Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
2 Somogyi Néplap 1986. december 24., szerda Közlemény Lázár György moszkvai látogatásáról Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden a Kremliben megbeszélést folytatott Nyikolaj Rizskovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével. A tárgyalások sóiéin a fő figyelmet Magyarország és a Szovjetunió együttműködésének a legközelebbi években és hosszabb távon történd fejlesztésére fordították. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar —szovjet kapcsolatok töretlenül és lendületesen fejlődnek a marxizmus—lendniz- mus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján, s teljes egység van Magyar- ország és a Szovjetunió elvi irányvonalának megvalósításában, amely testvéri barátságunk és mindenoldalú együttműködésük további erősítésére irányul a két ország népeinek érdekében. A kormányfők hangoztatták a KGST-tagállamok idén novemberben Moszkvában tartott munkatalálkozójának jelentőségét a szocialista országok közötti együttműködés fejlesztése, a szocializmus alkotóerejének fokozottabb feltárása, a béke és a nemzetközi biztonság szilárdításáért vívott harc szempontjából. Rámutattak, hogy Kádár János és Mihail Gorbacsov találkozói és megbeszélései, az ezeken létrejött megállapodások meghatározó fontosságúak a magyar—szovjet együttműködés hatékonyságának minden téren való fokozásában, az együttműködés új minőségi szintre emelésében. A kormányfők megkülönböztetett figyelmet szenteltek a legfelső szinten elért megállapodások végrehajLázár György és Nyikolaj Rizskov moszkvai munkamegbeszélése. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) tására irányuló konkrét intézkedéseknek a kétoldalú kereskedelmi—gazdasági és műszaki-tudományos kap- esolaitok terén. Kedvezően értékelték a szovjet—magyar kereskedelem fejlesztésében végzett munkát, amelynek eredményeként előirányozzák a Magyarország és a Szovjetunió 1986 —1990-re szóló hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményében rögzített kölcsönös szállítások mennyiségének bővítését, a szovjet földgáz Magyarországra történő szállításának hosszú távú biztosítását, a sági együttműködés liadóbb formáinak mazására irányuló élénkítését. irányuló gazdaleghaalkalmunka Fontosnak nyilvánították, hogy gyorsuljon az intézkedések végrehajtása a két ország műszaki-todományos és termelési kooperációjának elmélyítésében, elsősorban a KGST-tagállamok műszaki-tudományos haladása 2000-ig szóló komplex programjának teljesítésében, a termelő kapacitások és gazdasági erőforrások jobb kiKedd **** fc°mment*r I Karácsonyi bombák Pokolgép robbantotta szét az egyik protestáns negyedben lévő szállodát a minap Belfastban. A hírről egy esti híradóból értesültem, s a televízió be is mutatta a szétroncsolt épületet. Furcsa érzés volt — engedtessék meg a kommentátornak annyi személyes megjegyzés —, felismerni az épületet, ahol nem egészen egy éve néhány napig laktam. Hogy miért választotta az IRA célpontul ezt a közepes komfortú, nem túlságosan előkelő (ám kiváló konyhájú) műintézetet? Nem tudom. Akkor, 1986 januárjának utolsó napjaiban éppen választás folyt a tartományban. A protestáns képviselők előzőleg ugyanis lemondtak mandátumukról, hogy pótválasztásokat tarthassanak, s azok — várakozásaik szerint — népszavazássá válva bizonyítsák, hogy Eszak-lrország lakóinak többsége az ír—angol egyezség ellen van. Az akkori szavazás több- kevésbé előre kiszámítható volt: az unionisták (azaz a protestáns pártok) többséget kaptak. Megőrizték mandátumaikat az ír katolikusokat tömörítő pártok, s az ő oldalukon némileg előretört a mérsékeltnek mondott szociáldemokrata munkáspárt, szavazatokat vesztett a Sinn Fein, az IRA politikai szárnyának minősülő párt. Mindez azonban nem hozott tényleges változást a tartomány életében. Továbbra is gazdasági depresszió sújtja Ulstert. Itt van a legtöbb munkanélküli az Egyesült Királyságban, s itt a legélesebbek a szociális feszültségek. A hagyományos iparágak — mindenekelőtt a hajóépítés — válsága most érzékenyen érinti a protestánsokat is, közöttük azonban még mindig alacsonyabb a munkanélküliek aránya. Mindehhez járulnak a hagyományos nemzeti-vallási ellentétek. Ahogy egy helybeli politikus mondta nekem akkor: az évszázados kiirtha- tatlan törzsi háború. A brit—angol egyezség ezt a feszültséget nem tudta enyhíteni. Mit értek el egyáltalában? London elégedetten állapíthatja meg, hogy az Ír Köztársaság most nagyobb buzgalmat tanúsít az IRA közös üldözésében. Cserébe a katolikusok Észak-Ír országban kitűzhetik az ír zászlót, s előbb-utóbb saját ősi nyelvükön feliratok is lesznek a tartományban. Létezik a két fél vegyesbizottsága, amely egyebek között az ír katolikusokat Ulsterben ért hivatalos méltánytalanságok kivizsgálását szolgálja. A bizottság azonban a tényleges helyzeten nem változtat. Viszont ez a kevés engedmény is felbőszítette Paisley lelkész szélsőségeseit. Erre utaltak a különböző felvonulások, a terror fenyegetése. Nem maradnak el az ír nacionalisták sem: értelmetlen terrorakcióikról, vérbosszúgyilkosságokról a sajtó gyakran ad hírt. Ezekben a napokban — épp a legnagyobb vallási ünnep körüli időben — ismét robbantásokkal fenyegetőznek. Van-e megoldás? Minden bizonnyal csak hosszú folyamat eredménye lehet a megbékélés a megosztott Ulsterben, s a szétszakított Írországban. A terror csak mélyíti a szakadékot, s végső soron nehezebbé teszi a leginkább nélkülöző rétegek életét, s még távolabb kerül az oly annyira várt gazdasági fellendülés Európa e legnyugatibb csücskén. M. G. használására együttműködésben. Az együttműködés hosszú távú fejlesztése legfontosabb feladatainak és útjainak meghatározása céljából megállapodtak, hogy 1987- ben kidolgozzák a Magyar- ország és a Szovjetunió kö- zöitti gazdasági és műszakitudományos együttműködés fejlesztésének 15—20 éves koncepcióját, amely kapcsolódni fog a szocialista közösség többoldalú alapon kidolgozás alatt lévő munkamegosztási koncepciójához. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy tevékenyebben alkalmazzák a gyakorlatban a termelési kooperációk olyan formáit, mint a vállalatok, gazdálkodó és tudományos kutató szervezetek közvetlen kapcsolatai és közös vállalatok, nemzetközi egyesületek és szervezetek létrehozása. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a KGST 42. ülésszakának határozataival összhangban ez év novemberében aláírt magyar— szovjet kormányközi egyezmények. A felek meggyőződése szerint a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés haladó formáinak elterjedése előmozdítja nemcsak a szocialista gazdasági integráció elmélyítését, hanem a széles körű tapasztalatcserét is, lehetővé teszi, hogy szilárdabb, tartósabb alapra helyezzék a testvéri országok munkakollektívái és dolgozói közötti kapcsolatokat. Időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott. véleménycsere közben a felek rámutattak: mivel a-világban változatlanul* nagy a feszültség, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei hadászati-katonai fölény megszerzésére irányuló törekvései idéznek elő, állhatatosan tovább kell fokozni a szocialista közösség országai, az összes békeszerető erő közös erőfeszítéseit azért, hogy megszüntessék a veszélyes fegyverkezési versenyt, hogy megszabadítsák az emberiséget a nukleáris veszélytől, és létrehozzák a nemzetközi biztonság egyetemes rendszerét. E célokat szolgálják az atomfegyverek felszámolására és a támadó űrfegyverek kifejlesztésének megakadályozására tett nagyszabású szovjet kezdeményezések. A felek hangoztatták annak fontosságát, hogy folytassák a küzdelmet a kísérleti atomrobbantások megszüntetéséért, és hogy e küzdelemnek új lendületet adjanak. Lázár György a Magyar Népköztársaság teljes támogatásáról biztosította a Szovjetunió építő szellemű álláspontját, amelyet a szovjet kormány december 18-i nyilatkozata fejtett ki. A kormányfők síkra szálltak az összeurópai folyamat továbbviteléért, az európai katonai szembenállás szintjének csökkentéséért és a földrész politikai légkörének javításáért. Nagy előrelépés lenne ebbe az irányba a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülése által az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek jelentős csökkentésére tett javaslatok megvalósítása. A tárgyalások tárgyszerű és baráti légkörben zajlottak le, s a megvitatott kérdésekben megerősítették a nézetek azonosságát. Lázár György meghívta Nyikolaj Rizskovot magyarországi hivatalos baráti látogatásra. A meghívást a szovjet miniszterelnök köszönettel elfogadta. a fonó dróton Képek, ábrák, térképek gyors továbbítására is alkalmassá tették a hétvégén a Kreml és a Fehér Ház közötti „forró drótot”, amely eddig csak szöveges információcserét tett lehetővé a két nagyhatalom politikai döntéshozó központja között. A „forró drótot” 1963-ban helyezték üzembe azzal a céllal, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői szükség esetén sürgősen üzenetet válthassanak egymással, és így tisztázhassanak esetleges félreértéseket, megakadályozhassák válsághelyzet kialakulását. E közvetlen kapcsolat hasznossága az évek során többször megmutatkozott — így például az 1967- es és az 1973-as közel-keleti háború idején. Moszkva és Washington 1984-ben megállapodott, hogy bővítik az összeköttetés műszaki lehetőségeit. A két fővárosban most felszerelt telefax-berendezések összekapcsolása révén nemcsak szöveges, hanem képi információt is cserélhet egymással — másodpercek leforgása alatt — a szovjet és az amerikai vezetés. A „forró drót” tehát már kábeles és műholdas kapcsolatok egész hálózata, a legkorszerűbb technika felhasználásával. Szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok ÚJ szakasz — előtörténettel Vajon el tudná-e képzelni egy moszkvai a szovjet fővárost vagy más szovjet városokat Ikarus buszok nélkül? Bajosan. Ha sporteseményeket néz, vagy gépre várakozik a repülőtéren, természetesnek veszi, hogy Elektroimpex feliratú eredményhirdető és információs tablók tájékoztatják. Ma már hozzátartozik a szovjet emberek életéhez a magyar alma vagy baromfi is, a magyarból kölcsönzött szóval emlegetik a közkedvelt lecsókonzervet, Tanimpex feliratú dobozok emlékeztetik a járókelőt a Magyar- országról importált lábbeli eredetére, és nem egy gyárban mutatják meg büszkén a magyar vendégnek a Csepelről származó precíziós szerszámgépeket. Egyszóval, hazánk iparának, mezőgazdaságának termékei éppúgy népszerűek a nyugati „végeken” levő Ka- Mnyingrádtól a távol-keleti Szahalin szigetéig, mint ahogyan mi is megkedveltük a Lada gépkocsikat, a mérőműszereket, és más korszerű szovjet árukat. Van annak már vagy három évtizede, hogy e sorok írója eltölthetett néhány hetet a Kuznyeck-medence központjában, Kemerovo városában. Akkoriban az ottaniak közül leginkább a háborús veteránoknak mondott valamit Magyarország neve. Ma viszont a kemero- vóiak számára a legtermészetesebb dolog, hogy félmilliós városuk egyik főút- cája Nógrádról van elnevezve. Nógrád és Kemerovo persze korántsem valamiféle kivétel: ma már minden magyar megye és megye- székhely hasonló testvér- kapcsolatokat ápol. Az sem megy ritkaságszámba, hogy a kemerovói területen lévő Mariinsztoban obeliszk hirdeti a Zalka Máté vezette „vörös magyarok” polgár- háborús hőstetteit. Tomszk- ban, Irkutszkban, Habarovszkban és más szibériai városokban is megannyi hősi emlékmű utal a magyar