Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-27 / 303. szám
1986. december 27., szombat Somogyi Néplap 5 Népfőiskola Ádándon Közművelődési egyesület a falusi turizmusért Ádándon szeptemberben alakult meg a Berzsenyi Dániel Közművelődési Egyesület. Ennek keretében népfőiskola indult. Neisz Péter, az egyesület alelnöke: — Az első gondolatot az adta, hogy a község lakói élénken érdeklődtek a közösségi rendezvények és a tartalmasabb közösségi élet iránt. Ezt igyekszik kielégíteni a népfőiskola. Minden télen szeretnénk összejöveteleket tartani. Nyáron pedig a téli előadások témáihoz kapcsolódó tíznapos, bentlakásos, nemzetközi népfőiskolát akarunk létrehozni. A résztvevőket elsősorban a tagoknál helyeznénk el — veszi át a szót Házi Ferenc, az egyesület egyik tagja. — Ez már másik tervünkhöz, az idegenforgalom fejlesztéséhez kapcsolódik. Azt tervezzük, hogy a népfőiskola gazdasági, pénzügyi alapját az egyesület biztosítja. Községünk nagyon közel van a Balatonhoz, mégis kevesen jutnak el hozzánk. Közismert, hogy hidegebb időben nincs mit csinálni a tó mellett, viszont kitűnő lehetőségek adódnának a környező községekben, falvakban. Egy halastavat szeretnénk létrehozni, régi magtárainkat szállókká átalakítani, de tervezünk egy golfpályát és szó van egy autóversenyzésre alkalmas terület kialakításáról is. A falusi turizmussal szívesen foglalkozunk. Elképzeléseinket részben saját forrásokból, részben a Siómente Művelődési Körök Tanácsa támogatásával szeretnénk megvalósítani, de gondoltunk kölcsönök felvételére is. Ezék a tervek természetesen távlati elképzelések, hiszen még nagyon az elején vannak. — Szívesen fogadnak minket az ipari iskolában, a pártházban. Egyesületünk vezetőségében tanár, kisiparos, óvónő, gépészmérnök egyaránt található. Az átlagéletkor igen alacsony, az elnökünk a legfiatalabb. Célunk az, hogy a régi falu- közösségekhez hasonlót hozzunk létre úgy, hogy az embereket érdeklő kérdésekről vitázva, egymást jobban megismerve alakuljon az ki. Eszmecseréink nyilvánosak, azokon bárki részt vehet. A programot előzetes megbeszélések alapján szervezzük. Ez már a negyedik kör a térségben. Működik egy Sió- maroson, Siójuton és Bala- tonszabadiban. Az egyeztető és összehangoló munkát a Siómente Művelődési Körök Tanácsa látja el. Segíti működésüket az Országos Népfőiskolái Tanács, valamint a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság. Természetesen a községi tanács is hozzájárul ehhez. — Szeretnénk a népfőiskolát önkormányzati módszerekkel működtetni, ezért kialakult módszereink soha sem lesznek, csak egyfajta váza az elképzeléseknek. Egyelőre a következő előadásokat tervezzük: a történelem keretében László Gyula és Gyarmati György, társadalomtanból Kamarás István, Gombár Csaba, Márkus István, Varga Csaba tart foglalkozást, de lesznek még pszichológiai, genetikai, természet- tani és művészeti foglalkozások is. Ebből a csoportból néhány név: Zombori Ottó, Csoóri Sándor és Makovecz Imre. Ennek az új művelődési egyesületnek, mely Somogybán már a hatodik, sajátos arculata van. Sajátságossá teszi: úgy vállalta a közművelődést, hogy annak anyagi alapját maga teremti meg. Balogh P. Ferenc '■ -'S Téli fürdőzés a Desedán — Meghízott a jég tegnap óta — állapította meg Eder István kaposvári villamosmérnök. Péntekre virradóra mínusz tíz fok alá szállt a hőmérő higanyszála, amikor elkísértük rendszeres napi útjára. A kemény acélból készült fejsze hasított léket a mintegy nyolc centiméter vastag desedai jégtakarón. A meleg öltözetet fürdőnadrág , váltotta föl, majd egy halk csobbanás jelezte, hogy a vízbe merült. — A Duna mellett nőttem föl, Mosonmagyaróváron, ötéves