Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

2 Somogyi Néplap 1986. november 29., szombat ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN VASÁRNAP: Az osztrák választásokon mindkét nagy párt szavazatokat veszít, de továbbra is a szocialista párt végez az első helyen. - Puccskísérletet fojtanak el a Fülöp-szigeteken, menesztik Enrile hadügyminisztert, tüzszüneti megállapodás a gerillákkal. HÉTFŐ: Szovjet-amerikai konzultációt tartanak Genf ben a vegyi fegyverek eltiltásának kérdéseiről. - A közös piaci miniszterek környezetvédelmi problémákról, min­denekelőtt a Rajna sorozatos szennyeződéséről tár­gyalnak Brüsszelben. KEDD: Mihail Gorbacsov indiai látogatása, az SZKP KB fő­titkára és Gandhi miniszterelnök atomleszerelési meg­állapodást célzó okmányt ír alá. - Amerikai társa­dalmi és egyházi szervezetek százmillió dollárt gyűj­tenek Nicaraguának, a kormányzat (által a kontrák­nak nyújtott támogatás ellensúlyozására. SZERDA: Tovább gyűrűzik Washingtonban az iráni kapcso­lat ügye, leváltják Poindexter nemzetbiztonsági főta­nácsadót, különleges vizsgálóbizottságot neveznek ki. - Az NDK külügyminisztere Belgiumban. - Iráni raké­ta-találat éri az iraki fővárost. CSÜTÖRTÖK: Libanonban folytatódnak a súlyos harcok az Arafat irányzatához tartozó palesztin fegyveresek és a síita milicisták között, újabb tüzszüneti kísérlet. - Ismét eredménytelen forduló fejeződik be Genfben, a szov­jet-amerikai fegyverkorlátozási tárgyalásokon. - Jaru­zelski beszéde a lengyel szakszervezetek országos ér­tekezletén. PÉNTEK: Az Egyesült Államok bejelenti a SALT—II. megálla­podás megszegését a 131. manőverező robotrepülő­gépekkel felszerelt B 52-es hadrendbe állításával, Moszkvában bírálják a lépést és ellenintézkedéseket helyeznek kilátásba. - Bécsben Vranitzky eddigi kan­cellár kap kormányalakítási megbízást, de nehéz koa­líciós tárgyalások várhatók. Mi a jelentősége Mi­hail Gorbacsov indiai útjá­nak? Mihail Gorbacsov fontos tárgyaJásctat folytatott iüj- Delbiben. A világsajtó küllőn, hangsúlyozta, hogy az SZKP KB főtitkára első ízben tett latolgatást Ázsiában. Ez a megállapítás azonban némi helyesbítésre szorul: az Ázsiát ugyanis ezúttal nem földraj­zi fogalomként, hanem hatá­rokon kívüli területiként kell érteni. Hiszen Gorbacsov nemirég-jiárt a szovjet Távolír Keletien, s ami még lényege­sebb, éppen vlagyivosztoká beszédét használta fel arra, hogy új javaslatokat tegyen az ázsiai biztonságra vonat­kozólag. Indiai útja tehát va- llapmii újnak, a lehetséges ázsiai utazásoknak kezdete (közismert, hogy elvi megál­lapodás jött létre egy tokiói látogatásról s a főtitkárnak más országokba is van érvé­nyes meghívása), ugyanakkor része egy politikai folya­matnak. A szovjet—indiai kapcso­latok biztatóan fejlődnek, a tizenöt esztendővel ezelőtt megkötött barátsági szerző­dés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Moszkva és Űj- Delhi viszonya a stabilitás fontos elemét képezi ezen a viharos múltú és nem kevés­bé viharos jeleim földrészen. Most a továbblépésről van szó, ennek jegyében írtak alá újabb együttműködési szer­ződéseket, ajánlott fel a Szovjetunió másfélmilliárd rubeles hiteit Indiának. És ismét kitekintés történt a vi­lág legnagyobb kontinensére: Gorbacsov az indiai törvény- hozás előtt felhívta a figyel­met a két nagy ország közös álláspontjára, amely támo­gatja azt az ENSZ-határoza- tot, hogy 1988-ban tartsanak nemzetközi értekezletet az Indiai-óceán térségének bé­keövezetté nyilvánításáról. A világpolitika, a fegyver­kezési verseny megfékezésé­nek kérdésköre ugyancsak jelen volt a szovjet—indiai párbeszédben. Gorbacsov a reyfcjawíki mérleget vonta meg, míg Ganhi — érthetően — arról a tevékenységről adott számot, amit India a hátúk csoportjának tagjaként Svédországgal, Görögország­gal, Mexikóval, Argentínával és Tanzániával együtt) a le­szerelésért, a nemzetközi vi­szonyok javításáért folytát. Mindez egy dokumentumban is helyet kapott, amit a két küldötitségvezető írt alá. Ez aiz okmány az atomteszerelé- sd tervék