Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 11., szombat Reykjavik™ figyel a világ A HÉT SOK KÉRDÉSE Ronald Reagan már csütörtökön megérkezett Reykjavíkba. A képen: Vigdis Finnbogadottir izlandi elnöknővel (Folytatás az 1. oldalról.) Steingrimur Hermannsson izlandi kormányfő és Matt­hias A. Maithiesen izlandi külügyminiszter. Izland, amely még soha nem volt ilyen nagyságren­dű nemzetközi esemény szín­helye, mindent megtett a munkatalálkozóhoz szüksé­ges feltételek megteremtésé­ért. Több száz tagú szakér­tői gárda áll a két vezető rendelkezésére. A világsajtó mintegy 3000 újságíróval, té­vés és fotóriporterrel képvi­selteti magát. A világközvé­lemény érdeklődése nem ma­rad el az 1985-ös genfi csúcstalálkozó iránt tanúsí­tott, rekordszintű érdeklődés mögött. Steingrimur Her­mannsson izlandi miniszter- elnök péntek délelőtt felke­reste a találkozó nemzetközi sajtóközpontját, ahol elbe­szélgetett a világ minden ré­széből összesereglett újság­írókkal, egyebek között a magyar tudósítókkal. Reykjavik kemény, nehéz tárgyalások elé tekint ame­lyek egy washingtoni érde­mi csúcstalálkozó eredmé­nyességének feltételeit hiva­tottak megteremteni. A szov­jet—amerikai viszony az utóbbi időben aggasztó és biztató elemeket egyaránt tartalmazott, az utóbbiak alapvetően a szovjet fél ru­galmasságára, kompromisz- szumos készségére voltak visszavezethetők. Az ameri­kai elnök saját kormányza­tán és a NATO-n belüli el­lentétek tehertételével, az amerikai katonai-■ipari komplexum fegyverkezés- politikai és ideológiai prog- i amjai által kikényszenített kötöttségekéi érkezett Reyk­javíkba. A találkozóra amerikai részről a fegyverzetellenőr­zés, a kétoldalú kapcsolatok, a regionális problémák és az emberi jogok napirendre tű­zését indítványozták. Szov­jet részről az atomfegyver- kezési hajsza megszüntetésé­nek, az atoimkísér letek álta­lános és teljes betiltásának tulajdonítanak abszolút el­sőbbséget, de semmilyen kér­dés megvitatása elől nem térnek ki, ha az a nemzet­közi feszültség csökkentését, a két nagyhatalom közötti jobb megértést, adott eset­ben az együttműködést, a két- és többoldalú fegyver­zetkorlátozási tárgyaló fóru­mokon a mielőbbi megegye­zést szolgálja. A Szovjetunió az atom­fegyverek világméretű ki­iktatása felé vezető első lé­pésként kész elfogadni az egymás területének elérésé­re képes nukleáris fegyver­zet 50 százalékos csökkenté­sét, ha biztosítható az űr­fegyverkezés összes csator­náinak lezárása. Az Egyesült Államok csak addig hajlan­dó ragaszkodni a rakétaelhá­rító rendszerek korlátozásá­ról 1972-ban kötött szovjet— amerikai szerződés rendelke­zéseihez, amíg ez nem be­folyásolja a „hadászati vé­delmi kezdeményezés” tele- pítési-rendszerbeállításá fá­zisát. Szovjet részről olyan kötelezettségvállalást szor­galmaznak, hogy az egyéb­ként határidőhöz nem kötött szerződést 15 éven belül egyik fél sem mondja fel, vagyis teljesíti annak tiltó rendelkezéseit. Általános megítélés sze­rint Reykjavíkban leginkább a középhatótávolságú fegy­verek témakörében várható megegyezés, de a kompro­misszum még nem körvona­lazódott. Eldöntésre vár, mi­lyen megítélés alá kerülje­nek ebben a kategóriában a „gyors,, eszközök, így a Per­shing—2-es és a 22—20-as rakéták, valamint a „lassú­nak” minősített manőverező robotrep.