Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

4 Somogyi Néplap 1986. december 31., szerda Előrejutni csak együtt tudunk SIKERES ÉVET ZÁR A MECHANIKA Megkétszerezték az exportot (Folytatás a 3. oldalról.) Sóik bennük a vagylagosság, az egyéni vélemény, amelyet gyiaikman a közösség érttékíibé- létónék szintj éne emelnek. Azután nyitottabb pártmun­kára van szükség az élet minden területén. A dönté­seik megalapozott előkészíté­sére, a határozatok megérte­tésére és elfoigaidtaitásiára kell helyezni a hangsúlyt ahhoz, hogy jó szívvel, odaadóan hajítsák végre azokat az em­berek. Magyarán: ha csak a végrehajtás színterein aka­runk előre jutni az egység megteremtésében, akkor mái- elkéstünk... Szakítanunk kiéli azzal a gyakorlattal is, hogy gyakran egyénileg vagy a kisebb közösségek érdekei szerint igyekeznek értelmez­ni a határozatokat. De a pártsizenvek felelősségének értelmezését illetően is van módosttásd kötélézeittségüeik. S ha hozzáteszem, hogy a helytelen gyakorlat egy ki­csit a bürokrácia, a papír­munka jelé vitte él a párt szerveit, s így eluralkodha­tott a hivatalnoki szemlélet, akkor újabb lehetőséget tár­tunk tél a megújulás útján. A testületek és apparátusok viszonyát javítani kell; vég­tére is — elveink szerint — nem az apparátus irányítja a vezető testülteteket. Ugyan­csak módszerbéli kérdés: ne várjuk él, hogy a megye, a város, az alapszervezet kom­munistái a Központi Bizott­ság vagy a kormány fejével gondolkodjanak! Az alap­szervezeti kommunisták se a megyéi pártbizottság fejével, hanem a sajátjukkal. A fel­sőbb, választott szerveknek kell gondolkodniuk a töme­gek fejével, összegezett véle­ményüket figyelembe venni döntéseiknél, s ez a felfogás nem a központi irányítás szükségességének megkérdő­jelezése. Ariról van szó, hogy a döntéseknek mindenképpen alulról kellene fölépülniük és nem fordítva. Ehhez azonban nagyobb türelmet kell tanú­sítanunk a fölvetett jelzések megértése, mérlegelése ügyé­ben. Azaz nem szabad mere­ven visszautasítani azokat az észrevételeket, amelyek más oldalról, más megközelítés­ben vetik fel például a gaz­dasági kérdéseket, mint ahogy a vezető szervek lát­ják. Hallgassuk meg ezeket a véleményeket; meríthetünk belőlük, olyan igazságtartal­muk lehet, amelyet tudunk hasznosítani. Megfelelőbb légkört kell teremtenünk párton belül is, hogy emberibb legyen a hang, odaadóbb a munka, egységesebb és egyértelműbb az állásfoglalás. Merjük bá­torítani az építő bírálatot, és határozottan válaszolni a romboló kritikára még ak­kor is, ha az a párton belül­ről hangzik el. — Tagadhatatlan, hogy vannak gondjaink a lakos­ság közhangulatában. Kü­lönösen az értelmiség meg­nyeréséért tolyó harcban je- lentkeztek ellenfelek. Meg- változtak tehát az ideoló- giai harc feltételei. Úgy gondolám: elmélyültebb munkára van szükség — főleg az értelmiség és az ifjúság körében - ahhoz, hogy ütemesebben halad­hassunk előre. Mi erről a véleménye? — Az eszmei neveiőmunka mindig fontos feladata volt a pártnak. Az értelmiség, az ifjúság helyzetét — ennek szellemében — nemrég te­kintette át a megyei pártbi­zottság. Döntésének lényege az, hogy nevelőmunkánkat tartalmában, hangsúlyában és módszerében is offenzí­vabbá kell tennünk. Egy percig sem kételkedtünk ab­ban, hogy Somogy értelmisé­ge hallatlan nagy és nélkü­lözhetetlen erőt képvisel cél­jaink megvalósításában, s hogy döntő többségük azono­sul elképzeléseinkkel. Alap­vető feladatnak tartom, hogy minden eszközzel elősegítsük az értelmiség számszerű nö­vekedését. Két rétegükre kü- különös figyelmet kell fordí­tanunk. Az egyik a műszaki értelmiség, amely nélkül mű­szaki fejlődés, megújulás, előrehaladás nem képzelhető el. Elég, ha a Kaposgép, a Csepel, a VBKM, a Tungs­ram példáját mondom: átla­gon felüli teljesítményükben a műszakiak kiemelkedő munkája is megtestesül. A másik a humán értelmiség. A pedagógusok a jövő nem­zedék letéteményesei: mun­kájukról felelősségükről, megbecsülésükről sok szó hangzott el, s ezeket tettek követték. De nem feledkez­hetünk meg az írókról, al­kotó művészeikről sem; rájuk az eddiginél is jobban kell figyelnünk. Megyénk ifjúságára számí­tunk, rájuk építjük a jövőt. Gyakorlati feladatainkat nem is tudnánk végrehajta­ni nélkülük. Vannak velük kapcsolatos hibáink, mulasz­tásaink is. Sóik helyen ta­pasztalom, hogy az esemé­nyektől igyekeznek távol tar­tani őket. A viszonyok ala­kításába, a közös gondolko­dásba nem mindig vonjuk be őket. Ez rossz felfogás! Elítéljük őket, mert nem a mi hagyományos ízlésünk szerint öltözködnek, visel­kednek. Vajon az Ifjúsági Törvény megvalósításáról kikérjük-e a véleményüket, megbeszéljük-e velük, al­kalmazzuk-e rájuk a jogosít­ványokat és kötelezettsége­ket? A törvény végrehajtása vontatottan halad. E nega­tív jelenségeket vissza kell szorítanunk, nehogy az ifjú­ság eltávolodjon tőlünk.- Talán - egészségtelen türelmetlenségük miatt is - többet kellene foglalkoz­ni azzal a gondolattal, hogy elveink, vonzó elhatározá­saink, terveink nem valósul­hatnak meg mindig tisztán, törésmentesen, buktatók és felemelkedések, gyötrödé- sek és kemény munka nél­kül. Tőlünk független és emberi okai is vannak en­nek. Tehát valamelyest na­gyobb türelemre kellene in­teni őket, azzal együtt, hogy jogos, egészséges türelmet- lenségük hajtóerő ■. ■ — Teljesen egyetértünk. Sok pozitív vonása mellett azért ifjúságunknak is több mindent át kellene gondolni. Azt például, hogy nincs élet alkotó munka, s e munkában való aktív közreműködés nélkül. Ebben minden kor­osztálynak részt kell vennie. Rövid élettapasztalatukat történelmi ismereteikbe, a jelenlegi körülményekbe ágyazva, talán alaposabb helyzetismeretekre támasz­kodva kellene hasznosítani­uk. Van olyan érett a mi ifjúságunk, hogy kellő segít­séggel képes erre. Be kelle­ne látniuk azt is, hogy bizo­nyos jólét megteremtéséhez a történelem folyamán min­dig kemény munkásévekre volt szükség, ők sem vár­hatják el, hogy máról hol­napra minden az ölükbe hullik. Teljesen természetes, hogy más felfogásuk van az életről, az indulási alapról, a jólétről, mint nekünk volt. Nem bűn ez, hanem a fejlő­dés velejárója. Igényeiket azonban nem tudjuk mindig úgy kielégíteni, ahogy ők el­képzelik. Ezért is be kell látniuk: első a kötelezettség. A tisztességes munka után lehet joggal igényeket tá­masztani. Erre a megközelí­tésre kell jobban fölkészíteni tehetséges és művelt, nagy munkabírású ifjúságunkat.- Végül egy — részben személyes jellegű kérdés. Megnövekedtek a vezetői munka követelményei. Gon- dolom, ez az első titkárra, a tanácselnökre, de minden más vezetőre vonatkozó kö­telezettség és felelősség. Véleménye szerint Somogy- ban hol és miben kell elő- relépni a vezetés különböző szintjein ahhoz, hogy szem- léletben és gondolkodás­ban, munkában, magatar- tásban és fegyelemben csakugyan váltás következ- zék be? — Rám, ránk és minden vezetőre vonatkozik, hogy az alapvetően jó, alkotó lég­kört tovább kell csiszol­nunk és javítanunk me­gyénkben. Meg kell terem­tenünk a jobb munka sze­mélyi és tárgyi feltételeit, tökéletesíteni a különböző szervek közötti munkameg­osztást. Semmi értelme az átfedéseknek; annak meg ki­váltképp nincs, hogy az eredményeket minden szerv magának sajátítsa ki (az is, amelyik semmit sem tett ér­te!), s ha baj van, ha hi­báztunk, akkor ne legyen, aki tartja a hátát. Adnunk kell továbbá tényleges önállóságot az al­sóbb szerveknek *— hatás­körökkel és döntési jogkö­rökkel együtt. Enélkül nem lehet hatékonyan dolgozni. És meg kell tanulnunk vég­re egy nyelven beszélni. A döntések előtt kell véle­ményt kérni és kapni az em­berek széles rétegeitől, de utána már csak a végrehaj­tás módja állhat vitáink kö­zéppontjában. Kérdőjeleket csak amögé tehetünk, hogy ki, hogy áll „csatasorba” a végrehajtás szintjein. Ügy gondolom: nyíltabb politizálást kell megvalósí­tanunk a megyében. De­mokráciáról, a kommunisták megbecsüléséről, a dolgozó ember beavatásáról és elis­meréséről van szó? Igen. A közvetlen hangból, a nyíl­tabb politizálásból nagy ba­junk sohasem lehet. A sza­badabb vita légkörét kell hát megteremtenünk, s a helyszínen — észérvekkel és nem hatalmi szóval — kell képviselnünk a helyes állás­pontot. Érvek csatájában dőljön el, hogy kinek van igaza, s ne aszerint, hogy ki milyen beosztásban dol­gozik. Gazdasági nehézségeink, az élet rákényszerít bennünket a fejlesztési elképzelések rangsorolására. Ajkkor is, ha a sorrenddel nem mindenki ért egyet. A vélemények üt­köztetésére szükség van, de népszavazással nem lehet dönteni ebben. Feladatunk az is, hogy soha, egy pilla­natra se egyszerűsítsük le életünk valóságát. Az elna- gyolás éppoly veszélyes, mint a lekicsinylés. S amit feltét­lenül alá szeretnék húzni: még közelebb kell kerülni az emberekhez. Ehhez egyre kevesebb „személytelen” po­litikusra, annál több, az al­kotó embert tisztelő, megbe­csülő funkcionáriusra van szükség. Kevesebb íróasztal­munkát — és több ember­közelséget tehát. Nem kell félni attól, hogy ránk kö­szönnek az emberek az ut­cán, amikor éppen szatyrot viszünk haza a piacról, vagy az üzleteket járjuk szabad­időnkben ... Új szemléletet, újfajta ma­gatartást kell kialakítani ahhoz, hogy lépést tudjunk váltani. Mi kell ehhez? Me­részebb gondolkodásmód. Bátrabban ki kell mondani az igazságot, és talán több mindent újra is kell kezde­nünk. Ezt várják tőlünk — a köz szolgálóitól — azok, alkiik bíznak .bennünk, akik céljaink eléréséért dolgoznak és azt akarják, hogy ne csak nekik, hanem megyénk min­den lakójának szebb, tartal­masabb legyen az élete. Eh­hez azonban szinte minden­kinek változtatnia kell a munkáról vallott felfogásán és gyakorlatán. Hiszem, ha ezeket a gon­dolatokat ki-ki elraktározza magáiban, megszívleli, s esze­rint próbál élni, akkor előbbre jutunk. A somogyi kommunistáknak, a somogyi embereknek mindig volt erejük a megújuláshoz. Sok nehézség sújtotta már ezt a megyét és lakóit, de a törté­nelem igazolja: közös aka­rattal, elszántsággal mindig előbbre tudott lépni ez a nép. Meggyőződésem, hogy így lesz 1987-es feladataink _ végrehajtásábap is. Ehhez kívánok minden kommunistának, Somogy né­pének hitet, derülátó hangu­latot, jó közérzetet, erőt, egészséget és alkotó sikere­ket az új esztendőre. J. B. Az évvégi hajrá ugyan nem kerülte el a Mechani­kai Művek marcali gyáregy­ségét, de ezzel együtt is nyugodtan várhatták a szil­vesztert, sőt 1987 első nap­jaiban is úgy „startolhat­nak”, hogy nem kell aggód­niuk a jövő miatt. Herczog Ede igazgató el­mondta : — Négy-öt millió forinttal túlteljesítjük idei progra­munkat, s még ennél is fon­tosabb, hogy nem csupán termelésünk mennyisége lesz a vártnál nagyobb, hanem lényegesen gazdaságosabban is dolgoztunk, mint régeb­ben. Tőkés exportunkat megkétszereztük, s jelentős nyereség származik ebből. Űj termékkel is jelentkez­tünk a nyugati piacon; cső­bútorok fém részeit szállí­tottuk egy francia vevőnek és ez az üzlet 1987-re még nagyobb sikert igér. Fölfi­gyelt munkánkra a svéd Ikea cég, amely a világ bú­torpiacán igen elismert vál­lalkozás. Valószínű nagyobb megrendelést várhatunk tő­lük. Nem lesz könnyű meg­felelni az igényeiknek, mert extra kivitelt követelnek, de nem ijedünk meg a fel­adattól, teljesíteni tudjuk a minőségi kívánságokat. — Maradjunk egyelőre a múltnál. Nem zavarta meg munkájukat, hogy a kábel­dobból a vártnál sakkal ke­vesebbet rendelt a Magyar Kábel Művek? — Nem örültünk a ke­vesebb megrendelésnek, mert nemrég rendezkedtünk be e termék gyártására. De sejtettük a visszaesést, mint macska az esőt. Tudtuk, hogy a kábelművek teljesít­ménye csökken. Ha mégis nagyobb mennyiséget ren­deltek volna tőlünk, akkor teljesítettük volna a kíván­ságot. de fölkészültünk rá idejében, hogy más munká­val töltsük ki a kapacitá­sunkat. Ez utóbbi számítá­sunk vált be. Több szerszá­mosládát. fémkazettát gyár­tottunk a tervezettnél. Any- nyival nagyobb volt a meg­rendelés a tavalyinál, hogy alig győztük időben szállíta­ni a ládákat és a kazettá­kat. — A szokottnál nagyobb termelést hogyan bírták az emberek? — Kellemesebb gond ez a munkások és a vezetők számára, mint az volt, ami­kor munkahiány miatt áll­tak az emberek. A megter­melt érték alapot adott rá, hogy fejlesszük a béreket, de még mindig nem hoztuk be a korábbi években ke­letkezett lemaradást. Vi­szont tudjuk, hogy jövőre is teljes gőzzel keli dolgoz­nunk. így azt is megígér­hettük a munkásoknak, hogy a teljesítmény ellenér­téké nem marad el. Min­denképpen úgy szándékoz­tunk bért emelni, hogy — a jó előjelek ellenére — ki­csit kivárunk, és megnéz­zük: miként alakulnak az első negyedév tényei. Megrendelésünk bőven van. Bízunk abban, hogy a megújult, fiatal vezetőgár­da irányításával a most már — reméljük — vég­képp stabilizálódott mun­kásközösség jó eredmé­nyeket ér el 1987-ben. Az idén is bizonyított ez a csa­pat, miért ne tenne ugyan­így jövőre is? A leírtakhoz hozzá tarto­zik: nemcsak a fémtömeg- cikk-gyártáshan lépett elő­re a marcali gyár, hanem jól vizsgázott az új forgá- csolóüzem is. A kondenzá­torgyártást pedig korszerű­sítik, jövőre már — az or­szág elektronikai program­jának megfelelően — a mostaninál korszerűbb, jobb minőségű kondenzátorokat készítenek Marcaliban. Visszatérve kiindulási pontunkhoz: a sikerek nem gondtalanságot, „nyugodt nyaralást” takarnak. Ma­napság kétszeres erővel kell dolgozni minden apró ered­ményért. De az efféle „ide­gesség” inkább erőt ad, s nem pusztít mint a korábbi kudarcok megpróbáltatásai. L. P. Az év sikeréből Két jelentős vasúti beru­házás fejeződött be az idén Somogybán. Kaposváron el­készült a teherpályaudvar épUlete és a konténerrakodó. Ennek az a feladata, bogy a vasútállomást tehermente­sítse. A Keleti ipartelepen a nyár közepe óta működik az új pályaudvar. Fonyódon a vasúti rekon­strukció keretében átadták az új állomást. Ez nemcsak a vasutasoknak jelent kényel­mesebb, jobb munkakörül­ményeket, hanem a vonatra váró utasoknak is jobb ki­szolgálást.

Next

/
Thumbnails
Contents