Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
4 Somogyi Néplap 1986. november 22., szombat Gyümölcsöt is kért a francia pezsgőbe A székely legény bádogtárcája KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Ä Balla-kút regénye Szabványok és esetek Mondok egy példát. Vásárolok egy pár cipőt, mondjuk ezerkétszáz forintért. Használatba veszem, aztán egyszer csak megállítanak az utcán a közterületek épségére, rendjére felügyelő szervezet képviselői, és felszólítanak: azonnal húzzam le ezeket a cipőket, mert a sarkuk olyan anyagból készült, amelyik sérti a közterület felületét. És én szabadkozhatom, magya- rázkodhatom, hogy ilyet árulnak a kereskedelemben. Ök hajthatatlanok. Jó esetben ajánlanak egy susztert, aki közterületeken is használhatóvá teszi a cipőt. Meggyőződésem, hogy tíz emberből tíz azt mondja erre a példára, hogy képtelenség, ilyen nincs! Cipő esetében valóban nincs (legalábbis eddig /nem hallottam róla). Csupán példának szántam. Mert amiről valóban szó van, az több millió forint értékű termék. Igyekszem szó szerint idézni Nyári Lászlót, a somogyszili szövetkezet elnökét. „Mintegy tizenkét-tizen- hárommilliós beruházást kezdtünk az idén: szeretnénk októberben üzembe helyezni Sirokkó 2000-es szárítónkat. Rendjén is lenne minden, de nem biztos, hogy a tűzvédelmi hatóság hozzájárul a szárítás megkezdéséhez. Ugyanis a négy és _ fél millió forintba kerülő berendezésnek nincs tűzvédelmi minősítő szabványa. Magyar gyártmány, magyar kereskedő adja el — fájjon a vevő feje, miként tudjí majd használ- ni. Dr. Magyar Gábor miniszterhelyettes előtt hangzott el a panasz, és a jelen levő jó néhány üzemi vezető további példával támasztotta alá, hogy bizony, nem kivételes és nem egyedi eset a somogyszili. Mit lehet tenni ilyen esetben? Folytatódik az utánajárás• újabb anyagok beszerzése vagy elkészítése, szerelések elvégzése, talpalás mindaddig, míg legalábbis ideiglenes üzemelési engedélyt nd a tűzvédelmi hatóság. (Visz- szatérve a példára: meg kell keresni a susztert ...) Hogy egy nagy értékű berendezés tűzvédelmi, munkavédelmi és niás biztonságtechnikai szempontból kifogástalan legyen, ez alapvető követelmény. Az előírások bármelyikének be nem tartása súlyos következményekkel járhat. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy a hatóság ragaszkodik a szabályok betartásához, akkor is, ha a somogyszili szövetkezetnek több millióba kerülő szárítója mellett szárítási gondjai is keletkeznek. Nem hibáztathatok, ha nem engedélyezik' a berendezés üzembe helyezését. Sokkal inkább figyelemre méltó és elgondolkodtató, hogy forgalomba kerülhet olyan gyártmány, amely valamilyen szempontból nem felel meg az előírásoknak. Tehát egy ezerkétszáz forintos cipőnél elképzelhetetlen, egy négy és fél milliós gyártmány esetében viszont valóság. Vörös Márta Hogy nem ismertem Gyuri bácsit? Nem 'igaz! Jártam annak idején én is az Ipar vendéglőbe, mint afféle fiatalember, a!ki társasággal nem egy estiét ott beszélgetett. Habzó sörökkel telitétettük az asztalt, s mondtuk, mondtuk, míg a harsány pincérek 11 órát nem kiáltottak és lerántották az asztalunkról a koszos, hamus( sörfoltos asztalterítőt. Gyuri bácsi pedig ilyenkor az asztaliunkhoz lépett, és különös akcentussal így szólt: — Fiatalurak, kérek menni ! Sipos György, a Somogy Megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozója, a kaposvári Ipar vendéglő fizetőpincére november hetedikén a belkereskedelmi miniszter kitüntetését vette át. • Sok minden kellett a Kiváló Munkáért kitüntetésihez. Gyuri bácsi a maga ' hatvankilenc évével mint 52 éve aktív dolgozó a pincérek közt is egyedülálló a vállalatnál. A munkája kiváló, az csak természetes; hogy négy nyelvet beszél, az rangot is jelent, s hogy a fiatalok is barátjuknak mondhatják a kicsit különösen beszélő, szigorú -pincért, az rájuk nézve megtisztelő. Gyuri bácsi fiatalos és jókedívű. Azt mondja, három hobbija van: a szakmája, a tarokk és az olvasás. Regénybe illő múltjáról így beszél. — Brassói székely családból származom, ám apámat sosem láthattam. Odalett a születésem évében, 1918-ban, a népeket egymásnak fordító gyilkos háborúban. Engem a rokonság anyám beleegyezésévéi pincérnek taníttatott, méghozzá Bukarestben kitűnő körülmények között. A Pallas Athene osztályon fe- lüLi nagyszállójában olyan pincériskolát jártam ki, amely a mai napiig is mércét parancsol a munkámban Sokszor magam elé idézem a lekete székely gyereket, aki spencerbcn — szmoking4. Ez nem kegyelmezett egyetlen bódénak, sátornak, árutól, pénztől* roskadozó asztalnak sem, és nem kegyelmezett az árusoknak, egytől egyig végigvágott rajtuk kötélből font ostorával, senkit sem kímélt, se asz- szonyt, se öreget, „hogy merészelte az én atyám házában ... ”, és verte, csépelte őket fáradhatatlanul, „latrok barlangjává tettétek ... ”, és minden szavának egy-egy hatalmas csapással . adott nyomatékot; menekültek, bújtak volna előle, de nem mozdulhattak, mert a férfi szeméből sugárzó hatalom megbénította őket, jajongtak, szitkozódtak, de egy idő után á hangjukat is elvesztették, csak tátongtak, és a szemüket meregették. A Mester leeresztette az ostort, ziháLt. Nézte a romhalmazt, pillantása sorra megérintette az értetlensénadrág, fekete. kisbabát, nyakendő és fehér ing, éj- fékete csillogó cipő — végiglépkedett a gyönyörű futószőnyegeken. Az asztalnál — ez talán 1936 nyarán volt — Teleki Pál ült: „Francia pezsgőt, fiam; . gyümölcsöt, esetleg kevés Cinzánót...” — Ügy emlékszem — mondja Gyuri bácsi —, mintha ma lett volna. Kiszolgáltam ott az öreg, majd a fiatal román királyt is. Ahogyan Teleki, ők is legtöbbet inkognitóban voltak ott, vagyis „nem hivatalos” ügyben. Finom bordeaux-i borokat, asztalnál összeállított ételeket szervíroztam, s többször is dicsérték gyors, ügyes kezemért. Gyuri bácsi története azután együtt fordult a korral. A második világháborúba mint román katona rukkolt be, 1946-ban mint hadifogoly tilt vonatra Novoszi- birszkben, hogy mindenkorra elfelejtse a háború öt évét. Kaposvárra került ugyancsak székely feleségével, s azóta — negyvenegy éve — itt lép az asztalhoz, hogy „jó napot kívánok; mivel szolgálhatok”. Két gyereke is vendéglátós lett. Büszke rá, hagy apjuk örökébe léptek. — 1968-ban, amikor az Ipar megnyitotta másodosztályú éttermét, ide pártoltam. Nem bántam meg! Voltak nekünk jobb és rosszabb korszakaink, s ha kopott is egy kicsit a százéves vendéglő, azért itt mindig kap jóízű ebédét a vendég. Jc- csapat, elismert zenészeink vannak, csak valahogy az igazi kulturált törzsközönség nem alakult ki még ... Kavarcoljok reggeli kávénkat, nem vágunk beie az istimierbe, amit Gyuri bácsi garantáltan jó vadételnek ajánl. Hallgatjuk a történeteket a brassói évekről. a román királvról és a get, gyűlöletet kitejezo arcokat, közben a tüzelő haragot elhamvasztotta benne a szomorúság. — Szóljatok hát, hogy kerültetek ide! — mondta nyugodt hangon. Egy ideig senki sem mert megszólalni, pedig már mindnyájan