Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-20 / 273. szám
4 Somogyi Néplap 1986. november 20., csütörtök Éri több száimillió forint kiosés Az erdők nehezen gyógyulnak Hazánk nemzeti vagyonának tekintélyes része az 1,7 millió hektár erdő. Az élő fák környezeti hatását mindannyian ismerjük. A fakitermelés gazdasági haszna pedig milliárdokkal mérhető. Érthető, hogy a közvéleményt éppúgy aggasztják a növényvilág óriásairól szóló kedvezőtlen hírek, mint a gazdasági szakembereket. Mennyire egészségesek a magyar erdők? — erről beszélgettünk a fák „orvosaival”, dr. Pagony Hubert címzetes egyetemi tanárral, az Erdészeti Tudományos Intézet erdővédelmi osztályának volt és Varga Szabolccsal, az osztály jelenlegi vezetőjével. Erdeinkből több mint 1 millió hektár negyven évnél fiatalabb, s ez valójában nem jelent „fiatalságot”, mert zömében gyorsan növő fafajtákról van szó, amelyek 30- 40 éves korukban vágásra érettek. Ez azt jelenti, hogy nagyarányú, folyamatos felújításra van szükség: az új erdők telepítésének aránya pedig évente 10-20 ezer hektár. Parlagon heverő szabad terület volna több is, az erdősítési kedvben sincs hiány, csak az anyagi lehetőségek szabnak korlátot. Az európai átlaghoz képest nem rossz a magyar erdők egészségi állapota. Ez részben annak köszönhető, hogy 2. — Jó reggelt — szólalt meg fátyolos hangon. — Mit látsz odakint? Valami érdekeset? — Érdekeset — dünnyögte a férfi. — Magamat látom, amint fél óra múlva beleülök abba a mocskos, rohadt tragacsomba, hogy tízre odaérjek a sajtótájékoztatóra. — Valóban érdekes — kuncogott a lány, és ledobta magáról a takarót. — Ha már eleget nézte magát a szerkesztő úr, vessen egy pillantást a hálótársára is! A póz egy ismert aktfestményre emlékeztette, de nem jutott eszébe, melyikre. — Már nincs idő — mondta bosszúsan, de nem tudta a szemét levenni Ildikó testéről. — Tankolnom is kell — morogta a férfi. nálunk nem olyan nagyfokú az iparosítás, mint nyugati és északi szomszédainknál- Magyarországon egyelőre nem kiemelkedő probléma a savas eső, és a talaj elsava- nyodása, egyértelműen ezt bizonyítják kutatásaink — hangsúlyozták beszélgetésünk során az ÉRTI szakemberei. — Természetesen a fák egészségi állapota évenként változhat, ebben az időjárás alakulása döntő szerepet játszik. Jelenleg — a nyolcvanas években — az erdészeti szakembereknek legnagyobb gondja a kocsánytalan tölgyek károsodása; ezt 1978- ban észlelték először. Az Erdészeti Tudományos Intézet szakemberei összefogtak a társintézményekkel a kocsánytalan tölgy pusztulását okozó tényezők megismerése érdekében. A négy esztendeje tartó kísérletek és megfigyelések eredménye azt bizonyítja, hogy a Zemplénihegység tölgyesei már túl vannak a megbetegedés kul- minációján (ez itt 31,1 százalékos pusztulást jelentett). A Kemenesháton (Vas megyében) viszont — ahol 1984—85-ben kezdődött ez a kóros folyamat — eddig még csak 2,4 százalékos a megbetegedés. A tölgypusztulás arányaiból és terjedési irányából arra következtetnek a — Jó! — sikoltott a lány. — És ha dugóba kerülök... — Lassabban, hallod?! — Utálok elkésni... — Most... Jaj, most... A szerkesztő lóhalálában lezuhanyozott, magára kapkodta gönceit, s közben egyfolytában szidta a lány fehérmájú öreganyját. — Azt reméltem, lesz időm egy üveg sörre! • — Majd iszol a sajtótájékoztatón — mondta fölényesen Ildikó, aki meztelenül járkált a lakásban, cigarettázott, s láthatóan egy cseppet sem zavarták a férfi goromba megjegyzései. — A sajtótájékoztatón! Persze! Legfeljebb egy kólát