Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 2., csütörtök Világszerte örömmel fogadták a hírt Munkatalálkozó (Folytatás az 1. oldalról.) Egy magas rangú brit kor­mánytisztviselő közölte, hogy Thatcher személyes üzenetet kapott Mihail Gorbacsovtól, annak tartalmáról azonban nem volt hajlandó nyilatkoz­ni. Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára annak a véleményének adott hangot, hogy az izlandi találkozó lehetőséget teremt a két nagyhatalomnak kapcsolatai megjavításához. Egyúttal re­ményét fejezte ki, hogy ez elvezet a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti jobb kölcsönös megértéshez, mindenekelőtt leszerelési kérdésekben. A szovjet— amerikai viszony javulása kedvező hatást gyakorolna a nemzetközi helyzet egészé­re, egyebek között a világ- szervezet munkájára. A Koppenhágában tartóz­kodó Georgij Arbatov, az SZKP Központi Bizottságá­nak tagja, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia Amerika és Kanada Kutató Intézeté­nek nemzetközi hírű igazga­tója óvott a konkrét ered­ményekkel kapcsolatos túl­zott várakozásoktól, mivél a reykjaivíiki találkozó sokkal inkább egy „érett csúcsta­lálkozót” hivatott előkészíte­ni. Ugyanakkor Gorbacsov és Reagan öktóberi megbeszélé­se „jóval több, mint pusztán a nyilvánosságnak szánt lé­pés”. A megelégedés és remény hangoztatása mellett Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök azt hangsú­lyozta, hogy az izlandi talál­kozóval ismét konstruktív párbeszéd kezdődik Moszk­va és Washington között, ami elengedhetetlen a bi­zalom légkörének kialakítá­sához a kelet—nyugati kap­csolatokban. Ez utóbbinak meghatározó jelentősége van a biztonság és az emberiség jövője szempontjából — mondotta. A spanyol külügyminiszté­rium szóvivője közölte, hogy az ország vezetése remény­nyel tekint a reykjaviki ta­lálkozóra. Az ilyen találko­zók mindig is pozitív hatás­sal voltak és hozzájárultak a kölcsönös megértéshez, a nemzetközi kapcsolatok lég­körének enyhítéséhez — mondta a szóvivő. Washingtoniban időközben a külügyminisztérium beje­lentette, hogy az izlandi ta­lálkozó miatt elhalasztják George Shultz külügyminisz­ter afrikai útját. Shultz ere­detileg a jövő héten kezd­te volna meg kilenc afrikai országot érintő körútját. Ezt azonban későbbi időre ha­lasztották, mivel a külügy­miniszter elkíséri Reykjavi'k- ba Reagan elnököt. „Ugrás a csúcs felé” — ilyen című vezércikkben méltatja Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan izlandi találkozójának bejelentését szerdai számában a The New York Times. Hasonló­képpen vezető helyen foglal­kozik a két vezető megálla­podásával, a szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó útjában állt akadályok elhárításával minden jelentős amerikai napilap, az ezzel kapcsolatos jelen tések tették! ki kedden a televíziós hálózatok esti hír­adójának túlnyomó részét. „Hogy a két szuperhata­lom meg tudta oldani ezt a csomót, annak bizonyítéka, hogy mindkettő komoly hasznot remél a tárgyalá­soktól. egyre inkább bízik abban, hogy a másik fél is osztja ezeket a reményeket” — állapítja meg a The New York Times vezércikke. Az elmúlt napok tanulsá­Budapestre érkezett a svéd iparügyi miniszter iKapolyi László ipari mi­niszter meghívására szerdán hazánkba érkezett Thage Pe­terson svéd iparügyi minisz­ter, aki tárgyalásokat foly­tat vendéglátójával a két or­szág ipari együttműködésé­ről, ellátogat több magyar iparvállalathoz és megtekinti a bábolnai napok rendez­vénysorozatát. Összecsapás a A felszámolásra ítélt fran­cia hajóépítő tröszt, a Nor- med La Ciotat-i gyárában kedden délután az elkesere­dett munkások összecsaptak az ellenük kivezényelt ro­hamrendőrökkel. Az első Nyeremény­betétkönyv­sorsolás Az Országos Takarékpénztár szerdán Budapesten rendezte meg a nyereménybetétkönyvek sorsolását. Mindazok az 1986. szeptember 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó há­rom számjegye (számvégződése) megegyezik a felsorolt szá­mokkal, az 1986. III. negyedévi átlagbetétjüknek a számok mel­lett feltüntetett százalékát nyer­ték. Számvégződés Nyeremény­százalék 103 50 137 100 141 25 150 50 162 25 180 25 242 250 247 25 250 25 286 50 287 25 359 100 434 25 435 50 494 25 522 25 639 25 853 25 967 50 997 25 A nyereményösszeget a betét­könyvet kiállító takarékpénztári fiók, takarékszövetkezet vagy postahivatal október 17-től fi­zeti ki. rendőrökkel összetűzések délután kezdőd­tek, majd egyre jobban elfa­julva a késő éjszakai órákig tartottak és csatatérré vál­toztatták a Marseille és Tou­lon között, a Földközi-tenger partján fekvő kisvárost. A munkások tüntető me­netben a városházára akar­tak menni, de a nagy erők­kel fellépő rohamrendőrök elzárták útjukat. A dolgozók erre hegesztőszerszámokkal összecsaptak a rendőrökkel. A diplomáciai kapcsolatok 1933-tban történt felvétele után a második Világháború után az antifasiszta koalíció — a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Anglia — konmá-nyfölnék értekezletein találkozott először a két nagy­hatalom vezetője: Sztálin és Roosevelt Teheránban (1943. november 28—december 1.), majd Jaltában (1945. február 4—11.), ahol összehangolták a német fasizmus teljes szét­zúzására vonatkozó katonai terveket, kidolgozták a ka­pituláció feltételeit. Po,ts- darnban (1945. július 17— augusztus 2.) már Truman képviselte az Egyesült Ál­lamokat. 1955. július 18—23. Genf — a második világháborút kö­vető „hidegháborús” szünet után ekkor ültek össze elő­ször a négy nagyhatalom ál­lam- és kormányfői. 1959. szeptember 15—27. A Reagan—Gorbacsov találkozó színhelye az izlandi fővá­rosban a Saga Hotel lesz. (A képen a magas épület) (Telefoto — AP—MTI—KS) gait elemezve a vezércikk leszögezi: különösen a fegy­verzetkorlátozás, a leszerelés területén „csak olyan meg­állapodás lehet tartós, amely mindkét felet kielégíti, s egyiknek sem teszi lehetővé, hogy győztesnek kiáltsa ki magát”. Az amerikai közvélemény nagy megelégedéssel fogadta az izlandi munkatalálkozóról született megállapodást. A különböiző rádió- és televí­ziós műsorokban megszólal­tatott politikusok, közéleti személyiségek túlnyomó többsége úgy vélekedett, a feszültséget keltő problé­mákban hasznos megoldás Az Egyesült Államokban kedden újabb kísérletet haj­tották végre az ASAT mű- hclldelihárító rendszerrel. Mint a washingtoni had- ügyminisztériumibajn közöl­ték, a műholdvadász, más néven műholdromboló raké­tát egy F—15-ös vadászgép Üjaibb föld alatti nukleáris robbantást hajtottak végre tegnap a nevadai aitamikísér- leti telepen. A robbantás erőssége 20—150 kilotonna volt, és a föld alatt 700 mé­teres mélységben került rá sor. A TASZSZ szerint ez vólt a 21. amerikai kísérle­ti robbantás azóta, hogy a Szovjetunió 1985 augusztusá­ban egyoldalúan felfüggesz­tett mindennemű kísérleti atomrobbantást. született, s a legfőbb ered­mény az, hogy a párbeszéd most a legmagasabb szinten folytatódik. Az izlandi munkatalálkozó napirendjéről egyelőre nin­csenek hivatalos közlések, bár Shultz külügyminiszter sajtókonferenciáján megem­lítette: azon a tárgyaláséin négy fő területről kívánnak szót ejteni, mindenekelőtt a leszerelési témakörről, de emellett a kétoldalú kap­csolatokról, a regionális problémakörről, de emellett a kétoldalú kapcsolatokról, a regionális problémakörről és az emberi jogok érvéry-esíté- sének kérdéséről is. fedélzetéről indították. A gép a kaliforniai Vamden- berg légitámaszpontról szállt fel. A Pentagon téhán nem vatta meg a kérdés megol­dásának kimenetelét, s foly­tatja az elhárító rakétarend­szer kidolgozását. Az idén ez a 10. bejelen­tett amerikai nukleáris kí­sérlet. A szovjet moratórium óta pedig 17 próbát jelzett előre az amerikai energia­ügyi minisztérium. A leg- ■0többi nukleáris kísérlietet Nevadában szeptember 11-én hajtották végre. Az újabb amerikai kísérleti nukleáris robbantás a reykjaviki csú cs találkozó bej el entés év el szinte egyidőben volt. Munkatalálkozó lesz tehát pár nap múlva Reykjavik- ban — s ez azt jelenti, hogy az elmúlt napok sokszor bi­zonytalan, sokszor viharos időjárása után a nemzetközi kapcsolatok égboltja ismét derültebbé