Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

1986. november 20., csütörtök Somogyi Néplap 3 A fellendülés jelei Új, nagy összegű kölcsönlehetőség Évi 900 vagon os teljesít­ménnyel dolgozik a csurgói Zrínyi termelőszövetkezet takarmánykeverő üzeme. In­nen látják ed például a Dél- somogyi Mezőglazdasági Kombinát 480 kocás telepét évente 350—400 vagon takar­mánytáppal. A többi eleség zömét a háztáji gazdaságok­ban hasznosítják Csurgón, Somogycsicsóban, Csurgó- nagymartonban, Szántán. A Zrínyi tsz nyolc árusítóhe­lye ellátja például a por- rogszentkirályi, a zákány!, az őrtilos'i és a gyékényesi gaz­dákat is. — Minden leszerződött háztáji sertés után 300 ki­ló tápot előlegezünk. Ennek az árát az álját átadásakor vonjuk le a vételárból — mondta Simon Lászlóné fő­könyvelő. — Ez a kedvez­mény is födlendítette a hiz- lalási kedvet, s az idén a tavalyinál ötmillió forinttal nagyobb, összesen 20—22 millió forintos forgalomra számítunk a háztáji sertés- értékesít'és'bein. — Mintegy tízmillió fo­rint értékű . tápot értékesí­tünk a háztáji állattartók­nak az idén — vette át a szót Kepler Ferenc főagro- nómus. — Gazdaságunk sa­ját termésű búzája, kukori­cája, árpája kerül ezekbe az eleségelkbe. Lucennalisztet a hetesi Vikár Béla Tsz-től kapunk, a fehérjehordozókat — például a szója-, a nap­raforgó-, a repce-, a hal- és a hús'lisztet — koncentrá­tumként az Agrokomplextől szerezzük be. — A boltoktól hetente kapjuk a rendelést, ennek alapján készítjük el a tá­pot. A saját gazdaságunknak szánt eleséget éjszaka ke­verjük, így két műszakban főijük a munka — tájékoz­tat az üzemvezető, Baji Sán­dor. — Partnerünk az iha- rosfoerényi tsiz is; oda ba­romfinak, pulykának szállí­tunk tápokat, a berzencei téesznek pedig szarvasmar­hatartáshoz való koneentrá- tumot viszünk. Eredetileg hátfélle táp gyártására léte­sült ez az üzem, most vi­szont már tizennyolcfélét s vagy fél tucatnyi koncentrá- tumot készítünk. A hozzáva­lókból folyamatos az ellátás; korpát a Somogy Megyei Gabonaforgalmai és Malom­ipari Vállalat porrogszentki- rályi malmából hozunk. A térség háztáji gazdasá­gaiban nő a sertéshizlalási kedv. Ezt mutatják a keve­rőüzem idei termelési ada­tai: tavaly háromnegyed év alatt 664 vagonnyi tápot ál­lítottak elő Csurgón, most 690 vagonnál, s ennek meg­felelően az értékesítés is 560 vagonról 610 vagonra nőtt, miközben a dél-somogyi kombinát igénye nem vál­tozott. Főként a fiatalokra jellemző a vállalkozó kedv, többnyire ők jelentkeznek bérlőként egy-egy kihaszná­latlan gazdasági épületért a téeszlben, és szinte csak eszmei bért fizetnék ezekért a férőhelyekért Csurgón, Szentán ... A Kaposvári Húskombi­nátban feldolgozott sertések­nek csaknem egyharmadát a kistermelők adják. Alapvető érdeke tehát az üzemnek, hogy minél több és az ex­portigényeket is kielégítő, jó minőségű sertések érkezze­nek a háztáji ólakból. — Nézzük először a meny- nyiséget — így kezdtük a beszélgetést Hilt Istvánnal, a vállalat termeltetési és felvásárlási osztályvezetőjé­vel. — 1978-tól 1984-ig vi­szonylag egyenletes fellendü­lés volt tapasztalható. Ez idő alatt 125 000-ről 168 700- ra emelkedett a 'kistermelői hízóértékesítés. 