Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

2 Somogyi Néplap 1986. november 15., szombat Tanácskozik a Szövosz X. kongresszusa (Folytatás \az 1. oldalról) A kongresszus ezután meg­hallgatta a felügyelő- és a mandátumvizsgáló bizottság beszámolóját. A beszámoló és a szóbeli kiegészítés felett nyitott vi­tában szót kért Robert Beas­ley, a Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetségének vezér- igazgatója. aki elismeréssel szólt a magyar szövetkezeti mozgalom részvételéről a szö­vetség munkájában. A vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP főtitkár- helyettese. NÉMETH KÁROLY: Lendületet kell adnunk szocialista építőmukánknak A küldöttek egy csoportja a kongresszuson Németh Károly köszöntötte a küldötteket és átadta az MSZMP Központi Bizottsá­ga, valamint Kádár János személyes üdvözletét, jókí­vánságait. Ezután arról szólt, hogy a párt nagyra értékeli a magyar szövetkezeti moz­galom, benne a fogyasztási szövetkezetek munkáját, tár­sadalmunk elismeri és igény­li hasznos tevékenységüket. Eredményeik méltán válta­nak ki megbecsülést a nem­zetközi szövetkezeti mozga­lom nagy családjában is. Hangsúlyozta: a szövetkeze­tek szervesen beilleszkedtek az ország társadalmi és gaz­dasági életébe. — Felelős gondolkodásra vall — mondotta —, ami itt a tanácskozáson hangot ka­pott, hogy tudniillik sem a kereskedelmi, gazdálkodási módszerekben, sem pedig a szövetkezeti önkormányzat gyakorlásában nem szabad megrekedni azon a ponton, ahová eddig sikerült eljutni. Minden területen alkalmaz­kodni kell a változó és szi­gorú feltételekhez; ez csakis úgy érhető el, ha javul a szövetkezeti tevékenység mi­nősége. — Napjainkban és hosszabb távon is kiemelt jelentősége van annak, hogy a szövetke­zeti demokrácia, az önkor­mányzat messzemenően ér­vényesüljön a mozgalomban, s még jobban hassa át a szö­vetkezetek belső életét és működését. Az elv mindig az legyen, hogy a fontos kérdé­sekben a tagságé, a válasz­tott képviseleteké a döntő szó. Németh Károly ezután ar­ról szólt, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa által meghatározott célok az or­szággyűlési és a- tanácsi vá­lasztásokon, a tömegszerve­zetek kongresszusain és más társadalmi fórumokon is el­nyerték a tömegek támoga­tását. — Nehéz körülmények kö­zött dolgozunk, ezt mind­annyian tudjuk és naponta érzékeljük. Több területen sikerült előrelépni, ám a fej­lődés mértéke, üteme nem kielégítő. A kongresszusi program megvalósulása a le­hetségesnél lassabban halad. A gazdasági fejlődést még nem tudtuk megélénkíteni, és új ötéves tervünk indítása is a vártnál gyengébben sike­rült. Az idei év teljesítmé­nyei nem érik el a tervezet­tet, a munkában tehát van pótolnivaló. Nem szabad bi­zonytalankodni, tétovázni, és mindenért a nemzetközi gaz­dasági feltételeket és az idő­járást okolni. Igaz, hogy gaz­dasági nehézségeiknek szá­mos rajtunk kívül álló oka is van, de az irányításban és a végrehajtásban jócskán fel­lelhető hibákért, figyelmet­lenségekért csak magunknak tehetünk szemrehányást. — Közvéleményünket is foglalkoztatja, hogy el tud­juk-e érni a magunk elé tű­zött célokat olyan viszonyok között, amikor a gazdaság- fejlesztés külső feltételei szá­munkra nem kedvezőek. Az anyagi és a szellemi feltéte­lek megvannak ahhoz, hogy jobb színvonalon, hatéko­nyabban dolgozzunk, és el­lensúlyozzuk a külső kedve­zőtlen körülményeket. Ez a vezetés és a végrehajtás min­den szintjén, valamennyi te­rületen kritikus és önkriti­kus szemléletmódot, helytál­lást, határozott cselekvést és jobb munkát igényel. A dön­tések előkészítésének