Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLII. évfolyam, 263. szám i Ara: 2,20,Ft 1986. november 7., péntek Ünnepen, munkanapokról Ha a forradalmakat Marx a történelem ünnep- napjainak nevezte, mi nem kevesebb okkal nevezhetjük a szocialista forradalom munkanapjainak azokat a reformokat, amelyek — más-más helyi sajátosságoknak megfelelően, más-más módszerekkel — csaknem valamennyi szocialista országban lezajlanak manapság. A forradalom szó első s eredeti jelentése azokat a viszonylag gyors lefolyású, de nagy megrázkódtatás sa 1 járó, gyökeres fordulatot hozó eseményeiket jelöli, amelyeknek során a feltörekvő erők éles küzdelemben — fegyveres vagy vér- telen politikai harcban — megragadják a hatalmat, hogy annak birtokában kiépítsék az új társadalmi rend viszonyait. Van egy tágabb jelentése is azonban e kifejezésnek. Forradalomnak nevezhetjük azt a hosszú történelmi időszakot is, amelyben a hrégi társadalmi-gazdasági formációt felváltja az új s haladóbb. Az a tíz nap pedig „amely I / megrengette a 'Világot” valóban csak kiindulópontja, „ünnepe” az emberiség holnapját jelentő, új, szocialista társadalomnak. Mert esetileg sokszor tízezer nap szükségeltetik az átmenethez, a szocializmus jellemzővé és uralkodóvá válásához világméretekben; sokszor tízezer munkanap szükséges a hatalom megragadása után is a fejlett szocialista társadalmi viszonyok megteremtéséhez. Hosszú forradalom, hoszan tartó történelmi átalakulás gyermekei vagyunk valamennyien. A dolgozók, a kezük s fejük munkájából élő emberek tisztánlátó százmilliói bolygónk minden részén tisztelettel emlékeznek meg a nagy októberről, az új kor nyitányát jelentő szocialista forradalomról. Az ünnep azonban nemcsak ünneplésre alkalom, az a „tíz nap” nemcsak emlékeztetésre késztet: sokkal inkább arra, hogy erőt merítsünk belőle a „tízezer napodhoz. Van miből s van mihez erőt meríteni! E hosz- szú forradalom ugyanis semmivel se kevesebb küzdelmes munkát, meggyőződést, fegyelmet, türelmet követel a ma élőktől, mint amennyit követelt a „történelem ünnepapja” a forradalmár elődöktől. Nem kevesebbet, csak másfélét. Vessék el az illúziókat, amelyekért az élet megbüntette és még jobban meg fogja büntetni önöket! — figyelmeztette Lenin forradalmár társait már 1918. március 9-én, néhány héttel-hónappal a forradalom győzelme után, amikor az alig megszületett fiatal szovjet-orosz államnak, az első dekrétumával békét hirdető proletárhatalomnak szembe kellett néznie a minden ódáiról létére-életére törő ellenséges erőkkel. Az illúzióktól óvó intelem máig sem veszített időszerűségéből. Visszatekintve azt is mondhatnánk, hogy a szocializmus története .— nálunk három és fél, négy évtizede — voltaképpen az illúzióktól, a régi és új, keletkező illúzióktól való folyamatos megtisztulás története. A forradalmi elméletben már jóval 1917 októbere előtt meg kellett szabadulni attól a feltételezéstől, hogy a szocializmus először a legfejlettebb tőkés országokban fog győzni. Lenin élőre látta ezt. S az ! induláskor meglevő történelmi hátránynak minden rossz jkövetkezményét érezzük ma, évtizedek múltán is. Le kellett számolni azzal az illúzióval is, hogy e történelmi hátrányt viszonylag rövid idő alatt ledolgozhatja a szocialista világrendszer; 6e kellett látni, hogy hosszú ideig ellenséges imperialista kör- * 1 nyezetben /kell léteznie, erősödnie, fejlődnie. Megszületésének első pillanatától szüntelen fenyegetettségben létezik és fejlődik az új társadalom; meg tudott birkózni az intervencióval, a hitleri fasizmussal, a második világháború után ki tudta vívni és meg tudja őrizni azt a katonai erőegyensúlyt, amely saját biztonságát — s a mai körülmények között a világ békéjét — szavatolni képes. Igaz, óriási áldozatok és erőfeszítések árán. Azon az áron, hogy az említett indulási hátrányból bár sokat sikerült ledolgozni, a legfejlettebb tőkés gazdaságoktól való viszonylagos elmaradottságunk tagadhatatlan. Ma nyugaton és keleten sokak tisztánlátását elhomályosítja a két világrendszer gazdasági és életszínvonalbeli helyzetének mechanikus, történelmietlen és így irreális összevetése. Tisztánlátást csakis az erőviszonyok alakulásának, a történelmi folyamatoknak elfogulatlan elemzése és értéke, lése adhat. A szocializmus öntörvényű fejlődése nem egyenes vonalú. Számtalan illúziótól is meg kellett és kell szabadulnunk. Azok a reformmunkálatok vagy kísérletek, amelyek a sajátosságuknak megfelelő eltérő módszerekkel, de a szocialista országok legtöbbjét ma jellemzik, lényegében az illúziók elvetését, a lenini útmutatás megszívlelését, a forradalom továbbvitelét, a forradalom munkanapjainak cselekedeteit jelentik. Az a jelszó, amelyet tömör megfogalmazásban a gyorsítás programjaként ismerünk s amelyet a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusa fogadott el, méltó és forradalmi folytatása a hatvankilenc évvel ezelőtti kezdetnek. Nem mondhatjuk, hogy könnyű a folytatás. A forradalom hosszú hétköznapjain akadhatnak, akik elvesztik hitüket, irányt tévesztenek vagy nem látják a távlatokat. Akadhatnak, akik nem értik, nem érzékelik, hogy hosszú történelmi átalakulás, forradalmi folyamat részesei: alkotói az életükkel, munkájukkal, küzdelmeikkel. Pedig pontosan erről van szó. Elvetni ez illúziókat, de megőrizni a hitet egy születő társadalom életrevalóságában — ez október legidőszerűbb üzenete Koncz István OKTÓBER ÜZENETEI Szabó István rádió- és televízióbeszéde Tisztelt Nézők! Kedves Rádióhallgatók! Két emberöltőnyi távolságból tekintünk vissza arra az eseményre, amelynek minden kihatása egyetlen jelzővel illethető, méltán történelmi. A nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 69. évfordulóját ünnepeljük és köszöntjük. Ugyanakkor az ünnep fényében nagyon is hétköznapi gondokat mérlegelünk, ilyen feladatokat veszünk számba október időszerű - üzenetének szellemében. A győztes októberi forradalom maga a történelem. November 7. éles határvonalat húzott a megelőző és az azt követő idő közé. A szegényparasztsággal szövetséges orosz munkásosztály — a kommunisták vezetésével — ekkor vitte diadalra a történelem első győztes szocialista forradalmát, rakta le az alapját a szocialista szovjet államnak, indítottak el a szovjet hatalom diadalmenetét a cári Oroszországban, és nyitott új korszakot a világban, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. Az orosz forradalom a nemzetközi összefogás kiterjesztésének igényével lépett a történelem színpadára, élesztgetve a reményt és a bizakodást az osztályfelszabadulás lehetősége iránt. Elsőként éppen a magyar munkásosztály tett bizonyságot az oroszországi forradalom nemzetközi jellegéről, amikor megteremtette a Magyar Tanácsköztársaságot. A forradalmi eszme dicsőséges magyar kiteljesedését eltaposták az antant-csizmák. A szocializmus utáni vágyat azonban nem ölhették ki a nép leikéből. A történelem tragikus fordulói, buktatói után úgy alakult a magyar sors, hogy 1944—45-ben a nagy október tüzében ková- csolódott és edződött szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat, hozta el a szabadságot. Október ekként kétszeresen is nagy ünnep a magyar haza, a magyar nép számára. Ügy tűnhet, hogy túlontúl sokszor emlegetem a történelmi szót. Októbernek azonban ez szinte ikerfogalma és irányt mutató tanulsága is egyúttal. A marxizmus-leni- nizmus eszméinek megalkotói a szocializmussal kapcsolatosan többször és nagy nyomatékkai hangsúlyozták, hogy a forradalom győzelme és beteljesedése között egy egész történelmi korszak ível át. Ennek ellenére sokakban éltek olyan ábrándok, hogy ez a bizonyos történelmi időszak sokkal rövidebb ideig tart, mint az 1917-től napjainkig elmúlt idő. A mi szocialista átalakulásunkkal kapcsolatban is elmondhatjuk ugyanezt. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy napjaink társadalmi tudatában is tetten érhető az efféle illúziók okozta türelmetlenség. Nem akarom ezzel tagadni a nagyon is égető, nagyon is valós, nagyon jelentős erőfeszítéseiket követelő gazdasági, társadalmi gondjainkat. Csupán arra szeretnék utalni, hogy csak történelmi mércével lehet és szabad mérni, amely a múltat, a jelent, a jövőt józanul és elfogulatlanul veszi számba. Ez a történelmiség október eleven és mindig aktuális üzenete. A mi fejlődésünkkel szükségszerűen, vagy indokolatlanul együttjáró gondjaink — bajaink is csak ilyen nézőpontból közelíthetők meg. Nem sok értelme lenne elismételni az aligha vitatható tényeket. Jól ismeri ezeket az ország népe és vezetése. A vezetésnek eltökélt szándéka, hogy határozottan kiáll azok mellett a követelmények mellett, amelyek az igényes megújulás, a dinamikus fejlődés irányába mutatnak a társadalom, a gazdaság minden területén. Továbbhaladásunk feltétele a meglévő erőforrások jobb kihasználása, a követelmények növelése, a termelési szerkezet halaszthatatlan átalakítása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítése, a jövedelmet hozó termelés elsődlegessége, a teljesítményelv bátor kiterjesztése, s mindezek "számonkérése. Igaz, hogy országunk kis ország. A maga szerény, de még javítható teljesítményeivel azonban hozzájárul a szocialista közösség erősítéséhez, a nemzetközi küzdőtéren folytatott együttes és összehangolt politika megvalósításához. Október üzenete és öröksége eredeti formájában és nagyságában ilyen vonatkozásban is időszerű. A nagy októberi szocialista forradalom első üzenete a világhoz a béke ma is minden haladó ország külpolitikájának fő iránya. A szocializmus világpozíciói szilárdak és megbízhatóak. A béke fenntartásáért vívott küzdelmünk eredményes. A békétől nem vagyunk távolabb, az atomfenyegetettséghez nem vagyunk közelebb, mint voltunk tegnap. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán elhangzott: „Kialakultak azok az objektív feltételek, amelyek között a kapitalizmus és a szocializmus közti vetélkedés csakis és kizárólag a békés verseny és a békés versengés formáiban folyhat. Számunkra a békés egymás mellett élés az a politikai irányvonal, amelyhez a Szovjetunió ezután is rendületlenül tartani szándékozik magát”. É gondolatokat tettek is követik, és a biztonságosabb világ megteremtésének minőségileg új szakaszában vagyunk. Ez a lényeg. Ami viszont egy jottányit sem csökkenti egyeztetett külpolitikai, diplomáciai tevékenységünk fokozásának, erőfeszítéseink növelésének szükségességét. Október történelmi tanulságot hordozó szelleméhez, október igazságához állhatatosan ragaszkodunk a szocializmus építésének és a béke oltalmazásának magasztos érdekétől vezéreltetve. Ma is merítünk erőt, bátorítást a megjárt út vitathatatlanul korszakos eredményeiből.. Ezért teszünk hitet szövetséges! hűséggel, nemzetközi elkötelezettséggel a magyar nép és nemzet javán munkálkodva, október szülőhazája, a Szovjetunió mellett a forradalom ünnepének előestéjén. ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS A Balaton rendezési, fejlesztési tervei A Minisztertanács csütörtöki üléséről a Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: A Minisztertanács meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a KGST 42. ülésszakáról adott jelentést. A kormány megtárgyalta és elfogadta a Balaton-üdü- lőkörzet regionális rendezési és hosszú távú fejlesztési tervének a VII. öltéves terv időszakára kidolgozott központi intézkedési programját. A program az 1990-ig terjedő időszakban is a tó vizének és környezetének védelmét tekinti a legfontosabb feladatnak; egyúttal előirányozza azoknak a munkáknak a folytatását, amelyek elősegítik, hogy a tópart megközelíthetőbbé váljék a nagyközönség számára, s növekedjenek a strandolásrá alkalmas területek. A kormány határozatot hozott a családi események alkalomhoz méltó társadalmi megrendezésével összefüggő teendőkről. A kormányszóvivő tájékoztatóját a 3. oldalon közöljük. Felvonták az állami zászlót A nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából csütörtökön délután a Parlament előtt, a gellérthegyi emlékműnél ünnepélyes külsőségek között, katonái tiszteletadással felvonták a Magyar Népköz- társaság állami zászlaját. Külügyminiszteri találkozó Bécsben Tegnap reggel 8 órakor a bécsi szovjet nagykövetségen folytatódtak Eduard Se- Va.rdu.adze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter tárgyalásai. A két külügyminiszter szerdán délután három órán át tárgyalt, túlnyomórészt négyszemközt. A megbeszélések tárgyáról, kimeneteléről egyik fél sem tájékoztatott. Ezt követően, az éjjeli órákban a két kormány fegyverzetkorlátozási szakértői háromórás munkával készítették elő a második, egyben utolsó fordulót. Eduard Sevardnadze a kétórásra előirányzott tárgyalások után közvetlenül a repülőtérre indult, ahol Moszkvába való visszatérése előtt nyilatkozott a sajtónak. George Shultz egyidejűleg tartott sajtóértekezletet Bécsben. Elítélően nyilatkozott a leszerelési kérdésekben képviselt amerikai álláspontról csütörtökön Bécsben Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. „Lehetetlen attól a benyomástól megszabadulni, hogy partnereink Rejkjavíkot, amilyen hamar csak lehet, el akarják felejteni” — szögezte le a scwe- chati repülőtéren, elindulása előtt írásos nyilatkozatában. A Shultz amerikai külügyminiszterrel folytatott két bécsi találkozó után megfogalmazott szovjet állásfoglalás hangsúlyozta: amerikai részről kísérletek történnek arra, hogy visz- szavonuljanak az Izlandon elért elvi megállapodásoktól a régi amerikai pozíciókhoz. A szovjet félnek mind Géniben, mind Bécsben az a benyomása alakult ki, az amerikai álláspont nem egyéb, mint ósdi nézetek egyvelege, s ez érvényes a szovjet engedményekre vonatkozó amerikai álláspontra is. „Lényegében a régi amerikai javaslatokkal van dolgunk, a Szovjetunió pedig engedményeket tett, így lehet ösz- szegeani a jelenlegi helyzetet — mondta Sevardnadze már élőszóban, rövid sajtóértekezleten. Sevardnadze mindazonáltal úgy vélte, hogy Reykjavik szelleme mégsem halott. A Szovjetunió szigorúan ragaszkodni fog Izlandon előterjesztett javaslataihoz. Sevardnadze szerint az Egyesült Államok minden alapvető kérdésben visszalépett. A szovjet—amerikai érintkezések azonban folytatódni fognak, s folytatódnak a genfi tárgyalások is, ahol a szovjet fél pénteken javaslatokat terjeszt elő —- közölte Sevardnadze, majd hozzátette: az alacsonyabb szintű megbeszélésektől függ, mikor lesz újabb szovjet— amerikai külügyminiszteri, illetve csúcstalálkozó. (Folytatás a 2. oldalon)