adnak... — De legalább hideget. A vízililiomnak van hűtőnek- rénye. szakemberek, hogy néhány év múlva nyugat felé „kiér” az országból ez a fabetegség, megszűnik a kogsánytalan tölgyek tömeges elhalása. Beszélnünk kell még a fenyvesek ellenségeiről is; ezek főként a laza szerkezetű, homokos talajon támadnak. A gyökérrontó tapló a homokban vízszintesen terjeszkedő gyökereken jut egyik fától a másikig, 20-30- 40 éves korukban károsítja a fenyőket — elsősorban az erdei- és feketefenyőt — hatalmas foltokban pusztítja e szép tűlevelűeket. A hatásos biológiai védekezés kidolgozása dr. Pagony Hubert nevéhez fűződik: 1983-ban jelentette be az ÉRTI és a Phylaxia Vállalat szabadalomként az Angliából adaptált módszert, amely az óriás terülő gomba „személyében” találta meg a kórokozó méltó ellenfelét. Hektáronként ezer forint a védekezés költsége, ezt is megtéríti az állam a gazdaságoknak. A gyógyító gomba spóráját a Phylaxia Vállalat szaporítja. Ám a körülmények ilyen kedvező alakulása mellett is kell tíz esztendő az országos „győzelemhez”. Hiába, az erdők nehezen gyógyulnak. Az erdők károsítói elleni védekezés az egyik legnagyobb és legfontosabb kutatási témája az Erdészeti Tudományos Intézetnek. Jelszavuk a biológiai és integrált védelem. Minél kisebb méreghatást gyakorolni a természetre, és nem kémiai szereket alkalmazni, hanem a meleg vérű állatokra, és az emberre ártalmatlan szereket, amelyek megkímélik a környezetet. Például kitinszintézist gátló hatású szerrel gyakorlatilag éhhalálra ítélik a hernyókat. Azt mondják, a fák állva halnak meg. De nem mindegy, hogy mikor. Hogy fiatalon letarolja-e az őzcsapat vagy harmincéves korukban kivágják? Netán megéri a száz esztendőt is a bükk, hasznos madárnemzedékek egész sorának adva otthont? Csakhogy ha 50-60 évvel még tovább élhetne, ötször annyi faanyagot adna. Évente több százmillió forint kiesést okoz, hogy erdeink biológiai képességeit nem teljesen használjuk ki. Hogy beteg erdeink nehezen gyógyulnak, de egészséges fáink éle— Még szép! — De a szerkesztő úrnak nincs. Pedig a szerkesztő úr lakásában pisi folyik a csapból víz helyett. — Legközelebb, ha idedugod a képedet, hozz magaddal egy fridzsidert. — Oké, drágám. Szólok apámnak, küldjön át neked egy hűtőszekrényt. Bagatell, szivem. — B ... meg az apád hűtőszekrényét — üvöltött fel a szerkesztő, és kirohant a lakásból. — A kulcsért gyere majd be az üzletbe — kiáltott utána Ildikó. Az elegáns hotel ötödik emeletén már gyülekeztek az újságírók: egy-két idősebb kollegán kívül főként fiatalok, pályakezdők. A fiúk Túrós csusza a kedvenc Távol az otthontól Kedvesek, de nem szívesen .beszélnek magukról. Sok mindent átélték, s megtanultak hallgatni. Nguyen Thu Xuyen és Bisi Thuc Yen a messai Vietnamból érkezett hazánkba. A Pamutfonó- ipari Vállalat Kaposvári Gyárában a vietnami csoport tölmácsai. Xuyen tavaly áprilisban érkezett honfitársaival a megyeszékhelyre, Yen szeptember óta kaposvári lakos. Hazánkba érkezésükről Xuyen így vall: — 1974-ben végeztem a budapesti műszaki egyetem gépészmérnöki karán. Az iskolában jó tanuló voltam, s a természeti tárgyakból jó eredményt értem el, ezért javasoltak a műszaki egyetemre. Nem sok választási lehetőségem volt, így hát eljöttem. Az egyetem nem volt könnyű, a követelmények ugyanazok voltak, mint magyar társainké. A diploma megszerzése után tíz éviig otthon dolgoztam, egy konfekcióipari vállalat mérnökeként. Országunkban most van fejlődőben az ipar, szükségünk van más országok segítségére. Az a negyven fiatal, akinek