hiá­nyosságait, a végrehajtás és az ellenőrzés lazaságait és következetlenségeit, a szer­vezetlenséget minden vona­lon meg kell szüntetni, mert ez hátráltatja a helyes célok elérését, kárt okoz a kollek­tíváknak és az országnak. — A XIII. kongresszus ha­tározatainak megfelelően len­dületet kell adnunk a szo­cialista építőmunkának. Min­den területen, a szövetkeze­tekben is az a fő feladat, hogy elérjük a VII. ötéves tervben kitűzött célokat. A főtitkárhelyettes szólt arról, hogy társadalmi, gaz­dasági céljaink eléréséhez nincs más út, mint a munka javítása, az anyagi és a szel­lemi erőforrások ésszerű, ta­karékos felhasználása. Ör­vendetes, hogy növekszik azoknak a vállalatoknak, szö­vetkezeteknek a köre, ame­lyek ezt felismerik és a gya­korlatban érvényesítik. Azok előtt a vállalatok, szövetke­zetek, gazdálkodó egységek előtt kell szabadabbá tenni a fejlődés útját, amelyek a jó minőségű, versenyképes ter­mékek gyártását gyorsan tud­ják növelni. Elkerülhetetlen, hogy a veszteségesen gazdál­kodók ügyében is hozzálás­sunk a konkrét cselekvéshez; tegyük gazdaságossá amelyi­ket lehet, ám szüntessük meg a nem gazdaságos, a nemzeti jövedelmet fogyasz­tó tevékenységet. Németh Károly végezetül kifejezte meggyőződését, hogy a fogyasztási szövetkezetek — jól hasznosítva gazdag ta­pasztalataikat és erőforrásai­kat — a jövőben is részesei lesznek a szövetkezeti moz­galom fejlesztésének és tö­retlen lendülettel veszik ki részüket az ország előtt álló feladatok megvalósításából is. Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter elismeréssel szólt a kistelepüléseken levő szövetkezeti bolthálózat re­konstrukciós programjának eredményeiről. Bejelentette: a következő éveikben, állami segítséggel, lesz lehetőség ar­ra, hogy a még felújításra váró mintegy 1200 üzletet felújítsák, ezzel egyúttal ja­vítják a környék népesség- megtartó képességét. A küldötték ezután három székcióban tanácskoztak. A kongresszus szombaton fejezd be munkáját. Szakai! József felszólalt a Laoszi NFP kongresszusán Vientianeban folytatta munkáját a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa Pénteken a Központi Bi­zottság politikai beszámoló­jának, illetve a társadalmi- gazdasági fejlődésit összegző előterjesztésnek a megvitatá­sával folytatta munkáját a Laoszi Népi Forradálimi Párt IV. kongresszusa. A külföldi vendégek sorában ékkor kapott szót Szakali József, az MSZMP küldött­ségének vezetője. Az MSZMP küldöttségé­nek vezetője üdvözölte a kongresszust, tolmácsolta az MSZMP KB és Kádár Já­nos jókívánságait. Elmondta: elismeréssel tekintünk azok­ra a vívmányokra, amelye­ket a laoszi kommunisták, forradalmi pártjuk vezetésé­vel több évtizedes harcban elértek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a jövőben is annak érdekében fog tevékenyked­ni, hogy tovább erősödjön pártjaink és országaink kap­csolata, népeink barátsága. Sikeres munkát kívánva a laoszi kommunisták tanács­kozásának, Szakali József végezetül elmondta: — Meggyőződésünk, hogy a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa olyan határozatokat hoz, amelyek elősegítik népük boldogulá­sát, a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság felvi­rágzását. Szombaton a kongresszus a dokumentumok megvitatá­sával folytatja munkáját, majd a tervek szerint el­fogadja a határozatokat és megválasztják a vezető tes­tületéket. HETI ESEMÉNYKRÓNIKA VASARNAP: Az Iránnal folytatott titkos tárgyalások s a fegy­verszállítások ügye mind nagyobb vihart kavar és sza­vahihetőségi válságot idéz elő Washingtonban. - A hamburgi választásokon jelentősen visszaesik az addig többségben levő szociáldemokrata párt. - Botha dél­afrikai elnök magánlátogatása Párizsban, tüntetések és bombarobbanások. HÉTFŐ: Zárt üléseken megkezdődik az első héthetes vita­szakasz a bécsi Európa-találkozón. - A Közös Piac külügyminiszterei a brit követelésekhez mérten mérsé­keltebb szankciókat hoznak Szíria ellen. KEDD: A KGST-tagállamok pártvezetőinek moszkvai értekez­lete. - Sevardnadze moszkvai sajtókonferenciáján bí­rálja, hogy az amerikaiak Bécsben visszaléptek a reyk- javiki álláspontjukhoz képest. - Új kormány Egyiptom­ban, személycserék a gazdasági tárcák élén. SZERDA: Kádár János és Mihail Gorbacsov találkozója Moszkvában. - Genfben befejeződik a szovjet-ameri­kai fegyverzetkorlátozási megbeszélések újabb fordu­lója. - Washington, a robotrepülőgépekkel felszerelt 131. stratégiai bombázó hadrendbe állításával a SALT-2. egyezmény átlépését irányozza elő, szovjet ellenlépéseket helyeznek kilátásba. CSÜTÖRTÖK: Aquino asszony tokiói útja, belpolitikai feszült­ség, puccsveszély a Fülöp-szigeteken. - Az amerikai államok szervezete Guatemala városban, a francia­afrikai csúcsértekezlet Togo fővárosában. - Súlyos har­cok a közép-afrikai Csád-ban. PÉNTEK: González spanyol miniszterelnök Havannában. - Pártkongresszus Laoszban. - Jegor Ligacsov fontos bejelentései: a Szovjetunió a térségben elhatározott egyoldalú atomleszerelési intézkedéseivel kívánja elő- mozditani az észak-európai atomfegyvermentes övezet kialakítását. A hét kérdései Mi lesz a „reykjavíki csomag” további sorsa? Reykjavíkot, mármint az izlandi fővárosban elhangzott új szovjet kezdeményezése­ket, az ott asztalra tett ja­vaslat-csomagot nem lehet kikerülni vagy elfelejteni. A megállapítás azon a sajtóér­tekezleten hangzott el, ame­A többi a nukleáris tenger­alattjárók rakétáit, illetve a stratégiai légierőt, s a B—52- eseken elhelyezett manővere­ző robotrepülőgépeket (cir­káló rakétákat) jelenti. Ma­gyarán: ha csak itt lenne korlátozás és csökkentés, az egyértelműen az amerikaiak­nak jelentene fölényt, a Szov­jetuniónak hátrányt. Ami el­lentmond a tavalyi genfi ok­mánynak, miszerint egyik nagyhatalom sem akar egy­Szerdán a Kremlben megbeszélést folytatott egymással Ká­dár János, az MSZMP főtitkára és Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára lyen Sevardnadze számolt be Moszkvában a bécsi szovjet —amerikai külügyminiszteri találkozóról. Genfben, ahol a most záruló héten befejező­dött a fegyverzet-korlátozási megbeszélések újabb fordu­lója, hivatalosan is beterjesz­tették a reykjavíki csomag­tervet, s erről várhatólag a szünetben is félhivatalos tár­gyalásokat folytatnak majd. Benyújtottak egy amerikai ja­vaslatot is, de az egyértelmű visszalépést jelentett, akár Shultz bécsi magatartása. Reykjavíkban ugyanis az el­nök lényegében egyetértett aZ összes hadászati fegyver- rendszerek tíz év alatti két részletben történő, teljes le­szerelésével. Más kérdés, hogy a csillagháborús ter­vekhez való ragaszkodás miatt erről, s a közép-ható­sugarú rakéták korlátozásá­ról nem születhetett elvi megállapodás. Most viszont — amerikai elképzelés sze­rint — a csökkentés kizáró­lag a szárazföldi indítású, ballisztikus rakétákra vonat­kozna. Washington arra hi­vatkozik, hogy ezekkel kell kezdeni, lévén a legpusztí­tóbb hatású fegyverek. Elég azonban elővenni a NATO kiadványait, amelyek becslései szerint a szovjet ra­kétaerő 72 százalékban a szárazföldi silókban elhelye­zett nehézrakétákon alapul, míg az Egyesült Államok ese­tében ez csupán 49 százalék is, a párbeszédet szorgal­mazza. így foglalt állást a KGST-tagállamok