támogatását szor­galmazza s ily módon pozi­tív szerepe lehet a reykjavíki csúcsot követő, nemegyszer kemény vitákban. Moszkva — s ebben Üj- Delhi is támogatja — követ­kezetesen folytatja tehát azt a politikát, amelyet a reykjar- vífci „csomag” asztalra he­lyezése is jelzett. Sajnos, Genfben éppen a most vég­ződő héten ért véget ered­ménytelenül az újabb tár­gyalási forduló és tovább bo­nyolítja a helyzetet a SALT —dl. hátrányos amerikai megszegése. A 131. manőve­rező robotrepűlőgépekkel fel­szerelt B 52-es bombázó had­rendbe állítása újabb kihívás akar lenni. (A SALT-ba csak 130 ilyen gép fér bele, ezért egyidejűleg le kéllett volna szerelni egy régebbi fegyvert. Az Egyesült Államok ezt szándékosan nem tette meg, s itt nem is az a kérdés, hogy a 131. B 52-es felborítaná az erőwiszotnyofcat, hanem, ami mögötte van. A nem ratifi­kált, de hét éve mégis be­tartott szerződés felrúgása.) Szovjet részről jogos fi­gyelmeztetés hangzott el a megfelelő válaszlépésekre utalva, jóllehet ezt a körül­ményektől teszik függővé. Miért újult fel a tá­borok háborúja? Ismét hadi jelentések ér­keznek Libanonból és ha még egyáltalán lehet ezt A szocialistapárti Franz Vranitzky kapott kormányalakítási megbízást a múlt vasárnapi választások eredményeképpen, s Bécsben egész héten folytak a koalíciós tárgyalások. A ké­pen: a parlamentbe bejutott pártok vezetői, balról jobbra: Vranitzky, Mock (Néppárt), Haider (Szabadság Párt) és Meissner (zöldek) Üdvözlő távirat mondani, még kuszáitaibhá vált a helyzet. Bejrút kör­nyékén, valamint az ország déli részén súlyos harcokat vívnak az Arafa t irányzat á- hoz tartozó palesztin fegyve­resek ás a siírta milioisták, miáha tüzérség és vállról in­dítható rakéták bevetésével, egymásnak súlyos vesztesé­geket okozva. Híre jött egy újabb tűzszünetnek is, de ma még nehéz lenne meg­mondani, mennyire lesz tar­tós. Libanoniban, a becslések szerint 51Q ezer palesztin éli, javarészt menekült táborok­ban. A korábbi megállapo­dások értelmében a libano­niakkal azonos jogokat él­veznek, ez vezetett ahhoz, hogy a különböző polgárhá­borúkban a palesztinok is részt vették, általában (val- iásihiáborús kifejezésmódot idézve) a muzulmán erőket támogatva, Emellett a PFSZ, az 1982-es izraeli támadás előtt az ország déli részén építette ki katonai létesítmé­nyeit, innen kiindulva haj­tott végre akciókat Izrael el­len, ami gyakran váltott ki nagyméretű „visszacsapáso- ikat”. Mindez növelte a fe­szültséget a palesztinok, va­lamint a déli országrészben a népesség többségét kitevő siíiták között. A táborok védelmére az elmúlt hónapokban azonban részben visszatértek az eltá­vozott fegyveresek, s az ös.z- szeütközós új formában je­lentkezett. Tovább bonyolítja az ügyeket a palesztin moz­galom egységének megbom- lásá, valamint a Damaszkusz és Árafat irányzata közötti szembenállás. Ez az a háttér, ami élőit a csaták folytak: palesztin fegyveresek törtek ki a Szádon, környéki tábo­rokból és elfoglalták a stra­tégiai fontosságú Makduse magaslatot, majd síita ellen- támadás szorította vissza őket. Időközben több tüzszü­neti , kísérlet történt, de si­kertelenül. Közvetített Irán és Líbia, tárgyaltak a Szíriái vezetők (akiknek közben a nyugati nyomással kell szem­benézni ok), egyezkedni pró­báltak a különböző palesztin szervezetek s Dzsumblatt drúz osztagai, amelyek eddiiig semlegesek váltak, a síiták támogatásával fenyegették meg a palesztinokat. A nemzetközi közvélemény a mai napon (ainna/k 39. év­fordulóján, hogy az ENSZ közgyűlése elhatározta Izrael mellett egy Arab-Paiesztína megalakítását is) szolidaritá­sát fejezi ki a palesztin nép­pel. Ezért különösen tragi­kus. hogy ugyanezt a napot még mindig az egység hiá­nya, a táborok háborúja ár­nyékolja be. Réti Ervin Jugoszlávia nemzeti ünne­pe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára, Losonczi Pál, a> Magyar Népiköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke és Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke távirat­ban üdvözölte Milanko Re- novicát, a* Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének el­nökét, Sinan Hasanit, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elnökségének elnökét és Branko Mikuli- csot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szö­vetségi Végrehajtó Tanácsá­nak elnökét: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága; a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa nevében szí­vélyes üdvözletünket és elv­társi jókívánságainkat küld­jük Önöknek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Elnökségé­nek, a Szövetségi Végrehajtó Tanácsnak és a baráti Ju­goszlávia népeinek nemzeti ünnepük, a Köztársaság Nap­ja alkalmából. Magyarország dolgozó népe elismeréssel te­kint Jugoszlávia népeinek a Jugoszláv Kommunisták Szö­Negyvenhárom esztendő telt el azóta, amikor a késő őszi napon, 1943, november 29-én a boszniai kisváros­ban, Jájceban tanácskozásra ültek össze a fasizmus el­len harcoló jugoszláv parti­zánok vezetői. Jöttek a kö­zéli hegyékből, de jötték a még német megszállta Szlo­véniából, Horvátországból, Dalmáciából, és az ország más területeiről. A résztve­vők ideiglenes kormányt ala­kítottak, és határoztak Ju­goszlávia jövőjéről. A győze­lem után, pontosan két év múltán már Béligrádban hir­dették ki az egyenjogú .nem­zetek szövetségi köztársasága megalakulásait. A kettős év­forduló november 29-e, a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság nemzeti ünnepe. A háború után megkezdő­dött az új szocialista társa­dalom építése, amelynek négy évtizede alatt gyökere­sen megváltozott Jugoszlávia arculata. A háború előtti el­maradott agrárország gazda­sági növekedése 1950 és 1980 között évente átlag 6,3 százalékos volt, az ipar 1980-ban 12-szer termelt töb­bet, mint három évtizeddel korábban. Egyre növekvő mértékben veszi ki részét vétségé vezetésével elért je­lentős vívmányaira. Szívből kívánjuk, hogy a XIII. kongresszus által kije­lölt úton haladva sikerrel va­lósítsak meg a kongresszusi hatáirozatofaat, érjenek el to­vábbi sikereket a szocialista társadalom építésében, orszá­guk anyagi és szellemi erejé­nek gyarapításában, a béke védelmében, a nemzetközi biztonság és együttműködés erősítésében. Jóleső érzéssel állapítbátjuk rpeg, hogy or­szágaink baráti, jószomszédi Viszonya és széles körű együttműködése az élet min­den területén gyümölcsözően fejlődik, jól szolgálja szocia­lizmust építő népeink érde­keit. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk önöknek, országuk népeinek a szocializmus építésében, baráti kapcsolataink elmé­lyítésében.” Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke Ivó Vrande- csicsnek, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság Nemzetgyűlése elnöké­nek küldött üdvözlő távira­tot. Uigyancsiak táviratban üdvözölte partnerszerveze­tét a Szakszervezetiek Orszá­gos Tanácsa, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Miaigyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége, az Orszá­gos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. a nemzetközi áruforgalom­ból, ezen hetiül jelentősek a KGST-orszáigokkal folytatott gazdasági kapcsolatai. Ki­emelkedő eredményeket ért ei a tudomány és a kultú­ra fejlesztésében is. Az elmúlt négy évtized azonban nem volt probléma­mentes. Nehézségeket oko­zott az egyes köztársaságok egymástól eltérő fejlettsége. A pánt és a kormány kez­dettől fogva arra törekedett, hogy az ország különböző területei harmonikusan fej­lődjenek, s nehéz feladat volt a nem egyszer egy­másnak ellentmondó érdekek egyeztetése. Az elért sikerek ellenére ma is sok problé­mával kell küszködnie Ju­goszláviának: a világgazda­ság hátrányos alakulása itt is érezteti hatását, a fejlő­dés lelassult, a régi gondok egy része újakkal bővült. A kormányzat erőteljes lépése­ket tesz a kedvezőtlen hatá­sok ellensúlyozására, az inf­láció megfékezésére, az élet- színvonal csökkenésének megakadályozására. Megje­lölte a követendő utat is: meg kell gyorsítani a hosz- szútávú stabilizációs prog­ram végrehajtását, a szocia­lista önigazgatáson alapuló társadalmi rendszer tökéle­tesítését. A szocialista Jugoszlávia alapító tagja az el nem kö­telezett országok mozgalmá­nak, amelyben ma is aktív tevékenységet fejt ki: kül­politikájával a béke és a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Támogatja a nem­zetközi enyhülést, a leszere­lést célzó akciókat, fellép a konfliktusok békés rendezé­séért. A jugoszláv—magyar kap­csolatokat a hagyományos jószomszédi viszony jellem­zi, amelynek alapját Ká­dár János és Joszip Broz Tito találkozóm fektették le. Barátságunk erősítésében je­lentős szerepük van a Ma­gyarországon élő délszlávok- nak és a Jugoszláviában élő magyaroknak, akik a mind­két oldalon megnyilvánuló politika eredményeképpen a testvériség hídját erősítik — országaink és népeink ja­vára. Nagy nemzeti ünnepükön az őszinte barátság,. a jó­szomszédság és azonos szo­cialista céljaink jegyében kívánjuk Jugoszlávia népei­nek, hogy sikerrel teljesítsék terveiket, s haladjanak to­vább a szocialista társadal­mi-gazdasági építés útján. ALBÁNIA ÜNNEPÉN Akár azt is írhatnánk; Al­bánia ünnepei — a kis bal­káni országban ugyanis a november az ünnepek hó­napja. A szkipetárok földjén novemberben kiáltották ki a csaknem fél évezredes török uralom alól való felszabadu­lást jelentő független állami­ságot, novemberben űzték ki a fasiszta megszállókat, és novemberben alakult meg az Albán Kommunista Párt. Az ország azóta is egyetlen pártja 1941. november 8-án 200 taggal kezdte működését, s élére egy 33 éves, polgári családból származó fiatal ta­nító, Enver Hodzsa került. A párt csakhamar az ellenállá­si mozgalom élére állt, és az általuk vezetett Nemzeti Fel­szabadító Hadsereg — a Szovjetunió gyors előrenyo­mulása által gyökeresen meg­változott délkelet-európai ha­dihelyzetben — kiűzte az illirek utódainak földjéről a fasiszta megszállókat. 1944. november 29-én diadalmas­kodott a honvédő küzdelem: Albánia szabaddá vált. Egy nappal ezt megelőzően, no­vember 28-án a függetlenség kivívására emlékeznek: 1912- ben az albán függetlenségi mozgalom vezetője. Ismail Kemal erre a napra hívta össze Vlora városába az el­ső Albán Nemzetgyűlést, amelynek tagjai független ál­lammá nyilvánították ki Al­bániát, és Kemalt az ideig­lenes nemzeti kormány elnö­kévé választották. Az albán nép útja az álla­mi önállósághoz hosszú és bonyolult volt. Nem egyszerű az albán történelem legutób­bi évtizedeinek története sem. A nevét 1948-ban Albán Munkapártra változtató kom­munista élcsapat vezetőinek viszonya az ötvenes évek vé­gén hűvössé vált a Szovjet­unióval. A párt politikája a hatvanas években elhajlott a marxizmus—leninizmustól, és Peking álláspontját követte. Kiléptek a KGST-ből és a Varsói Szerződésből, majd másfél évtizede egyetlen szö­vetségesüktől, Kínától is el­távolodtak. A hárommilliós ország teljesen elszigetelődött a nemzetközi életben, és jel­szava az önerőre támaszko­dás lett. A tavaly áprilisban elhunyt Enver Hodzsa utóda a 60 éves Ramiz Alia lett, aki a jelek szerint pragmatikusabb, bár alapelveiben Hodzsa elveit követő politikát folytat. A most már több mint 130 ez­res taglétszámú Albán Mun­kapárt napokban véget ért IX. kongresszusán Tirana is­mert külpolitikai elvei kö­szöntek vissza. Bizonyos je­lek azonban arra mutatnak, hogy Európa legszegényebb országa nyitogatja kapuit — ha egyelőre csak a szomszé­dok, Görögország, Jugoszlá­via és Olaszország felé is. Van valami jelképes is ab­ban, hogy a nemrégiben át­adott shkodra—titográdi vas­útvonalon, amely az idén kapcsolta be Albániát az európai vasúti hálózatba, a legelőször végiggördült sze­relvény cigarettát és konzer- vet szállított hazánkba. Ma­gyarország változatlanul kész a kétoldalú viszony rendezé­sére. Albánia legnagyobb nemzeti ünnepén ez az üd­vözlő üzenetünk a szkipetá­rok népének. A hét kérdései Négynapos látogatást tett Indiában Mihail Gorbacsov. A ké­pen: az SZKP KB főtitkára és felefsége fát ültet el a Ma­hatma Gandhi-mauzóieumnál Jugoszlávia nemzeti ünnepe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents