Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
4 Somogyi Néplap 1986. november 26., szerda Virágok között Az igényk nőttek, a pénz nem Főként a nagyobb városok riasztó kőtengerében érezzük fokozott hiányát a felüdítő zöldterületeknek. Ez alól Kaposvár sem kivétel. Még akkor sem, ha az utóbbi évek építkezéseinél már ezt a jogos kívánalmat is figyelembe vették a tervezők, s mind több zsenge fácskát, formára alakított, virágokkal beültetett területet látunk. A megyeszékhelyen új városrészek jelzik a változást. Ezt nem tudta követni a parkosítás. A városgazdálkodási vállalat feladata a parkosítás, a város virágosítása, a fák és bokrok metszése, gondozása, és ilyenkor, lomb- hulláskor a levelek összegyűjtése, a zöldterületek tisztán tartása. Deák János, a városgazdálkodási vállalat kertészeti telepének vezetője: — A városi tanács és a vállalatunk közötti egyezmény szerint évente meghatározott összeget fordíthatunk a parkok és zöldterületek gondozására. Ez az idén tízmillió forint; egy négyzetméterre tehát nem egészen hat forint jut. Meglehetősen kevés ez a pénz. — Nem lehetne ezt pótolni kisebb közösségek, iskolák, lakók önként vállalt segítségével? ■ — Egyre nagyobb az igény a virágok, a zöldterületek iránt, s ezek kialakításához, gondozásához vannak jelentkezők is, akik társadalmi munkában vállalják környezetük szebbé tételét. Nem ez a jellemző, de kezdeményezésekről már tudok. Ilyenkor mi ingyen adjuk a növényeket, és még szakmai segítséget is nyújtunk a munkák elvégzéséhez. Sajnos, nem egyszer látunk összetaposott friss ágyásokat, letört csemetéket; ez azt jelzi, hogy pénzen kívül szemléletváltozásra is szükség van. Mert hiába az igyekezet, ha nem kapunk segítséget a lakosságtól. Tudom, sokan, sokféle ügyhöz kérik a lakosság támogatását, de talán érdemes volna elgondolkozni azon, hogy ez esetben nem másról van szó, mint arról, hogy ne tegyük tönkre a munkájukat. s csak másodsorban arról, hogy tevékenyen részt vegyünk a város szépítésében. Tél előtt nem beszédtéma a parkosítás, virágosítás. Pedig a kertészet dolgozóinak ezekben a hónapokban is vannak tennivalóik. A virágok átteieltetését készítik elő, jeles névnapokra csokrok kötésében segédkeznek, vagy éppen, ahogy Németh Sán- dorné is, a fóliasátor alatt a .muskátlikról szedegetik le az elnyílott virágokat. — Általában egy-két órát a szabadban töltünk ilyenkor is, de van munka a fóliasátrakban is. Nekünk, otthon, sajnos, csak a szobában van virágunk, mert emeletes házban lakunk. — Nekünk a ház előtt van egy kis virágoskertünk — szól közbe a mellette dolgozó Maries Lászióné. — Igaz, inkább tavaszi és nyári virágokkal! ültettem be, akkor igazán szép. Hiányozna is, ha nem volna. Egyikük tíz, másikuk tizenhárom éve dolgozik itt. — Csak látszatra könnyű munka ez — bizonygatják, és sorolják is, mi a nehézsége. — Igaz, hogy gépek is segítik a munkát, de azért marad épp elég emelgetnivaló nekünk is. Az egésznapos jövésmenés és az, hogy állva kell dolgozni, az is fárasztó. A kérdésre, hogy akkor mégis miért maradnak, szinte egyszerre mondják: — Mert szeretjük a munkánkat, Jó itt lenni, a virágok között. Arra a rövid időre, míg beszélgetünk, sem hagyják abba a munkát. Igyekezniük is kell, mert ettől is függ, milyenek lesznek a jövőre kiültetett virágok, milyen gyorsan és szakszerűen készítik elő őket a téli pihenőre. Tudják, hogy az itt még soknak tetsző ezer meg ezer virág kevés ahhoz, amennyit látni szeretnének a város lakói. Épp ezért féltő gonddal ápolják valamennyit. Abban a reményben, hogy ha ezzel nem is lesz több, de a meglevő ágyásak legalább szépek lesznek. S talán lesznek, akik követik a példájukat. N. Zs. Szapudi András i. Semmit sem utált jobban, mint a középszert) ilyen nője a legjobb korszakában sem volt, és most, .mór nem is lesz soha; de azóta legalább nincs lelki ismeretfurdalása az elherdált idő miatt, nyugodtan tovább pazarolhatja az éveket, amíg a sorsa engedi (lány tenyérnyi piros nadrágja immár megnedve- sedett, sötétebbé vált), milyen