Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
1986. október 2., csütörtök Somogyi Néplap 3 Több mint 4700 hektár szőlőültetvényről szüretelik — vagy inkább szüretelték, hiszen a munka dandárján már túljutottak - a termést az idén Somogybán. Régen volt rá példa, hogy ilyen korán darálóba kerültek a fürtök, ugyanis szeptember végére a szőlő 75-80 százalékát leszedték a kistermelők és a nagyüzemek. A termés minősége általában jó, ami pedig a mennyiséget illeti, a két egymást követő tél fagykárai, a virágzáskori kedvezőtlen időjárás miatt nem tápláltak vérmes reményeket a szőlészek. Ezúttal fokozott figyelmet érdemel a must- és borkezelés, mert igaz ugyan, hogy ízletesek, édesek a bogyók, ám a savtartalom helyenként kifogásolható. A szőlészek minden bizonynyal fölkészültek erre is. Munkatársaink szüreti tapasztalatokról számolnak be írásaikban. Keresztárról utazik a zalagyöngye A buzsáki „hegyek” közül a Kálvária-hegyre „kapaszkodtunk” fel. A telkek tele vannak szőlővel: ki „tü- kést”, ki meg lugast nevelt. Az út mellé épültek a borházak, amelyek belülről valamelyest eltérnek a hagyományostól: a pince a föld színe alatt van, oda a borházból lehet lemenni egy alacsony ajtón. Bizony vigyáznia kell annak, aki néhány pohár bor után gyorsan akar leszaladni a hordókhoz. A tűző napsütésben a nád- fedeles házak szikrázó fehéren virítottak. Hétközben lévén, nemigen hittük, hogy valakit is kint találunk. A legtöbben a munkahelyükön vannak, csak szombat—vasárnap érnek rá a szőlőjükkel törődni. Az egyik borház előtt egy több száz literes kádat tisztogat egy idősebb ember. Kukoricahánccsal a kezében fogadta köszönésünket. A háncsot a kád dugójára tekerte, hogy jobban tömítsen. — Szombaton kezdjük a szüretet, akkor érnek rá a gyerekeim, ök kértek meg, hogy várjunk addig. — Kis szünet után hozzáteszi: — Jó szüret lesz az idén! Kétszer annyira számítok, mint amennyi tavaly volt. Megterem nekem itt tíz hektó is! — mutat végig a kerten Du- mity Márton, és már tessékel le a pincéjébe. A csemegeszőlőből erjedt idei bora jórészt letisztult, abból szívott egy lopóval. A szőlősorokban nem találtunk senki, de egy másik borháznál is hatalmas kádat mostak. — Csak két órával jöttek volna korábban, épp most fejeztük be a préselést — lépett ki az ajtón Nagy Béla. A prés alkatrészei a döngölt padlón hevertek, mosásra vártak az edények. — Nem a mienk ez a ház, egy barátom engedte meg, hogy nála tartsam a termést. Az én szőlőm Balaton- keresztúron van. Egy hét szabadságot vettünk ki a feleségemmel a szüretre. Az első nap mindenki segített szedni,, utána meg idehoztuk a szőlőt kipréselni. Fonyódon lakunk, ezt az utat körbejárni nyolcvan kilométer, de ettől sem riadunk vissza. Zalagyöngyét és rizlingszilvánit daráltak. Nem választotta szét a gazda szőlőfajtánként a termést: „fehér ez is, meg az is”. 