vált. Az akadá­lyok — vagy a szovjet szó­vivő által a csúcstalálkozó útjáá emelkedő „bukkanók- nak” nevezett problémák — elhárultak, Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan két napon át ismét találkozik egymás­sal, Mi történt végül is az el­múlt napokban? Miért lát­szott hirtelen nagyonis bo­nyolultnak a szovjet—ameri­kai viszony? A válasz vi­szonylag könnyen megfogal­mazható: kísérlet történt ar­ra, hogy az ígéretes előké­szítő munkát egyetlen gesz­tussal semmivé tegyék — de a Szovjetunió önmérsékleté­vel, kompromisszumos meg­oldást kereső magatartásával sikerült visszaverni ezt a kí­sérletet. Az események ezt bizonyítják. Az FBI — akikor, amikor már bizonyos volt, hogy egy újabb szovjet—amerikai csú esteiéi kozó előkészítése ígéretesen halad — váratla­nul letartóztatott egy szov-jet ENSZ-alkalimazottat. Genna- gyij Zaharov a fejlődő or- szágók technikai megsegíté­sével foglalkozott, munkájá­hoz tartozott olyan technikai megoldások, rendszerek ösz- szegyűjtése, amelyek alkal­masak lehetnek erre a célra, s az is, hogy ehhez külső munkatársakat foglalkoztas­son. Egy ilyen „munkatársa” valójában az FBI ügynöke volt — aki azonban sohasem adott semmiféle „katonai ti­toknak” minősülő anyagot, kivéve akkor, amikor Zaha- rovval megtartott találkozó­jukon már az FBI is ott volt. Hasonló ügyek a múltban is előfordultak, s az, aki az ak­ció mögött állt, bizonyosra vehette, hogy lesz szovjet vá­laszlépés. i Ez vezetett Nicholas Dani- ioff, az U.S. News and World Report moszkvai tudósítójá­nak letartóztatásához. Danl- loffról a szovjet hatóságok elegendő adattal rendelkez­tek ahhoz, hogy bizonyítsák: nem csupán olyan tevékeny­séget folytatott, amely szo­rosan kapcsolódott tudósítói munkájához. Moszkvában azonban kezdettől fogva hangoztatták: Danii off ügyét nem tartják elsődleges fon­tosságúnak, úgy vélik, lehet erre is, a Zaihairov-ügyre is elfogadható megoldást találni Ekkor robbant a második amerikai „bomba”: a kül­ügyminiszterek tervezett ta­lálkozója előtt közvetlenül bejelentették az amerikai fő­városban, hogy nem kívána­tos személynek minősítik a Szovjetunió ENSZ-küldött- ségének 25 munkatársát, s azoknak október elsejéig el kell hagyniok az országot. Maga Eduard Sevardnadze nevezte ezt olyan próbálko­zásnak, amelynek célja nem „kémtevékenység” megaka­dályozása, hanem a Szovjet­Műholdelhárító rendszer Névadai nukleáris kísérlet SZOVJET-AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓK Washington —z-Nyikita Hrus­csov személyében, aki a szovjet kormányfőd tisztséget is betöltötte, először látoga­tott legfelsőbb szintű szovjet vezető az Egyesült Államok­ba. Hruscsov szeptember 25—27-én Camp David-ban találkozott Eisenhower ame­rikai elnökkel. Megbeszélé­seiken egyetértettek abban, hogy a legfontosabb nemzet­közi kérdéseket tárgyalások útján, békés eszközökkel kell rendezni. Az 1960-ban tervezett újabb nagyhatalmi konfe­rencia elmaradt, az ameri­kai U—2-es kémrepülőgép provokációja miatt. 1961. június 3—4. Bécs — Hruscsov és John Kennedy amerikai elnök az államközi kapcsolatokról, a német és berlini kérdésről, a leszere­lésről, a nukleáris kísérletek megszüntetéséről folytatott megbeszélést. 1967. június 23. és 25. Glassboro — Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterel­nök, aki részt vett az ENSZ- közgyűlés Közel-Kelettel foglalkozó rendkívüli ülés­szakán, két ízben találkozott Lyndon Johnson amerikai elnökkel. A közel-keleti hely­zetről, a vietnami háborúról és a nukleáris fegyverek el­terjesztésének megakadá­lyozásáról készülő egyez­ményről tárgyaltak. Haladást csak az utóbbi témában ér­tek el, ennek tanújele a kö­vetkező évben megkötött atomsorompó szerződés volt. 1972. május 22—30. Moszk­va — Richard Nixon az amerikai elnökök közül el­sőként látogatott el a Szov­jetunióba. Brezsnyev és Nixon aláírta a rakétaelhá- rító-rakétarendszerek korlá­tozásáról kötött egyezményt, a hadászati támadórakéta­fegyverek korlátozásáról szó­ló ideiglenes megállapodást (a SALT—I. megállapodáso­kat). 