Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-30 / 306. szám
1986. december 30., kedd Somogyi Néplap 3 Mezőgazdaság, élelmiszeripar vizsgáznak a vállalati tanácsok Növekvő export A vártnál kisebb bérkedvezmény Az új irányítási formákra való áttérést már a kezdetek óta élénk vita kíséri. Sokan erőteljes fordulatot várnak a nagy számban létrejött vállalati tanácsok működésétől a gazdálkodásban. Az eddigi gyakorlat tapasztalatai általában kedvezőek. Sokhelyütt máris megalapozottabb döntések születtek, ami elsősorban a vállalati tanácsok működésének köszönhető. A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátban a tanács megvétózta, hogy az üzem csatlakozzék egy társuláshoz, mivel a tagságból származó előny nem látszott eléggé kézenfekvőnek. Van olyan gazdaság, ahol a vt arról hozott határozatot, hogy a szarvasmarhatelep beruházási munkái inkább készüljenek el valamivel később, de ne késlekedjenek a járulékos beruházással, mivel e munkák elhúzódása súlyos anyagi következményekkel járt volna. Ki legyen az igazgató? A vállalati tanácsok sokat tettek azért is, hogy a jövedelmek a korábbinál jobban tükrözzék a teljesítményeket. Egész sor helyen javasolták: kapjanak többet az állattartó telepeken dolgozók, akik több műszakban és hétvégeken is dolgoznak. A mezőhegyesi és bábolnai gazdaságban a tanács soronkívüli intézkedést javasolt a pályakezdők támogatására: a fiatal szakemberek letelepedését segítették a korábbinál erőteljesebben. Az 1986-os esztendő fontos állomás volt az új vállalatvezetési formák történetében. A MÉM által felügyelt területen 1985-ben 209, 1986-ban pedig újabb tíz vállalat állt át a demokratikusabb önkormányzati vezetésre. Egyes üzemekben a vt-k első döntései közé tartozott, hogy azonnal fölemelték az igazgatók bérét. Néhol több ezer forinttal is. A mező- gazdaságban nem ez volt a jellemző: általában 5—6 százalékos — a többi dolgozóval azonos — mértékben növelték az első számú vezetők bérét. Sokakat izgat az is, hogy vajon a legalkalmasabb emberek kerültek-e a vállalati tanácsokba? Olyanok, akikben megbíznak, s így képesek hatni a kollektívákra? Rangos emberek A fizikai dolgozók közül szinte mindenütt azok kerültek a tanácsba, akik az elmúlt esztendőkben, évtizedekben rangot vívtak ki maguknak, akik szívesen adtak tanácsot, útbaigazítást másoknak, akiknek véleménye mindig is perdöntőnek számított. Egyes helyeken szabályozták a beválasztás feltételeit: eszerint csak az lehetett a vt tagja, aki legalább három éve dolgozik a gazdaságban, jól ismerik a szű- kebb környezetben, büntetlen előéletű, s a munkája Is kifogástalan. Ipari üzemekben vetődött föl, de a mezőgazdaságban is egyre többen foglalkoznak a vt-tagok anyagi ösztönzésének kérdésével. Egyes vezetők szerint erre nincs szükség, hiszen a leg- jobbakból állt össze a kollektíva, így a keresetek is tisztességesek. Mások ezzel szemben foglalnak állást, szerintük igenis szükség van a tagok díjazására, hiszen ezzel nőne az érdekeltségük és a felelősségük. A testületnek ugyanis joga van arra, hogy a mulasztó vezetőt felelősségre vonja, szükség esetén leváltsa. Csakhogy eközben a vt-ta- gok semmiféle védettséget nem élveznek, s anyagi elismerést sem kapnak. A vt-tagok jogvédelme sem egészen tisztázott még. Ezért érdemes volna általánossá tenni, hogy a vit előzetes engedélye nélkül ne lehessen egyetlen testületi tag ellen se fegyelmit indítani, mint a többi tisztség- viselőknek. így zavartalanul, legjobb meggyőződésük szerint végezhetnék munkájukat, hozhatnának döntéseket. Tanulnak a vt-tagok A vt-tagok felkészítése, továbbképzése nem mindenütt sikerült jól. Egyik-másik — központilag rendezett tanfolyamon — (többnyire csak általánosságok hangzottak el. Sokszor az volt a hallgatók érzése, maguk az előadók sem döntötték még el, melyik oldalon is állnak: hisznek, vagy kételkednek a vt jövőjében. Néhány helyen — például Környén — bevezették azt, hogy testületi ülés előtt néhány nappal összehívják a választott tagokat, s oldott légkörben megbeszélik a napirenden szereplő kérdéseket. Az ilyen felkészítésnek köszönhetően sokkal bátrabban mernek kérdezni, javasolni az emberek. A jó tapasztalatok ellenére jócskán van még kétely, megválaszolatlan kérdés az emberekben. Az elnökök egy része nyíltan vallja, hogy önmagát tanuló vezetőnek tartja. A lecke nem könnyű, hiszen a vt-k nehéz időszakban jöttek létre, a piaci helyzet sem a legrózsásabb. Manapság ezért tekintélyes még azoknak a száma, akik nem mernek egyértelműen állást foglalni atekintetben, hogy a vt segíiti-e a gazdasági fellendülést, vagy csupán technikai szerepe lesz? Valószínű, a gyakorlat némiképpen átformál majd az eredeti célkitűzésekből néhányat. Egy biztos: most mindenütt a vt-k életképességének növelésére, hatékonyságának fokozására kell törekedni. Mert a lehetőség csak úgy ér valamit, ha élnek is vele. Cseh János Idén 40 millió fonimt értékű termékeit szállít tőkés exportra a csurgói Napsugár Ruházati Szövetkezet. A főleg NSZK-piacra kér,ülő felsőruházati cikkek, gyermek- és síruhák jelentős részét bérmunkában készítik. A bérmunkák értéke eléri a 35 millió forintot. A szövetkezet, a minél nagyabb export elérése érdekében ez év júliusában pályázatot nyújtott be bérkedvezményre. A pályázat eredményéről kérdeztük Kovács Lászlóit, a szövetkezet főkönyvelőjét. — 1985-ben 23 millió forintos exportot értünk el. Az idei évre ennél 6 millióval nagyabb tőkés kivitelit vállaltunk. Azt szerettük volna, ha a tervezett 29 millió fo- rintnak az 5 százalékát kapjuk meg b árkedvezményként. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal történt egyeztetés alapján azonban csak mintegy 2 százalék bérnek megfelelő összeget ígértek. A végén pedig mindössze 250 ezer forintot kaptunk. Ezt mi hiánytalanul alacsony összegnek tartjuk az exportunk nagyságához képest. A csurgóiak az összeg emelése érdekében kérték az Okisz támogatását, de még nem született eredmény. — Az először kért bértöbblet felével is beértük volna, de még a negyedét sem kaptuk meg. A tőkés export szükségességéről sok szó esik manapság, viszont a támogatás mértéke megkérdőjelezi a dotáció komolyságát. A mi esetiünkben arra hivatkoztak, hogy az erre fordítható keret elfogyott. A szövetkezet ennek ellenére továbbra is növelni szeretné az exportját. Részben azért, mert az egyik feltétele a lizing-szerződések- ndk. — Szükségünk van arra, hogy a berendezéseket bérelni tudjuk. 1983-ban, amikor a régi szövetkezet kettévált, az akkori 20 milliós nyereségünk elegendő volt a fejlesztéshez. Az új adózás miatt viszont 1985-ben a 33,5 milliós nyereségből sem tudtunk kellő mértékben fejleszteni, és úgy látszik, hogy a jövőben sem lesz lehetőségünk nagyobb beruházásokra. A Napsugár Ruházati Szövetkezet erre az évre 280 millió forintos terméLésá értéket tervezett. Ehhez viszonyítva az export mértéke, a számokat tekintve, csalóka, a szövetkezét kapacitásának a felét ugyanis az expontmun- ka köti le. Az exportra készülő termékek 95 százalékát készítik saját üzemben. L. R. Jövőre nyolc vízműtársulat alakul Egyre nagyobb az igény a somogyi településeken arra, hogy jó ivóvizet kapjanak. A megye eredményesen zárta a VI, ötéves tervet, ugyanis 49 helyett 55 település kapcsolódott be a közműves ivó- vízellátásba. így a lakosság 83 százaléka jut jó ivóvízhez. Ez három százalékkal jobb arány, mint a tervezett volt. A VII. ötéves tervben is szépek az elképzelések. Harminckét településen alakítják meg a v í zműt ámulatot. Kilenc helyen, ahol egyébként már bevezették a vizet, JÓ VÍZ A VÖRSIEKNEK továbbépítik a hálózatot Három külterületi lakott hely is szerepel a terviben. A megyei tanács 90 és fél millió forint céltámogatást ad. Ezenkívül 26 településen lesznek közkifolyók — erre 24 és fél millió forintot adnak. A somogyi községek a ter- vezéttnél nagyabb lendülettel kezdték el a vízműtársiu- laitók szervezését az idén, s így a tervezett nyolc helyett tizenegy alakult meg, legutóbb a drávagárdony—drá- vatamási—kastélyosd ombóti. Az építkezések nagy része áthúzódik jövőre, a törpe vízmüvet azonban már átadták Vörs—Battyánypusztáni, Nagyszakácsiban pedig átadás ellőtt áll. Jövőre további nyolc víz- műtársulat alakul, öt év alatt egyébként több mint 23 ezer ember jut jó ivóvízhez. 1990-re csak tíz település marad ellátatlan a megyében. A községekben a lakosság, a vállalatok, a szövetkezetiek és az intézmények állják a törpe vízmű és a vezeték- rendszer építési költségének 60 százalékát. Érdekeltségi egységenként most általában 25—30 ezer forint hozzájárulásit fizetnek. A lakosság ott, ahol szükséges:, társadalmi munkát is vállal. A fennmaradó 40 százalékot a vízügyi alap és a megyei tanács állja céltámogatás formájában. Az első somogyi törzsállattenyésztő Aligha van a megyében állattenyésztő szakember, aki ne ismerné Dombi Lajos nevét. Az idősebbek azt is tudják róla, hogy a törzsállattenyésztés úttörője, és kiemelkedő szerepe volt a Kapós-völgyi állattenyésztés hírnevének megalapozásában. Országszerte elismert szaktekintély. Példázza ezt az Újhelyi Imre emlékérem, melyet elsők között kapott meg, vagy az idei, a termelőszövetkezeti mozgalom erősítéséért adományozott kitüntetés, melyet a 75 éves magyar törzsállattenyésztés jubileumi ünnepségén vehetett át. — Nem kötődtem jobban az állatokhoz, mint általában a falusi gyerekek. Egyszerűen csak azért jelentkeztem a tejipari szakiskolába, mert szüleimnek nem lett volna pénzük tandíjra, s itt ingyenes oktatás volt. Jól tanultam. 1924-ben kettőnket választottak ki az akkor induló törzsállattenyésztői tanfolyamra. Ismeretlen, új szakterület volt ez. Igaz, a hazai törzskönyvezést 1911- től tartják számon, de az e! ső világháború évekre viszszavetette, Somogybán például csak idökerülésem után, 1926-ban kezdődött az adatok minősítése és a magyar tarka szelektálása. Akkor indult meg a svájci bikák importálása. Elsőként Göllébe helyeztük kr ezt a szimentáli fajtát. Mint az Alsó-dunántúli Állattenyésztő Egyesületek Szövetségének körzeti ellenőre irányítottam a munkát. Pár éven belül Somogy az ország legeredményesebb szarvasmarha-tenyésztő megyéje lett. Dombi Lajos mint megyei főállattenyésztő iárta a falvakat, szervezte sz apaállat-ellátást, válogatta az egyedeket. Inámpusztán már 1928-ban ötezer literen felüli tejhozamú magyar tarka állomány volt, Lipótfán pedig a hatezer literes átlagot is meghaladták ... Dombi Lajost bántja, nogy később — a hetvenes évek elején — a korszerűsítés bűvöletében olykor veszni hagytuk hagyományos értékeinket. Akkoriban lett divat a fajtaváltás. Alig volt nagyüzem, ahol ne lett volna keresztezés. Sok helyen épültek túlzottan drága szaktelepek. Dombi Lajos egyre a magyar tarka mellett érvelt ... — Ez is tudja azt, mint a feketetarka, ha jól takarmá- nyozzák: ráadásul a húsa is jobb minőségű. Horn akadémikussal értettem egyet, aki jersey-vel akart keresztezni, így tökéletesítve a magyar tarka tejének zsírtartalmát. Ma már vannak, akik úgy látják, hogy a gyors meny- nyiségi növelés reményében elhanyagoltunk egy fajtát, mely jobban megfelelne a mai világpiac minőségi követelményeinek. Az ötvenes években Dombi Lajos felváltva 'kapott elismerést és elmarasztalást. — Fekete bárány lettem, mikor a bikanevelő teheneket nem engedtem a tsz-be. Pedighát a legkevésbé sem politikai indokaim voltak, egyszerűen láttam, hogy a tsz-ek akkori takarmányozási szintjén tönkremenne az állomány. Ugyanezért később megdicsértek. Életreszó- ló élményem például, mikor Erdei Ferenc, mint földművelésügyi miniszter járt a megyében. Az állattenyésztési felügyelőségre tervezett egyórás látogatásból estébe nyúló beszélgetés lett. Szenvedélyesen érdekelte a fajtanemesítés. Dombi Lajos ekkor már a keszthelyi akadémián is oktatott, s az általa kiválasztott állatők sorra nyerték a nagydíjakat a mezőgazdasági kiállításokon. — 1966-ban mentem nyugdíjba, és még 10 évig szaktanácsadóként dolgoztam egyebek közt a somogyszili és ráksi tsz-ekben. Később egyre kevésbé fogadták meg a tanácsaimat — egyenes arányban az állattenyésztés jövedelmezőségének romlásával. A törzskönyvezés leértékelődött, s helyenként a szakterületen járatlan emberek vették át ezt a munkát. Félre ne értsen, nem vagyok sértett ember, hiszen látom, hogy a fejlődésben akadhat kitérő és csábító mellékösvény is, amelyről csak később derül ki, hogy zsákutca. Most ismét vannak, a'ki'k biztatnak, hogy adjam közre tapasztalataimat. Bizonygatják, hogy a magyar fajta újjáélesztéséhez sokkal jobbak a feltételek. Ma azonban, amikor a gazdaságoknak rövid távon kell minél nagyobb nyereségre törekedniük, aligha van esélye a hosszú évek múltán kamatozó kezdeményezéseknek. Dombi Lajos 84 éves. Szellemi frissessége irigylésre méltó. Kedvenc tartózkodási helye a budapesti Széchényi könyvtár, ahol főként a szakfolyóiratok között búvárkodik. Sok időt tölt lányai családjánál. Az unokák teszik teljessé életét, a cso- bánci szőlő, amelynek termésére különösen büszke. Bíró Ferenc
