Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
4 Somogyi Néplap 1986. december 24., szerda FENYŐÁG A MOTORON Messzire fehérük a böhö- nyeiek új buszpályaudvara. Még kihalit ugyan a környéke, de már 'látszik a készülődés a megnyitásra. Helyükön vannak a beállók számai, kirakják a menetrendet is. Zóka László tanácselnök örömmel újságolta, hogy háromévi építés után végre január elsejétől megnyithatják az autóbusz-pályaudvart. Az ügyesen kialakított forduló és a művelődési ház szomszédságában levő áldomás biztonságosabbá és kényelmesebbé teszi az utazást. A környezet szépsége is befolyásolja az emberek hangulatát. A tanács gondot fordított arra, hogy fákat ültessenek az utcákban. Nyolcszázat ültetitek el a kivágott diófák helyett. Négyszáz meggyfa is a földbe került. — A lakosság tetszését elnyertük ezzel — mondta a tanácselnök —, s a bizalom is nőtt. Jó hatása volt, hogy központi parkot alakítottunk ki, és oda vittük a felszabadulási emlékművet. A böhönyeiek elfogadták az ötszázforintos település- fejlesztési hozzájárulást. Főként a járda- és útépítési program nyerte meg a tetszésüket. — öt év alatt másfélmil- Hó forint gyűlik össze. Tizenhét utca szerepel a programban. A fontossági sorrend azonban változhat. Szá- rmtunk az emberek társadalmi munkájára a járdaépítésben. Ott kezdődik előbb a munka, ahol eredményesebb a szervezés. Az idei és a jövő év egy kicsit a gyűjtögetés esztendeje. Három nagy célt tűzitek ugyanis maguk elé. Tornatermet építenek az iskolának, felújítják az öregek napközi otthonát, a fogorvosi rendelőt és a lakást. A munkát 1988-ban kezdik meg. A község északi részén tíz évvel ezelőtt nagy arányú családiház-építkezés kezdődött. Négy utca alakult ki. Az igénylők harmincszázalékos kedvezménnyel kapják a telkeket, s így 35—40 ezer forintba kerül útalappal, vízzel, villannyal. Csak a szennyvíz- vezeték hiányzik. Egyre szebb ez a környék. A tanácstag szervezésével és a szülők közreműködésével játszótér épült. A tsz-elnök megígérte, hogy hamarosan eltűnik innen a tsz istállója. S hogy kik költöznek a Dr. Forbáth Imre-lakótelep- re? A szétváló idős—fiatal A barátság gazdaggá tesz Hogy .miért? Mailt biztonságot ad, segít megtalálni önmagunkat, együtt fediezh éltjük föl a világát, együtt gondoskodhatunk, örülhetünk, s együtt szamorkadhatunk. Gerencsér Zsolt ebben látja a barátság megtartó varázsát. Szerencsés embernek vallja magát, mert tizennyolc éves korára két barátra lelt. — Az első ilyen kapcsolatom két éve kezdődött, a másik 'barátomat az ősz óta ismerem. Három éweii fiatalabb, mégis jól megértjük egymást, összefűz bennünket a versek szeretete, a gondolkodás, a füozofálgatás öröme. Minden barátság alapja a közös érdeklődés, a hasonló beállítottság. Természetesen vannak különbségek is. Ez kell, hogy tanulhassunk egymástól. Naponta .találkozom a barátaimmal,, sokat beszélgetünk, vitatkozunk, s ez igy van jól. Ha mindenben egyetérte- nénk, nem fejlődnénk, a kapcsodat is nagyon unaunas lenne. Fontos számomra a barátság, mert reggel ha fölkelek, ,tudom, számíthatok valakire; van kihez fordulnom, ha baj van. A szüleim más nemzedékhez tartoznak, sok mindent másképp látnak. Problémáimat jobban meg ltudom 'beszélni a Jpará- taiimmai, mint velük. Természetesnek tartom a fiú— lány barátságot is, bár