Visszakapták a hangjukat. — Hadd halljam, mit tudtok felhozni mentségetekre! — Uram — emelkedett föl görnyedt testtartásából egy idős kereskedő —, bennünket bátorítottak. Azt mondták, semmi bántódásunk nem lesz, ha itt árusítunk. Hívtak bennünket, és mi jöttünk. — í,gy van — helyeselt egy öblös hang. — Mi árusíthattunk volna máshol is, de a főnökök ide csaltak bennünket. , A Mester összeráncolta a horiíliokát. — A főnökök? Kik azok? Teleki Tál titokzatos orosz nagyhercegnőről, a bélátelepi Sirályban töltött nyarakról, s az idős pincér cím- és rangkórság nélkül elmondja sorjában elismeréseit, kitüntetéseit is. Mennénk is, megegyezve ábban, hogy közösen nagyobb türelmet kívánunk pincéreknek és vendégeknek egymás iránt, amikor Gyuri bácsitól megkapjuk a nagy receptet, az élet titkát. Egy szó ez: mértékletesség. — Semmi más? — kérdem gyanakodva tőle. — Hát szerintem ennyi elég, ha valaki mindent komolyan gondol. De tudja mit? Jöjjön él november 29-én; nem tudom most, hogy milyen nap, de akkor ünnepelünk a vállalattal meg a fiúkkal. Lehet, hogy még valami eszembe jut... Talán nyáron. sem volt annyi paprika, mint most, november végéhez közelítve a kaposvári hetipiacon. A borsos ár — hatvan forint — a jjapoK meg a íetu- gyelői — És a hívék mit szóltak hozzá? — Mi is hívek vagyunk — döngette mellét az előbbi öblös hang tulajdonosa. — Ügy van — kiáltották kórusban a kufárok, — mi is hívek vagyunk. Mi sem vagyunk rosszabbak másoknál. A Mester aranyharna arca megfakult kissé, markából döglött kígyóként lógott a ‘kötélóstor. A történetek okoza kábulatból ocsúdott árusok leporolták ruhájukat, dühösen töröl gették magukról a mocskot, és egyre hangosabban szitkozódtak. — Mi megfizettünk ezért a lehetőségért — mondogatták méltatlankodva —, és most pocsékba ment ez a sok drága portéka. — Hol van a felügyelő?! — üvöltött egy zöldséges kofa, mire siketítő hangzavar támadt. Számos jó vizű forrás fakad a Kaposvár környéki erdőikben. Egyik-másik kedvelt úti célja a turistáknak, de Van olyan is, amelyről az idő múltával teljesen elfeledkeztek. Pedig a tiszta forrásvíz egyre nagyobb kincse környezetünknek. Ilyen elfelejtett forrás a Ballakút is. Vize ott csörgedezik a Ballakúti utca végén, egy valamikor szép völígykatlan- ban. Ma már megközelíteni is nehéz; a hozzá vezető utakat elkerítették, környéke elmocsarasodott. Régen nagyobb becsben tartották. Csodakútnák hitték. Majálisokat, iskolai kirándulásokat szervezték ide. A hűs lombú fák alatt még széplélk ékből álló irodalmi kör is alakult itt, a nyolcszázas évékben. Egy szekca tagjai keresztelőkútnak használták, s még esküvőt is tartottak csobogó forrása mellett. A kút története a régmúltba nyúlik. Létezését II. Jó, zseí — akkor még trónörökös — kaposvári látogatásának köszönheti. Amikor a magas rangú vendég 1770- ben látogatást tett a megyeszékhelyen, tiszteletére kőbe foglalta ezt a bő vizű forrásrt Bállá Pál hercegi erdész. Itt volt a trónörökös konyhája, népes kísérete pedig a Hódos-patak — a mai Zselic-csatorna — ímelletit táborozott. A Balla-ikúttól a Kapósig nyúló sík mezőt ezérlt sokáig Császár-rétnek is hívták a kaposváriak. A régi elnevezésből ma már csak egy kis darab rét emlékeztet erre a strandfürdő keleti végén. A sátrak tarka tömege szép látvány lehetett. Tákilója — miatt azonban kevesen vettek belőle. Ezúttal több volt az árus mint a vevő — szép gyümölcsöket, frissnek látszó, — Hát persze, a felügyelő! — Én 30 ezret adtam neki . hogy a bejárat mellett