Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
1986. december 31., szerda Somogyi Néplap 3 Előrejutni csak együtt tudunk Interjú KUnorics Imrével, a megyei pártbixottság első titkárával- Pontosan két év telt el azóta, hogy a nyilvánosság előtt szót válthattunk közös dolgainkról. Emlékszem, már akkor is a gazdaság állt beszélgetésünk középpontjában, és nem hagytuk figyelmen kivül az emberi tényezők fontosságát. Napjainkban még nagyobb hangsúlyt kap a gazdasági munka társadalmi hátországa, mint akkor. Mi a véleménye erről? Miért nem ju- tottunk kellő mértékben elő- re? Milyen politikai, társa- dalmi feltételeket akar megteremteni a megyei pártvezetés ahhoz, hogy a szavakat előrevivő tettek váltsák fef? — Az utóbbi években egy sor nagy horderejű esemény zajlott le A párténtakezle- tekre, a XIII. kongresszusra gandotlidk, és új ötéves tervet kezdtünk, amelyek lezár - iták az előző időszakot. Meggyőződésem, hogy a gazdaságpolitikai jeladatoknak ma is a pártmunka középpontjában kell állniuk. Szándékunk több területen nem úigy valósult meg, ahogy élképzeltük, s ennek több oka van. Az élet sok olyan gazdasági kérdésit vetett föl, amellyel nem tudtunk megbirkózni a mi megyénkben' sem. A termékszerkezet-váltásban például nem tudtunk kellően előrelépni...- Ennek csak __pénzhiány vo lt az oka ? — Szemléletbeli, anyagi, technikai és számos más ösz- szefevője volt. De a fejékben sem rendeződött minden. Túlzottan ragaszkodtunk a megszokotthoz. Sokam úgy gondoltaik: jobb, ha a járít úton haladunk, kár kockáztatni, kár a közösségek helyzetét függővé tenni az új megoldások kimenetel éltől. Vannak, akik ma is félnek a munkaerő átcsoportosításétól. Vezetőd körökben^ a pórt- és a mozgalmi szerveknél ma is él ez a felfogás.- Gondolom: félreértésről von szó. Arról ugyonis, hogy a munkához való jogot_né_- hol összetévesztik a munkahelyhez való joggal ■ ■ ■ — Így igaz. Országosan is élénk vita folyik erről. A gazdaság élénkülését sokan azzal szeretnék elérni, hagy legyen munkanélküliség az országiban. Mások elvetik e gondolatot, és azt mondják: mindenkjmék joga van a rmunkéhoz. Szerintem ezt az utóbbi álláspontot kell támogatnunk. De nem bizonyos, hogy ,e jognak mindig és mindenkor ott, azon a .helyen kell érvényesülnie, ahol a munkaviszony megkezdődött ... Fölmerül a kérdés, hogy Somogybán miért nem jutottunk ebben előbbre? Azért, mert 'bátortalanok voltunk, de sokszor a munkaerő átcsoportosításának feltételéit sem tudtuk megteremteni. Kényelmesebb volt a régi, kitaposott utat járnni, azon nincsenek göröngyök. Más lapra tartozik, hogy miit jelenített ez a népgazdaságnak ... Gondjaink nagy része arra a közfelfogásra vezethető vissza, hogy aki nem kockáztat, aiz nem is veszthet. A másik veszély, hogy politikai, gazdasági életünkben eluralkodott az egymásra mutogatás. Nem akarunk, vagy nem tudunk söpörni a sa ját portánk eDött, könnyebb másra irányítaná a figyelmet. A szabályozók évről évre szigorúbbak. Az anyagot nem kapja meg időiben a vállalat. A létszám átcsoportosításának nincs meg a feltétele, és íigy tovább. Nem mondom, hogy e fölvetéseiknek nincs alapjuk. De csak erre hivatkozni, csak másra mutogatni — ez nem vezet előbbre. Azután van egy másik tarthatatlan jelenség is: életűinkben], mindnyájunkban gyökeret vert a sablonos gondolkodás. A régi módszereket követni egyszerűbb. S e gondolatkörbe foglalható az egyenílősditői, a termelés hagyományos módszereitől, a műszakszámmal való eflége- dettségig, az értékesítés kitaposott útjaihoz ragaszkodásig számos helytelen felfogás. A mi megyénkben sem állunk valami rózsásan az állampolgári és a munkafegye- lemmel.- De miből alakult ki ez a magatartás? Végtére is nem egy csapásra, hanem folyamatosan lazult meg a fegyelem. — Meggyőződésem, hagy ez a rosszul értelmezett munkásvédelemnek vagy munka- vállalói védelemnek a következménye. Pedig a munkás iigazi érdekvédelme nem ez! Aki a munkás érdekét a munkaszervezéssel, a munkaidő kihasználásával, a műszakszám emelésével, a differenciált bérezéssel állítja szembe, s az elnéző magatartást, az engedékenységet kéri számon, az szerintem mélységesen téved. Az igazi munkásvédéleim ennek pontosan az ellenkezője. De hadd beszéljek egy másik összefüggésről is. Az emberek hozzászoktak egy bizonyos éflletszínvonalhoz, amelyből az árak gyakori emelkedése láttán sem engedtek. Ez emberileg teljesen érthető. Külön munkavállalásra kényszerültek azért, hogy megszokott életszínvonalukat tartani tudják. Egyre inkább egyéni érdekeiket helyezték előtérbe, s a kisebb-nagyobb közösségek gondjai háttéribe szorultak.- Ha jól értem, ezzel együtt a közösségi érzés is lanyhult, az emberek befelé fordultak... — Bizonyos éntéfcájtrende- ződés, nem egyszer torzulás következett be társadalmiunkban. Azután az őszinteség hiánya, bizonyos fenntartások és kételyek is hozzájárultak ahhoz, hogy nem jutottunk kellőképpen előre. Mit értek ez alatt? Hosszú ideig az vo!|t a jó, ha ajz év végi mérlegbeszámolóból nem derült ki a vállalatok munkájának „meztelen” értékítélete. Szépítették a valóságot. Aztán évék óta halljuk, hogy a szabályozók rossz hatással vannak életünkre. Volt ebben igazság is. De Szabályozók nélkül nem tartható fönn a gazdasági élet. A kooperációs gondok sűrűsödtek, s ez a megye ipar- szerkezetét tekintve természetes. Csakhogy a nehézségekhez hozzájárult: helyenként olyan nagy készleteiket halmoztak föl, amelyek jogosultságát semmi sem igazolta. De a piackutató munka gyengeségei, a szakember- hiány, a gyakorlatlanság miatt sem fejlődtünk kellőképpen. 1984 óta elbizonytalanodást tapasrtaltunk. Túlhangsúlyoztuk, hogy milyen nagy bajok vannak a megyében, az országban. Azt kevésbé mutattuk be, hogy milyen eredményeiket érteik el a különböző közösségek. Tehát akaratlanul is negatív irányba fordult a közhangulat, a közgondolkodás. Szerintem mindez együttesen járult hozzá ahhoz, hagy elképzelé- seinket nem mindenben tudtuk valóra, váltani. Az előrejutás feltételeinek megteremtéséről kérdezett ? A bizalmat sorolom az első helyre. Mindenütt olyan légkörit kell teremteni, amely jó alapot ad az alkotó munkához. De nélkülözhetetlen az állandó párbeszéd, az együttgondolkodás és együttműködés, a határozott és dinamikus, kockázatot is vállaló vezetők elismerése is. A tisztességes, őszinte szó, egymás megbecsülése, önmagunk megújítása éppúgy hozzátartozik a jobb munka feltételeihez, mint az előrelátó tervezés, a megfontolt szervezés, az értékalkotó munka elismerése vagy a folyamatos anyagellátás. Ezek nélkül nem tudok elképzelni cselekvési programot és előrehaladást. Végtére is az a legfontosabb, hogy a maga területén mindenki becsülettel és tisztességgel végezze el a munkáját! A pártszerveknefc az a feladatuk, hogy politikai eszközökkel teremtsék meg e feltételeket a közéletben, a közgondolkodásban, és őrködjenek a jó légkör, a kezdeményezésiek fölött; ne adjanak teret a visszatartó erőknek, s érjék el, hogy aki az átlagosnál többet ad, az többet is élvezzen társadalmi javainkból.- Lát-e garanciát arra, hogy e feltételek megteremtésével gyorsabban jutunk előre? — Okvetlenül! Mdmdeniek- eüőtt a pártmunka megújításában', a pártszervék erre való készségében lói ok garanciát. Biztosíték az, hogy megyénk gazdasági vezetőinek többségét felkészültségük és szakmaszeretetük, politikai elkötelezettségük alkalmassá teszi az állandó megújulásra. Garancia Somogy népének szorgalma. Az itt élő emberek mindig a munkájukból élitek, és letették az ország asztalára is azt, amit tőlük elvártak. Nem igaz, hogy ez a szorgalmas nép egyik napról a másikra megváltozott, s különböző mahdnácáóklkal akarja megszerezni a boldogulásához szükséges javakat! Van ilyen is, de nem ez a jellemző. Garanciát látok a Központi Bizottság novemberi határozatában, amely lehetőséget ad a hosszabb távú gondolkodásra, tervezésre és cselekvésre. De biztosítékot látok abban is, hogy egy sor kérdésben lépést tudtunk váltani. Számos intézkedés és vál/tozás máris bizonyítja, hogy nem kell kis- hiitűnek lennünk.