Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁG AM AK LAPJA XLII. évfolyam, 302. szám Ára: 2,20 Ft 1986. december 24., szerda Ünnepek, remények Amióta csak az eszemet tudom — egy alkalmat kivéve — mindig ugyan­az került elém a kará­csonyest ünnepi asztalá­ra. Borleves, rántott hal, mákos guba. Szeretnék hinni abban, hogy ez a menü most már nem vál­tozik, amíg élek. Pedig sokféle kará­csonyt éltem át. Olyat is, amikor szinte süvöltve megrázta karácsonyfánk ágait a szegénység. És olyat, amikor csak arra gondolhattunk, minde­nünk megvan. Háború és béke, családi boldogtalan­ság és kacagó derű egy­aránt jutott ünnepeimre. Egy azonos volt mind­ahányban. Jámbor vágya­kozásom, hogy azt a bi­zonyos estét ne csak a jó ízek, a meleg hajlék, a szívvel adott és örvende­ző lélekkel átvett ajándék együttesének tekintsék, akikhez kötődöm. Zavarba hozna, ha le kellene írnom, mi az a kötőanyag, amitől rendkí­vülivé lesz karácsony este az elköltött étek és tün- dérkedvességű az a nyak­kendő vagy sál, amit azok­tól kapunk, akik fontosak a számunkra. S mitől érezzük azt, hogy gyara­podtunk valamiben, ha bármit is adni tudunk másoknak. Egy vitatha­tatlan. Aligha van ősibb, kötelezvény aláírása nél­kül is százmilliók szokás­rendjébe beivódott maga­tartásparancs, mint amit ez a fenyőillatú nap szab meg. 4b első világháború egykori frontkatonái meg­mondhatják: huszonne­gyediké estéjének néhány órájára előzetes tárgyalá­sok nélkül is elhallgattak a szembenállók tűzfegy­verei. Nincs okom azonban arra, hogy általában be­széljek a karácsony bé­kességet teremtő erejéről. Szomorú visszássága a történelem menetének, amit' ezen az ünnepen is tapasztalhatunk. A világ­nak az a része, melyet a kereszténység Szentföld­nek nevez: harcok marta­léka. Pokolgépek és ra­kéták, pisztolyok és ak­navetők gyilkos párbajai zajlanak talán még Betle­hem fölött is, ahol a Bib­lia szerint világra jött a Kisded. Sajátságos, hogy a „kis­ded” szót jobbára csak ezzel az egy nappal kap­csolatban használják. És fájdalmas kötelesség leír­ni — épp ezen a napon —, hogy földünkön na­ponta negyvenezer gyer­mek hal meg. Mert nem juttatnak szervezetükbe betegség elleni oltóanya­got. Mert nincs mit en­niük. Mert nem kapnak egészséges ivóvizet. Hol van ettől Heródesnek az a vérengzése, amelyet a gyermekek körében vég­hez vitt? Igen, ennyi minden to- v lul az ember emlékezeté- '"v be, az ünnepi vacsorára és a földíszített fenyőre :fZ& gondolva. Az már csak .-.olyan, mint a ráütő rím y e egyes versekben, hogy -milyen módon és mérték­ében színezi át korunkban u>a karácsonyt a pénz. Má- raig elő-előbukkan emléke­zetemben gyermekkorom éi*éhány kínos élménye, fogy évszámra arról irat­áéi ták tanítóink, tanáraink az új esztendő első fogal­mazásdolgozatát: mit ho­zott a Jézuska? Arcpirí­tó szélsőségek tárultak föl a beszámolókban. A döly- fös gazdagság, a rátarti jómód, és a röstellt nincs megannyi megnyilvánu­lása. Már gyermekfejjel meg kellett értenünk, hogy az iskolai munkában tanúsított szorgalom, a példás magaviselet, az ész fürge fogékonysága nem föltétlenül készteti arra az angyalt, hogy az osztály büszkeségét hal­mozza el játékkal, ruha­neművel, mindazzal, ami a jeles napot méltán em­lékezetessé teszi. Hanem mindig azt, akinek jobb módú a családja. Bízom abban, ma már nem dol­gozattéma, hogy kinek mire futotta a nagy bevá­sárlások alkalmával. De percnyi kétségem sincs afelől, hogy most is nagy — és sok gyermek szá­mára fájdalmas — szél­sőségek mutatkoznak atc- kintetben, hogy mit talál a karácsonyfa alatt. S ez még gyötrőbb, mint aho­gyan annak idején reám zuhant a magunk kis sze­génységének tudata. A mai gyermekek zöme nem égi döntést Iát abban, hogy mit kap ő és mit a másik. Tárgyszerűen meg­fogalmazódik benne szü­leinek társadalmi helyze­te, gazdasági állapota. Mindezek csupán apró kétségek az ünnep pará­dés hangulatában. Mert minden érzelmi vagy anyagi üzemzavar ellené­re a karácsony mégiscsak karácsony. Emberségre és gondolkodásra serkentő alkalom. Hogy mást ne mondjak, bennem az idén az a gyermeteg ábránd motoszkál: ó, ha egyszer olyan okossá válna ez a műholdakat, számítócso­dákat teremtő, óceánmé­lyeket föltáró világ, hogy megteremtené az országo­kat és kontinenseket sze- retetben összefűző érzel­mek napját! Tudom, is­mer hasonló indítékból született napot nem is egyet az emberiség. De tisztességes lelkiismeret- vizsgálat után csak azt mondhatjuk: azok , szép ajándékok egyelőre, csak szép szándékok. Hiszen napjainkat esztelen test­vérháborúk éppúgy föl­dúlják, mint az a szörnyű lehetőség, hogy égitestünk egyik percről a másikra elpusztulhat. Van bennünk egy ódon megszokás. Hogy év vé­gén, karácsony táján azt mondjuk: majd jövőre. Nem alaptalanul gondo­lunk arra, hogy a követ­kező év sem hoz he­gyen-völgyön lakodalmat. De talán elismerése 1986- nak, ha úgy tekintünk a jövő elé: csak nehezebb ne legyen, mint az idei volt. Szerencsére az ünnep várható örömei is derű­látásunkat, bizakodásun­kat fokozzák, összecsen­dülnek a poharak, össze­dobbannak a szívek, s ez ennek a napnak legszebb ajándéka ... Boldogságot a boldogságra vágyóknak! Szeretetet azoknak, akik számára e nélkül rideg a világ! Szép ünnepet! Bajai Nagy Ernő Lázár György munkalátogatása véget ért Moszkvában KELLEMES ÜNNEPEKET! Hazaérkezett a magyar küldöttség Napjainkban több diáik sze­retne dolgozni a nyári építő- táborokban, mint amennyit az erre vállalkozó gazdasá­gok képesek hatékonyan fog­lalkoztatni, és megfelelően elhelyezni — állapította meg a KISZ Központi Bizottsá­gának építő tábori bizottsága. A testület a napokban ké­szítette el az összegzéseket az 1986-ban szervezett építő­táborokról, és ezek tanulsá­gait figyelembe véve megha­tározta a következő nyári szervezési feladatokat, célo­kat is. A legtöbben, harmincez­ren a mezőgazdaságban dol­goztak, hétezer középiskolás és szakmunkástanuló pedig konzervgyárakban, valamint a vendéglátóipart, kereske­delmet az idényben kisegítő szakmai építőtáborokban. A ■múlt évi kétezerhez mérten A két ország közötti áru­csereforgalom terven felüli bővítéséről és a gazdasági együttműködés új, közvet­len kapcsolatokon alapuló formáinak gyakorlati meg­valósításáról tárgyaltak kedden Moszkvában a ma­gyar—szovjet kormányfői megbeszéléseken. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, aki hétfőn érkezett a szovjet kormány meghívására munkalátoga- tásra, kedden délelőtt a Kremlben találkozott Nyt- kolaj Rizskovval, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökével. A két kormány­fő által vezetett tárgyaló­csoportban részt vettek a Lázár György kíséretében érkezett személyiségek és magasrangú szovjet partne­reik. A megbeszélések szüneté­ben a Szovjetunió Minisz­tertanácsa díszebédet adott Lázár György és a többi magyar vendég tiszteletére. A díszebéden Nyikolaj Rdzskov és Lázár György pohárköszöntőt mondott. A tárgyalás ezután még folytatódott, s a késő dél­utáni óráikban fejeződött be. Lázár György és Nyikolaj Rizskov a megbeszélések eredményeit rögzítő jegyző­könyvet írt alá a magyar kormányfő szálláshelyén. Havasi Ferenc, az MSZMF Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára a nap folyamán ta­lálkozott Lev Zajkovval, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjával, a KB tit­kárával;. A szívélyes, elv­társi légkörű megbeszélésen véleménycserét folytattak a magyar—szovjet együttmű­ködés néhány időszerű kér­déséről, elsősorban a kétol­dalú gazdasági kapcsolatok elmélyítéséről, a szocialista országok műszaki-tudomá­nyos együttműködésének fejlesztéséről. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnö­ke és kísérete kétnapos moszkvai munkalátgatását befejezve kedden délután hazautazott a szovjet fővá­rosból. Hengermüvi berendezést készítettek a japán Hitachi cég megrendelésére a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának kaposvári nehézgépgyárában. A berend ezért a napokban szállítják el a megrendelőnek. Búcsúztatásukra a vnuko- vói repülőtéren megjelent Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet miniszterta­nács elnöke és több más magasrangű szovjet vezető. Ott volt még Rajnai Sándor moszkvai magyar nagykö­vet, aki ugyancsak részt vett Lázár György moszk­vai megbeszélésein. Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke ked­den hazaérkezett Moszkvá­ból, ahol a Szovjetunió kor­mányának meghívására mun­kalátogatást tett. Kíséretében érkezett: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Marjai József miniszterelnök-helyettes. a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság magyar tagoza­tának elnöke és Faluvégi La­jos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal el­nöke. Lázár Györgyöt Czine- ge Lajos miniszterelnök ^he­lyettes, Várkonyi Péter kül­ügyminiszter és Bányász Re­zső államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke fogadta a fe­rihegyi repülőtéren. Jelen volt Vladlen Puntusz, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Több a jelentkező mint a hely Az építőtábort kedvelik a diákok megháromszorozódott azok­nak a fiataloknak a száma, akik a környezetvédelemben végeztek önkéntes munkát a nyáron. Az ilyen jellegű tá­borozások — az ökológiai szemlélet terjesztésével és az elvégzett hasznos munkával — különösen népszerűek. Az előzetes felmérések szerint jövőre még több környezet­védelmi építőtábort kell majd szervezni — állapította meg a bizottság. Az építőtábori mozgalom népszerűségét jelzi, hogy 1986-ban, hazánkban 141 he­lyen 491 turnusban dolgoztak két-két hetet a diákok. Tovább bővültek a csere- kapcsolatok is: a nyári mun­kákban a magyar fiatalok mellett hatezer lengyel, va­lamint számos, hazánkban tanuló vietnami, nicaraguai és kubai diák kapcsolódott be. A környező szocialista országokban szervezett épí­tőtáborokban összesen 1300 magyar középiskolás és 1200 egyetemi hallgató dolgozott. Az 1987 nyarára vonatko­zó tervek alapján több gaz­daságot vonnak be a tábo­roztatok körébe. Az elfoga­dott munkaprogram szerint a tavasz folyamán minden tá­borhelyet bejárnak a bizott­ság tagjai, s meggyőződnek a fogadási feltételekről: az ajánlott munkákról, az elhe­lyezési körülményekről. A mozgalom színesítésére szol­gáló új ötletek közül ki­emelkedik a városszépítő épi- tőtáborok indításáé: a tanu­lók nemzeti értékű, az adott település képét jellegzetesen őrző épületek megóvásában vesznek majd részt, szaksze­rű irányítással.

Next

/
Thumbnails
Contents