szerencse, gondolta a szerkesztő, hogy aiz ágyéka szokványos jelzéseire az agya már aggályoskodva válaszol, mondván: vigyázz, több mint valószínű a kudarc, ha erősködsz, könnyen nevetségessé válhatsz ... Milyen szerencse, mormolta magában elszoruló szívvel, milyen szerencse ... A lány már jó ideje nem nézett vissza, sugár combjai meg-megVillan- tak a kékeszöld, vízen, beljebb igyekezett, ahol úszni lehet, közben talán már meg is feledkezett róla; „jól van, menj csak, élvezd a bársonyos vizet ússzál, ha tudsz, vagy kéredzkezz föl egy erre bóklászó vitorlásra és tűnj el a szemem elől”; körülötte hangos fürdőzők, különböző nyelven kiabálnak egymásnak, lökdösődő gyerekek (itt térdig sem ér a víz), vaskos mamák, nagymellűek, szőrös papák, pocakosok, vagy egyszál bélűék „milyen szerencse, hogy már nem akarok imponálni a nőknek, se a szellememmel, se a fizikumommal, nem érdekel, hogy nézek ki például fürdőgatyában, egyáltalán nem feszélyez a pocakom, s lám milyen közönyös nyugalommal nézek a lány után, ak i...” aki most hirtelen megfordult és feltartotta a kezét. — Jöjjön úszni! — kiáltotta. Körülötte néhány úszó- sapkás fej, egy piros szárnyú szörf és néhány sirály. — Itt már nem lehet leállni, és a víz is tisztább, mint a part mentén. A szerkesztő lomha léptekkel, pocakját tüntetőén kidüllesztve indult a lány után. A mélyvízben minden átmenet nélkül zajos gyors- úszásba kezdett (valamikor kitűnő úszó volt), de néhány tempó után kifulladt, kénytelen volt abbahagyni. — Én a maga helyébe sókat úsznék, minden napomat úszással kezdeném — mondta a lány. — Talán nem Is tudja, milyen szerencsés, hogy itt élhet a tó szomszédságában. A szerkesztő nem válaszolt. Teleszívta magát levegővel és a hátára fordult. — Egy hatalmas pocak a vízen — kuncogott a lány. — Egy hulla — mondta a szerkesztő és behunyta a szemét. A parton szárütkozás közben megkérdezte a lányt, miért nem lett (belőle színésznő? — Egyszerű a válasz — felelte —, nem bizonyultam elég tehetségesnek. Kétszer próbálkoztam a faiskolán, mindkét alkalommal a második fordulónál buktáim ki. Nagyon nehezen .nyugodtam bele, mert tehetségesnek hittem magam. Fanatikusan hittem, és az az igaizság, hagy nem is alaptalanul. Középiskolás koromban szép sikerekét értem el vers- és prózamondó versenyeken. Városi, megyei, helikoni aranyérem, szép magyar beszéd stb., a megyeszékhely országos hírű irodalmi színpadának már másodikas koromban tagja lettem, hivatásos rendezők foglalkoztak velem, és biztattak. Aztán jött a hidegzuhany. A felvételin a heliko- nosok valamennyien elvéreztek. A bejutottak közül egyet sem láttam diákversenyeken. — „Buzogj vér, buzogj!” — Ugyan ... ez a seb már régen behegedt, hogy irodal- miasan fejezzem ki magam. És különben is: egyszer már elmondtam magának ezt a történetet. Amikor legutóbb találkoztunk. — Mikor volt az a „legutóbb”? — Amikor ön még fényes kardot viselt. — Ne bosszantson! Fogalmam sincs, miféle kardról beszél. A lány verőfényes arcán árnyék suhant át. — Lehet, hogy maga tényleg nem emlékszik?! — De hát az istenért, mire kéne emlékeznem?! — Arra, hogy egykor kardot viselt — felélte a lány dacosan. — Mindenhová magával vitte, nem tette le egy percre sem, úgy tetszett, nagyon félti. Mondja: hol és mikor veszítette el? A szerkesztő egy pillanatra megint úgy érezte, haliadnál; aki mellette ül a gyepre terített pléden és beszél hozzá, valójában nem létezik; „valószínű, egyike azoknak a figuráknak, akiket valaha ímeg akartaim írni; elképzeltem alakjukat, hang- színűket, gondolkodásimódjukat, de mégsem írtam meg őkét...” — Mit mondott? — ocsúdott fel. — Azt kérdeztem, mikor és hol veszítette el a kardját? — szól a lány határozottan. — Nézze, hölgyem — dü- h'ödött meg a szerkesztő —, mondtam már egyszer, és most megismétlem: fogalmam sincs, miről beszél! — Hogy miről? Hát B. városáról. Ebben a városban élt egykor az a fiatal szerkesztő — maga kedvesem —, akinek minden leírt sorában, minden kimondott szavában tehetség fénylett. Ez a fiatalember rendíthetetlenül hitt magában, az elhivatottságában, bízott küzdőképességében, egyszóval a kardjában. (Folytatjuk.) Születésnapot ünnepel az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda. Ez alkalomból 30 év 30 kérdés cimmel játékra hívja a Somogyi Néplap ifjú és korábban volt ifjú olvasóit. A három részben közölt kérdéseket néhány szóval lehet megválaszolni. Olvasóink küldjék el véleményüket az Express utazási iroda - Kaposvár, Ady Endre u. 8. 