négy-öt millió forinttal túlteljesítjük idei programunkat, s még ennél is fontosabb, hogy nem csupán termelésünk mennyisége lesz a vártnál nagyobb, hanem lényegesen gazdaságosabban is dolgoztunk, mint régebben. Tőkés exportunkat megkétszereztük, s jelentős nyereség származik ebből. Űj termékkel is jelentkeztünk a nyugati piacon; csőbútorok fém részeit szállítottuk egy francia vevőnek és ez az üzlet 1987-re még nagyobb sikert igér. Fölfigyelt munkánkra a svéd Ikea cég, amely a világ bútorpiacán igen elismert vállalkozás. Valószínű nagyobb megrendelést várhatunk tőlük. Nem lesz könnyű megfelelni az igényeiknek, mert extra kivitelt követelnek, de nem ijedünk meg a feladattól, teljesíteni tudjuk a minőségi kívánságokat. — Maradjunk egyelőre a múltnál. Nem zavarta meg munkájukat, hogy a kábeldobból a vártnál sakkal kevesebbet rendelt a Magyar Kábel Művek? — Nem örültünk a kevesebb megrendelésnek, mert nemrég rendezkedtünk be e termék gyártására. De sejtettük a visszaesést, mint macska az esőt. Tudtuk, hogy a kábelművek teljesítménye csökken. Ha mégis nagyobb mennyiséget rendeltek volna tőlünk, akkor teljesítettük volna a kívánságot. de fölkészültünk rá idejében, hogy más munkával töltsük ki a kapacitásunkat. Ez utóbbi számításunk vált be. Több szerszámosládát. fémkazettát gyártottunk a tervezettnél. Any- nyival nagyobb volt a megrendelés a tavalyinál, hogy alig győztük időben szállítani a ládákat és a kazettákat. — A szokottnál nagyobb termelést hogyan bírták az emberek? — Kellemesebb gond ez a munkások és a vezetők számára, mint az volt, amikor munkahiány miatt álltak az emberek. A megtermelt érték alapot adott rá, hogy fejlesszük a béreket, de még mindig nem hoztuk be a korábbi években keletkezett lemaradást. Viszont tudjuk, hogy jövőre is teljes gőzzel keli dolgoznunk. így azt is megígérhettük a munkásoknak, hogy a teljesítmény ellenértéké nem marad el. Mindenképpen úgy szándékoztunk bért emelni, hogy — a jó előjelek ellenére — kicsit kivárunk, és megnézzük: miként alakulnak az első negyedév tényei. Megrendelésünk bőven van. Bízunk abban, hogy a megújult, fiatal vezetőgárda irányításával a most már — reméljük — végképp stabilizálódott munkásközösség jó eredményeket ér el 1987-ben. Az idén is bizonyított ez a csapat, miért ne tenne ugyanígy jövőre is? A leírtakhoz hozzá tartozik: nemcsak a fémtömeg- cikk-gyártáshan lépett előre a marcali gyár, hanem jól vizsgázott az új forgá- csolóüzem is. A kondenzátorgyártást pedig korszerűsítik, jövőre már — az ország elektronikai programjának megfelelően — a mostaninál korszerűbb, jobb minőségű kondenzátorokat készítenek Marcaliban. Visszatérve kiindulási pontunkhoz: a sikerek nem gondtalanságot, „nyugodt nyaralást” takarnak. Manapság kétszeres erővel kell dolgozni minden apró eredményért. De az efféle „idegesség” inkább erőt ad, s nem pusztít mint a korábbi kudarcok megpróbáltatásai. L. P. Az év sikeréből Két jelentős vasúti beruházás fejeződött be az idén Somogybán. Kaposváron elkészült a teherpályaudvar épUlete és a konténerrakodó. Ennek az a feladata, bogy a vasútállomást tehermentesítse. A Keleti ipartelepen a nyár közepe óta működik az új pályaudvar. Fonyódon a vasúti rekonstrukció keretében átadták az új állomást. Ez nemcsak a vasutasoknak jelent kényelmesebb, jobb munkakörülményeket, hanem a vonatra váró utasoknak is jobb kiszolgálást.
