Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

1986. december 24., szerda 5 Beszélgetés Bezerédi Zoltánnal Jó közeg kell a munkához Két éw siker Német nyelvi fakultáció Három csoportban ötvenen tanulnak Egy este a teile Táncegyüttesnél Tizenegy éves működésük alatt számos gonddal kellett megküzdeniük. Ügy látszik, 1983 óta egyenesbe kerültek. Újjászervezték a csoportot, nagy tervekkel kezdtek mun­kához. Az eltelt három év­ről készítettünk számvetést Nagy I Zoltán József művé­szeti vezetővel. — Néptáncosaink helybe­li és a környéken lakó fia­talok, közülük . sokan a ker­tészeti szakközépiskola ta­nulói. Igyekeztünk úgy kialakí­tani a csoportot, hogy 1 hosz- szabb időre tudtunk tervez­ni. Korábban, az volt a legnagyobb gond, hogy az iskola befejezése után együt­tesünk táncosai visszatértek lakóhelyükre. Utánpótlás­csoportot szerveztünk az ál­talános iskolában. A Szelence gyermekcso­port 1984 óta működik. Két díjat is nyert: ezüst minő­sítést szerzett a gyermek- táncosok területi szemléjén és egy koreográfiái pályáza­ton különdíjat kapott. Sza­bó Zsolt, a gyerekcsoport vezetője: — Szeretnénk jövőre meg­szerezni az arany fokoza­tot, és országos versenyekre is eljutni. A következő tan­évtől megpróbálkozunk a néptáncoktatással az általá­nos iskolában, az ének és a testnevelés keretében. A jszervezésben nélkülöz­hetetlen segítő Bujdosó Fe- rencné, a szakközépiskola kertészmérnök tanára. El­mondta, hogy szívesen vesz­nek részt a különböző ün­nepségeken, (középiskolai ve­télkedőkön vagy diáknapo­kon. Egy csehszlovákiai test- vériskolávál tartják a kap­csolatot. Kiemelte a szülők segítőkészségét. Szóba ke­rültek a fenntartás költségei js. — Remélem — mondta—, ez a nagy összefogás meg­marad, és a városi tanács, az áfész, a mezőgazdasági kombinát továbbra is segí­ti munkánkat. Nemcsak a kicsik mutat­tak eredményt ilyen rövid idő alatt, hanem /a felnőtt csoport is. Egy bronz és két ezüst fokozatú minősítést szereztek. Rendszeresen fel­lépnek a városi rendezvé­nyeken, szüreti mulatságo­kon. ‘Szerepeltek Budapesten a néptáncantológián és a táncháztalálkozón. Nyáron edzőtábort tartanak. Évadzáró i foglalkozásukon a Vikár Béla Művelődési Központban örvendeztették meg a közönséget. A jól si­került műsor után táncházat tartottak. Lelkesedésével, tenniakarásával ezen is ki­tűnt Nagy Zoltán József, a népművészet ifjú mestere. — Kereskedelmi és ven­déglátóipari főiskolát végez­tem, az üzemgazdászi vég­zettségemet nem sokáig hasznosítottam. Tánctanítás­sal, táncházvezetéssel i fog­lalkozom. Szeretném a nép­zenei képzést kiszélesíteni Boglárlellén és megismer­tetni a gyerekeket a tánc­cal. A foglalkozásokon mi­nél több gyerek számára télen is szórakozási lehető­séget nyújtani. A mozgás haszna mellett] így mód van nemzeti kultúránk jobb megismertetésére is. Balogh Ferenc Mi köze lehet egy autó- karosszéria-lakatosnak, aki mellesleg a falu tűzoltópa­rancsnoka Is, a nyelvokta­táshoz? Látszólag semmi. De hogy ez mégis így van, azt bizonyítja a két éve Ka- posfőn beindított német nyelvtanfolyam sikere. A szervezés ötlete ugyanis Mauer Józseftől, a már em­lített tűzoltóparancsnoktól származik. A fiatal, csalá­dos ember azon kevesek kö­zé tartozik, akik az ősök iránti tiszteletből, valamint a kor kihívásának enge­delmeskedve megpróbálta a legfiatalabb korosztályt is megnyerni a német nyelv tanulására, ápolására. Ka- posfő lakosságának ugyanis csaknem 70 százaléka né­met nemzetiségű. S bár évtizedek óta magyarnak vallják magukat, úgy gon­dolták, még nem késő a fel­növekvő generációt B nem­zetiségi nyelv ápolására, a hagyományok őrzésére ösz­tönözni. Valamikor, a i hat­vanas évek táján, kiváló kó­rus és néptánccsoport is mű­ködött a faluban. Tagjai azonban lassan kiöregedtek és nem örökítették át utó­daiknak a német folklórt. A ma általános iskolás korú gyerekek már