veze- tőjéként érkeztem, tanulni jött ide. Megismerkednék a gépekkel, a technológiával, az egész munkafolyamattal, hogy otthon mindezt hasznosítani tudják. A fiúk lakatosok lesznek, a lányok a gyűrűsfonó- és az orsózórészlegben dolgoznak. — Jól érezzük itt magunkat — szól közbe Yen magyarul, tisztán, érthetően —, bár Pest után kissé csendes ez a város. Én 1979-ben végeztem a műszaki egyetemen, s megszoktam a főváros zajos életét. — Honnan a nyelvtudás? — kérdeztem. — Az egyetem előtt egyéves előkészítőre jártunk, az egyetemen két évig tanultuk a nyelvet, majd szigorlatoztunk belőle. — Nagyon nehéz nyelv — mondja Xuyen —, de ennyi idő alatt illett megtanulni. szűk farmernadrágban, a lányok rikító színű lebernye- gekben. A szerkesztő letelepedett a kijárathoz közel álló falevélnyi asztalok egyikéhez, és rögtön megivott egy Traubisodát. A szomjúsága nem múlt el, de egyelőre megtartóztatta magát, nem nyúlt a másik üveghez. Körülnézett. A jelenlévőket egykét új arc kivételével ismerte. Tudta, ki fogja az első érdektelen kérdést feltenni (csak azért, hogy fölhívja magára a figyelmet), ki kezdeményez majd időrabló vitát, amelyből egy szó sem fog megjelenni a holnapi újságban, nem volt kedve beszélgetni, a közeledési szándékot jelző pillantások elől elkapta a tekintetét, nem volt kíváncsi a jól értesültek „háttérinformációira”; egy korsó hideg sört szeretett volna meginni valami árnyas kerthelyiségben, azután omlósra sütött füstölt csülköt ebédelni, könnyeztetően csípős tormával. „Árnyas kerthelyiség?! Hol van az már!; falevélnyi asztalokkal zsúfolt hodályok vannak, vagy gics- cses úgynevezett magyaros csárdák ál-mestergerendával, a falakról lecsüngő penészes kukoricacsövekkel, pusztaiaknak öltöztetett aszfaltbetyárokkal, akik kukoricaföldet, gémeskutat sosem láttak ugyan, de a vendégek kifosztásában elsőrangú szakértők.” (Folytatjuk.) hetett volna elvégezni az egyetemet. Ügy látszik, nemcsak a vietnamiaknak nehéz a magyar nyelv, fordítva is igaz: Xuyen nevét az egyetemi társad nem tudták kiejteni, ezért változtattak rajta, s a hangzásában hasonló „Süni” lett a beceneve. Ez a név elkísérte Kaposvárra is. Ma már mindenki így ismeri őt. Xuyent azonban nemcsak a neve köti az egyetemi évekhez. — Nagyon sok barátunk van abból az időből — mondja. — Ma is tartjuk velük a kapcsolatot —, s hogy hitelt adjon szavainak, egy levelet vesz elő, amelyet a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárból írtak. — Egykori tankörtársadnk dolgoznak ott — tájékoztat Yen. — Sók a magyar barátunk, de ma mégsem tőlük vártunk levelet. Otthonról is jöhetne már hír! — sóhajt fel Xuyen, akit két fia vár haza. Yen szintén apa, s a most kétéves kisfiú bizony nagy lesz már, mire viszontlátja. — Hiányzik a család, nehéz ilyen távol dolgozni tőlük. A jövő nyáron találkozunk velük legközelebb. Csaknem 20 éve foglalkozom az általános iskolában közlekedésre neveléssel. Érthető, hogy nagy örömmel vettem kézbe néhány héttel ezelőtt egy kis könyvecskét, ami iskolánkhoz érkezett, s mindjárt nekem adták, tudván, hogy az engem érdekel a leginkább. A címe: „Közlekedési ismeretek az általános iskolában”. Jani Tibor írta, a Somogy Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács adta ki, 1986-ban. Amint időm engedte, olvasgatni kezdtem. Az első meglepetés a 7. oldalnál ént. Azt olvastam, hogy ä gyalogosnak elsőbbsége van „a villamos-, autóbusz-, trolibusz-megállóhelyeknél lévő járdasziget és a járdaszigethez közelebb eső járda közötti úttestrészen”. Ezt azután a 14. oldalon