Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
1986. november 26., szerda Somogyi Néplap 3 Nagyobb nyilvánosságot a pártmunkában A nyíltság a kommunista mozgalom erejének emuk forrása. Nyíltan szembenézni a problémáikkal, nevén nevezni a dolgokat, őszintén szólni kényesnek tartott kérdésekről is — ezek a kommunista magátairttás és stílus gyakorlatban jól bevált jellemzői. A nyilvánosság a pártáiét és a pártimunka demokratizmusának semmi mással nem pótolható eleme. Hatékony érvényesülése erőteljesen csökkenti a szubjektivizmus veszélyét. Ennék megfelelően a párton belüli viszonyokat a nyíltságnak, az őszinteségnek kell jellemeznie. A féllmerülő kérdéseket nem kaibinetmódsze- rekkel döntik el. Az alap- szervezetekben a párttagok közvetlenül érvényesítik politikai akaratukat a kérdések megvii tatásában és eldöntésében. A pártvezétőségékben, végrehajtó bizottságokban és pártbizottságokban pedig a testületek tagjainak nyílt, demokratikus vitája alapján, a kommunisták véleményének ismeretében és a nyilvánosság révén mintegy a párttag ellenőrzése alatt. Történelmi tapasztalatok bizonyítják: a bürokratikus torzulások ott találnak talajra, ahol hiányzik a nyilvánosság, nem érvényesül az erre épülő ellenőrzés. A nyíltság és nyilvánosság 50000 forint kölcsön Pályakezdés falun Országos gond a fiatal mezőgazdasági szakemberek hiánya. Falun ez még jobban érezhető, hiszen az, aki a főiskolai évek alatt megszokta a városi életet, nehezen hagyja ott a megszokott baráti társaságot, a különféle szórakozási lehetőségeket. Az eredményesén gazdálkodó gödiéi tsz-iben arról érdeklődtünk: hogyan próbálja vonzóvá tenni a szövetkezet a fiatal szakemberek számára a munkává Halast. — Jelenleg egy főiskolással állunk tanulmányi szerződésben — mondja Sajgó Jenőmé személyzeti vezető—, a mezőtúri gépészeti főiskola egyik hallgatójával. Ezer forint ösztöndíjat ad neki a termelőszövetkezet. A juttatandó összeg régebben hat- száz forint volt. Tavaly a mezőgazdasági főiskolát végzettek közül két fiatalt vettünk föl, ők most sorkatonai szolgálatukat töltik. — Mi a helyzet a már itt dolgozókkal ? — Két ilyen dolgozónk van. Az egyik Kaposvárról jár be, a másik pedig szolgálati szobát kapott itt, Göllében. A vendéglőben étkezhetnek, ehhez a tsz is hozzájárul. A letelepedéshez 50 000 forint kamatmentes kölcsönt nyújtunk nekik, tízéves lejáratra, de vannak üres szolgálati lakásaink is. — Szükségük van még szakképzett dolgozóra ? — Igen. Főleg növényvédő szakemberre. Eddig pályázat útján próbálkoztunk, de senki nem jelentkezett, pedig több fizetést ígértünk, mint más tsz-ek. Minden évben ott vagyunk a pályaválasztási szülői értekezleten az általános iskolában, és megpróbáljuk fölkelteni az érdeklődést a mezőgazdasági pályák iránt. — Mi a legnagyobb gondjuk? — A jelentkezők általában családostól! jönnek. Ilyenkor el kell helyezni a férjet vagy a feleséget, s ez egy ilyen kis faluban kényszermegoldásokat szül. nélkülözhetetlen eleme a párt és a tömegek kapcsolatának is. A kommunisták nem félnek a nyilvánosságtól, hiszen tevékenységük nem szűk, önös érdekeket szolgál, hanem a társadalom érdekeit. Alapvető érdek tehát, hogy céljaink és ezek érdekében végzett munkájuk országosan és helyileg is illő nyilvánosságot kapjon; hogy az emberek megismerjék s véleményt mondjanak rótta. A pártszervezetek nem az emberek nélkül, nem a munka- vagy lakóhelyi kollektívák „háta mögött” dolgoznák, hanem közöttük, értük, velük együtt. Munkájuk annál hatékonyabb, minél jobban megismerik azt a pártonikívüliek. A kellő nyilvánosság hiánya gyakran formálissá