egyáltalán nem beszélik a német nyel­vet. Petrasovics Tivadarné, az általános iskola igazga­tója támogatta a kezdemé­nyezést. Eredményeképp az idén már 50 fővel 3 cso­portban indulhatott a tan­folyam. Hogy milyen népszerű ma a nyelvtanulás Kaposfőn, azt bizonyítja, hogy a jövő tan­évtől tantervi anyagként, fa­kultáció keretében szeretnék beindítani a képzést. Ügy tervezik, hogy a kezdők har­madik osztályban választ­hatják második idegen nyelvként, akik pedig már részt vettek a tanfolyamo­kon, hetedik osztályban foly­tathatják a német nyelv ta­nulását. Az igazgatónő már meg is hirdette a nyelvsza­kos tanári állást, és bízik abban, hogy az új nevelő nemcsak az iskola falain be­lül, hanem a falu kulturális életében is segíti a népi ha­gyományok felelevenítését, ápolását. Első kötet A somogyiságot vállalom Tisztaság címmel kapos­vári költő első kötetét je­lenítette meg a Magvető ki­adó a téli könyvvásár ide­jén. Erdélyi Sándor 37 éve­sen mutatta meg az olva­sóknak kötetté rendezett verseit. Minit Átváiltozásom nyo­mában című versében írta: „Majdnem késő volt amikor az/ első versek ákombákom gyermekrajzai/ bennem elő­ször megfogantak.” — Csaknem 30 éves vol­tam, amikor a vállalatom főmérnöke Szíjártó István­hoz, a Vaspróha szervezőjé­hez irányított. Később ő hozott össze Fodor András­sal és a találkozás számom­ra nagyon szerencsés volt. Ez 1978-ban történt. Ebben az évben jelentek meg eisó verseim a Somogybán. Az indulást követően fon­tos állomása volt a költő életének, amikor verseivel kilépett a megye határain túlra, országos folyóiratok­ban is felbukkantak írásai. Publikált a Jelenkorban, a Kortársban , és a Mozgó Vi­lágban is. 1984-ben a Mag­vető kiadó szerződést kötött vele kötetének megjelente­tésére. — Amikor az első verse­met írtam, azt hiszem, ép­pen szerelmes voltam. Nagy­atádon született ez a vers, 1977-ben. Eleinte pokoli rossz verseket írtam, nem is szerettem gyerekkoromban a költészetet. Ugyancsak az előbb idé­zett versében így emlékszik erre az időre: „régen volt amikor még/ iskolába jár­tam és magyartanáraim/ elégséges osztályzatai/ szor­galmasan érettségiig kísér- gettek”. Sok emlékképet őriz a kö­tet a költő múltjából, gyak­ran (tűnik fel a vasutas apa alakja, az anya vagy akocs- máros nagyapa-. Egy vasár­nap este című versében így emlékezik: „nagyapám kocs- máros volt Kisberényben/ de egy évvel korábban tá­vozott/ mint én megérkez­tem”. — 1955-ben apámmal al­bérletben laktunk Kaposvá­ron, egy évvel később jött utánunk anyám. Az iskolát már itt kezdtem el. „Apám külföldön csak egyszer/ még a háborúban/ egészen a Don-kanyarnáí volt/ és amikor hazatért/ a vasútnál harminc évig/ csak ócska gépeket/ régi gőzösö­ket javított.../ anyám a Nostránál/ babot váloga­tott .. — Apám, nagyapám és öcsém is a vasútnál dolgo­zott. Az albérlet után a MÁV-bérházba költöztünk. Azóta is itt élek. Jelenleg a Közútnál előadó vagyok. A kötet borítóján olvasha­tó szerkesztői bemutató so­rok „tájjellegű” költészetnek nevezik Erdélyi verselt. — Kizátóiag somogyi köl­tőnek tartanaik; Fodor And­rás és Takáts Gyula is büsz­kén vállalják a somogyisá- got... A szülőföld szeretete olyan, mint amikor valaki szeret egy asszonyt ás rajta keresztül az összes nő iránt vonzódik. A Gyökerek nyelvén című vers ilyen közel hozza az olvasóhoz az anyaföidet: „a kertekben/ csupa idős ember/ aki gyökerek nyel* vén érti/ választékosabbnak a világot/ nézem ahogy né­mán hajladoznak/ és kapá­val költögetik a tavaszt.” Lehőcz Rudolf Szerepeit sorra venni filológusi feladat volna. Pedig mind­össze hat éve került Kaposvárra a főiskolát akkor befejező Be­zerédi Zoltán. Simon Zsuzsának abba az osztályába járt, amely­ben többek között Básti Juli, Máté [Gábor és Eperjes Károly volt az osztálytársa. Annak idején ők négyen döntöttek úgy: a Csiky Gergely Színházat választják pályakezdésük színhelyéül. Bezerédi Zoltán azóta nemcsak a közönség, hanem a szakma elismerését is kivívta. Az idén a társulat titkos szavazása alap­ján egy évig ö viselheti a Komor István-emlékgyűrűt. Kissé bonyolultabb bejut­ni a kaposvári színház épü­letébe, amióta .tart a re- komsttrukcáó. Nagy terheket emelő daruk és mély árkot vágó markológépek mellett kell elhaladnunk, hogy egy ed dig nem haszn ált oldal- bejárón bejussunk. Az épü­lőt szabaddá tett szárnyában — a színpadi részen — azon­ban talán még a vendég­munkások szorgalmát is fe­lülmúlva folyik a munka. A Leányvásár második sze­reposztása próbál. A színlap szerint ebben nem érdekelt Bezerédi Zoltán, mégis a né­zőtérien találjuk. Annyii em­lékezetes szerep után most koreográfusként is jegyzi a darabolt. — Lukáts Andor rendezte a múlt évadban az Etűdök a szerelemről című előadást. Ö szólt, hogy nem lenne-e kedvem a koreográfiához. Természetesen nem előzetes ismeretek nélkül vállaltaim a feladatot, hiszen tanultam a társastáncot. — Az elmúlt hat—bét év­ben majdhogynem negyven szerepet játszott Kaposvá­ron. Mi ennek a szinte szusz- sZanásnyi pihenőt sem en­gedő foglalkoztatottságnak a magyarázata? — Szerencsés színházi al­kat vagyok. Ebből adódóan széles azoknak a szerepek­nek a skálája, amelyeket el­játszhatok. Bár úgy érzem, nagyon sók eiőliegiet is kap­tam a színháztól, ami színé­szilleg mindig inspirált, na­gyobb munkára sarkallt. — Ennyi siker után bizo­nyára hívták fővárosi társu­latokhoz is? — Érdekes, de soha nem keresltek meg határozott szándékkal. Érthető ez is, hii­Erdélyi Sándor TISZTASÁG szén ha színházigazgató len­nék én sem azokat akarnám elcsábítani, akik szemmel láthatóan jól érzik magukat egy társulatnál és semmi nem indokolja, hogy váltsa­nak. Részemről úgy zajlik a minden évadban esedékes új szerződéskötés, hogy elém adják az űrlapot, és aláírom. Ebből a szempontból nincs semmiféle megbeszélnivalóm az igazgatósággal. — Babarczy László, a szán- ház igazgatója tanította a főiskolán ... — Igen, s éppen az ő hí­vására jöttünk Kaposvárra. Ez a tanár—diák viszony az­óta is megmaradt köztünk. Emiatt úgy érzem, felelős­séggé! viszonyul hozzám. Fontos számomra, hogy be­szélgethetünk, ha rossz passzban vagyok, dé akkor is, ha jól mennek a dolga­im. Számomra ez létfontos­ságú. A jó munkáihoz jó lég­kör kell. Ma már ezt jobban tudom, mint miikor ide szer­ződtem. Az első két évben ugyanis nem túlságosan éreztem ezt, tatán ment zár- kozottabb is vagyok. A szí- nésizi mesterség sajátja: ah­hoz, hogy valami jót csinál­hassunk, sok rosszat is el­követünk. Olyan közeg kell, ahol elfelejtik a rosszat, és az együtt dolgozó emberek­nek egyetlen céljuk marad: a színészet szempontjából ne maradjon félkész előadás. A darab ugyanis szinte soha nem áll össze premierre. Ascher Tamás például még az utolsó előadás után is ad instrukciókat. — Hogyan jut ideje filme­zésre? — A kaposváriaknak ez jóval bonyolultabb, .mint a fővárosiaknak Nemcsak azért, mert eleve nehezebb elérni bennünket, hiszen többnyire nincs telefonunk, hanem azért is, mert a film költségvetéséből jelentős összeget veszünk ki az uta­zással. Azzal azonban, hogy gyakran foglalkoztatnak bennünket, a szakma irán­tunk tett gesztusát is látom. — Milyen filmeken látjuk legközelebb ? — Már vetítik Maár Gyu­la Királyhegyi Pálról szóló filmjét Első kétszáz évem címmel. Hamarosan Kapos­váron is bemutatják. A nyá­ron játszottam egy lengyel filmben, Szökevények a cí­me. Lengyelországban ké(t- mülióao látták. Szereplek Bacsó Péter Banánhéjke­ringő című filmjében is, a forgatás már befejeződött. Hogy miről szólnak ezek a filmek, azt nincs .időnk meg­kérdezni. A színpadon éppen a dzsiloló-dal betéthez ért a próba. S a táncot a koreog­ráfusnak fiigyetoiie kell. Iga­zítani való mindig akad ... Varga István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents