Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

1986. november 10., hétfő Somogyi Néplap 5 Névadó Boglárlellén Kossá István ad példát a gyerekeknek (Tudósítónktól.) Több minit 1500-an vették részt a Leltei Általános Is­kolában rendezett ünnepélyes esapatgyűl ésen, ahol az isíko- la fölvette Kossá István ne­vét. Az ünnepséget a sport­csarnokban rendezték meg. Bevezetőként leleplezték Kossá István arcképét az is­kola aulájában. Szabó József, a város ta­nácselnöke köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Szi­geti Ábris, a Budapesti Szál­lítási Vállalat vezérigazgató­ja, Kossá István égykori tit­kára leplezte le a képet, me­lyet Szikra János fonyódli festőművész készített. Volt közlekedési miniszterünkre emlékezve koszorúkat helyez­tek .el a festmény előtt. A Himnusz hangjai után Selmeczi Miklós iskolaigaz­gató köszöntötte a megjelen­teket. Elmondta, hogy Kossá Istvánt azért választották is­kolájuk névadójául, mert élete példakép a ma embere, iskolánk tanulóifjúsága előtt. A kor szigorú és niaigy köve- tetenényeket támaszt. Nem könnyű a napi feladatok el­végzése. Szükségünk van a történelmi múlt haladó ha­gyományaira, történelmi alakjaink példamutatására. Ezután Fodor Zoltán, a vá­rosi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében ismertette Kossá István küzdelmes gyer­mekkorát, majd elmondta, hogy Budapesten, a Deszkart dolgozójaként került kapcso­latba ' a szociáldemokrata, majd a kommunista párttal, a szakszervezeti mozgalom­mal. Feketelistára került, munkaszol gálatoakérít vitték a kelleti frontra. Sikerült át­szöknie a szovjet csapatok­hoz; antifasiszta iskolát vég­zett és pártmegbízatással ér­kezett vissza a még háború­tól szenvedő Magyar országra. Kereste és megtalálta a kap­csolatot az illegális kommu­nista pánttal. 1945 után különböző fele­lős és vezető országos tiszt­ségeket töltött be. Vezette a Pénzügyminisztériumot, hosszabb ideig a Posta- és Közlekedésügyi Minisztériu­mot. Haláláig tagja volt a párt Központi Bizottságának, hosszabb ideig a Politikai Bizottságnak. 1956-ban ő is ott volt Szolnokom a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány magaiaikításának elő­készítőjeként. Fodor Zoltán azzal fejezte be ünnepi beszédét, hogy kí­vánta a leliei tanulóifjúság­nak: Kossá István életútja legyen példa előttük a tanu­lásban és a munkában. Ezután Kossá Mária, a névadó lánya kért szót. Ke­resetlen szavakkal besizélt édesapjáról, a családfőről, az üldözött kommunistáról, a miniszterről, akinek mindig volt ideje családja számára, s aki nagyon szerette a gye­rekeket. ö volt az előikészí- tője a Budapesti Üttörővasút megépítésének is. A névadó befejező része­ként a lellíei úttörőcsapat tag­jai jeleneteket villantottak fel Kossá István életéből, majd a Szózattal ért véget az ünnepi csapat gyűlés. SOMOGYI LEVÉLTÁRI NAPOK A somogyi levéltári nap idei rendezvényei " szerdán lesznek Kaposváron a me­gyei » oktatási igazgatóság nagytermében. A program­ban szerepel emlékülés is amelyet Kaposújvár török hódoltság alóli felszabadulá­sának 300. évfordulója alkal­mából tartanak. Ezen Szakáig Ferenc és Nagy László neves történészek tartanak előadást. Délután három órakor pedig a város lakossága emléktáb­lát helyez el a városháza fa­lára. Bonszáj a hatodikon A kaposvári járókelők ugyancsak elcsodálkoznának, ha a Sétá'lóutcabeLi virág­árusok szomszédságában le­telepedne egy szakállas fia­talember és több ezer forin­tért kínálná cserépbe ülte­tett növényikéit. Jó esétben bolondnak tartanák, de bi­zonyára akadna olyan is, aki dühödten tiltakozna az ízet­len tréfa ellen. — Ez valóiban képtelen gondolat, bár az ón fejem­ben is megfordult: mi lenne, ha toiállnék a törpefáimmal az utcára — mondja dr. Máté Sándor, akivel a Ki- nicsi lakótelepen, hatodik emeleti otthonában beszél­getünk a bonszájról, vagyis a tarpefák nevelésének tudo­mányáról. A ,bonszáj egyébként né­hány éve vált ismertté ha­zánkban. Az ikebanáboz ha­sonlóan ez is Japánból ju­tott él hozzánk. Számos cso­dáltja van, annál keveseb­ben azok, akik maguk is megpróbálkoznak ezeknek a különleges díszfáknak a ne­velésével. — Kertészmérnök vagyok, évekig a Budapesti Kerté­szeti Egyetemen dolgoztam kutatóként. A bonszój csak hobbi számomra. Három éve foglalkozom vele, s mivel nálunk a szakiirodalom meg­lehetősen szegényes, sokat segít a kísérletezésben, hogy alapvető ismeretekkel„ már az induláskor — ha úgy tet­szik — hivatalból rendelkez­tem. Ami ezeknek a törpe­fáknak az árát illeti, nos, á mi értékrendünkhöz képest valóiban meglehetősen bor­sos. Hogy szavait igazolja, egy szaklapot, a Budapesti Bon­száj Egyesület idén indult negyedévenként y megjelenő folyódrafánák második szá­mát teszi elénk. A három, valóban csodálatos dísztfács- ka képe alatt ott az áruk is. Még forintban is sok, nem­hogy a megadott nyugatné­met márkában. Megrökönyö­désünket a magyarázat to­vább növeli. — Az NSZK-ban ezek át­lagáraknak számítanak. A 40—50 ezer márkát ott nem tartják soknak, van vevő. Nekem körülbelül huszonöt olyan fám van, ami tízezer forintnál többet ér, de ma még — legalábbis a környé­ken — senki sem adna érte ennyit. ' — Van, ahol igen? — Hogyne. Budapesten, a Kossuth Lajos utcáiban van egy különleges virágüzlet. ott árulnak bonszájokat is. Én is vihetnék az enyéim­ből, de egyelőre még gyűj­tök és kísérletezem tolvább. Lehetne ebből pénzit csinál­ni, de nekem nem ez a legfontosabb. — Olyan sokat keres, hogy ezt megengedheti magának? — Nem. Eddig például pénz helyett éppen állást kerestem. Másfél éve jöttem haza, mert az egyetemen ka­pott kutatói fizetésemből nem futotta az albérlet mel­lett másra. Eddig zöldséget termeltem. Van a közelben egy kis telkünk, de jobban szeretnék havi fizetést kap­ni. Már van helyem, bár nem igazán ilyesmire gon­doltaim. — Térjünk vissza a hob­bijára. Ezék a növények kü­lönleges gondozást igényel­nek. Speciális, nem könnyen és nem ölesón beszerezhető tálkákra van szükség, mert az sem mindegy, mibe ül­tetik a fácskákat. Idő- és pénzigényesek, ugyanakkor üzleti hasznot egyelőre nem remél tőlük. Megéri ? — Azok az emberék, akik a maguk örömére foglal­koznak valamivel, nemigen mérlegelik az ilyesmit. Egyébként valóban nagy gondosságot, türelmet és per­sze hozzáértést is igényel­nek ezek a törpéfácskák. Azzal', hogy a növényeket kiszakítjuk eredeti környe­zetükből, megváltoznak a tulajdonságaik. Érzékenyeb- bök, kényesebbek lesznek. Nyáron például napontai leg­alább kétszer öntözni kell őkét, évente át kell ültetni valamennyit, meg kell met­szeni a gyökereiket is. Mi­vel ezeknél a díszfáknál na­gyon fontos és meghatáro­zó, hogy .milyen a formájuk, ezért az alakításukra is nagy gondot kell fordítani, de azt hiszem, mindez megéri a fá­radságot. Nekem például az is jó érzés, ha — mint leg­utóbb Kaposváron — a kert­barátok kiállításán bemutat­hatom ezeket a fácskákat. Tudtommal a környéken más nem foglalkozik ezzel, bár érdeklődő sok van és még több, aki ajándékba szeret­ne egyet. Ahhoz persze túl sokba kerülnek ezék a nö­vények. — Hányán lehetnek az or­szágban, akik . ezzel töltik idejük nagy részét? — Néhány százan. Van egy egyesülete a Budapesti Kertészéti Egyetemnek, én is tagja vagyok. És megalakult a Budapesti Bonszáj Egyesü­let. A kapcsolattartás a tá­volság miatt elég körülmé­nyes, legtöbbször csak saját ismereteimre, tapasztalata­imra támászkodhatom. — Egy laikus is belekezd­het a törpefák nevelésébe? — Igen, csak legyen tü­relme. Persze azt hiszem, előbb az embereknek az egyszerűbb, köny- nyebben kezelhető virá­gok, ablakokba, erkélyekre kirakott muskátlik, petúniák és egyebek gondozását kel­lene- megtanulniuk. Mert amíg a kaposvári utcák ké­pe is ilyen szegényes, vdrág- talan, addig nem sok esély van arra, hogy felkapott hobbi legyen a bonszáj. Nagy Zsóka Lehetőség és igény Somogyi témákkal Címében is magazin jelle­get ígér az Üj reflektor ma­gazin műsor. A havonta, egy­szer jelentkező adás készí­tői nem is panaszkodhatnak arra, hogy nincs elóg műsor­idejük e jelleg kidomborítá- sára, hiszen' hetven percet kapnak alkalmanként, hogy feldolgozzák azokat a kérdé­seket, amelyeket aktuálisnak tartanak. S ez — ismerve a Magyar Televízió viszonyai I — nem is kevés. Kivált nem az, ha számba vesszük azt is, hogy a szerkesztők álta­lában meg is felelnek a né­zők várakozásának: izgalmas, érdekes riportok hangzanak el az Űj reflektorban. Ami mindenképpen szem­betűnő, az a tárgyilagos­ság. Mert váljon nem szöge­zi-e napjainkban a képernyő élé az a bevezetés a nézőt, amelyből megtudja: jelen gazdasági helyzetünkben a várt kibontakozás még nem indult el, gazdaságilag siker­telen évet zárunk, a fellen­dülés illúziójának megszűn­tével pedig döntéseket vár­nák a dolgozók. S e helyen már kézenfekvő á kérdés: mit tesznek a szakszerveze­tek? Elszamorítóan tanulságos riportot hallhattunk a Nóg- rád megyei kis községekről is, ahol az áruellátás, pon­tosabban fogalmazva: ellá­tatlanság miatt buszra kell szállniuk a lakosoknak egyetlen radírért, ceruzáért is. így például egy füzet ára huszonöt forintra is rúg ese­tenként. Ez a jelenség — mert nem egyedi eset, tud­juk számtalan bizonyítékát — szertefoszlatja valiámeny- nyiünik álmát .mindenféle egyenlőségről. A kis telepü­léseken élők ugyanis önhi­bájukon kívül .kerülnek hát­rányos helyzetbe. Olyan hát­rányba, amelyet leküzdeni nem tudnak, legföljebb csak enyhíteni. Talán éppen ez a hátrányt leküzdeni akaró fölismert szükségszerűség vezette két évvel ezelőtt a balaitonsza- badi embereket arra, hogy fölújítsák a hajdani népfő­iskolákat. A Siómente nép­főiskola azóta már — mond­hatjuk így — hírnévre tett szert. Számos publikáció je­lent meg munkájukról. Ta­lán éppen ezek hatására ala­kultak másutt hasonlók az országban. Az Űj reflektor magazin Matyikó Sebestyén Józsefet és feleségét szólal­tatta meg, akik nagy részt vállaltak abban, hogy ez a kezdeményezés valóra vál­hasson. Tudjuk azt is, hogy a somogyi község népfőisko­lája nem minden előzmény nélkül indult, hiszen negy­ven esztendeje alakult már itt hasonló. Ám 1948-ban elég volt egyetlen rendelet, hogy,az országban virágzó- an működő mozgalom elhal­jon. A siófoki nép egyetemen, ahol magyarságtant, szemé­lyiségtant, .művészettant ta­nulhattak az egyszerű embe­rek is, egy évvel tovább mű­ködött, mint másutt az or­szágban, mert dr. Zákonyi Ferenc — ne higgyük, hogy tévedésiből! — megfeledke­zett a rendeletről. Áttételesen bár, de volt még egy somogyi, s éppen siófoki vonatkozása a mű­sornak. Portrét láthattunk ugyanis egy mosit nyolcadi­kos osztályos kislányról, aki az idei felnőtt teniszbajnok­ságon harmadik helyezést ért el. Csurgó Virág két éve a Balaton-parti városból köl­tözött föl a fővárosba, hogy megfelelő körülmények kö­zött edzhessen. A rokon­szenves kislány egyénisége annak ellenére sugárzott, hogy nagyon rossz kérdése­ket kapott. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen mérték­ben gyorsult meg a bioló­giái fejlődés akár az elmúlt évtizedékhez képest is, mégis fölösleges megkérdezni or­szág-világ előtt egy tizen­négy éves .kislánytól, hogy vannak-e már fiúk az éle­tében? Mindenesetre a so­mogyiak azzal a szomorúság­gal lehetnek büszkék rá, amellyel egyben tudomásul is veszik, hogy itt egy újabb tehetség, aki nem színeink­ben versenyez, s nem somo­gyiként ér el bizonyára szép eredményeket. S tegyük hoz­zá: nem saját hibájából. Varga István Ultrahang- és izotópdiagnosztikai szeminárium Országos orvosdiagnoszti­kai szeminárium kezdődött szombaton Veszprémben az akadémiai bizottság székhá­zában, Az ultrahang és az izotópok felhasználásával, al­kalmazásával kialakított gyors, pontos és fájdalom- mentes diagnosztikai mód­szerekről és berendezésekről, valamint alkalmazási (tapasz­talataikról tanácskoznak egy héten át a kórházak, rende­lőintézetek szakemberei. Az orvostudomány rohamosan fejlődő ágáról van szó, amely korszerű módszerei és műszerei segítségével már rendkívül pontos informá­ciókat ad az epe, a máj a szív vagy más szervek álla­potáról, megbetegedéséről. A vizsgálatok hatékonysá­gát a kórházak műszaki el­látottsága, felkészültsége, és az orvosok képzettsége ha­tározza meg. Ezért a veszp­rémi tanácskozás az ultra­hang- és izotópdiagnosztika műszaki és orvosi kérdései­vel egyaránt foglalkozik. A továbbtanulás, illetve a pályaválasztás helyi lehető­ségeiről érdeklődtünk Erdélyi Józseftől, a balatonszentgyör­gyi általános iskola igazgató­jától. — Iskolánkat évente fél­száz diák végzi el, és szinte valamennyien továbbtanul­nák — mondta. — A tanulók ötven százaléka szakmunkás­képzőikben, a másik fele pe­dig gimnáziumokban, szak­középiskolákban folytatja a tanulmányait. A szülők zöme Keszthélyfin dolgozik, s ez meghatározza iskolaválasz­tásukat. Sokan a keszthelyi vendégi átóipari szakmun­kásképző és szakközépiskolá­ba adják be jelentkezésüket, a siófoki hasonló jellegű in­tézmény a távolság és az utazás körülményei miatt ke­vésbé vonzó. A balatonmá- riai áfész és a keszthelyi ok­tatási intézmény között meg­állapodás biztosítja, hogy az iskola fogadja a somogyi gye­rekeket is, az áfész pedig gondoskodik a tanulók' mun­kalehetőségéről. — Az .iskola hogyan befo­lyásolja diákjainak pályavá­lasztását? — Decemberben a szülői értekezletre meghívjuk a fo­nyodii, a marcali és a bogiári középiskolák igazgatóit, ők tájékoztatják a nyolcadik osz­tályos tanulók szüleit az is­kolák képzési területéről, for­máiról. Osztályfőnöki órákon pedig beszélgetünk a végiző- s/ökkelt terveikről, továbbta­nulásuk irányáról. — Vannak divatos, kere­sett szakmák? — Lányaink nagy része cukrásznak, fodrásznak ké­szül, a fiúk autószerelést, szobafestést szeretnének ta­nulni. A lehetőségeket azon­ban egyeztetni kell az igé­nyekkel, hiszen életük egyik meghatározó lépése a pálya­választás. Előfordul, hogy rosszul választanak. Iskolánk ilyen esetben is segít a szü­lőiknek a pályakorrekcióban. — A pályaválasztással kap- csalafban milyen kiállításo­kon, rendezvényeken vesznek részt a nyolcadikos tanulók? — Helyi rendezvényre nincs lehetőségünk, ezért a már említett iskolákba láto­gatunk el, ahol hallgatóink megismerkedhetnék a kü­lönböző szakmáikkal. Novem­berben megtekintjük Marca­liban a Mechanikai Művek gyárát és a Május 1. Ruha­gyárat is. Különleges repülőszerkezet tűnt fel a napokban Szolnok felett: a repülőklub tagjai kül­földről ajándékba kaptak egy ultrákönnyű repülőgépet, amelynek most végzi a magyar- országi kipróbálását — honosítását — az MHSZ repülöktub sárkányrepülő pilótája, Végh Pál. Vizsgálja a repülési tulajdonságait, meghatározza, ki, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett repülhet az ultrakönnyű géppel. A repülőgép egy szárnyból, alumínium csövekből és némi kis farokrészből áll. Haladását egy 150 köbcentis benzin­motor biztosítja. A sárkányrepülőtől abban különbözik, hogy ez nem súlypontáthelyezés­sel, hanem csűrőszerkezettel kormányozható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents