Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
8 / Somogyi Néplap 1 1986. november 15., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Hazai tájakon Sopronbánfalva Az 1950. évi államigazgatási területrendezéskor került Sopronihoz hajdani faluja (ma Kertváros nevű kerülete), Sopronbánfalva, amely már a rómaiak idejében is lakott hely volt. Bánfalva ritka értékeket vitt .magával. Mindenek előtt a Mária Magdolna templom érdemé) figyelmet, amely a XII. századiban épült román stílusban. Hazánkban nagyon kevés, ebiből a koonból származó szentegyházunk van, amely megőrizte eredeti formáját, és épségben vészelte át a viharos évszázadokat. Ámbár ez sem tiszta román stílusú, mert tornya a XIV. századiban épült, s a XV. század elején új, gót ízlésű szentélyt kapott. A zárókő- vön olvasható évszám szerint ennék építését 1427-ben fejezték be. A XVI. század elején ikét gótikus ablakot vágtak a szentély, illetve a hajó falába. Ritka becses a kőkeretes oldalbejáró középkori vasalásé ajtaja, XVI. századi tolózárral. A diadalív belső oldalán látható freskók a XII. század elejéről valók, a többi, sérült freskók a XV. század elejéről, csakúgy, mint az új szentély. A templamocskát terméskőfal övezi, amelybe szentélyrácsból alakított, kovácsoltvas ajtót vágtak. Sopronlbónfalva másik művészettörténeti és kultúrtörténeti értéke az ún. biegyi- templom, amelyhez szentek szobraival szegélyezett 80 lépcsőfok vezet. A templomot 1441-foeh kezdték építeni, 1495-ben kolostort csatlakoztattak hozzá a pálosrendi szerzetesek számára. A nagyszabású építkezést még be sem fejezték, amikor a törökök 1532-ben feldúlták. Csak 1643-ban állították helyre mindkettőt. Ekkor tértek vissza a pálosok. 1751-ben kapta mai homlokzatát, barokk köntösét ez a gótikus Zelk Zoltán November í. Táj Az ég a földre cdilng és meztelen vacog, nem látják őt a fák, — a fák, a fák vakok. A Hold a partra ül, körötte csillagok, nem futkos a patak, — a víz, a víz halott. Az este, mint a jég, a pára, mint a hó — ne nyisd ki itt a szád, megfullad itt a szó. 2. * Kóró Kórót érint kezed, a kóró meghajol, Milyen alázatos: a földig meghajol. A földig meghajol, hálája sárba ér, nem adsz semmit neki és ő semmit se kér. Nem dir ja a nyarat, nem féli a telet: a tüskés hála ő — koldustájon remeg. (1935) A Mária-Magdolna templom A sopronbánfalvi hősi temető sírkertjei épületegyüttes. 1786-ban II. József rendeletére a pálosoknak el kellett hagyniuk a kolostort és a templomot, berendezését széthordták, hiszen a császár feloszlatna a rendeket. Az épületeket Sopron városa vette meg. Eleinte cukor,gyárat akartak ott berendezni, de azután a brennibergi bányatisztek lakása, végül helyőrségi kórház lett. Minden pusztulásnak indult. 1827-ben Bánfalva katolikusai vették meg a templomot, helyrehozták, berendezték. 1892-ben pedig Zalka János győri püspök vásárolta meg, s átadta a karmelitáknak. A zárda ma szociális otthon. A dombon álló gótikus, támpilléres, monumentális templom a-**hom- lokzalta elé épített barokk toronnyal! és a hozzá csatlakozó korai barokk rendházzal különleges helyet foglal el hazai műemlékegyütteseink sorában. Nem műemlék,, nincs benne az útikönyviben, ezért elkerüli az erre járók figyelmét a hazánkban egyedül álló bánfaival katonai vagy ahogyan inkább nevezik, hősi temető. A köztemető mögött fekszik. Sok-sok ezer katona porlad