megismétli. Valóban, én is ezt tanítottam egészen 1976-ig, de akkor ez a szabály megváltozott, s azóta (10 éve!) a gyalogosnak ott nincs elsőbbsége. Ekkor még azt hittem, ez csupán véletlen tévedés. Aztán látom a 13. oldalon, hogy „a kerékpáros az úttest jobb szélétől számított 1 m- es sávón belül haladjon.” A 16. oldalon pedig a sebességről az olvasható: „Megengedett legnagyobb• sebessége lakott területen 20, lakott területen kívül 30 km óránként.” Az említett szabályok sincsenek ilyen megfogalmazásban érvényben már 10 év Újabb szövetkezeti üdülők létrehozását tervezi a fogyasztási szövetkezetek közös vállalata, a Coophotels. A kiskörei víztározó térségében jövőre egy üdülőfalu első házainak telepítését kezdik. — Az itteni munkát hamar megszoktuk. Ma már nem keli olyan sokat tolmácsolnunk, mint kezdetben — mondja Xuyen —, mert lassan a többiek is megtanulnak magyarul. Persze azért bőven van tennivalónk, mi vagyunk a felelősek a csoport munkájáért, tanulásáért. Ha véget ér a műszak, jut egy kis idő a szórakozásra is. Kirándulásokra, moziba, diszkóba járunk. Egészében hasonló itt az élét, mint nálunk, csak minden fejlettebb, magasabb színvonalú. Nálunk például nincs még metró, villamos, s ilyen sok gépkocsi. A leggyakoribb közlekedési eszköz otthon a kerékpár. Az autó még nagy luxusnak számít, a bicikli viszont mindenki számára elérhető. — Az ételekben, az ízekben is sok a hasonlóság, mindkét nép szereti a fűszereket — mondja Yen, akinek kedvenc étele a túrós csusza. Xuyen erre csak a száját húzogatja, néki más az ízlése. Az étkezőasztalnál különbözik a véleményük, de az íróasztalnál, a munkában mindketten egyet akarnak. óta. S ezután jött a legmegdöbbentőbb szöveg a 19. oldalon: „Kerékpáron felnőtt személyt és tárgyat szállítani csak mellékútvonalak\n és úgy szabad, ha a személy - szállítás a kerékpárost mindkét kezének szabad használatában és a kormányzásban nem akadályozza (30. ábra).” Az 1976-ban kiadott Kresz egyértelműen kimondja, hogy .„kerékpáron személyt szállítani tilos”. A kivétel (amit már majdnem minden kisdiák tud): 18 éven felüli személy szállíthat egy 10 éven aluli gyermeket... Arról viszont sehol sem olvastam, hogy főútvonalon, lakott területen kívül hogyan szabad kerékpárral megfordulni vagy balra kanyarodni. Mindez végképp meggyőzött arról, hogy a szerző nem ismeri s nem vette figyelembe sem az 1976-ban, sem az 1984-ben kiadott Kresz-mó- dosítást. S ezek után olvasom a mai — nov. 12-i — Somogyi Néplapban, hogy „Közlekedési diákkör alakult Kaposváron” Jani Tibor tanszékvezető tanár irányításával. Gondolom, ő a fenti kiadvány szerzője. Ha igen, jó lenne időben tájékoztatni a fenti hiányosságokról. Szeretném tudni: hogyan jelenhetett meg egy ilyen jó szándékú kiadvány 1986-ban? Tisztelettel: Németh László közlekedési szakreferens, Marcali, Noszlopy Gáspár Általános Iskola A Coophotels az idén több helyen szervezte az üdülő- szövetkezetek építkezését. Zalakaroson, a Napfény Üdülőszövetkezetben december közepén adják át az újabb, 32 szobás üdülőt. Az elmúlt két év alatt elért százmillió forintos termelési értéknövekedést alapul véve 1986-ra 600 millió forintot terveztek a Medicor esztergomi gyárában. A magas műszaki színvonalon előállított precíziós orvosi műszerek 56 százalékát a szocialista országokba szállítják, de a megrendelők közé tartozik több tőkés és fejlődő ország is. tét is megrövidítjük. r. e. Nyelvtudás nélkül nem is leI—I KUFÁROK NYARA Horváth Éva EGY KIADVÁNY VITÁJA A Kresz nem állandó Coophotels üdülőfalu épül