- Demokratizmusról, szókimondásról, emberi méltóságról beszélgettünk két évvel ezelőtt. Azóta előtérbe került a rend, a fegyelem, a szervezettség, a cselekvés elodázhatatlanságának gondolata. Némelyek — még vezető posztokon ií - úgy értelmezik ezt, mintha a demokrácia visszaszorításáról volna szó; mintha a keményebb hang, az erőszakosabb fellépés ideje következne el... — Szó sincs erről! Soha nem volt olyan nagy szükség a szocialista demokrácia szélesítésére, gyakorlati megvalósítására, mint napjainkban. Tarthatatlan felfogás az, hogy — nehezebb helyzetbe kerülve — a'keményebb hang, a demokratizmus háttérbe szorítása nyer polgárjogot. Ellenkezőleg. Ha valaha tárgyalnunk kéllett a dolgozók széles rétegeivel, a kisebb vagy nagyobb közösségekkel, akkor ez most valóban nélkülözhetetlen. Csak a közösség bölcsességére támaszkodhatunk. Ez az elhatározás a pártdemokráoiára éppúgy érvényes, mint közélétünk ál- taűiános demokratikus vonásaira.- Tehát szeretnénk elérni, hogy o fegyelem, a szervezettség, a keményebb munka ne a keményebb hangra, a felsőbb utasítga- tásra, hanem egyéni tenni- akarásból táplálkozó belső indíttatásra alakuljon ki az emberekben. Ugyanakkor ezt nem lehet csupán óhajnak tekinteni. Vagyis a követelmények fokozására, az ellenőrzésre nagyobb szük- ség van, mint bármikor. — Tel jesen egyetértünk. A demokratizmust, a differenciáltságot úgy is lehot és kell értelmezni, hogy aki az átlagosnál többet teljesít és becsületes munkát végez, azt fizessük meg. Hozzátartozik ehhez, hogy állítsuk példaképpé az illetőt. Lehelt, hogy elkoptatojtt szólamnak hat, de azt hiszem, a tudatra, sokkal nagyobb gondot keli fordítanunk, mint eddig.- Tartozásunk van saját magunkkal, a kisebb és nagyobb közösségekkel szem- ben. Ez nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy még nem tudunk megfelelően élni a demokráciával. Gyanitom: helyenként ott akarunk demokráciát teremteni, ahol nincs helye, s ahol szükség volna a közösség bölcsességére, ott nem támaszkodunk rá kellőképpen. Mi ebben a tennivalónk? — Alapvető feladataink vannak. Az igazi demokráciát sohasem szabad összetéveszteni a látszat-demokráciával. A demokrácia ugyanis nem jelenítheti azt, hogy én vagy bárki más ne tegyen elegeit alapvető kötelességének, ne lássa el becsülettel, tisztességgel a munkáját; hogy ne mutasson példát a munkafegyelemben és így tovább. Sajnos az utóbbi időben sokkal többet adtunk a látszatra, s az igazi demokrácia háttérbe szorult. Sokszor a formális dolgokat helyeztük előtérbe, s ezzel is hátráltattuk a fejlődést.- A TOT kongresszusán Havasi elvtárs arról is be- szélt: nem hisz abban, hogy örökösen jók a központi határozatok és mindig rosz- szak a végrehajtók. Ez a gondolatkör - úgy tartom - megyénkre is lebontható. A somogyi vezető szervek gyakran - és joggal - kifogásoltok egyes központi intézkedéseket. Vajon a mi testületeink mindig jól döntöttek? Mindig csők a vég- rehajtók odázták el az eredményeket? — Meg kell vallanunk: sajnos az élet több kérdésben , nem igazolta vissza döntéseinket. Igaz a mondás, hogy más szemében könnyebb észrevenni a szálkát, mint magunkéban a gerendát. A határozatokat már nagyon szépen meg tudjuk fogalmazni. Életrevalóságukat azonban csak az bizonyíthatja, hogy mennyire időtállóak, hogy mi valósult meg belőlük. Vannak adósságaink. Hagy mindig jól döntöttek-e a megyei testületek? Gyakran jól, de nem egyszer — a szándék tisztasága ellenére is — elhibáz ottan. Azaz. nem igazolta vissza az élet elképzeléseiket. Beszéljünk konkrétan. Volt idő, amikor a testületek — testületi vezetők? — nem látták a tsz-melléküzemágak fontosságát, következésképpen fejlesztésükre sem fordítottak kellő gondot. Az iskolakor zetesí|tés néhány helyen módosításra szarul. Nem tudom, helyes volt-e adott településekről elhozni a tanácsi szerveiket, azután a gazdasági szervéket, az iskolát és így tovább. Ügy gondolom, ezek a döntések nem voltak egészen megalapozottak. A tévedés jogát fenntartva vállalnunk kell ezért a felelősséget. Igaz az is, hogy mindig a végén csattan az ostor. Született egy határozat, de mindig a végrehajtók kerültek nehéz helyzetbe. Nem vagyok meggyőződve arról, hagy ez maradhat így. Mindenkinek el kell végeznie az önvizsgálatot, függetlenül attól, hogy milyen szervet képvisel a választók bizalmából. Előfordult az is, hogy jó volt a határozat, aj végrehajtás készsége sem hiányzott, csak éppen a feltételéket nem tudtuk biztosítani. Gondoljunk csak Kaposvár közlekedésére, * amelyben csakugyan zavaros állapotok uralkodnak. Sokszor foglalkoztak ezzel a testületek, de a belvárosi rekonstrukció, az anyagi eszközök hiánya, a városrészek korábbi kialakítása és sok más — a szándék ellenére — nem segítette a megoldást. Ezután sem mondhatunk le róla. Vagy beszélhetnék a kistelepülések fejlesztésére hozott különböző határozatokról. Főként az anyagi eszközök hiánya miatt nem tudtuk maradéktalanul megvalósítani elképzeléseinket. S ha már a pénznél tartunk. Hiánya természetesen szigorú rangsorolásra készteti a vezető szerveket, s a -termelési egységeket is. Ezekkel nem mindenki ért egyet, s ezt természetesnek tartam. Csaknem mindenkinek más a legfontosabb ... A rangsorolásért az eddigieknél jobban kell vállalnunk a felelősséget, és meggyőző munkával, nyílt szóval, tájékoztatással kell elérnünk, hogy a lakosság megértse és elfogadja szükségességét. — Véleménye szerint mi- ber^Jrell megújulnia a pártmunkának? Eddig a választott szervek és az apparátusok - gyakran fordított - viszonya állt a középpont- ban; tudjuk, még van javítanivaló. De mit kell tenni ahhoz, hogy az alapszervezeteket, az egyes kommunistákat, illetve véleményüket bekapcsolják a döntésekbe, főként azért, hogy szervezeti és személyes felelősséggel vehessenek részt a határozatok végrehajtásában? A párt — jóllehet néhá- nyan vitatták főleg a gazdaságban betöltött szerepét — az élet minden mozzanatban és a különböző megmozdulásokban — jól, rosszul, de jelien van, és jelen lesz! A kérdés sava és borsa az, hogy milyen hatékonysággal van jelen. Régóta vallom: a mi pártunk soha nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a tétlenség érzetét kelts-e az emberekben, azaz ne tudjon úrrá lenni a helyzeten, ne ■tudja megmutatni a kivezető utat. A vezetés ugyanis bizalmon alapuló szolgálat. Nem állíthatom, hogy mindig és mindenhol jól tetltük a dolgunkat... Miiben kell megújulni ? Pánbszerveiniknefc és -szervezeteinknek nem finomítaniuk, hanem jónéhány területen alapvetően meg kell változtatniuk munkamódszerüket és -stílusukat. Nem gyámkodhatnak tovább az alsóbb, pártszervek fölött. Számukra csakugyan önállóságot kell biztos Utáni, hiszen minden pántszervnek saját területén a saját feladatait kell végrehajtania. S ez még nem mindig van így. Az önállósággal természetesen felelősség jár, nagyobb felelősség miniden eddiginél. Nem llehiet arra várni, hogy bárhol valaki más végzi majd el helyettünk a feladatokat. A megújulás lényegét tehát abban látom, hogy szakítani kell azokkal a rossz módszerekkel, amelyekhez sokáig görcsösen ragaszkodtunk. Mondhatok konkrét példákat is. Nem vagyok bizonyos például afelől, hogy információs rendszerünk jó, hogy mindig azokat, a problémákat hozza felszínire, amelyek foglalkoztatják az embereket, amelyek a megalapozott döntéshez nélkülözhetetlenek. (Folytatás a 4. oldalon.)