7400 - címére, „30 év 30 kérdés” megjelöléssel. Aki mindhárom kérdőívet beküldi névvel, lakcímmel és személyi számmal ellátva, az részt vesz a sorsoláson. A 35 év feletti pályázók közül 1987-ben egy személy moszkvai városlátogatáson, a 18-35 év közöttiek közül egy személy prágai városlátogatáson, a 18 év alatti pályázók közül pedig egy személy berlini városnézésen vesz részt Ezenkívül is több ajándék talál majd gazdára. A pályázat beküldési határideje: 1986. december 3. A sorsolás időpontja: 1986. december 17. 1. Hány nyelven tudja megértetni magát? Egy Kettő Három 2. Mi a véleménye az idegenvezetők munkájáról? Jó Közepes Rossz 3. Vállalna-e idegenvezetői feladatot? Igen Nem 4. Jobban látná-e el, mint az idegenvezető? Igen Nem 5. Elengedi-e Express-tá- borba gyermekét? Ha igen, hova? Balatonszemes Verőcemaros Tiszafüred Kiliántelep 6. Hova menne szívesen családos üdülésre? ' Dunakanyar Kőszeg Budapest Balaton 7. Melyik világnyelvet népszerűsíti leginkább az Express? Orosz Angol Eszperantó 8. Üdült-e már az Express szállodáiban és hol? Balatonföldvár Verőcemaros Budapest Kőszeg 9. Honnan értesül útjainkról? a Somogyi Néplapból Magazinból Hindetőtábláról 10. Hova szeretne legalább egyszer eljutni? ..........................>»»»» * * *..................9 y t f t H a van ideje, kérjük írja meg röviden legkellemesebb élményét, véleményét az Expressről. Téli gáxiartalék A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat felkészült arra, hogy a téli csúcsidőszakban biztosítsa az ipar és a háztartások energiaellátását. A fűtési idény kezdetére feltöltötték a kardoskúti és a hajdúszo- boszlói földalatti tárolókat, Kardoskúton 143 millió. Hajdúszoboszlón 744 millió köbméter gázt tartalékolnak a keményebb hidegek időszakára. Az üllési gázüzemben nyolc új gázkutat kötöttek be, így teljesítményét tíz százalékkal, vagyis napi 4,5 millió köbméterre növelték. Az év második felében kezdté meg a ' termelést a legújabb, a penészleki gázmező. Az algyői mezőn, ahol csökkent a rétegnyorrtás, a nyomásfokozáshoz szükséges újabb kompresszorok üzembehelyezésén dolgoznak. A vállalat nagyalföldi gázmezőiből a téli csúcsfogyasztás időszakára napi 35 millió köbméter földgázt táplálhat be az országos távvezetékhálózatba. Műtrágyagyártás szennyvíz nélkül Megkezdődött a próbaüzem a Péti Nitrogénművek új szennyvíztisztító üzemében. A gyár nagyszabású környezet- védelmi programjában előirányozták. hogy összesen 300 millió forintos költséggel két nagyteljesítményű tisztítót építenek, amelyekkel a víz ismét visszakapcsolható a technológiai folyamatba, s eközben visszanyerik belőle a hasznos anyagokat is. A feladatot azért oldják meg két különböző szennyvíztisztító létesítésével, mert a Nitrogénművek két gyáregységében eltérő technológiával állítják elő a műtrágyát, így azokban különböző összetételű és tulajdonságú szennyvíz keletkezik. A most elkészült első tisztítóüzem óránként 30 köbméter szennyvizet fogad, és évente több száz tonna újból felhasználható anyagot is megment. A második üzemet jövőre adják át, és így 1987 végétől már nem bocsát ki szennyvizet hazánk legnagyobb műtrágyagyára. A SOMOGY MEGYEI Állami építőipari vállalat pályázatot hirdet kaposvári székhelyű építésvezetősége vezetői munkakörének betöltésére Feltételek: szakirányú felsőfokú végzettség 5 éves kivitelezői gyakorlat vezetői rátermettség Fizetés: gyakorlattól függően 8200—9000 Ft -f- munkahelyi pótlék. Jelentkezni írásban lehet, a hirdetés megjelenésétől számított két héten belül. Kaposvár, Béke u. 28. „ (92041) KUFÁROK NYARA
