Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

2 Somogyi Néplap 1986. november 6., csütörtök Folytatás Bécsben SAJTÓKÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) rendelkezések végrehajtását, a kelet—nyugaiti együttmű­ködést. „Magyar részről a találko­zón aktívan, kezdeményezz­en, az előrelépést biztosító gyakoratá intézkedések érde­kében kívánunk tevékeny­kedni — íoHyltiatta. — Figyel­münket nem kerülik majd el a záróokmány azon területei sem, ahol eddig viszonylag kevés történt a Helsinkiben elhatározottak megvalósítá­sáért. Készek vagyunk vala­mennyi kérdés nyílt, építő vizsgálaltára, egyetlen téma megvitatása elől sem zárkó­zunk el. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a ta­lálkozó ne váljon a konfron­táció színterévé és készek vagyunk a pozitív szellemű együttműködésre, a közös kezdeményezésekre vala­mennyi partnerünkkel”. A külügyminiszter aláhúz­ta, hogy Magyarország — alapvető külpolitikai céljai­nak megfelelően — rnegkü- lönböztetétt figyelmet szen­tel a poldtilkaiJbiztoinsági kér­déseknek. Elsőrendű fontos­ságot tulajdonít az államközi kapcsolatokat vezérlő elvek maradéktalan érvényesülé­sének, beleértve azokat is, amelyek megítélése szerint az elmúlt időszakban kissé háttérbe szoruljtak. Beszélt arról, milyen nagy jelentősé­gű a nyílt gazdaságú Ma- gyaország számára, hogy a záróokmány második kosará­nak eddig viszonylag elha­nyagolt kérdéseiben a talál­kozó konkrét intézkedéseket tegyen a kölcsönösen előnyös együttműködés gyakorlati előmozdítására, új lehetősé­gek és kapcsolati formák feltárására, az együttműkö­désit gátló tényezők felszá­molása révén. A múltból, földrajzi és gazdasági adottságokból kö- ketfcezáik, hogy a magyar ál­lampolgárok, intézmények kapcsolatai a világ más or­szágaival sokrétűek, nagy hagyományokkal rendelkez­nek. „Ezzel szoros összefüggés­ben — és különösen konti­nensünk múltjának ismere- ■ tében — jelentősnek tartjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyék az Európa, különbö­ző országaiban élő nemzeti­ségek konstruktív kapcsolat- építő és az államközi vi­szonyt kölcsönösen gazdagító szerepénék még 'teljesebb ki­bontakoztatására irányulnak” — hangsúlyozta. Vánkonyi Péter méltatta a résztvevők túlnyomó többsé­ge által egyértelműen hasz­nosnak és sikeresnek minősí- tett budapesti kulturális fó­rum jelentőségét, kiemelve az ott részt vett alkotó sze­mélyiségek szerepét, a mint­egy 250 javaslatot, amelyek gazdag alapot .jelentenék a továbblépésihez. — A fóru­mot mi kiindulópontnak te­kintjük és számos országgal tanácskozásokat kezdtünk az ott beterjesztett, legéletképe­sebbnek, elfogadásra legesé­lyesebbnek tartott javaslatok magvalósítása érdiekéiben. A javaslatoik valóra váltásához nagyöhb következétességre, fokozott kompromisszum­készségre, s nem utolsó sor­ban kitartó türelemre ■ van szükség .— hangoztatta nagy érdeklődéssel fogadott beszé­dében Várkonyi Péter kül­ügyminiszter. Sevardnadze beszéde Ez a találkozó nem kerül­heti meg Reylyavíkot, mert az fordulópontot jelentett abban a folyamatban, hogy Európát eljuttassuk az atomfegyvermentes állapot­hoz — jelentette ki szerda délelőtt a bécsi utótalálko­zón Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban — Reykja- víknál maradva — így foly­tatta: a tárgyalások csúcs­pontja kétségtelenül az volt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőjé egyező álláspontra helyez­kedett minden atomfegyver felszámolásának kérdésé­ben. Sevardnadze megállapítot­ta: a genfi tárgyalások lé­nyegében újabb impulzust kaptak. Amennyiben az Egye­sült Államok valóban ebben az irányban kíván továbbha­ladni, akkor a küldöttsé­gek Géniben máris hozzá­foghatnak a megfelelő meg­állapodások előkészítéséhez, mert a mi küldöttségünk ké­szen áll erre a munkára. Ezen az úton egyetlen aka­dály emelkedik: az amerikai űrfegyverkezési program. Mi mindent megtettünk a meg­oldás érdekében. Odáig men­tünk, hogy beleegyeztünk: az Egyesült Államok e program keretében tíz évig folytassa laboratóriumi kutatásait. Tíz év után — az atomfegyverek csökkentése vagy felszámo­lása körülményei között — világosabb lenne, hogy mit- tegyünk a továbbiakban, mi­lyen megoldást találjunk. Ellen j avaslatunk lényege: a tízéves időtartam eltelte után állítsák hadrendbe az SDI-t. Az amerikai elnök világosan kijelentette, hogy az említett időszak után az Egyesült Államok haladékta­lanul értesíti a Szovjetuniót a rakétaelhárító-rendszerről szóló szerződésből történő kilépésről. Más szóval, ben­nünket azért hívtak ide, hogy szentesítsük, illetve aláírjuk a kozmikus fegyverek had­rendbe állítását. A kérdés azonban nem olyan egyszerű, amint azt Washongtonban elképzelik — figyelmeztetett Sevard­nadze. — Az atomfegyver minden népet érint, a világ­űr az egész emberiségé, így tehát közösen kell elgondol­kodnunk azon, hogy mivel „kecsegtet” az SDI és a ve­le kapcsolatos fegyverkezési hajsza újabb hulláma. Enél- kül egyetlen probléma sem oldható meg a jelenlegi cso­magból. Sevardnadze a továbbiak­ban arra tért ki, hogy a szovjet vezetés milyen tanul­ságokat vont le Reykjavík- ból. Az első tanulság mon­dotta —, hogy az atomtfegy- venmentes világért vívott küzdelem egyáltalán nem ki­látástalan. A második tanul­ság: egyes európai politikai vezetők álláspontja az átom- leszerel-és kérdéseit illetően hasonló. Amikor azonban re­álissá vált az a léhetőség, hogy a földrészt megtisztít­suk a rakétáktól, 'egyszerűben ragaszkodtak a'hlhoz, hogy maradjanalk még Európában, az amerikai atomfegyverek, s országaikból ne távolítsák el őket. A harmadik tanul­ság erkölcsi jellegű. Európa békéje és biztonsága nem válik megbízhatóvá és szi­lárddá, ha továbbra is teret engednek a megtévesztésnek, a féliiigazságöknak és a félre­tájékoztatásoknak. A rosszul értelmezett nemzeti presztízs vagy a választás előtti 'küz­delem elképzelései miatt nem szabad hiánycikké tenni a bizalmat. Reykajvík után kénylbelenék vagyunk megál­lapítani: a félretájékoztatás kórokozója elérte egyes nyu­gati országok vezetésének felső szintjét — mondotta Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter méltatta a stockholmi kon­ferencia első szakaszának sikeres befejezését, ami le­fektette az alapot „Stock­holm—2”-höz, vagyis a tény­leges európai leszerelési in­tézkedések megtételéhez. „Stockholm—2” elveinek ki­dolgozása a bécsi utótalál­kozó résztvevőire vár — mondotta Sevardnadze, A szovjet külügyminiszter beszédének további részében kijelentette: el kellene gon­dolkodni azon, hogyan állít­hatók a külgazdasági kap­csolatok Európa valameny- nyi népének szolgálatába, s hogyan lehet utat nyitni a nemzetek közötti gazdasági közeledés előtt. Hozzáfűzte: a Szovjetunió támogatja szá­mos ország javaslatát, hogy tartsanak egy európai gaz­dasági fórumot. Az emberi jogok kérdés­körét érintve Sevardnadze kijelentette: következetesen igyekszünk előmozdítani az emberek közötti olyan érint­kezést, az információk és a szellemi értékek olyan cse­réjét, amely a humanizmust és a békét szolgálja. A Szov­jetunió nagy jelentőséget tu­lajdonít a helsinki záróok­mány hetedik elvének, amely az emberi jogok, a szabad­ságjogok tiszteletben tartá­sáról rendelkezik, beleértve a szabad gondolkodást, a lelkiismereti és vallási sza­badságot, valamint a meg­győződés kifejezésének sza­badságát. Mivel ezen a téren szá­mos megoldatlan probléma halmozódott fel — hang­súlyozta Sevardnadze —, a Szovjetunió javasolja, hogy ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalására hívják ösz- sze a helsinki tanácskozás résztvevőinek széles képvi­seletű konferenciáját. Java­soljuk — fűzte hozzá a szó­nok —, hogy ezt a fórumot Moszkvában tartsák meg. Reméljük, hogy ezen a fó­rumon sikerül kölcsönös megértésre jutnunk, ami elő­segítené, hogy az összeuró­pai folyamathoz csatlakozott valamennyi országban javít­suk a helyzetet humanitá­rius területen — fejezte be bécsi