1985-ben meglehetősen nagy zuhanás következett be: mintegy hu­szonegyezerrel kevesebb hí­zót vettünk át. Az idén is­mét tapasztalhatók a fellen­dülés jelei, várhatóan 155 000 hízót kapunk ettől a szek­tortól. — Ahogy a nagyüzemek­nél, bizonyára itt is szerepe van az időköziben hozott központi intézkedéseknek. — Kétségtelenül, hiszen a felvásárlási ár az egyik leg­lényegesebb ösztönző. Ebben az évben a 95—125 kiló kö­zötti hízókat átlagosan 39,30 forintért vettük át, jövőre a fehér hússertésekért 95—120 kilós súlyban átlagosan 41,20-at fizetünk. Ehhez jön a mennyiségi és az év el­ső negyedében az Időszaki felár, ami azt jelenti, hogy kilónként 43,20-at fizetünk átvételkor azonnal és min- dékinek. Annak is, aki ké­ri az értékesített sertések hasított minősítését. A ta­pasztalatok szerint ezt, saj­nos, kevesen igénylik még, jóllehet ilyen esetben az el­ső osztályú sertések után 5,80-at, a másodosztályúért 3, a harmadosztályúért to­vábbi 1,20 forint felárat fi­zetünk. — A felvásárlási árakon kívül mi ösztönzi a kister­melőket a minőségi sertés- hústermelésre? — Exportérdekeltségünk miatt a központi intézkedé­seken kívül saját erőforrás­ból is támogatjuk a termel­tetést. 1984-ben ötmilliót, ta­valy hatot, az idén várha­tóan " hétmillió forintot for­dítunk erre a célra. Ennek nagyobb hányadát a tenyész­állat-kihelyezésre fordítjuk. 1984-ben háromezer, az idén ötezer-háromszáz tenyész­Legfontosabb az állatszeretet Évente 40 ezer hízósertést értékesít vágásra saját hiz­laldájából a Böhönyei Állami Gazdaság. Az áru egy részét — 14 ezer hízót — élőállat­ként a Kaposvári Húskombi­nát kapja. Ennél néhány ezerrel többet maguk vágnak le a böhönyei vágóhídról tő­kehúsként, 7—9 ezret pedig a marcali feldolgozóból hús­ipari termékként hoznak for­galomba a kereskedelmi szervezetek — így például a Kaposker, a somogyi Zöldért és az áfészek — közreműkö­désével. Nyáron az ellátási terület kiterjed egészen Boglárlelléig, de az állandó „terítési kör” a régi marcali járás térségét foglalja ma­gába. Böhönyén tőkehús készül és részben a csontozást vég­zik; 900 tonna tőkehúst visz­nek innen a gazdaság gép­böhönyei gazdaságból kocasüldőt adtunk a terme­lőiknek ezarforintos kedvez­ménnyel, a kamatokat át­vállalva. Jövőre annyi lesz a változás, hogy vemhes ko­cát kamatmentes hitellel hétezer .forintért kaphatnak a termelők; aki viszont készpénzért veszi meg azt, az hatezer forintért hozzá­juthat a tenyészanyaghoz. A magas tenyészértókű háztá­ji állomány kialakítása ér- dékében az országban az el­sők között már 1984-ben megkezdtük a kankiihelyezé- seket. Rendkívül kedvezmé­nyesen, hatezer forintért ed­dig összesén háromszáz te­nyészkan került így a gaz­dákhoz. — Ezek szerint a kister­melésben figyelemreméltó minőségi fajtaváltás indult meg. — Az első eredmények máris kimutathatók. Amíg öt évvel ezelőtt a kisterme­lőktől. származó hízók fele fekete-tanka, zsírjéllegű volt, ma már eléri a kilencven százalékot a fehér hússerté­sek aránya. A minőségi pontszámok szerint is jelen­tős a javulás. — A kistermelő, ha ser­téssel foglalkozik nyilván nem egy évre rendezkedik be. Milyen kilátásai vannak a jövőre nézive? — A jó minőségű sertésre a húskombinát biztos piac, és nem százötven-, hanem akár kétszázötven ezer minő­ségi sertést is átveszünk a kistermelőktől. Az a cé­lunk, hogy ne csak a te- nyészanyagot, hanem a tar­tást és a takarmányozást is komplex módon szervezzük, segítsük, támogassuk. A te­nyészállat-kihelyezést nem akciónak, hanem folyama­tos feladatnak tekintjük. A több irányú kezdeményezés közül megemlítem, hogy a nálunk keletkezett- mellék­termékekből a kaposvári ag­rárkutató vállalat közremű­ködésével a szekszárdi kom­binát Promivit néven fehér- jekoncentrátumot gyárt, s ehhez a nagyüzemeken ke­resztül a kistermelők is hozzájuthatnak. így fontos állati fehérjével csökkenthe­tik a hizlalás költségeit. A másik, egészen friss lehető­ség: a közelmúltban megál­lapodást kötöttünk az OTP- vel. A pénzintézet százötven- ezer forintig nyújt hitelt a kistermelőknek istállóépí- tésre, felújításra, korszerűsí­tésre, technológiavásárlásra, valamint tákarmány- és te- nyészanyag vásárlására. Ez utóbbi kettőt kivéve válla­latunk öt évre vállalja a hitel kamatait. A kisterme­lő ennek ellentételeként öt­éves értékesítési szerződést köt a húskombináttal. A tényék a támogatási for­mák szélesedéséről tanúslkod­nak. Ám a- főosztályvezető hangsúlyozta: azokat a kis­termelőket támogatják, akik­nél a termelés feltételeihez a kellő szakszerűség és nem utolsósorban jószágszeretet párosul. az állatot és értsen hozzá. S végül megtalálja a számítá­sát. — Ehhez a piaci igényre is figyelemmel kell lennie. — Kezdetben nem számí­tott a fajta, csak azt néz­tem, minél olcsóbb legyen. Aztán elterjedt, hogy job­ban fizetik a fehér, nem zsí­ros hízókat. így aztán kezd­tem fokozatosan átállni, elő­ször két kahyb kocasüldővel, aztán tokozatosan kicserél­tem az egészet. Most már csak fehér hússertésem van. Míg jártuk a gondozott, nagyszerűen felszerelt portát, dicsért és bírált. Elismerés­sel szólt a húskombináttal, az inszeminátorral való kap­csolatáról, a gabonaforgalmi takarmányellátásáról, ahon­nan havonta legalább egy­szer meglátogatják, szaktaná­csot is adnak. — Az ö javaslatukra kezd­tem használni a laktostarter nevű malactápot. A kister­melők, sajnos, ezt nemigen veszik igénybe, mert drága; de nagy hasznát látom. Egyetlen gondom, hogy nem mindig biztonságos a takar­mánybúza-ellátás. Ha ezt megoldanák... Csak mozdulattal és tekin­tettel jelezte, hogy akkor nagyszerű lenne minden. Tizennégy-tizenhat órát, olykor ennél is többet dol­gozik naponta. Jó szívvel, szeretettel. S elégedett. Sertéshús a kocsijain a már említett te­rület településeire. Horváth Gyula, az állami gazdaság termelési igazgatóhelyettese elmondta: háromezer hízó azokból a malacokból „hí­zott vágásra kész”-re, ame­lyeket a gazdaság szerződés­sel bérhizlalásra kihelyezett a háztájiba; az állatokat a gazdaság visszavásárolja és saját üzemében levágja, il­letve feldolgozza. — Többnyire saját dolgo­zóink hizlalják ezeket, de akadnak más vállalkozók, még Zala megyeiek is a partnereink között — mond­ja az igazgatóhelyettes. — Húsz—száz sertés hízik egy gazdánál. Az „alapanyag” kihelyezését, a megállapodá­sok megkötését természetesen helyszíni vizsgálódás előzi meg, hogy biztonságban tud­juk a kiadott állatokat. Vö­rös Lajos háztáji ágazatve­zető koordinálja az egész tevékenységet, az alapanyag kihelyezésétől a takarmány­ellátáson át a „készre hízott” állatok összegyűjtéséig, az átvételig. Nagy szervezettséget kíván az igények és a kinálat- egyeztetése, hiszen idősza­konként változik a kereslet tőkehúsra és más termékek­re. Tőkehúsnak a 120 kilós állat az ideális — a kombi­nát viszont 100—105 kilós hí­zókat vár, s a háztájiból többnyire ilyen érkezik. A háztáji takarmányozás nyo­mán főként korosabb és zsí­rosabb sertéseket kap az évi 220—250 millió forint terme­lési érték előállítására képes böhönyei vágóhíd, ezeknél magasabb az úgynevezett fe­héráru hányada, az értékte­lenebb részek aránya. A háztájiból kapott 3000 hízóból élőállatként egy sem kerül a húskombinátba, csak a böhönyei vágóhídra, s on­nan tőkehúsként a boltokba, illetve továbbfeldolgozásra a marcali üzembe. Naponta 40 sertés „indul útnak” ily mó­don a böhönyei vágóhídról... — Az idén háromezer, te­nyésztésből kiselejtezett ko­cát is megvásárolunk a kör­nyező falvakban. Ezt a mun­kát a Kaposvári Húskombi­nát szervezi, mi gyűjtjük össze az állatokat a háztáji­ból, Csurgótól Marcaliig. Mi­után levágtuk ezeket a ser­téseket, a csontozott húst a budapesti Globus ' konzerv­gyárba szállítjuk továbbfel­dolgozásra. A háztáji sertéstartók munkáját segítik ezzel is, hi­szen az elhozott kocák he­lyére újabb, teljes tenyész- értékű egyedeket állíthatnak a gazdák, s így gondoskod­hatnak további hízóalap­anyagról ... Kelendő a csurgói takarmánytáp A daráló zúgása messzire hallatszott, majd elcsendese­dett. A szobában iratok fölé hajolva halkan tanakodott Keresztes Gyula hetesi kis­termelő és Kárpáti Zoltán, a húskombinát körzeti felvá­sárlója. — Ilyentájt mindig azt szoktam mondani — jegyezte meg a gazda —, na, jól van, ez az év lefut, de jövőre ke­vesebb hízót nevelek. Aztán mégis mindig több lett! Úgy gondoltam, Zoli, csinálok még egy férőhelyet, aztán jövőre az idei kilencven he­lyett kössünk szerződést száztíz hízóra! Keresztes Gyula éppen egy évtizede partnere a húskom­binátnak. Valamikor nyulak- kal foglalkozott nagyban, az­tán úgy gondolta, kifizető­dőbb, ha áttér a sertéste­nyésztésre. A valamikori két vemhes koca helyett ma már hat tenyészállat utódait neve­li a portáján, amely olyan, mint egy korszerű „mini nagyüzem”. Szállítórendsze­ren kerül a padlásról a takar­mány a darálóba, maga ké­szítette takarmánykeverője van, s központi fűtés az el­letőben, ahol a rekeszek pil­lanatok alatt hizlalóvá alakít­hatók. Nem véletlenül be­szélnek úgy Hetesen Keresz­tes Gyuláról, hogy ezermes­ter. Főfoglalkozásában — gondnok a tanácsnál — is ezt a képességét kamatoztat­ja a település javára. — Elvégzek minden kőmű­vesmunkát — mondta —; most építettem a hatósági vágóhíd mellé egy tízköbmé­teres szennyvízgyűjtőt, a gázszereléskor az általános iskolánál beépítettem a szel­lőzéseket. A faljavítást, a csempézést is megcsinálom, mindent, amit kell. Vasár­nap dolgoztam le a mai itt­honi napomat: ajtózárakat szereltem az új fogorvosi rendelőbe. — Ez a munkakör tehát jól egyeztethető a háztáji gazdálkodással. — Nem vagyok egyedül; a feleségemmel ketten csinál­juk. Egyedül nem lehetne boldogulni ennyi állattal. Meg aztán — tette hozzá egy kis szünet után — a tizenöt éves lányom is sokat segít. Érdeklődik, van hozzá ked­ve. Remélem, lesz, aki foly­tassa a gazdálkodást! A portán meglátszik, Ke­resztes Gyula nem egy év­re rendezkedett be. De va­jon mennyire hasznos ez a mellékfoglalkozás? Tétele­sen sorolta a szerényen szá­mított költségeket. A vég­eredmény — a munkájukat nem számítva — egy hízón hat-hétszáz forint tiszta ha­szon. — Ezért megéri a fárado­zás — mondta meggyőződés­sel. — Ügy tartom, az az el­ső, hogy az ember szeresse „A vágósertések több mint felét ed­dig is a kistermelők adták Somogybán. A szervezettség javításával, az integrá­ció szélesítésével, az érdekeltség foko­zásával a jelenleginél sokkal több és jobb minőségű hízósertés-értékesítést lehet elérni. Szükség van ehhez a hús­ipar termeltetési tevékenységének fo­kozására, a rendszerek hatékony köz­reműködésére, a folyamatos és jó mi­nőségű tápellátásra” — olvasható a megyei hetedik ötéves terv termelés- politikai céljaiban. Összeállításunkban néhány jellemző példával arra kerestük a választ, mi­lyenek a kilátások, hol tartunk a terv­időszak első évének a végén.

Next

/
Thumbnails
Contents