1973. június 18—25. — Washington — Leonyid Brezsnyev viszontlátogatá- sán az SZKP KB főtitkára és Nixon elnök három nagy horderejű megállapodást írt alá: a nukleáris háború el­hárításáról, a hadászati tá­madófegyverek korlátozásá­ról szóló SALT—II. egyez­mény előkészítésének meg­gyorsításáról és az atom­energia békés felhasználásá­ról. 1974. június 27—július 3. Moszkva — Brezsnyev és Nixon harmadik csúcstalál­kozóján megállapodtak a ra- kétaelhárító-rendszerek lé­nyeges korlátozásában, a ha­dászati támadófegyverek korlátozását célzó új egyez­mény megkötésében, a föld alatti nukleáris fegyverkí­sérletek korlátozásában. 1974. november 23—24. Vlagyivosztok — Leonyid unió felbőszítése volt; az akció tervezői nyilván arra számítottak, hogy ennek nyo­mán a szovjet fél lemondja a külügyminiszteri találko­zót, s ezzel feladja a csúcs előkészítését is. Hogy nem így történt, és hogy a Washingtonban meg­tartott négy megbeszélés sokkalta inkább lehetősége­ket tárt föl, mint akadályo­kat, az a szovjet fél önmér­sékletének tudható be. A Daniloff-ügy ellenére a hangvétel normálisnak bi­zonyult, és a tárgyalásokon bebizonyosodott: a nyáron végzett előkészítő munka né­hány konkrét megállapodás lehetőségét is feltárta. Fon­tos volt tehát, hogy eltávo­lítsák a „bukkanókat”, ahe­lyett, hogy újakat emeljenek. Hogy pontosan mi történt a két külügyminiszter New Yorkban megtartott további négy tárgyalásán, az a dip­lomácia titka. A megállapo­dás azonban már közkincs — s azt bizonyítja, hogy ko­moly szándék esetén nincse­nek „lehetetlen” problémák. A megállapodás értelmé­ben a szovjet fél beszüntet­te az eljárást Nicholas Da- niloff ellen és engedélyezte elutazását az országból. Az amerikai fél ugyan „bírósá­gi eljárást” rögtönzött Gen- nagyij Zaharov ellen, de — nyilván a vádak tarthatat­lansága miatt — megelége­dett egy formális „ítélettel', s lehetővé tette Zaharov ha­ladéktalan elutazását New Yorkból. A szovjet ENSZ- misszió alkalmazottai ügyé­ben Washington a nyilvá­nosság előtt ugyan továbbra is morc képet mutatott, gya­korlatban azonban módosí­totta döntését és a végleges rendezést újabb tárgyalások­tól, mindenekelőtt Reagan és Gorbacsov munkatalálkozó­jától tette függővé. Így a bukkanok eltűntek — a Szovjetunió figyelembe vet­te az amerikai álláspontot, s még arra is hajlandó volt, hogy figyelembe vegye az amerikai kormány belső problémáit. A lényeg: a megállapodás a munkatalálkozóról. A cél az, hogy szűk kör­ben, a nyilvánosságtól ke­vésbé zavartatva két nap alatt átvizsgálják az eddigi előkészítő munka eredmé­nyeit és problémáit, kijelöl­jék a néhány leginkább ígé­retes területet, kiadják a még meglévő nézeteltérések áthidalására vonatkozó uta­sításaikat, hogy azután — esetleg még az idén — Gor­bacsov amerikai látogatását már valóban eredményes csúcstalálkozóvá tehessék. Sevardnadze kedden New Yorkban kijelentette: az alapvető kérdésekben, pél­dául az űrfegyverkezés és a hadászati támadó fegyverzet csökkentése kérdésében vál­tozatlanul nagyok a nézetel­térések — de vannak ígére­tes mozzanatok is a beter­jesztett javaslatokban. Gor- bacsovnak és Reagarmek ezeket kell majd kiválaszta­nia Izlandon. Kiss Csaba Brezsnyev és Gerald Ford el­nök munkatalálkozója. 1975. július 30—augusztus 2. Helsinki — Brezsnyev és Ford az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia záródokumentumának aláírása alkalmából nem hi­vatalos eszmecserét folyta­tott a kétoldalú kapcsolatok­ról és a nukleáris fegyver­kezés korlátozásáról. 1979. június 15—18. Bécs — Leonyid Brezsnyey, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő és Jimmy Carter amerikai elnök majdnem hétévi tárgyalás után aláír­ta a hadászati támadófegy­verrendszerek korlátozásáról szóló szerződést, a SALT—II. megállapodást. 1985. november 19—21. Genf — A két nagyhatalom vezetőinek újabb csúcstalál­kozójára hatévi szünet után nyílt lehetőség. Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára és Ronald Reagan ame­rikai elnök a kétoldalú kap­csolatokról és a nemzetközi helyzetről tárgyalt.

Next

/
Thumbnails
Contents