felszólalását Eduard Sevardnadze szovjet külügy­miniszter. Shultz felszólalása George Shultz amerikai külügyminiszter azt ígérte, hogy országa kész lendülete­sen folytatni a reykjavíki csúcstalálkozón kibontako­zott fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, de egyúttal ki­tart — hangoztatta — az űr­fegyverkezési tervek mel­lett, amelyek meghiúsítot­ták a megállapodást. Shultz az európai utótalálkozón szerdán elmondott beszédé­ben egyúttal ismét éles han­gon támadta a Szovjetuniót és más szocialista országo­kat az emberi jogok megsér­tésének vádjával. A beszéd nem mutatott arra, hogy Washington az emberi kap­csolatok témaköre mellett kész volna érdemi haladásra a helsinki folyamat más kér­déseiben. A külügyminiszter egyúttal, visszatáncolva a Reykjavík- ban kialakult egyetértéstől, arról beszélt: az elrettentést szolgáló hadászati fegyverek csökkentése csak a hagyo­mányos haderők kérdésével összefüggésben vizsgálható. Shultz a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokkal kap­csolatban sem szolgált' új ja­vaslattal, pusztán a tavalyi NATO-tervek elfogadását sürgette. A miniszter üdvö­zölte a stockholmi tanácsko­záson született megállapodá­sokat, de szót sem ejtett ar­ról, hogyan lehetne folytat­ni e tárgyalásokat, vagy szükségét látják-e a folyta­tásnak egyáltalán. Az amerikai külügyminisz­ter viszonylag rövid beszédé­nek felét az emberi jogok kérdésének szentelte, élesen bírálva, támadva a Szovjet­uniót, valamint Csehszlová­kiát, Lengyelországot, Bul­gáriát azért, mert — állás­pontja szerint — nem telje­sítik a helsinki ajánláso’kat, megsértik az emberi, köztük a nemzetiségi jogokat. A beszéd tartalma, hang­neme határozott ellentétben állott Sevardnadze szovjet külügyminiszter pozitív hangvételével, a kölcsönös engedményeken alapuló tár­gyalási, megállapodási ja­vaslataival. Az amerikai kül­ügyminiszter beszéde alap­ján nem látszik valószínű­nek, hogy a két nagyhata­lom képviselőinek bécsi tár­gyalásain érdemi haladás következzék be. A KGST 42., BUKARESTI ÜLÉSSZAKÁRÓL 1986. november/ 3. és 5. között a Román Szocialista Köztársaság fővárosában, Bukarestben megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának 42. üléssza­kát. Az ülészsakon részt vet­tek a KGST-tagországok kül­döttségei. A magyar kül­döttséget Lázár György mi­niszterelnök vezette. Az ülészak munkájában részt vett a JSZSZK küldöttsége. Megfigyelőként részt vettek az Angolai Népi Köztársa­ság, az Afgán Demokratikus Köztársaság, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Nicaraguái Köztársaság és a Szocialista Etiópia képviselői. Az ülésszakon a Román Szocialista Köztársaság kül­döttségének vezetője, Cons­tantin Dascalescu elnökölt. Az ülészak megtárgyalta a VB beszámolóját a KGST- tagországok felső szintű gaz­dasági értekezlete határoza­tának teljesítése terén, a Tanács 40. és 42. ülésszaka között végzett tevékenységé­ről. Megállapították, hogy a KGST-tagországok felső szin­tű gazdasági értekezlete ha­tározatainak és ezt követő megállapodásaiknak valóra váltása, a kommunista és munkáspártok szervező és irányító tevékenysége, az országok népeinek önfelál­dozó munkája, a meglevő tartalékok mozgósítása, va­lamint a KGST-tagországok közötti együttműködés lehe­tőségeinek kihasználása nagy hatással volt gazdasági po­tenciáljuk növekedésére, egységük és összeforrottsá- guk erősítésére. A KGST- tagországok jelentős sikere­ket érteik el az előző terv­időszakban. 1981—85-ben az országok együttes megtermelt nemzeti jövedelme 18 százalékkal, az ipar bruttó termelése 18 százalékkal, a mezőgazdasá­gé 11 százalékkal növeke­dett. Jelentősen megnőtt a kölcsönös árucsereforgalom, 1985-ben elérte a 198 mil­liárd transzferábilis rubel értéket. Emelkedett a lakos­ság reáljövedelme, bővült a lakásépítés, javult az orvosi és a szociális ellátás. 1985-ben az előző évhez képest a KGST-tagországok- ban a megtermelt nemzeti jövedelem összesen 3,6 szá­zalékai, az ipari termelés 3,9 százalékkal, a külkeres­kedelem volumene 3,2 szá­zalékkal emelkedett. A termelés növekedésében döntő tényező volt a munka termelékenységének emelke­dése, ennek révén biztosí­tották az iparban áz összes többlettermék több mint 80 százalékát. A jelenlegi ötéves tervidő­szakra szóló népgazdasági tervek koordinációja eredmé­nyeinek vizsgálatakor meg­állapították, hogy az elősegí­tette az országok lehetősé­geinek jobb kihasználását és kölcsönös együttműködésük erősítését az egyes országok és a KGST-tagországok ösz- szessége gazdaságának dina­mikus és harmonikus növe­kedésé céljából. A tervkoor­dináció során az együttmű­ködés fejlesztéséről elért megállapodások valóra vál­tása elő fogja segíteni a KGST-tagországok gazdasá­ga hatékonyságának fokozá­sát. A tervkoordináció során nagy figyelmet fordítottak a felső szintű gazdasági érte­kezlet határozatainak telje­sítésére, a KGST-tagorszá­gok közötti szilárd hosszú távú gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kapcsolatok kialakítására. Az országok aláírták vagy előkészítették a gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködés 2000-ig szóló kétoldalú hosz- szú távú programjait. Az ülésszak felhívta a. figyel­met arra, hogy — az előző tervkoordináció során egyez­tetett szinthez viszonyítva — további lehetőségeket kell feltárni a kölcsönös áruszál­lítások növelésére, különö­sen a világszínvonalnak megfelelő élvonalbeli tech­nika, valamint a fűtőanyag, az energia, a nyersanyagon:, a különféle vegyipari ter­mékek, jó minőségű közszük­ségleti cikkek és élelmisze­rek körében. Az ülésszak megbízást adott a következő ötéves idő­szakra szóló tervkoordináció programjának kidolgozásá­ra, széles körű komplex in­tézkedéseket irányozva elő a programban. A tagországok szándéka, hogy kibontakoz­tassák a kölcsönös együtt­működéssel összefüggő terü­leteken a gazdaságpolitika egyeztetését, a szilárd gazda­sági kapcsolatok kialakítását célzó munkát, mindenekelőtt a tudományos-műszaki hala­dást meghatározó területe­ken. Feladatul tűzték ki azt is, hogy a' kölcsönösen szál­lított áruk világszínvonallúak legyenek. Intézkedéseket kell tenni a KGST-tagorsZágok műszaki-gazdásági s éhezhe­ted enségén ék erősítésére. Az ülésszak megállapítot­ta, hogy a testvéri, országok gazdasági ’ növekedésének gyorsítását és a szocialista gazdasági integrációs folya­miatok .elmélyítését előmoz­dítja a kiemelt irány|dkkal kapcsolatos számos nagy horderejű többoldalú egyez­mény valóraváltásának megkezdése. Ide tartozik a Jamburg és a Szovjetunió nyugati hatóra közötti gáz­vezeték építésében, a föld­gáz közlekedési eszközök üzemanyagként történő fel­használásában való együtt­működés. A fűtőanyag- nyersanyag probléma megol­dása során a KGST-tagor­szágok folytatták az együtt­működést számos .nagy ob­jektum építésében, közös erővel növelték az atomerő- művi kapacitásokat, valamint egyeztetett együttműködési intézkedéseket tették az anyag- és energiatakarékos­ság céljából. Az ülésszak rámutatott az együttműködés számos hiá­nyosságára, azt a feladatot tűzve a tanács szervei elé, hogy következetesen teljesít­sék a felső szintű gazdasági értekezlet határozatait, telje­sebb mértékben használják ki a nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció le­hetőségeit. Az ülésszak hangsúlyozta, hogy a jelenlegi szakaszban az egyik legfontosabb együttműködési feladat a termelési szakosítás és kooperáció további elmélyí­tése olyan korszerű együtt­működési formák fejlesztése alapján, (mint a KGST-ta.gor- szágok gazdálkodó szerveze­tei közötti közvetlen .kapcso­latok a tudomány és a ter­melés területén, az érdékelt államok által önáló gazdasá­gi elszámolású közös vállala­tok, .egyesülések, tervező iro­dák, tudományos szervezetek és egyéb nemzetközi kollek­tívák létrehozása. Az ülésszak nagy jelentő­séget tulajdonít a KGST-or- szágok atomenergetikai együttműködése további fej­lesztésének. Jóváhagyta . az atomerőművek és atomfűtő- művdk építésének 2000-ig szóló programját. Előirá­nyozta az atomerőművi ka­pacitások üzemtoehelyezésé- nék növelését, az atomerő­művek berendezéseinek nem­zetközi kooperáción alapuló biztosítását. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy mélyültek a kapcsdlaitók a KGST és a Jugoszláv Szövetségi Köztár­saság között. Kifejezték azt a határozott szándékukat, hogy a KGST-ta.gországiok 3 jövőben is következetesen fejlesztik a gazdasági együtt­működést a többi szocialista állammal;. A KGST-tagországok a jö­vőben is gazdasági és tudo­mányos-műszaki segítséget nyújtanak a fejlődő államok számára ezek népeinek ér­dekében. A KGST-tagországok fej­leszteni kívánják a kölcsö­nösen előnyös és egyenjogú kereskedelmi-gazdasági . és tudományos-műszáki kap­csolatokat a fejlett tőkés or szágokkal. A gyümölcsöző együttműködés példájául szolgálhat a KGST-tagorszá­gok és a Finn Köztársaság közötti sokoldalú együttmű­ködés. Megállapítva, hogy a KGST-tagországok gazda­sága és kölcsönös együttmű­ködése az elmúlt ötéves idő­szakban és 1986-ban feszült nemzetközi légkörben fejlő­dött, a testvéri szocialista országok komoly aggodalmu­kat fejezték ki a fegyverke­zési verseny, elsősorban a nukleáris fegyverkezési ver­seny erősödése miatt, ame­lyet az Egyesült Államok és a NATO cselekedetei idéz­nek elő. Ezek az erők nem kívánnak a fegyverkezési verseny megfékezésének, a világűrre való kiterjesztése megakadályozásának, az atomfegyverkísérletek be­szüntetésének útjára lépni. A KGST-országok teljes mértékben támogatásukról biztosították a Szovjetunió konstruktív állásfoglalását a Reykjavíkban megtartott felső szintű szovjet—ameri­kai találkozón, nagyra érté­kelték a leszerelésért, a nukleáris háború veszélyé­nek elhárításáért folyó küz­delem valamennyi területéri áttörés elérését célzó, nagy horderejű szovjet javaslato­kat. Az ülésszak részvevői ki­fejezték országaik eltökélt­ségét a párbeszéd folytatásá­ra, a nukleáris fegyverkezési verseny beszüntetéséért, a nemzetközi biztonság és bé­ke átfogó rendszerének megteremtéséért való továb­bi aktív harcra. Az ülésszak megállapítot­ta, hogy nagy jelentőségűek a Varsói Szerződés tagálla­mainak budapesti felhívásá­ban foglalt, az európai ha­gyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésé­re, az állaimok katonai ki­adásainak megfelelő mérsék­lésére vonatkozó javaslatok. A KGST-tagországok nagy­ra értékelik a stockholmi konferencia első szakaszának eredményeit- Megállapítják, hogy a politikai akarat, az értelem és a kölcsönös meg­értés olyan megállapodások elérését tette lehetővé, ame­lyek a bizalom és a bizton­ság erősítése szempontjából nagy jelentőségűek. A KGST-tagországok hang­súlyozzák, hogy a mai nem­zetközi helyzetben egyre fon­tosabbá és sürgetőbbé válik a nemzetközi gazdasági kap­csolatok mentesítése min­denféle mesterséges akadály­tól és korláttól, olyan nem­zetközi gazdasági biztonság megteremtése, amely egyfor­mán védi minden állam ér­dekeit. A KGST-tagországok ki- amelik annak fontosságát, hogy az ENSZ keretében minden ország részvételével tárgyalásokat kell folytatni a legfontosabb nemzetközi gazdasági problémák átfogó, igazságos megoldása végett. Állást foglalnak egy olyan világfórum összehívása mel­lett, amelyen komplex módon rrieg lehetne vitatni a világ- gazdasági kapcsolatokat ne­hezítő tényezőket. Az ülésszak hangsúlyozta, hogy a bonyolult és ellent­mondásos nemzetközi hely­zetben különösen fontosak az együttműködés és a szo­cialista gazdasági integráció elmélyítése céljából hozott döntései. Kifejezte meggyő­ződését, hogy ezek elősegítik a KGST-tagországok gazda­ságának további fejlődését, pozícióik erősítését a világ­ban, valamint a szocializmus által a világ fejlődésének egész menetére gyakorolt be­folyás növekedését. A KGST 'ülésszaka az egy­ség, a testvéri barátság, a kölcsönös tisztelet és megér­tés légkörében zajlott le.

Next

/
Thumbnails
Contents