ez a kapcsolat természetesen, más. A Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskolában tanultó fiú szerint egy ilyen kap- cscflatban sincs több buktató, mint a fiúk barátságában. iskolában volt egy barátnőm, akivel nagyon jól megértettük egymást. Sokat voltunk együtt, s mindent elmeséltünk egymásnak, ö Csurgóra került középiskolába. Évente kétszer faDlállkazunk, de akkor sie igán tudunk mit mondani. Megváltozott. Mindketten új barátnőiket kerestünk. A mostani két barátnőimet szeretném megőrizni, de félek, hogy érettségi után útjaink élválnak. — A barátok változhatnak de a barátság, a valakihez tartozás vágya végigkíséri az ember életét — szél közbe Pintér Zsolt harmadik osztályos tanuló. • — Tíz-tizenkét éves koromban éreztem először, hogy a laza, könnyed kapcsolatok után szükségem van valami komolyabbra is. Ennek az érzésnek a kialakulása együtt járt az eszmélés idejével. Akkor kezdtünk el gondolkodni, akkor kellett szembenézni az első komolyabb problémákkal. Akkor csodálkoztunk rá a világra. A fölfedezés örömét csak barátokkal lehet átélni. Ezért vallom, hogy a barátság az egyik legszorosabb emberi kapcsodat. Tartaimasaibbá, gazdagabbá teszi az életünket. Horváth Éva Somogyvári Andrea, a közgazdasági szakközépiskola .tanulója másként vélekedik. — Nekem sok fiú barátom van. Előfordult, hogy a barátság egy idő után szerelemmé alakult. Amíg tartott a lángolás, szép volt, de a szerelem elmúlásával a barátságot nem lehetett visszaállítaná. Éttől függetlenül a fiú—lány barátságot erősebb köteléknek tartam. A lányok kapcsolatai még akkor is, ha nagyon erősek, könnyebben elmúlnak. Az általános böhönyei családok és a környékről betelepülők. Jövőre még nyolc-tíz telek vár eladásra. Hlava Sándor, a tsz húsüzemének fiatal hentese is a lakótelepen épít családi házat. Lászlómajorba nősült, noha böhönyei, de most visszaköltözik családjával. — Jobb lesz itt; nem kell buszra várni, esetleg kocsival jönni. Már tető alatt van a ház, a belső vakolás, az aljzatbeton, a külső rendezés van hátra. Sokat számít, hogy kedvezményesen, 39 ezer forintért kaptuk meg a telket. A feleségem az áfésznál dolgozik, de most gyesen van három és fél hónapos, Roberta nevű lányommal. — Nem volt gond az építkezéssel ? — Minden anyagot sikerűit megszereznem, s a munkatársaim — mutat a többiekre — mind segítettek. Édesapám villanyszerelő, így több mindennel magunk boldogultunk. Az egyik szomszédom egyébként az öcsém lesz. Még egy kemény év van előttünk, aztán jövünk. Nagyon várjuk a beköltözést. Lajos Géza Hegedűs Imre alig múlt tizennégy éves, amikor 1956-ban beállt a vasúthoz. Akkor még nem tudta, hogy fél életét a sínek között tölti, mint az édesapja. — Megtiszteltetés volt a vasútnál dolgozni. Büszkén néztem fel apámra, és boldog voltam, amikor elvitt magával a pályaudvarra. Elvégeztem az általános iskolát, és inasnak mentem. Három év múlva lettem vasúti járműlakatos. Akkor ez nem mindennapi szakmának számított. Négyen-öten végeztek egy évben. A fizetés — az ötforintos órabér — nem volt sok ... Hegedűs Imre úgy indult a pályán, hogy egyszer majd mozdonyvezető lesz. De a lépcsőket mindenkinek meg kellett járnia. Nagy ugrás volt fölkerülni egy gépre. — Havonta mentünk háromszáz órát is. gyakran hagytuk ott a családot. Siófokig majdnem száz kilométer az út: 12 óra alatt tette meg a tehervonat, ötven mázsa szenet tüzeltünk el. Ütközben vettünk föl vizet, és szenet is. Annyi bizonyos, hogy a fűtő sohasem fázott. Sűrűn cseréltünk munkaruhát, sokáig nem bírtuk magunkon, mert a verítékkel keveredett por marta a testünket. Személyvonat! Az már valami. Szigorúan kiabáló mozdonyvezető ott is volit, de jobb gépeken dolgozhattak. Segédtisztté nevezték ki Hegedűs Imrét, s a fizetése is több lett. De a vezér úr így is vezér úr maradt. Az út előtt jelentkezni kellett a mozdonyvezetőnél. Némelyik azt is megkövetelte, hogy a kapaszkodó fogantyúkat tiszta ronggyal töröljék le előtte, nehogy a keze elpiszkolódjon. A fűtők amúgyds csiszolgatták a rézből és vasból készül t alkatrészeket. Csillogott minden, különösen a tisztasági szemlére. — Elég sok szenet eltüzeltem a mozdonyokon. Visszafelé jövet nagyon fáradt voltam, de akármennyire is kivette az - erőmet a lapátolás, bármikor szívesen indultam az újabb útra. A tanuló a mozdonyvezető előtt állt: mindig attól tartott, hogy ha valamit rosz- szul csinál, a fejére koppin- tanak. Mégis átkerült a vezér oldalára. — Néha minden tagom remegett, ha elszúrtam valamit. Némelyik vezető rálépett a lábamra. Ez volt a jobbik eset... Mert egyszer a lapátot is visszakaptam. Kanizsáról mentünk Budapestre egy 424-essel. Siófokon kicsit tovább szaladtam a vízdarunál. „Kis kollégám — mondta a mozdonyvezető —, fogjon meg egy lapátot, és ha van ideje, figyelje meg, hol állok meg én legközelebb”. Megizzadtam kegyetlenül Aligánál fóliáé a dombon. 1967-ben lettem a magam ura: sokpecsétes papíron igazolták, hogy gőzmozdonyvezetőnek fogadnak. A gőzösök a hetvenes évek végéig jártak, a dízel minőségi változást hozott. — Aki hozzászokott a mozdonyfüsthöz, nehezen adja föl a régit. Az új dízelmozdonyok vezetőfülkéje tiszta, csöndes. Szélvédőn keresztül nézzük a világot nem kell kihajolni, ha látni akarunk valamit. Figyeljük a műszereket, vigyáz ránk az éberségőr. Ha fizikailag nem is, de idegileg fárasztóbb, mint a gőzösön A mozdonyok és az emberek is cserélődtek a vasútnál. Egy valami változatlan maradt: a vezénylés. — Amíg nem volt családom, addig nem jelenteti különösebbet, hogy csak egyik napról a másikra tudtuk meg a beosztásit. Karácsonykor meg szilveszterkor mindig fájó szívvel készítettem össze a táskámat indulás előtt. A feleségen megért, mert vasutasdinasztiából származik. A gyerekek kevésbé viselik el, ha nem vagyok otthon karácsony este. Olyankor másnap körbeálljuk a fenyőfát A motorra is fölviszek egy fenyőágat, az illata meg a ráakaszltott szaloncukor karácsonyi hangulatot ad. Fásultan vonatra szállni nerc szabad. Aki idáig juit, ha mar elköszönhet tőlünk ... Faragó Lászli BÉKÉSBŐL JÖTTEK Otthonra találtak Kilencen a Hódosi utca kilencben A kosárfonás Bartyik József igazi mestersége A nagy csalód hallatán a kadarfcúti tanácselnök is megvakanja a fejét. Tudja, hogy egy szorgos, mégy-öt - gyerekes család lenne az álmom. Eke hát mi|t csórnál jóm, ha egyszier nincs .több egykét 'gyereknél. beli. Ott hót gyerekeit is megszámolhatnak ... — Igaz, Aratóóknál három gyerek van — mondja, s dicséri is a példás mezőgazdász-családot. Hosszas keresgélés után tailádiumk még két-három családot, ahol kettőnél több gyerek van. Ahogy sorra vesszük a község utcáit és azok lakóit, egyszerre csak megleljük a megoldást: — Hódosi utca kilenc. Augusztus óta új lakók élnek ebben a házban. Békésből jöttek; a. férj vasutas, az asszony egyelőire háztartásValóban hét gyerek van. a tágas kadarkúti házban., de csak egyet találunk otthon: Jóskáit, a legidősebbet. Ö az első munkavállaló a családban a gyerekek köziül. Apja egy cseppet sem örül ennek. — Igaz, hogy eddig kilencezer forintból éltünk meg kilencen, de csak-csak megvoltunk. Mérges voltam Jóskánál, amikor otthagyta a szakmunkásképzőt. Mozdonyvezetőnek tanult. A fiú a Balaton. Fűs zéróméi helyezkedett el, ám most ágyba döntötte az influenza. Bantyikák hívnak a szobába, de maradunk a jó meleg konyhában; ez a nagy család igazi otthona. Sőt, még a férjet sem vesszük ki a munkából.. Éppen a kosárfonást fejezi be. Bartyik József .ugyanis szakképzett kosárfonó. — Egy ideje a vasútnál dolgozom; Békésből is vasutasként jöttem at. A kosárfonást nagyon kedvelem, de ebbe vagy belevág az ember, vagy .tényleg csak hazai használatra köt. Ahogy néhány hónap alatt megfigyeltem, lenne is piaca. Ez az igazi szárított vesszőből készülő kosár egészen más, mint amiket itt látok. Levágják az árokparton a vesz- szőt, s amire fölénnek vele a faluba már meg is kötik. Olyan is! is gyerekpánti voltam. Ellenkezett volna az elvemmel, hogy ne tartsam meg a gyerekemet. A családfő szerint egy gyereket tisztességesen fölnevelni van akkora tett, mint egy kocsira spórolni vagy hétvégi házat építeni. Mi imár heteit félig föine- veUitiink. Igaz, sokszor kicsit bolondnak is tartanak bennünket, hogy nem hét autónk vagy házunk van. Szinte üzemi konyha! Kilen emberre főz a feleség... Még mielőtt Bartyik József teljesen beavatna bennünket a szakma fortélyaiba, nem kerülheti el kérdésünket. A 'gyerekeket Békésben zenére tanították, és ameny- nyit csak lehetett, foglalkoztak velük. Saját magúk szórakozása, öttörícödése, igényed, vágyad hamarosan alárendelőditek a népes famíliának. — Nem sok egy kicsit a hét gyerek? / Egymásra néznek, de nem azért, hogy ellőne engedjék valamelyikük válaszát. Inkább csodálkozással; talán így még nem is kérdezték tőlük. Nekik ugyanis természetes, hogy népes a család. — Hát először is: lehet, hogy már nyolc — mondja az asszonyka. — Én mindig — Nekem elég vadregényes ifjúságom volt — folytatja a férj. — Korán megtanultam, hogy az ember leginkább csak magára számíthat Sok helyien laktam már. Békésben vlalahogy nem találtuk meg a közös szót az emberekkel. lehet, hogy ebben mi is ludasak vagyunk. Kadar- kútan, úgy érzem, jó. vásárt csináltunk, még ha egy kicsit kokba is került első nekifutásra a házunk. Azóta már több mint százezer forintot költöttünk rá, hog kényelmesebbé, otthonosat bá tegyük. Szívesen bemutatják a ha zat. Egy-egy szobában hén man-négyen is alszanak, d azért mindenütt rendet te 1 álunk. —- Ajánlanák a saját r< ceptjüket másnak is? — A gyógyszer is akkor valamit, ha beveszik. Más- biztosan sokaUnák a hét g’ nelkiet, nekünk -természet Nálunk eslte öt után kéz diik az élet. Akkor kezd zsonganii a ház, peregni gyerekstzó. Ilyenkor miagy gyerektelen a ház. így 1 dsátanak bennünket is út hiszen a hét gyereket kép lanség lett volna egyenk lencsevégre kapni. Békés Jázs. Roberta Böhönyén cseperedik fel