internacionalisták helytállására, és a két ország barátságának mély gyökereire. Ez az 1948-ban aláírt, és 1967-ben megújított szerződéssel intézményes formában is rögzített barátság, amelyet az MSZMP legutóbbi kongresszusa „elsőrendű nemzeti érdekünknek” minősített, céljaink és elveink közösségén alapul. Együttműködésünket új megvilágításba helyezi az a mindenre kiterjedő átalakulás, amely 1985 eleje óta egyre gyorsuló ütemben megy végbe a Szovjetunióban. A gazdasági munka hatékonyságának növelése, a tervgazdálkodás lehetőségeinek jobb kihasználása, a szocialista rendszer vívmányainak teljesebb kibontakoztatása, elveinek követEszak-ír karácsony. A képen: az ünnep tiszteletére átfestett katonai páncélozott jármű a belfasti utcákon. (Telefotó: AP—MTI—KS) kezetesebb érvényesítése a nemzeti sajátosságok figyelembe vétele mellett is közös vonás mindkét országban. „A két párt, a két ország, a két nép közötti kapcsolatok fejlődésének új szakaszába léptünk, új problémákkal találkoztunk, s ezek álltak figyelmünk középpontjában” — mondotta ez év júniusának, budapesti látogatásáról, tárgyalásairól nyilatkozva Mihail Gorbacsov. A Kádár János és Mihail Gorbacsov legutóbbi novemberi moszkvai találkozóján elfogadott célkitűzések is megerősítik, hogy további lehetőségek vannak az együttműködés bővítésére. E szakasz fontos követelménye gazdasági együttműködésünk teendőinek újraértékelése. Tavaly április 1- jén — a hazánk negyven esztendős fejlődését bemutató reprezentatív kiállítás megnyitása napján — írta állá Moszkvában Lázár György magyar miniszter- elnök, és Gejdar Alijev, a szovjet kormányfő első helyettese országaink gazdasági és tudományos-műszaki együttműködése fejlesztésének 2000-ig szóló programját. E dokumentum alapján korszerűsítik és hosszabbítják meg az ezredfordulóig az érvényben levő nagyszámú ágazati együttműködési programokat. A kormányfők által a közelmúltban aláírt egyezmények is az együttműködés elmélyítését szolgálják, amikor fokozott figyelmet fordítanak az új formák — vállalatközi közvetlen kapcsolatok, közös vállalatok létesítésére — bevezetésére és elterjesztésére. Ma már több mint 30 gyártásszakosítási és kooperációs egyezmény van érvényben a két ország között, és ezek alapján valósul meg gépipari exportunk mintegy kétharmada, importunk 40 százaléka. Különösen kiemelkedő szerepet játszik gazdasági kapcsolatainkban a timföld— alumínium egyezmény, a petrokómiai együttműködés, a közúti járműgyártás ágazati kooperációja. Kapcsolataink oly módon is egyre szélesednek, hogy néhány év óta az egyes szovjet köztársaságokkal, sőt az egyes szovjet ipari vagy mezőgazdasági termelő üzemekkel is közvetlen együttműködést alakítottunk ki. A Szovjetunióban tapasztalható megújulás következményeinek megfelelően mi is keressük a változó szovjet igényekkel összhangban levő együttműködési formákat. A jövőben is a Szovjetunió lesz ugyanis termékeink fő vásárlója, főként szovjét forrásokból biztosítjuk népgazdaságunk ellátását energiahordozókkal és nyersanyagokkal. Az is nyilvánvaló, hogy felzárkózásunkat a világméretű műszaki haladáshoz szántén elsősorban a KGST-országok- kal, főként a Szovjetunióval való ésszerűbb és hatékonyabb együttműködéstől remélhetjük. Hiszen a nyugati csúcstechnológia átvételére a jelenlegi nemzetközi helyzetben aligha számíthatunk, sőt, úgynevezett „kemény” cikkeink értékesítése is mind kedvezőtlenét körülmények között törte nik a nyugati piacokon. Mindezek a kérdések — a politikaiak éppúgy, min^ a gazdaságiak — a Mihail' Gorbacsov által említet „új szakasz” követeim , nyeinek megfelelően ú\. megvilágításba kerülnek magyar kormányfő moszk vai tárgyalásain. Ezek aty kor válnak igazán eredmé nyesekké. ha valóban új 1( hetőségeket tárnak fel 1 mindkét fél számára előny! együttműködésben. Sz.
