Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
1986. december 31., szerda 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA rr KIRÁLYNŐ ALMÁVAL Zene, faragás, költészet „A minden reggel felkelő és minden este lenyugvó napból származik életerőnkez a fizikai és biológiai lét... Am van egy másik napunk is, amelyből nem az életerőt merítjük, hanem életünk értelmét: és rajtunk áll, hogy felragyogtat- juk-e fényét, vagy beletaszítjuk a semmibe.” Nyolcvan éve született Énekes Jenő A tél első hava rátelepedett a szomorúfűz kopár ágaira, alatta magányosan áll a háromlábú szék és a satupad. A vályogház oldalát földrengés hasította sebek éktelenítik. Ez volt a magányos ember otthona. Mostanra kihűltek falai, de az apKevés felsőoktatási intézmény van megyénkben, s kevés a fiatal értelmiségiek száma. Akik más megyében tanulnak tovább, csak ritkán jönnek vissza Somogyba. Ezek a tények indították útjára, a tavasszal az értelmiségi fiatalok tanácsát, hogy összefogja a megyében élő és dolgozó fiatal értelmiségieket, a KISZ megyei bizottságának keretein belül. Dr. Lampert Mónika, a tanács elnöke a legfontosabb célnak tartja, hogy a közéletben növekedjék az értelmiségi fiatalok száma. Ennek érdekében kapcsolatot teremtenek a somogyi diákklubokkal, és az ország felsőfokú intézményeinek somogyi hallgatóival. Meghívják majd őket évente egyszer az értelmiségi fiatalok napjára. Jövőre tervezik az értelmiségi alapszervezetekben dolgozó KISZ-titkárok találkozóját. (René Berger) rócská szobában mégis életmeleg fogad. Görnyedő, a munka terhe alatt meghajolt parasztiigurák: zsákoló, magvető, talicskázó, fűrészelő emberek. Szolid békességben egymás kezét fogó, pádon ülő idős pár. ök idézik, a mestert, az anyag lelkének A tanács fölveszi a kapcsolatot más megyék, elsősorban Baranya hasonló szervezetével. Az első lépéseket már megtették. A megyei államigazgatási napok rendezvényein részt vettek pécsi jogászok is. Az eddigi eredményekről, munkáról szólva az elnök elmondta, hogy valamennyi terület fiatal értelmiségeivel szót váltottak, fölméréseket készítettek többek között szociális és bérhelyzetükről, szakmai .távlataikról. Érdekelte a tanácsot az is, mi indít egy fiatalt arra, hogy Somogyba jöjjön, s mi az ami itt tartja. A tapasztalatok összegzése megegyezett a KISZ-kongresszus megállapításaival. Ezeket a gondolatokat azonban a tanács egyedül nem tudja megoldani, szükség van a szakmai érdekképviseleti szervekkel való kapcsolat felszínrehozóját, a nagyberé- nyi Szabó Lajost. A hajdan hat elemit járt summásle- gényt, aki most egy takaros porta süppedő karosszékében a meleg cserépkályha és egy feldíszített karácsonyfa társaságában álmodja a tavaszt, a kés pengéje nyomán formálódó anyagot, a fát. Mellette dorombol Lukrécia, s a fehér-fekete macska csak a hegedű vékony, tiszta csengésű hangjára mozdul kényelmes kalácsformájából. Lajos bácsi emlékezik. Gyermekkorára, amikor mezítlábas napszámosfiúként farigcsálta a fűzfát és közben dú- dolgatott. A szőlőhegy oldalában kapaszkodó falusi embereket figyelte. Megleste mozdulataikat, testtartásukat, szerszámaikat, és magába zárta fáradt arcuk vonásait. Most itt állnak ők. A férfiak akik akkor mind bajuszt viseltek és kalapot hordtak: az asszonyok, akik gyakran görnyedtek a kenyérdagasztó teknő fölött. A hallgatag ember megélénkül. Előkerülnek újabb és újabb alkotások. A citera. Hatéves volt, amikor az elsőt kezébe fogta. S a hegedű. Ezt is ő formálta juharból és fenyőből. A szép, hosszú ujjak nyomán megszólal a húr, táncot jár a vonó. A muzsika egy tőről fakadt a faragással. A magakészítette citerával apró gyerekeket tanított muzsikálni kiváló eredménnyel, pedig őt senki sem tanította. A hegedű hangja múltat idéz. Fiatalságot, elvesztett kedvest. A citera mulatságot. Tollfosztóénál ropták rá a táncot ifjú legények, lányok. A mívesen faragott sakktábla figurái pogány királyt formáznak és királynőt, ölében a termékenységet jelképező almával. Alakjuk, akár a parasztoké, csak valamivel sudárabb. Ez az ő világa. kiépítésére is. Az a tapasztalat, hogy az értelmiségi fiatalokat könyebb a szakmai szerveken keresztül megfogni, mint a KISZ révén, A tanács a politikai és társszervekkel együttműködve segíti a KISZ határozatainak megvalósítását, s részt vállal a mozgalmi vezetők fölkészítéséből is. Az értelmiségi fiatalok tanácsa valamennyi értelmiségi rétegnek szervez fórumokat, ahol tapasztalataikat ki tudják cserélni, közös megoldásokat kereshetnek. A tanács munkáját a KISZ Központi Bizottság mellett működő értelmiségi fiatalok tanácsa is segítette. Ennek dr. Lampert Mónikán kívüli Spindler Béla is tagja. Jövőre gazdagabb tervvel, határozott elképzelésekkel folytatják a munkát. H. É. Több, mint húsz éve ara- szolgató mozgásra ítélt testének, emlékező szellemének megelevenedő figurái. Kis könyvecske kerül elő. Versek tárháza. A tél hosz- szú fogságából így szabadul a gondolat. Hallgatjuk hangját és nem kérdezünk. Beszélnek az alkotások: a szobrok, a muzsika, a versek. „Hazánk naiv művészei között előkelő helyet foglal el Szabó János”. (Részlet egy kiállítási anyagát zsűriző testület véleményéből.) A konyhamelegben megcsordul a pára a hatalmas kancsón. Benbről, a szobából volt még mit pakolnia: ajándékkönyvet, fél évre szóló újságelőfizetés megajánlását, a Cooptourist levelét, melyben Pauska Mihálynét arról értesítik, hogy ötnapos leningrádi úton látják vendégül őt, az országos vers- és prózamondóverseny második helyezettjét. Pogányszentpéteren, különösen mióta a művelődési egyesület megalakítására készültek, nem fordult meg vendég, akinek be ne mutatták volna a mesemondó asszonyt. Novak Józsefnek, az egyesület elnökének kalauzolásával kopogtattunk be az országosan híressé vált Pauska Mihálynéhoz, megannyi mese avatott előadójához. Le nem ülne, mintha most is a színpadon állna, beszélgetünk, de mintha mesélne... — Itt születtem én ezen a portán, ahol vagyunk. De nem ebben a házban. A régit lebontottuk. 1922. szeptember 13-án kései gyerekként hozott a világra édesanyám, két testvérem halva született, a húgom két hétig élt. Édesanyám már negyvenéves is lehetett, amikor engem szült. Szegények voltunk. A pogányszentpéterieken csak a szorgalmuk segített. Kislány koromban egyszer hosszú útra keltem. Két nap után érkeztem meg Jugoszláviába, Dombomba, a vásárra. Gyalog eddig tartott, egyszer aludtam meg Csurgón. Dug- hagymáért és kendermagért voltunk. A falu határában még fölismerhető a kertek végében húzódott kenderföldek domborulata, s a kenderáztató. A falu szegényei kendert termeltek és az erdő adott még munkát, kenyeret. A szénégetők voksáiból is jutott a kereskedőknek. — Ügy elfáradtam, mikor hazaértem Domboruból, hogy szinte nem tudtam magamról. Édesanyám pedig faggatott, milyen az a Domború? Azt felelten neki aléltan: — Domború — lapos. Nem láttam én hegyeket. — Van egy füzetecskéje, abba mindegyik mesének, amit mond, benne van a kezdősora. Hány mesét isÉnekes Jenő munkáscsalád gyermekeként 1906. december 31-én, Budapesten született. Heten voltak testvérek. A Tanácsköztársaság idején a 173. számú gyermekbarát egyesületben szívta magába azt az eszmét, amelyért egész életében harcolt. Énekesék Kaposváron telepedtek le, s a tizenhat éves Jenő tagja lett a helyi ifjúmunkás csoportnak. A munkásnyúzó Lázár Dezső szabócég inasaként megerősödött benne a hit: szükség van a munkásság felszabadítására. Egyre több feladatot kapott és vállalt, ö képviselte az ifjúmunkásokat a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottságában. Tagja volt a munkásdalárdának, a színjátszó csoportnak, lelkes harcosa a munkás eszperantó mozgalomnak. Ragadványnevét, a Samideanót is itt kapta, ez eszmetársat jelent. Gondolkodása egyre érettebb lett, nem értett például egyet a szociáldemokrata vezetők opportunizmusával, így az ificsoportban keresett eszmei szövetségeseket. 1926-ban megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt városi szervezete. A szervező munkában ő is részt vett. A hatóságok azonban később erőszakkal felszámolták a szervezetet. Énekes Jenő és társai visz- szatértek a szociáldemokrata pártba, de az akkori pártvezetőség társaival mer? Es kitől tanulta ezeket? — A földön, munka közben édesanyámtól. Ahogy kiléptünk a házból, az úton anyám mesélt, mesélt. Még hajladozás közben is, meg hazafelé. Ismertem már valamennyit, kívülről is tudtam mindet, anyám szájából mégis mindig újnak tetszettek. — A faluban, mesélte No- vák József — hagyománya van a színjátszásnak, az üveges táncnak, a fonónak. Po- gányszentpéter szépen gyarapodó község. Az új családi házak mutatják, már nemcsak az idősek lakják szívesen. A fiatalok pedig érdeklődnek a falu múltja iránt. Az iskola volt a műhelye a színjátszásnak, a tanító úr maga is írt darabokat, amiket a gyerekek és a felnőttek eljátszottak. — Én minden szerepet eljátszottam, csak a szerelmesét nem. Azt nem tudtam. Voltam cigányasszony, öregasszony, mindenféle, csak kisasszony nem, meg szerelmes. Amiben viccelődni lehetett, nevetni, abban benne voltam. Édesanyámtól örököltem ezt a természetemet. Nemcsak a régiségekről meegyütt kizárta őket, s még a munkásotthonból is kitiltotta. A harmincas évek elején szoros barátságba került az akkori ifjúsági vezetőkkel és tagokkal. Újra a munkásotthon lett a második otthona. Az ifjúsági és kulturális mozgalom minden jelentős megmozdulásban és munkájában részt vett. A második világháború kitörésekor, mint megbízhatatlant, internálták. Amikor kiszabadult a táborokból, szigorú rendőri felügyelet alá helyezték, majd Németországba hurcolták. A háború vége Dachauban érte, tíz hónapot töltött ott. Hazaérve rögtön jelentkezet munkára a kommunista pártba. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt Somogy megyei szervezetének gazdasági felelőse, majd a cukorgyár személyzeti vezetője lett. Ezután Kaposvárról Budapestre, a Pénzügyminisztériumba került. Az ötvenes években a Komlói Beruházási Vállalathoz küldték. ott dolgozott 1971 végi nyugdíjazásáig. Nem sokáig élvezhette megérdemelt nyugdíját, 1972. július 23-án meghalt. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. köztük a Szocialista Hazáért Érdemrenddel. Nem feledkezett meg róla a megye, ahol annyit tevékenykedett a munkásmozgalomban: 1969- ben megkapta a Tegyünk többett Somogyért-kitünte- ítést. sélt, szerette a vidámságot is. Pauska Mihálynétól aligha köszönhet el a vendég úgy, hogy ne hallgasson meg egyet a meséi közül. Többet hallottam már tőle, de talán a legszebbet a minap. A török időkben játszódó, megható történet az anyaság csodálatos példázata. Közben férje ajtónyitására betért hozzánk a zsemle színű csendes kutya is. Pauska Mihályné lábához telepedett, félig behunyt szeme elárulta, hogy ő is szívesen hallgatja a mesét. — Együtt a család — jegyezte meg férje. — Este tévénézés közben is, ha eszébe jut a feleségemnek valami történet, belekezd és mi rá figyelve hallgatjuk. Nehogy a szomorú mese maradjon meg bennünk, vidám gyerekversikékkel engedett útra a mesemondó asszony. Azokat meg nem tanulhattuk olyan gyorsan, de amit a vidámságról mondott, azt megjegyeztük. — Akiben nincs érzék a humor iránt, az nem is tudom milyen ember — mondta kérdő szemmel, hogy vajon értjük-e. — Kell egy kis vidámság, az is hozzátartozik az ember életéhez. Horányi Barna Fórum az értelmiségi fiataloknak Az eleő lépéseket már megtették Várnai Agnes A pogányszentpéteri mesélő 11 i