és meddővé teheti a pártmunkát. Ha a pártonkívüWek nem ismerik, nem értik eléggé a pártszervezetek állás- foglalásait, azok indítékait és a kommunisták erőfeszítéseit, akkor aligha várható el, hogy a tömegek minden esetben követhessék őket. Amit a munkahelyeken s lakóterületeken dolgozó emberek nem ismernek, azt támogatni sem tudják, az iránit élőbb- utóibb érdéktettennié válnak. Ahol a nyilvánosság éltető légköre hiányzik, ott rendszerint eluralkodik a A- tsz-irodától néhány háznyira lakik lÖdor Ferenc. Munka melllett, levelező tagozaton végzi Mosonmagyaróváron az agrártudományi egyetemet. Fáradt arccal kerül elő a belső szobából. — Három nap múlva vizsgázom. Utolsóéves vagyok az egyetemen. Amíg nem szerzem meg a diplomát, telep- műszak-vezetőkénit dolgozom. Sárvári születésű vagyok, onnét költöztünk ide, a féleségem szüleihez, s a tsz-ben találtam munkát. különböbző klikkek által táplált, tendenciózusan beállított féligazságokra épülő jól- értesültség. Bizonytalanság és bizaimaitilamság alakul ki. S a párszervezet nem egyszer utólagos magyarázkodásra kényszerül. Azt hihetnénk, hogy ha ennyi minden szól a pártmunkáiban a nyíltság, a nyilvánosság mellett, akikor e terüléten biztos minden rendiben van. Sajnos, távolról sincs így. Ügy hat: jobban meg kell tanulná a nyíltság és a nyilvánoság elvének gyakorlati érvényesítése hogyanját, mert sokakat az tesz bizonytalanná, hogy hol a határ a nyilvánosság elve lés az oktalan kíváncsiskodás vagy az ■ ártalmas fecsegés között. Olykor a legjobb szándéknak is korlátot szab, hogy a párt- szervezet vagy az irányító pártszerv szinte minden anyaga „bizalmas’' vagy „szigorúan bizalmas” jelzővel van éllátva (sokszor teljesen fölöslegesen). Másutt arra hivatkoznak, hogy a nyilvánosság .zavarokat okozhat. Amikor nyilvánosságról beszélünk, természétesen nem bármiféle kívámcsiKko- dás mindenáron való kielégítésiéről, nem a párt belső életének szigorúan csak a párttagdkra tartozó mozzanatairól vagy a testületi — Hogyan segíti a szövetkezet a továbbtanulását ? — Az a legfontosabb, hogy biztosítják a tanulásihoz szükséges időt. 18 nap tanulmányi szabadságot kapok a vizsgákra és 20-at a konzultációkra. Ez természetesen fizetett szabadság. Utazási kedvezményt nem kértem, de eddig bármilyen problémával fordultam a tsz-hez, mindig igyekeztek segíteni. T. Fehér László állásfoglalás előtti ügyekről van szó. A fentiek némileg magyarázatot adnák arra, hogy számos pártszervben és párt- szervezetben miért nem kielégítő munkájuk nyíltsága. Gyakori, hogy a párttagokhoz is csak az irányító szervék döntései jutnak el. Tehát egy tömör összefoglalás a tanéival óikról. De az már a végrehajtásra is hatást gyakorló tényező, hogy megismerik-e a döntést hozó pártvezetőség, végrehajtó bizottság vagy pártbizottság döntéséinek „háttéranyagát”, azokat a meggondolásokat, érveket, motivációkat, amelyek a döntést formálták. AiZÍt is nem egyszer elmondják a pártonkívüliök, hogy személy szerint nagyon rendes embereknek ismerik a helyi pártszervezet tagjait; tudják, hogy időmként értekezleteket, gyűléseket tartanaik, de hogy ott mit csinálnak, nem tudják. Csak igen hiányos ismereteik vannak a pártszervezetek életéről. Nem mindig tudják, hagy a pártszervezet milyen álláspontra helyezkedett a helyileg keletkezett vitáikban, konfliktusokban, gyakori, hogy jó kezdeményezésekről sem tudják, hogy azok a párt- szervezetből,, a kommunistáktól indultak ki. A párttagok és a politizáló közvélemény elégtelennek tartja a döntési folyamaitokról kapott információt. Keveset tudnak az egyes döntéseket megelőző mozzanatok tartalmi kérdéseiről. Ezért az egyik terület, ahöl erősíteni szükséges munkánk nyíltságát és nydilvánosságát, a döntiéselőkészíüés. Nemcsak azzal erősíthetjük munkánk demokratikus stílusát, hogy céltudatosabb és részletesebb információit adunk, hanem még inkább azzal, ha egyre jobban bevonjuk a párttagokat és pártonkívülieket a döntések .előkészítésébe. Ha elképzeléseinkről, terveinkről véleményt, azok teljesebbé tételét segítő észrevételeket kérünk tőlük, s vissza is térünk javaslataik sorsára. Nagyobb nyilvánosságot kell adni az elismerésnek és a bírálatnak is. Mivel a pártszervezetek nem mindig élnek ezzel, olyan kép alakul ki a közvéleményben, mintha a pártszervezetek nem értékelnék a jól végzett munkát, mintha az elismerés egyetlen módja a farint lenne. Másrészt a szükséges nyilvánosság hiánya nem kevesekben olyan vélemény •kialakulását segíti elő, hogy a pártszervezetek közömbösek a visszás közéleti, gazdasági jelenségekkel szemben. Holott ezeket a maguk módján és fórumain keményen bírálják, elmarasztalják. De hiába, ha erről a közvélemény mit sem tud. Abból kell kiindulni, hogy pártunknak nem lehetnék titkai a nép előtt. Ennek konzekvenciáit érvényesíteni kell — a pártmunika nyilvánosságában is. Takács István Hőfotó és foltozás Kaposváron, a Honvéd utca és Damjanich utca sarkán álló panelházak falán hetekig bátor emberek araszol- gattak, fölfelé vagy éppen le. A függőkosárból gondosan végigtapogatták a falakat, különös tekintettel a hézagokra. Otolecz Árpád, az 1KV termelési igazgatóhelyettese a tervszerűséget tartja a legfontosabbnak. A kezelésükben levő épületekről összegyűjtötték a legfontosabb adatokat: az építési, karbantartási, esetleg felújítási dátumokat stb. Korábban mindez megannyi aktát tett ki, mára elfér egy mágneslemezen vagy szalagon. A számítógép diktálja egy időszak tennivalóit, kigyűjti az adathalmazból a legfontosabb munkát. A szakemberek szeretnék elérni, hogy azonnali hibaelhárításra minél kevesebbszer kerüljön sor. — A Damjanich és a Honvéd utca sarkán is tervszerű épületkarbantartási munkákat végeznek — mondta Otolecz Árpád. — A munkát minden esetben helyszíni szemle előzi meg. Megvizsgáljuk a ház külső és belső falait meg a közös helyiségeket. A hét panelház tíz éve áll ott, rászolgált a karbantartásra. Van olyan épület, ami az első javításig nem éri meg az egy évtizedet, de még mindig ésszerűbb időben helyreállítani, mint néhány év múlva teljesen felújítani. A karbantartás is rengeteg pénzt emészt föl — ez évben negyven millió forintot —, de a felújítás sokkal többet. Augusztus 18-tól dolgoztak az említett helyen, és a munka nagy része elkészült. Hetenkénti ütemezésben végezték a szakmunkákat. Erre szükség volt, mert a függőkosarat (és függőhidat) csak így tudták kihasználni. Egy- egy szakma munkáinak csúszását hétvégén kellett behozni. A karbantartás része a homlokzati panelhézagok szigetelése. A ház építésekor ugyan megcsinálták ezt, de az akkor használt szigetelő- anyag nem vált be. A napsugárzás, az eső és a fagy nagy erővel szabdalja ki a beültetett szigetelőanyagot. A termelési igazgatóhelyettes elém tett egy albumot, ebbe ragasztották a szabákról készült fotókat, alájuk a hő- fényképüket. A megannyi kék folt a hideg levegő be- surranására utal, s később megmutatkozik a tapétán is, barnás-fekete penészfoltokban. Az IKV szakemberei tanulmányt készítenek a panellakások hibáiról, az egyediekről és az általánosakról. Ez a feltérképezés a későbbi munkát és a megelőzést segíti, sok tízezer forintot takarítva mP8 F. l. Figyelje lapunkat! A legnagyobb elismerés ✓ Ha este hazatér munkájából tisztelt Olvasónk, ne tartsa tehernek, átböngészni november 29-i, szombati újságunk ötödik oldalát. Nem magunkért, hanem önért árasztjuk el kérdéseink sokaságával. Eligazodnia nem lesz nehéz. Ügy gondoljuk, hogy véleményét nem hirtelen, nem néhány perc alatt kell kitalálnia, hiszen évek óta olvassa a Somogyi Néplapot, szinte naponta volt véleménye róla. Megyénk egyetlen napilapja (egyesek mondják is, hogy a legjobb, mert nincs másik ...), és munkatársai, vezetői szeretnék, hiszen ez a kötelezettségük, hivatásuk, hogy politikánk szellemében mindent megtaláljon lapjain, ami érdekli önt. Véletlenül se jelenjen meg nyomtatásban valami olyan, ami idegen a politikától, olvasóink igényeitől és érzésvilágától. A „somogyi” után NÉPLAP jelzi újságunk fejlécét. S ezt mindazok komolyan veszik, akik önként vállalt hivatásukat teljesítik. Mindazok, akik fiatalon, s akik gazdag tapasztalatokat gyűjtve öregedőn, tavasszal és nyáron, ősszel és a tél lábakat fagyasztó havas-jeges útjain járják a megyét, hogy szavukkal ismereteket, hírt, eligazítást, állásfoglalásra késztető véleményt mondjanak szocialista világunk hétköznapjairól. Sokszor bírálatra és elmarasztalásra, máskor jogos és őszinte örömre késztetnek tapasztalataik. Meggyőződéssel forgatják tollúkat, de sohasem zárhatják ki a tévedés lehetőségét. Véleményt alkotnak, és várják az ösztönző visszajelzést, a vitát, nézeteik kiegészítését. Azt gondoljuk: minden olvasó tisztában van vele: a Somogyi Néplap a párté, a megye lakóié, és nem a szerkesztőségé, jóllehet természetszerűleg magunkénak is tekintjük, különben miként felelhetnénk meg feladatainknak. E széles közösség megértésével és együttműködésével tehetjük csak jól a dolgunkat. Tudjuk, van olyan közfelfogás, gyakran hangoztatott kijelentés, hogy a sajtó nagyhatalom. Tévedés! A helyes meghatározás szerintünk így hangzik: a sajtó hatalmi eszköz a párt kezében! Nem is a legkevésbé fontos, bár ezt még nem mindenki érti. Kár. Dolgunk az, hogy elkötelezetten és meggyőződéssel nem egyes személyek, hanem a párt álláspontját képviseljük, s a közvélemény, a somogyi nép életérzését, véleményét, vágyait és akaratát tükrözzük inssza — ,a politika számára. S hogy egyre jobban lehessük dolgunkat, ezért vagyunk kíváncsiak olvasóink véleményére. Ezért kérjük, hogy vegyék komolyan november 29-én, szombaton megjelenő kérdőívünket, amely véleményalkotásuk révén mindenekelőtt a ;megyei pártvezetés számára ad képet a közhangulatról és -felfogásról, de segít minket is, hogy eligazodjunk abban, hogy jó úton járunk-e; csakugyan a politikát, a közvélemény hangját továbbítjuk, s a valóságos jelenségek közötti eligazodást segítjük e bonyolult világban. Határozott feladatok, nélkülözhetetlen célok megközelítésére buzdítunk vagy csak arról beszélünk az újság hasábjain, amiről — valóság híján — szeretnénk, ha lenne... Közvéleménykutatásunk tehát a szó legnemesebb értelmében őszinte közeledés olvasóinkhoz, munkánk lényegét célzó kíváncsiság. Őszintén reméljük, hogy a november 29-én megjelentetett kérdőívek kitöltése után nyílt színvallást kapunk minderről. Ezúttal is hangsúlyozzuk: nem csalétek, csupán a megbecsülés jele, hogy Somogy jó néhány termelőegysége — amelyeket köszönetünk és elismerésünk jeléül is később felsorolunk majd — sok tízezer forinttal járult hozzá ahhoz, hogy a kérdőívek visszaküldői között értékes jutalmakat sorsolhassunk ki. Számunkra az volna a legnagyobb elismerés és megbecsülés, ha olvasóink ezrei és tízezrei tollat ragadnának, s a kérdőívet kitöltve visszaküldenék szerkesztőségünkbe.