állíthassam föl a bódémat... — Ezért a tenyérnyi helyért 20 rongyot csúsztattam neki! — Rohadék! Hol a fenében vah!? Most dugja ide a pofáját! — Én őstermelő vagyok -- zokogott egy fejkendős ■ I ogasszony — magam nevelem a baromfit, a saját kezemmel vetem, kapálom a krumplit, a kukoricát, hajnaltól késő estig gürcölök, hogy legyen egy kis látszatja áz életemnek... A felügyelő úrnak minden héten egv zsompor friss tojást hozok, hogy megtűrjön itt, a hivatalos kereskedők között. Aztán most, látják, így jártam ... A csirkéim szétsza- ladtak, pedig jól összekötöztem a lábukat, ’ sose látom többé őket, és egy szakajtóra való gyönyörű tojásom összetörött. Istenem, istenem! A Mester megrendültén nézte az apró, aszott arcú öregasszonyt, aki kétségbeesetten topogott megcsúfolt portékája körül, és szánalom sarjad a szívéből. Minél tovább nézte, hallgatta a fülének oly ismerős hangzású sirámokat, annál jobban megenyhült iránta. — Tehetők érted valamit, jóasszony? — kérdezte szelíden. (Folytatjuk.) borverés előtt — az akkori szokás szerint — a tulajdonos jelképesen átadta a területet a magas vendégnek. Büs2lke is volt forrására Bállá Pál; gondoskodásának állandó tárgya maradt. Vízét később laj tokban árulták a kaposvári vásárokon. Gyógyvíznek hitték, mivel nem betegedett meg tőle senkii — ellentétben a kaposvári kutak vízével, amely az évente fellépő járványok okozója volt. Később, strandfürdőt akartak itt létesíteni. A forrás mindenkori fenntartásáról a város gondoskodott. Volt a Balla-kút környékénnek egy másik híressége is: a szemben levő domboldalban nagy kvarcszemcséjű homokréteget találtak, s homokbányát nyitottak. Onnan hordták a kaposi meg a füredi fuvarosok a kvarcho- mökot a szentlukai üveghutához. Onnan építkezett századunk első felében a fél város. A homokbányát nemrég megszüntették, helyét szeméttárolónak használják. Ha nem vigyázunk, az ide hordott törmelék elborítja a patakot és nemsokára a forrást is. Idők múltával minden forrás eliszaposodik, szükség van tisztítására. Megpróbálták a Balla-fcutat is rendbe tenni, 1951-ben. A szép kifolyót kibontották, á boltozatot ledöntötték, s helyére kútgyűrűket raktak. Ez okozta a terület elmocsara- sodását, a viz megromlását. Pedig idegenforgalmi látványosságokban szegény városunknak egyik . érdekessége lehetne a Balla-kút, ha rendbe tennék, s környékét is rendeznék. Lévai József zöldséget és .sok-sok csemegét is láttunk. A burgonya kilóját hathét forintért adták, egy kisebb kupac vegyes zöldség tíz forintba került. Diónyi almák kilóját nyolc forintért mérték; a szépért harmincat is elkértek. A körte ára huszonöt forint; csak az ismeretlenebb fajták olcsóbbák egy kicsit. A szüret már régen elmúlott, de sokan . tettek félre „piaci szőlőt”. Az otelló kilója most huszonöt forint, a fehér csemegék pedig tízzel drágábbak. A dió töretlenül továbbra is ötven forint kilónként, a gesztenyét huszonöt'—harminc forintért mérték. A tarka babért harminc, a fehérért ötven forintot is kérték ezúttal. A dughagy- ma most már csak ötven forintba került. Láttunk fejes salátát négy-öt forintért, sütőtökgerezdet hatért, és egy liter puha naspolyát húszért kaptunk. Ezúttal is a tojás állt az érdeklődés előterében. Voltak, akik egyenesen ráírták a három forintot az árura, miig mások három-negyvenet is elkértek érte. A baromfipiac választéka bő volt. Most kétszáz forintért lehetett kacsát kapni, s negyvenötért adták az élő csirke kilóját. Békés József PIACI KORKÉP JŐ A KÍNÁLAT