150—200 literes hordókba került a tízhektónyi must. A tölgyfa dongák ezután hetekig érlelik a szőlő nedvét, hogy nemes bor váljék belőle. TELIK A KÁD, A HORDÓ Diákok a tőkék között A reggeli hideg melegítőbe, pulóverbe bújtatta a fo- nyódi diákokat. Többen fázósan nyúltak a fürtök után. de a végeláthatatlan sorokból mégis nevetgélés, jókedvű beszélgetés hallatszott. A Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát berencsei telepén csaknem 300 hektáron telepítettek szőlőt. Főleg leányka és rizlingszilváni tőkéket ültettek. — Szedtünk már édesebb szőlőt is, le azért jólesik ebből is néhány szem. Hétfőn minden fürtöt megkóstoltunk még, de hamar elteltünk vele — fordul felém ládacipe- lés közben Kiss Tünde. _ N égy éve koptatja a fo- nyódi gimnázium padjait, eddig minden iskolakezdés után kimentek Berencsére. — Gyorsan elmegy az idő itt kinn: háromnegyed nyolckor indulunk és délután fél kettőkor már vár bennünket a busz, amelyik hazavisz. Legtöbbünknek nem volt új a szüret, mert otthon is csináljuk. A jövő héten én a nagymamámnál szedem a szőlőt. A tízórai mindenkit kiesalt a sorok közül. A gazdaság szendvicset készíttetett a diákoknak és hozzá szőlőlé üdítőt adtak. A falatozás után hamar benépesülitek a sorok. Nem kellett biztatni a lányokat és a fiúkat. Ambrus Andrea postaforgalmi szakközépiskolába jár. Fonyódon kollégista. — Érdemes jól dolgoznunk, mert az itteni eredménytől is függ, mennyi lesz a szabadidőnk. A múlt hét végén ugyanitt szedtük a szőlőt, igaz, akkor csak a kollégisták jöttek ki. A pénzből, amelyet kapunk, kirándulni szeretnénk. Tizenhárom láda a napi norma, azt mindig túlteljesítettük. Tavaly csak a ládamennyiség számított, most a leszedett szőlő súlyát nézik inkább, ezért nekünk is érdekünk, hogy jól megtömjük a ládákat. — Sokat segít a diákok munkája? — kérdeztem a telepvezetőtől. — Az iskoláktól függ. Van, amelyiknek a tanulói szorgalmasan szednek és az átlagon felül teljesítenek, másokat. hiába biztatunk, akkor sem igyekeznek. Mi a folyamatos munkát biztosítjuk. Traktorokkal vontatott lemezeken visszük mindenhová a rekeszeket, és az osztályokból verbuvált két-három erős fiú osztja szét. Ök ügyelnek arra, hogy mindenkinek legyen elegendő ládája. A szüret végére a diákok a berencsei terület alig egy- hatodát szedik le. A bogiári gazdaság arra- törekszik, hogy minél inkább önállósítsa magát. Nem mintha a tanulók -nem dolgoznának megfelelően, de nekik évről évre biztos szüretelő kezek kellenek. A szőlőterületből 100 hektárt illetményföldként a vállalat akalmazottai kaptak. Ezen a részen minden kézi munkát -n-ekifc kell végezniük. A szőlőtőkék között jól megférnek egymással a gazdaság dolgozói és a diákok. DOMBÓVÁRI VÁLLALKOZÓK ötven hektáron terem a szőlő — jobbára cardinál, királyleányka, fűszeres tramini, muscait ottonel, zöld- veltelini és olaszrizling — a nagyberki Kaposvölgye Termelőszövetkezetben, ám hamarosan termőre fordul a zöldveltelini további húsz, a királyleányka harmincnégy és a chard on uay tizenhat hektáron. A szüretet az idén a car-dinállal kezdték, majd az ottonellel folytatták. A korai fajta héttonniás átlagot adott a tervezett tizenegy tonnával szemben. Ott- jántunkkOT a traminit szedték. — Meglátszik a hozamokon a tavalyi és az idei fagy, és az is, hogy kötéskor nem kedvezett az időjárás. Az idén például mínusz 29 fokra hűlt le a levegő, amikor megindult a nedvkeringés az ültetvényekben. A fagykárok nyoma még két- három évig megmarad a szőlőn, s ezek a telepítések már sohasem lesznek olyanok, amilyenek korábban voltak — mondják a szövetkezet szakemberei. Járjuk a hegyet. A muscat addát mintha nem viselték volna meg a fagyok — fürtökkel roskadásig teli tőkék nyújtóznak a kordonra. A meleg, napsütéses időben íz- és zamatanyagok fejlődnek ki a finom szőlőben — n-egyvehirekesznyit éppen reggel rendelt belőle a dombóvári Napsugár Áruház —, ám jó, ha minden hat-nyolc évben ilyen szép fűszeres-illatos, ugyanis rossz időben elrothadnalk a szemek. Sok csemegeszőlőt szállítanak Dombóvárra a nagyberkiek, ám a szőlőművelésben és a szüretben is számíthatnak a közeli város és a környék lakóira: a termő ültetvény egy részét ugyanis rájuk bízta a gazdaság. — Több jelentkező keresett föl bennünket, mint amennyire számítottunk. Helybeliék, azután kaposváriak,. dombóváriak és más tolnai településék vállalkozói jöttek, amikor közhírré tettük, hogy módot adunk erre a művelési formára. A metszést a téesz végezte el, a többi munkát a részesművelők. Ápolási díjat fizetünk részükre, ezenfelül az övék lett volna a többlettermés fele, az idén azonban erre a juttatásra nincs lehetőségünk, mert gyengén fizet a szőlő. A kiesés nem a vállalkozók mulasztásának róható fel, éppen ezért ötszáz kiló szőlőt adunk kedvezményes feltételekkel, amivel szabadon rendelkezhetnek. így aztán szorgos, megbízható partnereink maradnak, a következő években is számíthatunk rájuk — mondja Pónusz Lajos főkertész. Három dombóvári család jókora területen — 2,4 hektáron — szedi a traminit. Sokan vannak, gyorsan telik a szövetkezet járműve, mellyel a zamatos szőlőt a nagyberki feldolgozóba szállítják. Néhány nap, s végeznek a szürettel. 16-18 fokos a must A terebélyes tartályok tövében néhány tölgyfa hordót vettem észre. A néhány hek- tós bortárolók eltörpülnek az óriási épületek mellett. A Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát szőlőfeldolgozójában az erjedt must szaga terjengett. Alig látni szőlőszállító traktorokat, nem kell egymásra várniuk a garatnál. — A több éves átlaghoz képest 50—60 százalékot dolgozunk fel. A must minősége viszont jobb, mint tavaly volt. Zamatos és édes a szőlőlé — mondta Vincze Miklós borászati igazgatóhelyettes. Minden beérkező fajtát megfokolnak, az idegen termelőtől érkezőt kocsinként vizsgálják. A leggyengébu must 16 fokos volt, de a tramininál 18,5 fokig emelkedett ki a műszer. A lassan forgó, méteres átmérőjű csiga az utolsó cseppig kifacsarja a szőlőlevet, amelyet már ilyenkor osztályoznak bor, szőlőlé és martini alapanyag szerint. — A fagyzugos helyen megtizedelte a termést a hideg. Az idei tervünk 140 tonna szőlő feldolgozása volt. Eddig ennek háromnegyedét hozták be a feldolgozóba, de várhatóan a többit is megkapjuk. — Csak ezekben az óriási, szivar alakú edényekben érlelik a mustot? — Az igazán kiváló minő- hogy a nagy tömegben er- ségű bor fahordókban forr- jesztett bor sokkal rosszabb hat, de ez nem jelenti azt. lenne. A vállalkozó három fiatalasszony: Szabó Istvánná, Molnár Lászlóné és Németh Károlyné — ők is, a férjek és a szülők is szabadságot vettek ki, így aztán naponta tíz-tizenöt szüretelő rándult át Dombóvárról a Kaposvölgye Tsz szőlejébe. — A munkahelyen láttuk először a szórólapot, amelyiken a téesz fölkínálta ezt a lehetőséget — mondja Sza- bóné. — Megbeszéltük egymás között és otthon, a családdal a dolgot, s úgy döntöttünk, hogy vállalkozunk a munkára. A szőlőművelés nem ismeretlen előttünk, s most már úgy Látszik, nem választottunk rosszul... A szövetkezeti szakemberek is ezen a véleményen vannak: a gazdaság sem fogott mellé, amikor a módszer bevezetéséről határozott.