a kőiből fára- gott fejfák alatt. Mindegyikük külön sírhelyet kapott. SírhaStaukat soproni iskolák, intézmények, vállalatok ápolják. Nem csupán magyarok vagy a hajdani monarchia vitézei nyugosznak itt, hanem hadifoglyok is, ugyancsak kőből faragott fejfák alatt. A magyar bakák mellett szerb, olasz, orosz, tö- rök, osztrák és német, h orvát és bósnyák közlegények, altisztek és tisztek feküsz- nék, s a .kőkereszteken jól olvasihiató mindenkinek a neve, rendfokozata, születési és halálozási éve. Ahogyan a bejáratnál mondja egy kő- tábla: „Ellenfél voltál, idegen, majd rabja magyarnak. Kik most testvériként őrzik álmaidat!” A hősi temető története röviden a következő. A mai Erdészeti Kutatóintézet épülete az első világháborúig helyőrségi kórház volt, ahol a magyarokon kívül a hadifoglyokat is ápolták. A halottakat a különböző vallású temetők igazgatói, az ún. konventek nem engedték eltemetni saját, korlátozott területnagyságú sírkertjeli'kben ezért a Honvédelmi Minisztérium 1915-ben megvásárolta azt a területet, amelyet ma mindenki hősi temetőnek nevez Sopronban. Dr. Csonkaréti Károly Zene és dráma egysége Emlékezés Carl Maria Weberre Az egyik legkedveltebb a jellegzetesen európai zenés műfaj, az opera fejlődése a 19. században merőiben új fordulatot vett. A változás az opera funkcióját érintette, s lényegét tekintve abban jelölhető meg, hogy -míg a korábbi operákban a drámai folyamat a zenének volt alárendelve, addig a 19- század alkotói már a zenét állították a dráma szolgálatába. A romantikus opera a libretto belső drámai egysége talaján törekszik nagyabb zenei jelenetek felépítésiére, s ez gyökeresen átelakítóttá a zenei formákat is, amelyeknél fokozatosan fellazulták a zárt áriák keretei, illetve á zenei anyag azokon belül elsősorban a drámai helyzetnek engedelmeskedett. A két korszak közötti — a Pais ellő tói, Mozartból Verdihez .és Wagnerhez vezető — átmenet ' vezéregyéniségei Cherubini, Beethoven, Spon- tini, Spohr, és,a romantikus opera egyik legjelentősebb kezdeményezője, a kétszáz esztendeje, 1786, november 18-án született Carl Maria Weber volt.. A Wagner előtti korszak legnagyobb alakja rövid élete során szinte állandó küzdelmet vívott a kozmopolitizmus ellen, a nemzeti eszmék diadaláért, s az opera megújításáért. Zeneszerző, karmester, rendező, díszlettervező volt egysze- mélyben. Az előadások zavartalan lebonyolítása érdekében bevezetett újításai nélkül ma már elképzelhetetlen lenne bármilyen produkció megvalósítása. Az ő nevéhez fűződik a karmesteri pálca rendszeresítése; az operaismertetők és rendezői zongorakivonatok készítése. Tizenegy színpadi mű, megszámlálhatatlan szimfonikus, kórus- és kamara-kompozíció, s jónéhány zenekritikai írás és dramaturgiai tanulmány került ki a keze alól. Ez a gyenge fizikumú, tüdőbajtól .gyötört .komponista, aki még a negyvenedik életévét sem tölthette be, s aki vándorszíntársulati igazgató édesapja révén Mozarttal állt távoli rokonságban, mu- zsikusi, színházszervezői tehetségét csak lassan bonthatta ki. Rendszeresebb tanulmányokba csak tizenhét éves koráiban kezdhetett, de ekkor már a harmadik színpadi művét mutatták be. Először Boroszlóban, majd 1817-től Drezdában volt karmester. A drezdai udvari színháznál a német opera megszervezését bízták rá, ahol az olasz opera uralmával kellett szemtoeszállnia. Hírnevét három, maradandónak bizonyult operája alapozta meg, A bűvös vadász, az Euryanthe és az Oberon, ám egyiknek sem Drezdában volt a bemutatója. A bűvös vadász 1821-i berlini premierje idején Webernek még fel kellett vennie a versenyt a kor ünnepelt szerzőjével, Spontinival. A bűvös vadász hamarosan ki is szorította a vele egyidőben bemutatott olasz operát, Spontini Olimpiáját, s ettől kezdődően Weber neve fogalommá vált a német zenei életben. Hogy Wéber a későbbi wag-neri eszmekör közvetlen megalapozója, Wagner legjelentősebb előfutára volt, azt A bűvös vadász zenei-drámai szerkezete, a zenei népiesség, a nemzeti szellemű cselekmény mutatja. Weber itt alkotja első mestermintáját a dráma, és a zene programa- tilkius egységének, főként azoknak a zenei vezérmotívumoknak az alkalmazásával, amelyek azután Wagner kompozLciós technikájának alapelemei lesznek. Sohasem hallott" módon fénylik, ragyog, sziporkázik A bűvös vadász opera zenekara, a romantikus német opera egyik legnagyobb vívmánya, különösen a Farkasszakadék-je- lenetben. Még tovább jut Weber a zenedrámai egység kialakításában Euryanthe című operájában, ahol a forIszalag-fény Munkásköltők antológiája A csepeli antológiák sorában újabb versgyűjtemény jelent meg; 16 szerző 216 verse. A kötet géplakatos, esztergályos, darukezelő, gépkocsivezető, színesfémöntő s egyéb munkakörben dolgozó munkások alkotásait tartalmazza. A versek nyomán a nem -főhivatású költők gondolatai, érzései, gondjai, törekvései, álmai sorakoznak elénk. Nagy gazdagságban, változatosan. A szakemberek régen eldöntötték már, hogy az efféle antológiáknak van létjogosultságuk. Kiadásuk indítást, újabb publikálást, fejlesztést és fejlődést biztosít. Hátterük az az alapélmény, amit a fahivatásként gyakorolt munka ad. Ez aztán színesedik az érzékenységtől, a belső igénytől, a műveltség fokától és a tehetségtől. Többék között ezek az antológiák teszik telhetővé azt is, hogy a dolgozók közül főhivatású írók, költők, újságírók emélkeöjenek ki. Hisz a jelen kötet szerzői között is találkozunk — mostani foglalkozásuk szerint — népművelővel, újságíróval, íróval (Madár János, Drégely István, Barcs János). Szerepelnék olyanok, akik most indulnak, meg olyanok, akik már több kötettel és köz- szerepléssel bizonyították rátermettségüket. A szerzők életkora jelentős időt ível át. Van közöttük 67 éves meg 36, 38, 39 éves is. Nyilvánvaló, hogy a kor- különbség .más-más élmény- anyagot, eltérő ízlést, különféle törekvéseket idéz fel. Tanulságos — bár érthető —, hogy a líra világirodalmi hatását a kötet versein alig fedezhetjük fel. Annál szemibeötlőbbek azok az emléknyomok, amelyek Illyés Gyula, Váci Mihály, Simon István, Benjámin" László — elvétve Weöres Sándor és Juhász Ferenc — hatását mutatják. A fentiékből természetszerűen következik, hogy a kötet anyagának színvonala hullámzó. Bodor Miklós, Gurzó Gyula, Kónya János. K. Kovács István és Molnár Eszter még nem találta meg saját hangját. Verseikben maszövés pilléreit mindvégig az egységesen épített zenei jelenetek képezik. A tudatos útkeresést, amely Wagnernél a Gesamtlkunstwerk- hez vezetett, mi sem jellemzi jobban, mint Webernek az Euryantheről vallott szavai: „Tisztán drámai kísérlet, mely csak az összes egyesült művészeti ág együttműködésével érhet el hatást, segítségük nélkül sohasem ...” A súlyos betegségnek korán áldozatául esett zeneszerző nem csupán követendő példa volt a nemet romantika legtöbb alkotója számára, de művei két évszázad távolából is eleven hatású, új korszakot nyitó, megkapó erejű alkotásai az operairodalomnak. Szomory György gyakoriak az általánosságok, meg a bonyolult, küzdelmes kifejezésmód. Írásaikat szemléletük nyitottsága, a becsületes emberi tartás, az őszinteség jellemzi. Adorján Gyula, Balogh M. László, Bíró László, Csillag Tibor, Drógély István és Vá- ray Károly az átlagosan jók mezőnyét alkotják. Verseikben már élménnyé magasodik a mondanivaló; ismerik és megfelelően alkalmazzák a láttatást, a ritmusos lendületet, a képes beszéd eszközéit. Elvonatkoztató képességük fejlett, stílusuk színes, kifejező; versépítő technikájuk fegyelmezett. Példaként hadd említsem Adorján Gyula ötsorosát, amely a József Attila címet viseli: „Magyarország / molyrágta térképét / fejed alá tetted: / s azóta nem tudunk / elaludni.” Jól sikerült írások közé sorolhatjuk Bíró Lászlótól az Anyám, a Gladiátor, a Téli kép címűt; Csillag Tibortól a Különös város, a Lakatlan föld; Drégely Istvántól a Mintha és a Megmozdulnék címűeket. A legjobbak csapatába tartoznak Jécsad Andor, Madár János, Verasztó Antal, Szént- péteri Zsiigmond és Barcs János versei. Jécsai színes dialógusokat épít; hangulatteremtő ereje figyelemre méltó. Éjszaka c. versében így alkalmazza a megjelenítést: „Oly tiszta most a csönd, ,/ csak a nagy tér beszél. / őrizd a végtelent, / megfagyott-szárnyú éj!” Madár János szabadon szárnyaló, igényes, egyéni hangú sorokkal lep meg. Alkalmazott ritmusai, asszociációi ta- lólóak, eredetiek. Verasztó Antal hangja kemény, bátor, őszinte; a költői formákat szabadon kezeli. Sorai őrzik „a madártetős emlékeket” — s öntudatosan vallja: „ ... tudjuk és merjük vállalni, amit a kor és salját lelkilismere- tünik megkövetel tőlünk.” Szentpéteri Zsigmond visz- szafogott hangú, meleg szívű, szomorkás verseket ír. A paraszti világ emberségét, érzései komolyságát tárja elénk. Magyarságát, munkás életét öntudatosan vállalja — bár tudomásul veszi „a rád kényszerített kudarcokat is”. Szívesen tér vissza gyermekkori emlékeihez, a szerelem .melegségéhez „a múló lét csodaszarvasához”. Barcs János a kötet egyik legizmosabb tehetsége. Képességeit már előző kötetekben is bizonyítottá. Ö is a valóság talaján áll, de fantáziája, absztráháló képessége, szimbólumai a költészet magasába emelik sorait. A „sűrülő sötétben” is a szülőföldre — Somagyra — emlékezik. Nem fordít hátat a történelemnek, hár olykor kesereg: „Mert nem hallgattunk soikszor megfejtett álmainkra.” Szóösszetételei, képei kifejezőék (pl. „rakéta - szárnyú ég”) — bár olykor túlságosan zsúfolták; például „zöndül a hangzalkllató mámorok felbőszült láza ...” Az iszalag-fény löbogása, mely a szemek friss színében úszik — a közösségi érzés és vágy eleven megjelenítése. — Egyik legtisztább, legfirappánsablb verse a Glorias gondok című. — Képeiben gyakran és szívesen használja a madár, a szikla, a tűz, a víz szavakat. Világképe a valóság, a realitások külső' és belső régióiban elevenedik meg igazán zömök szimbólumai, elvonatkoztatásai segítségével. Barcs János szerkesztői munkáját dicséret illeti. Hozzáértéssel, jó ízléssel válogatott. Az Iszalag-fény újabb értéket, színt jelent a munkásantológiák sorában. (Munkás írók alkotó közössége, Budapest, 1985) Szirmay Endre