pártveze­tőinek moszkvai értekezlete is, messzemenően támogatva a szovjet álláspontot. Gorba­csov ebben a szellemben kül­dött üzenetet Thatcher asz- szonynak, a brit kormányfő washingtoni utazásának elő­estéjén. (D V-X i oldalú katonai fölényre töre­kedni. Közben egy másik vészjel­zés is érkezett Washington­ból. Cáfolták ugyan, hogy már megtörtént, de nem ta­gadják, hogy még ebben az évben hadrendbe akarják ál­lítani a manőverező robotre­pülőgépekkel felszerelt 131. B—52-est, miközben a SALT —2. csak százharmincat en­gedélyezne. Nem arról van szó, hogy ez a gép alapjá­ban véve átírná az erőviszo­nyokat. Az aláírt, nem rati­fikált, ám eddig tiszteletben tartott SALT elleni kihívás jogos bizalmatlanságot vált­hatna ki a Szovjetunióban és ellenintézkedések megtételé­re kényszeríthetné. Moszkva, a nehéz és bo­nyolult körülmények között Miért robbant ki a szavahihetőségi válság Wa­shingtonban? Mind szélesebben gyűrűzik és mind viharosabb hullá­mokat ver Washingtonban az „iráni titkos kapcsolatok” ügye. A felszínen arról van szó, hogy a volt nemzetbiz­tonsági tanácsadó, McFarlane útján az elnök és legszűkebb tanácsadói — a nyilvánosság teljes kizárásával — kapcso­latokat kerestek Teheránnal, hogy amerikai gesztusok, te­hát a fegyverekhez történő pótalkatrész-szállítások fejé- . ben kieszközöljék az iráni közreműködést a Libanonban, szélsőséges síita szervezetek által fogvatartott amerikai túszok szabadon bocsátásá­ban. (Ezzel kapcsolatosan több változat szerepelt a kü­lönböző nyilatkozatokban, a lényeget emeltük ki.) Úgy tűnik, mégis többről van szó, mint a túszok érde­kében tett emberiességi lé­pésekről. Irán, a sah alatt, kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok közel- és közép-keleti terveiben. Tehe­ránt a térség középhatalmá­nak, más kifejezéssel „he­lyettesítő hatalmának” ne­vezték, vagyis olyan ország­nak, amely bizonyos dolgo­kat saját hatáskörében el tud intézni, amerikai felkérésre, amerikai elgondolások sze­rint. Az iszlám forradalom — a maga érthető ellent­mondásaival is — eltemette ezt a régi Iránt s objektíve jelentős antiimperialista vál­tozások hordozója lett a tér­ségben. Washington közvetlen célja túszok kiszabadítása volt, de az amerikai lapok közül nem egy arról írt, hogy Washing­ton szeretne valamilyen for­mában ismét jelen lenni az iráni események alakulásá­ban, s készül — ahogyan ők fogalmazták — „a Khomeini utáni időszakra”. Mindez — hangsúlyozzuk mégegyszer — amerikai kombinációk so­ra, amint amerikai források­ból tudódott ki Izrael állító­lagos közreműködése a fegy­verek továbbításában. Ugyan­csak amerikai Japok írnak az iráni vezetésben feltételezett irányzatokról, a parlament elnökének nagyobb „rugal­masságáról”. Teheráni rész­ről cáfolatok hangzottak el, á az iráni ENSZ nagykövet sajtóértekezletén kilátásba helyezte, hogy lejátszhatják akár McFarlane bizonyos hangszalagra vett kijelenté­seit, álláspontjuk alátámasz­tására. A helyzet tehát számos vo­natkozásában ködös és ho­mályos. Egyelőre csupán az biztos, hogy szavahihetőségi válság robbant ki Washing­tonban. A ' közvélemény ugyanis éveken keresztül ar­ról hallott, hogy Irán úgy­mond a „terrorizmus egyik fészke”, nem lehet vele szót érteni, fegyvereket szállítani pedig cimborálás lenne ma­gával az ördöggel. Ezután hi­deg zuhanyként érkeztek a híradások. Végül is az elnök szólalt meg, de nyilatkozata nem győzte meg a kétkedőket. Réti Ervin Managuában több százezren vettek részt a Sandinista Front megalakulásának 25. évfordulóján rendezett nagy­gyűlésen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents