Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
6 Somogyi Néplap 1986. november 1., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Vállalják a túlórát Számítanak a munkájukra Pátkai István hat éve „tartja kezében” a szakmunkás-bizonyítványát. Amikor a munkával kapcsolatos tapasztalatairól kérdezem, gyors össizeh'asonlítást csinál a mostani és néhány korábbi munkahelye között. — Ha azt nézem, hogy mennyit keresek, akkor elégedett kell, hogy legyek a huszonnyolc forintos órabéremmel. Az a .tapasztalatom, hogy többet máshol sem keresnék. Itt csak három hónapja dolgozom, próbaidős vagyok a Kaposvas- nál. Elmondta azt is, hogy tech niikusminősitőre jár és az iskola miatt nem sok lehetősége van arra, hogy délutáni műszakot is vállaljon. — Pedig a mell'ékes jövedelemre is szükségem lenne. A délutánosdkat még húsz százalék bérpótlék is megilleti. Van mód a túlórázásra és itt vannak még a szombati és a vasárnapi műszakok. Gondolkodtam azon is, ho,gy ha végzek az iskolával és a magasabb végzettség miatt felcserélném a szakmámat, kezdő technikumként biztos, hogy kevesebbet keresnék. Pátkai István valószínű, hogy kitart a lakatos szakma mellett. Nem látszik kifizetődő dolognak napjainkban a tanulás? A kérdésre Horváth Károly, a kisszövetkezet műszaki osztályvezetőjének eddigi életútja is válasz lehet. — Felsőfokú gépészeti technikumot Végeztem; a vállalatnál hozzám tartozik a fejlesztés és a technológia. Ami a béreket illeti, abból kell kiindulnom, hogy szövetkezetünk anyagi kondíciója nem olyan jó, hogy a fizetésem felvehetné a versenyt a jól menő vállalatok hasonló beosztásban levő dolgozóiéval. A véleményem az, hogy a műszaki dolgozók sehol sem kapnak olyan anyagi megbecsülést, mint például a pedagógusok. Erkölcsileg megbecsült dolgozónak érzi .magát. Már a régi szövetkezetnél öt évig volt osztályvezető. Jelenlegi beosztásába az idén került. Májer József esztergályos. 1984 óta van a mostani munkahelyén. Nemrég szerelt le a katonaságtól. — Viszonylag jól kereslek. A mostani béremet persze nagymértékben befolyásolja az, hogy Csepelről kerültem ide lés az előző helyemen már magas volt a bérem. Mint elmondta: nős és egyelőre az anyósáéknál laknak. A fizetésének a kiegészítésére a 4500 forintos jövedelme ellenére szüksége van. — Ügy próbálók mellékeshez jutni, hogy alkalmanként délután, egy maszek esztergályoshoz járok dolgozni négy-négy órákat. A maszek közel- tíz forinttal több órabért fizet, mint amit a munkahelyemen megkapok. L. R. A Videoton täbi gyáregységében az idén csaknem hjísz pályakezdő szakember vállalt munkát. Voltak akiket a társadalmi ösztöndíj kötött a gazdasági egységhez, mások pályázat útján kerültek kapcsolatba a számítástechnikai termékek gyártásával, mérésével. .Közülük kettővel arról beszélgettünk: Miért választották a tahi Videoltont, az elképzeléseiknek megfelelő munkát kaptak-e, mit várnak a munkahelytől, megbecsülik-e, ellismerlik-e .munkájukat? Bár jól tudjuk néhány hét vagy hónap nem elegendő, hogy átfogó képet kapjunk, ahhoz azonban elég, Hogy a kezdeti lépésekről, benyomásokról — melyek talán egy életre meghatározóak lehetnek — szóljunk. Szőkésbarna, szemüveges fiatalasszony ül az íróasztalnál, előtte áramköri .rajzok. Amikor megszólítom, szívesen vállalkozik a 'beszélgetésre. Cselőkné Rauch Éva villamosmérnök a műszaki osztály programtervezési csoportjának méréstedhno- lógusa. Budapestről költözött Tabra ... — A fővárosban születtem, az I. István gimnáziumban érettségiztem, s a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végeztem. A férjem kaposvári, az ő révén kerültem Somogyba. Az ötödik évfolyamban több munkahelyen, gyárban érdeklődtem, keresve az elhelyezkedés lehetőségét. Ennek során megfordultam a kaposvári SZÜV-rtél, Tamásiban a Taluxnáli, a Videoton sárbogárdi gyáregységében, illetve Tabon. A felkínált lehetőségeket, a környékét és nem utolsósorban a lakást is figyelembe véve döntöttünk Tab mellett. Már érdeklődé- . semkor felitűnt az a szívélyes fogadtatás, a részletes tájékoztatás, amit itt kaptunk. Elmondták, hol van szükség szakemberekre, mi lenne majd a feladat. Fizetést Is a várakozásnak megfelelően ajánlottak. Nem sokat töprengtem, megpályáztam a meghirdetett mérés- technológusii állást. — Tapasztalatai? — Egyértelműen jók. A második tárgyalás után, a munkába lépéssel egy időben háromszobás lakást ígértek. Az ígéretet be is tartottájc. S az első perctől nagyfokú segítőkészsóget tapasztalok. Érzem, hogy számítanak rám, igénylik a munkámat. Már az első napon feladatot kaptam, majd a műszaki osztályra kerültem, s megismerkedtem a termelőüzemek A pénzért meg kell dolgozni Fodrászok, varrónők — könnyű munkát végeznek és jól keresnek. A közvélemény általában ezt tartja róluk. Ezért vonzódnak vajon sokan ezekhez a pályákhoz? — Aki csak pénzt akar keresni, nem él meg ezen a pályán — .mondja Szanyi Rita elsőéves fodrásztanuló, az 512-es ipari szaikmunkás- képző intézetből. Kézügyesség, emberszeretet és sok- sdk gyakorlat kell. Amíg nem fiákul ki a vendégkor, nem ismernek meg, addig bizony nem sok pénzt lőhet keresni. Azt hiszem, a .többség nem is ezért jött ide. Bár az kétségtelen, hogy a jó fodrász, alkinék nagy a forgalma, sokat keres. De azért a pénzért meg is kell dolgoznia! Munka nélkül csalk kevesen tudnak meggazdagodni. Én a környezetemben azt látom, hogy mindenki keményen megdől - gőzük a fizetéséért. Csak így lehet elérni valamit az életben. Persze vannak, akik ezt másképp gondolják. Köztünk is van, aki igyekszik kibújni minden munka alól. Nem vesz részt a KISZ- munikában, társadalmi munkáról hallani sem akar, almaszedéskor pedig a napot lopja .. .• Úgy gondolom, nem ez a követendő; de mindenkinek a magánügye, hogyan dolgozik, a felelősséget^ is vállalnia kell érte. S később, azt hiszem, úgy is sokan rájönnek: aki élni akar, dolgoznia 'kell. Rita szavaival sok3111 nem értenek egyet. Az összegyűltek köréből ellenvélemények is hangzanak. — Az én szüleim egész életükben keményen dolgoztak, de nem sokra vitték. Azt hiszem, sók olyan szakma van, amit nem fizetnek meg rendesen. A férfiszabó is ilyen. Ha elvégeztük az iskolát, kétezer forintos fizetéssel kezdünk, abból pedig nem nagyon lehet megélni — mondja egy harcias másodéves. Csoporttársa, Virág Krisztina csak helyeselni tud. — Jobban meg kellene fizetni azt, aki rendesen dolgozik. Igazságtalannak tartom, hogy sokan munka nélkül jutnak magas jövedelemhez. Valahogy változtatni kellene ezen. Gyurka Zoltánnak is hasonló a véleménye. Ö azonban még hozzáteszi: nem mindegy, hogy milyen munkát végez az ember; még akkor sem, ha muszájból csinálja. Csak kevesen dolgozhatnak olyan munkakörben, ahol igazán szeretnének. Sokszor kell választani a munka és a pénz között. S bizony, sokan inkább olyan pályára mennek — vagy inkább kényszerülnek — amelyet nem szeretnek, de jól lehet ott keresni. Szabónak is csak az marad meg a pályán, aki nagyon szereti a szakmáját, mert pénzt nem sokat lehet keresni. — Egyre kevesebben .varratnak, s főleg a férfiak sajnálják a pénzt ilyesmire. De azért remélem, hogy nem fogok éhen halni — mondja nevetve Zoltán. De azért még hozzáteszi: — Pénz ide, pénz oda,' azért így ékszem majd tisztességesen dolgozni. H. É. SZAKMÁVAL ES ANÉLKÜL Segít az iroda az elhelyezkedésben Az ősz derekán kevesebb az utcákon csellengő, céltalanul nézelődő ifjú ember. Akik ebben az évben végeztek a különböző iskolákban, majdnem .mind munkába álltak. Diplomával a kézben minden nehézség nélkül kopogtathatnak a vállalatoknál. Hasonlóan könnyű helyzetben voltak a szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkezők. Mi okozza mégis, hogy többen segítséget kérnék az elit ely ezkedésükhöz ? Kardos Imréné, a Somogy Megyei Tanács munkaerőszolgálati irodájának vezetője: — Minap is eljött hozzánk egy májusiban szakmát szerzett lány, aki ez ideig még nem dolgozott. Az utóbbi hetekben több ilyen is volt. Bizonytalanul, céltalanul ülnek le. Akiknek semmilyen képesítésük nincs, azokkal nagyon nehéz a dolgunk. S ugyanígy vagyunk azokkal, akiket nem vettek fel egyik vagy másik iskolába. Két csoportra osztanám a hozzánk élj övöket. Egy részüknek a munkahely és a munka sem fontos, csak az elképzelt fizetés meglegyen. Megkérdezik: unit keli majd csinálniuk, de csak felületesen gondolják át a választ. Utána csak a pénz, a juttatások jönnek szóba és még egy: ne legyen messze az üzem vagy a gyár. A .másik tábor jóval tudatosabb; közöttük tapasztaltabbak, egykét munkahelyet megjártak is vannak. — Közgazdasági érettségivel nem túl szívderítő a kollégáknak büfébe járni — mondja dr. Kárpáti József- né. — Aki öntudatos, nem viseli el, hogy ne dolgozhasson a szakmájában. Az iroda segít a pályakorrekcióban és az elhelyezkedésiben, de munkajogi tanácsokat is ad. A fiatalok közül csak néhányan keresik föl, olyanok, akiknek van elképzelésük leendő munkájukról. A jövedelem mindenki számára elsődleges, de nem mindegy hogyan, milyen munkával szerzik meg. — A fiúk közül sokan a nehéz fizikai munkától sem riadnak vissza. De azt nem tudom elképzelni, hogy élethivatásként vállalnák a kőműves melletti munkát vagy a vagon rakod ást — mondta Somlyai Károlyné, aki dr. Kárpáti Józsefnével együtt szintén az iroda tanácsadója. — A pályakezdők többsége a .bizonyítvány, a diploma megszerzése után szeptember első heteiben munkába áll. A vállalattal kötött szerződés segíti a munkahelyi légkört nem ismerő fiatalokat és megtanítja őket a munka tiszteletére is. Ezt az októberben még lődörgő fiúkkal, lányokkal nagyon nehéz megértetni. F. L. gyártmányaivá! és a dokumentációs rendszerrel. Az eddig kapott munka általában tetszett, megfelelt az elképzeléseimnek. Kaptam foglalkoztatási tervet is; ez egy évre előre meghatározza azokat a feladatokat, melyeket el kell .majd végeznem. — Például? — A vállalat, a gyár és a gyáregység szervezeti felépítésének, illetve egy mérő- automatának a megismerése, tervtanulimány készítése, felhasználása kártyaprog- ramolk mérésére. Mostani feladatom pedig különféle szerelt kártyák mérésének az előkészítése, programok alapján. Mindez kellő élfoglaltságot jelent. Munkám megítélését illetően eddigi tapasztalataim kedvezőek. Csoportvezetőm figyelemmel kísérd tevékenységemet, probléma esetén pedig valamennyi. munkatársam segít; ez jó hatással van munkavégzésemre. Munkámat megbecsülik, elismerik, ez nagyon jó érzés. Két és fél hónap tapasztalatai alapján mondom: nem bántam meg, hogy a tabi Videotont választottam munkáhélyemül. Magas, jó vágású fiatalember Takács Tamás, az üzemfenntartó üzem pályakezdő szakmunkása. Ö az iskola elvégzése után „hazajött” a Videoton gyáregységébe. Társadalmi ösztöndíjasként végzett Kaposváron, az Ipari Szakközépiskolában. Szerszámkészítő. .— A harmadik osztályt követő nyári termelési gyakorlatot a Videoton gyáregységében töltöttem, s nagyon jól éreztem magam. Már akkor megállapítottam: a műhelyben dolgozók tapasztaltabbak és a fiatal szakmunkások nagyon jól megértik egynrlást. Az idősebbek segítik megértetni a szakmai fogásokat, figyelemmel kísérik a munkát. Amikor a személyzeti osztályról társadalmi tanulmányi szerződést ajánlották azonnal igent mondtam. Nem bántam meg! — Minden úgy alakult, ahogy várta? — Csaknem minden. Elégedett vagyok a pályakezdő fizetésemmel. Munkám önállóságot igényel, hagynak dolgozni. Ha segítségre szorulók, akkor a művezetőm és a kollégák is szívesen adnak tanácsot. A végzett munkát, a tudást, úgy tapasztaltam, elismerik és megbecsülik. Befogadták a közösségbe, megtaláltam a számításom. Tábi vagyok, s remélem hosszú ideig biztos munkahelyem lesz a Videoton gyáregységében. Akár szakmunkásként, akár felsőfokú végzettségű szakemberként. Ugyanis szeretnék főiskolai végzettséget szerezni ... Krutck József Mondom a magamét Anyukám sokat dolgozik otthon, apukám is, de ő orvos és későn jár haza. Azt mondták, én már nagy lány vagyok, segítsek néha az anyunak. Mindennap kitakarítok, rendet rakok a szobámban. A boltba is én szoktam átszaladni, mert nagyon közéi van. Szeretek vásárolni, olyan sok érdekes van az üzletben. Reggel és este nekem kell megvetnem aiz ágyait. Az enyémet és az öcsémét. Gábor még csak ötéves, ő ehhez még nem ért, de nagyon szeret cipőt pucolni. Az anyunak is szívesen segítene a konyhában, de ügyetlen még szegényke. Félrecsúszik a kés a krumpliján. Én viszont már jól tudok krumplit hámozni, az anyu mindig meg is dicsér érte. Ezért is szeretek segíteni, meg azért, mert mindig nagyon örül neki az anyu. Az apu is segít a házi munkában, megöntözi a virágokat, néha elmo- sogat, de a legtöbbet a kertben dolgozik. Nekem azt mondták itthon, mindenkinek dolgoznia kell. Az iskolában is ezt hallottam. Azt is mondta a tanító néni, a legfontosabb munkánk most a tanulás. De van, aki nem szeret iskolába járni. Nem tanul, órán rendetlenkedik. Pedig nem igaz, hogy ne lehetne fél napig jól' viselkedni, amíg itt vagyunk az iskolában. Mi már negyedikesek vagyunk, és példát kell mutatni a kisebbeknek. Élenjárni a kisdobos munkában a papír- gyűjtésben. Nekünk kell öntözni az osztály okban a virágokat, és vannak különböző felelősök, akik segítenek a tanító néninek. A hetesek ügyelnék a rendre, és hogy senki se futkosson a folyosón. Én is azt hiszem, hogy mindenkinek kell valamit dolgozni. Irigylem is a felnőtteket, hogy ők már igazi munkahelyen dolgoznak és fizetést is kapnak. Ha nagy leszek, én is orvos leszek, mint az apu, én is sokat dolgozom minit ő, sok embert meggyógyítok és remélem, sok pénzt is keresek. Aki mindezt tollba mondta: Szabó Anett, a Tóth Lajos Általános Iskola negyedik osztályos tanulója volt.