korom óta úszom, a rendszeres sportolás jótékony hatását igazában felnőtt fejjel ismertem föl. Másfél éve itt vettünk telket a Deseda partján. A víz csábított. Hajnalban kelek, négy-öt kilométert futok, télen-nyáron megfürdök a tóban. Elmúlt a derékfájásom, a nátha 1 sem gyötör. A szellemi frissesség Tízéves a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója Tények, adatok, vélemények Tíz év nem jogcím az ünneplésre — írja 1 nemrég megjelent könyvében Békés Sándor, a Pécsi Körzeti Stúdió 1976-ban kinevezett vezetője. De alkalom a nyilvánosság előtti számvetésre. A stúdió .megalakulásának folyamatát formálisan egy kinevezés és egy megállapodás aláírása indította el. A szerző rövid bevezetőjében — mely a könyv legolvasmányosabb része ,— megemlíti a Magyar Televízió 30 éves múltját, amelyből egy évtized hazánk decentralizált televíziózásának története. A tíz év eseményeit Békés Sándor szinte napokra lebontva tálalja olvasóinak. A könyv nem tudományos igényű adattár —bár alapossága vitathatatlan —, tartalmaz néhány személyes, megjegyzést is, hiszen ; szerzője egyes szám első személyben beszél, bepillantást nyújtva a stúdió tízéves múltjába. Az egykori Scholcz-féle sörcsarnok — későbbi otthonuk! — épületét meglátva hitetlenkedve kérdezte: „Itt lesz a pécsi stúdió?” A kép valóban nem volt szívderítő. Tizenkét apró helyiség, malteros ládák, téglarakások, s az udvari nagyteremben még (kilátástalanabb volt a helyzet. A stúdió ekkor egyszemélyes szintere a szerző bordó Zsigulija volt, amelyben ,a Sörház utcai leendő székház előtt fogadta az „ügyfeleket”. Október 1 1-én tulajdonképpen még mindig nem volt stúdió, ám a szerkesztőség megalakult. Az első munkatársak: Hárságyi Margit, Pánics György, Bük- kösdi László és Sóvári Gizella voltak. A stúdió ünnepélyes felavatására és a bemutatkozó adás napjára alig két hónap múlva, november 24- én került sor. Az „újszülött” nevébeni Gombár János köszöntötte a nézőket. A szerző nem . kis büszkeséggel idéz az első műsor sajtókus képfelvevő és -rögzítő berendezés megérkezéséről. Fényképek árulkodnak a munka közben ellesett pillanatokról is. A szerző a könyv végén bemutatja a stúdió szervezetét és dolgozóit. A pécsi stúdió arc poeticája nagyon egyszerű: „Hol élünk, hogyan élünk, hogyan éljünk?” — tették föl a kérdést tíz esztendeje abban a hitben, hogy ezek a kérdések lesznek a következő évtizedek legaktuálisabb kérdései |ÍS. T. R. fönntartásához igenis hozzátartozik a sport. — Mi a titka a téli fürdőzésnek? — Kimelegszem futás közben, mire a tóhoz érek. Gyorsan levetkőzöm, s addig tartózkodom a vízben, amíg nem érzem, hogy áthűlt a szervezetem. A kezem, a lábam kezd fázni, ilyenkor kell abbahagyni. Pirosra .dörzsölöm a törölközővel magam, átjár újra a meleg és hazáig futok. A Deseda végeláthatatlan tükör. Még nem merészkedtek ki a lékhorgászok. Pedig az is igazi téli sport. — A víz csupán a felüdülést jelenti önnek, vagy más kedvtelést is nyújt? — Ha a horgászatra gondol, bizonyára csalódást okozok. Nincs rá időm. Egy svájci cég magyarországi képviseleténél vállaltam tanácsadói munkát. Tavaly fejeztem be a kandidátusi értekezésemet, ami a repülőgépek automatizált műszeres ellenőrzéséről szól. Míg kikísér bennünket, a ház mellett parkoló lerobbant autóra mutatott. — Kétszer vágtunk neki az útnak, a feleségem szüleihez indultunk. Megfagyott a motor lelke ... Horányi Barna Emlékezés Szervánszky Endre zeneszerzőre Hetvenöt éves lenne... Az utóbbi évtizedben mind kevesebb alkalommal hangzanak fel a Bartók utáni zeneszerző nemzedék ' kiváló képviselőjének, Szervánszky Endrének művei. A zárkózott természetű, csöndes, finom modorú muzsikus december 27-én töltené be hetvenötödik életévét, de már 1977 óta nincs köztünk, és nem tanítja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzésre, a komponálás titkaira, az elméletre és a gyakorlatra a fiatalokat. Kistótényben született 1911-ben. A zene szereteté- re már a szülői házban beoltották, ahogy fivéreit is. Három testvére később jeles hangszerművész lett. Szervánszky tizenegy éves korában iratkozott be a Zeneakadémiára. Förster Ferencnek, az Operaház klarinétművészének lett a tanítványa, s mellékesen természetesen iskolába is járt. Hangszerével sok koncerten működött közre, de húszévesen másodszor is felvételét kérte a Zeneművészeti Főiskolára, a zeneszerzői szakra. Ott Siklós Albert csiszoigatta tehetségét, és 1936-ban nyert diplomát. Különböző iskolákban tanított. Művészetére mind Bartók Béla, mind Kodály Zoltán alkotásai hatottak. A harmincas években részt vett az illegális kommunista mozgalomban. Mint komponista, 1959-től fordult alkotói munkássága új irányba: megismerkedett a tizenkét fokú kompozíoiós technikával, s attól kezdve Alban Berg lett az eszményképe. Mai értékelés szerint 1959-ben írt Hat zenekari darab című műve egyike a dodekafon technika első magyarországi alkalmazásainak. Szervánszky első fontos pedagógusi tevékenysége a Nemzeti Zenedében zajlott, utóbb pedig Siklós Albert örökébe lépve a Zeneművészeti Főiskolán, haláláig tanított zeneszerzést. Számos fiatal művészünk neki köszönheti tehetsége kibontakozását. Munkásságát először Erkel-díjjal jutalmazták 1953-ban. Egy évvel később Kossuth-díj as lett, 1972-ben a Magyar Népköz- társaság Érdemes művésze, majd halála évében elnyerte a Kiváló művész kitüntetést. Gazdag zenei hagyatékából csak néhányat sorolunk fel. Színpadi művei közül Napkeleti mese című balettje aratott szép sikert. Ez a balett arról is nevezetes, hogy meséjét Szabolcsi Bence írta a számára. A közönség nagyon szerette színdarabokhoz, illetve filmekhez írt kísérőzenéit. Ki ne emlékezne a Légy jó mindhalálig, a Megöltek egy leányt vagy a Csontváry-film és Shakespeare Macbeth-jéhez komponált muzsikájára? Zenekari művei közül Diver- timenfója, Szerenádja, Rapszódiája és kedvenc hangszerének felhasználásával írt Klarinét Szerenádja nyert kedvező fogadtatást. 1955-ben csendült fel Concerto József Attila emlékére című munkája a Zene- akadémia nagytermében, de sokszor dirigálta más műveit is Ferencsik János éppen úgy, mint Somogyi László. A kamarazene terén sok finom hangzású munkája került a közönség elé a Tátrai vonósnégyes és a Végh-kvartett tolmácsolásában. Külön említésre méltók dalai, mint például Pe- tőfi-sorozata, vagy Tóth Árpád és Juhász Gyula verseire komponált szerzeményei. A munkát illetően igényes volt, akár sajátjáról, akár kollégáiéról volt szó. Ezt bizonyítják zenekritikái, amelyek két esztendőn át a Szabad Nép hasábjain láttak napvilágot. A nagy gondolatokat felvető megnyitók, a víziószerű lassúk, a bájos vagy groteszk scherzók és az erőteljes ■ zárótételek a jellemzői Szervánszky minden stílusperiódusának megállapítja viszont őróla a kritika, s így méltánytalan, ha művei nem szerepelnek gyakrabban koncerttermeinkben, s a Rádióban, amelynek egykor sokat dolgozott. Kristóf Károly visszhangjából. Megyei és országos napilapok szóltak elismerően a pécsiek magazin- műsoráról. Az érzékeny és igen kényes „szerkezet’ beindult, s olajozottan működik csaknem négyezer napja. Az első próbálkozásokat, magazin- és portréműsorokat siker koronázta. A tématár rohamosan bővült. Ma már a megszokott szignált szín- vonalasi információs és ismeretterjesztő, társadalompolitikai és közművelődési szórakoztató és gyermekműsorok követik. 1978 augusztusában sugározta a stúdió az első német, illetve szerb-hor- vát nyelvű műsorát, amelyben bemutatta a Baranyában élő nemzetiségiek életét és kultúráját. Ezt követően rendszeresen havonta egyszer jelentkezett a harminc perces műsor. A könyv végig kíséri a stúdió technikai fejlődését. Fotó emlékezik az első közvetítő kocsit váró izgalmas pillanatokról, 1984-ben az új, színes közvetítőkocsi, 1986 januárjában pedig a Betacam-rendszerű elektroni1/ Berozsdásodott" torokkal Álltunk a feldíszített fenyőfa alatt és énekeltünk. A „Kis karácsony, nagy karácsony,, azonban nehezen igazodott az ajkunkra, hol elmaradt valamelyikünk egy fél taktussal, hol lefelé hajlította valaki a dallamot, amikor éppen fölfelé kellett volna. Azért csak a végére értünk, s nagyot sóhajtva, hogy ezt bizony még gyakorolni kell, bontogatni kezdtük az ajándékokat. Rossz érzés fogott el éneklés közben, olyan, mint amikor egy-egy ünnepségen alig-alig birkózunk meg a Himnusszal. A Szózatról ne is beszéljünk, hiszen abba legtöbben már bele sem merünk vágni. Vajon mi lehet az oka, hogy ennyire kizökkentünk a gyakorlatból?! Még mi is, akik azért átéltük a közös éneklés örömét, sokféle formáját annak idején, s mindegy volt, hogy népdal, mozgalmi ének vagy éppen egy népszerű melódia került elő. Sorra kivesztek azok az alkalmak, amikor összegyűlve rá-rágyújtottunk egy dalra, s nótáztunk a magunk szórakoztatására. „Berozsdásodott” a torkunk, s amikor valamilyen ünnepi alkalomból — mint most a fenyőfa alatt — ki kellene tenni magunkért, csak olyan „isten ments, hogy más is hallja”-for- mán dünnyögünk. Azt hiszem, általában egyoldalú a kapcsolatunk a zenével. Inkább csak befogadók lettünk, hol a magnót, hol a lemezjátszót nyaggatjuk. Próbaképpen előkotortam azt a hatlukú furulyát, amit évekkel ezelőtt kaptam ajándékba. Billegettem az ujjaimat rajta, de egyre csak elvétettem a fogásokat, a fújás is hol erősebbre, hol gyengébbre sikeredett. Pedig valamikor szinte virtuóza voltam e kis hangszernek. A házaknál is sokkal többen múlatták az idejüket hegedüléssel, zongorázással akkoriban. Ki kottából, ki anélkül játszotta Mozart, Beethoven vagy Chopin műveit. Nyári estéken gyakrabban szűrődött ki zene a házak ablakain. Mostanában inkább magnó- bömbölés riasztja fel a környéket. Az „elgépiese- dés” után szinte felüdülés, amikor a szomszédban valaki fuvolán, oboán gyakorol. A hegedű — Tci tudja miért — már ritkább mifelénk. Sajnos, nemcsak a közös dalolással, zenéléssel lettünk szegényebbek, hanem a jóízű beszélgetésekkel is. Kapkodó, szaggatott lett a párbeszédünk, nincs elegendő időnk, hogy megvárjuk a választ. Karácsonykor fölemlegettük a nagymamákat és nagyapákat. Eltöprengtem, vajon tizenöt-húsz évvel ezelőtt is annyira rohantunk-kapkodtunk, hogy nem figyeltünk arra, amit jó szívvel mondogattak nekünk?! Miért nem voltunk érdeklődőbbek, tapintatosabbak hozzájuk. Most bánhatjuk, hogy elvitték magukkal dalaikat, történeteiket is... Ezért is örültem, amikor eljuttattak hozzám egy díszes kéziratot színes fényképpel a címoldalon. Az elbeszéléseivel több megyei pályázaton elismerést aratott néhai Bódi Ferenc tö- rökkoppányi emlékezéseit tartalmazza. A fia állította össze nagy gonddal, emléket állítva édesapjának, mert szívesen hallgatták, amikor jóízűen beszélt az úgynevezett „vasárnapos délutánokon” a családja, a vendégei körében. Ritka az ilyen hála és megemlékezés. Most egy kicsit „vasárnapos délutánokat” adott mindnyájunknak a karácsony. A hangolásig mindenképpen eljutottunk. Jó volna, ha egész évben jobban figyelnénk egymás dalaira, történeteire, hogy több jusson el belőlük utódainkhoz. Lajos Géza