ülőgépek. Tisztázan­dó, hogy a korlátozás csak az európai övezetre terjed­jen-e ki, tehát azokra a tér­ségekre, ahonnan a másik fél európai célpontjai közép­hatótávolságú eszlköziökkel elérhetők, vagy ázsiai és amerikai területekre is, ami számos problémát vet fel. Nem hagyható figyelmen kí­vül Franciaország, (Nagy-Bri- tannia és Kína rakétaállo­mányai, valamint az úgyne­vezett amerikai előretolt nukleáris rendszerek, ame­lyek a Szovjetunióra nézve hadászati fenyegetést testesí­tenek meg. Óvatosságra int az az amerikái magatartás, amely­ben a teljes atomcsend lebe­csülése jelentkezik, az atom­leszerelés vonalán pedig Washingtont egyoldalú kato­nai előnyszerzési törékvések vezérlik. A szovjet átomkí- sérleti moratórium sorozatos meghosszabbítása nyomán olyan világméretű nyomás nehezedett az amerikai veze­tésre, hogy az — igaz, csak szavakban — az „előre me­nekülést” válásztotte. A két vezetőnek nyilván nem lesz elég ideje az ösz- szes helyi konfliktus átte­kintésére, de irányélveket jelölhetnek meg azoknak a regionális feszültségéknek a mérséklésére, amelyek hátrá­nyosan befolyásolják a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyát. Ami az emberi jogok kér­dését illeti, szovjet részről — akárcsak legutóbbi Stock­holmban — nem idegenked­nek ezek megvitatásától. Jel­zik ugyanakkor, hogy több kilométer hosszú listát ál­líthatnának össze azokról, akik hajléktalanok és mun­kanélküliek az Egyesült Ál­lamokban. Ennék az ideoló­giai töltésű kérdésnek ame­rikai részről való felvetése megnehezítené az együttmű­ködést az egyetemes bizton­ság alapvető területein. Kádár-interjú a Novoje Vremjában A Novoje Vremja című szovjet hetilap legújabb számában közli azt az interjút, amelyet Kádár János, az MSZMP fő­titkára adott Budapesten Vitalij Ignatyenkónak, a lap fő­szerkesztőjének. A tekintélyes hetilap legfrissebb száma teg­nap 'került a moszkvai utcákra. Részleteket közölt az MSZMP főtitkárának interjújából a Pravda tegnapi száma is AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Megállapodás jött létre a novemberi „helsinki utó­konferenciát” előkészítő bécsi tanácskozáson. - Izraeli légitámadás Észak-Libanonban. - Az alsó-szászországi helyi választásokon visszaesett a CDU, javított helyze­tén az SPD. - Elsüllyedt a szerencsétlenül járt szovjet atommeghajtású tengeralattjáró. - Pekingben elkezdő­dött a kínai—szovjet külügyminiszter-helyettesi tárgyalás- sorozat újabb fordulója. KEDD: Washingtonban magyarázkodással próbálják enyhí­teni egy Nicaraguában lelőtt amerikai repülőgép miatt kirobbant vita hatását. - Kadhafi egy esetleges ameri­kai támadással szemben a védelmi erőfeszítések foko­zására szólította fel a líbiai népet, kilátásba helyezte a partok elaknásítását is. - Beatrix holland királynő Bu­dapestre érkezett, trónralépése óta először látogatott el szocialista országba. SZERDA: Moszkvában bejelentették, hogy október 15-től kezdve hat szovjet ezredet kivonnak Afganisztánból. - Mainzban véget ért a nyugatnémet kereszténydemokrata párt kongresszusa, amelyen hosszú távú programot hagy­tak jóvá, láthatóan már a januári parlamenti választá­sokra gondolva. - Shultz külügyminiszter enyhítette Rea­gan elnök előző napi kijelentését az emberi jogokkal kapcsolatos, a Szovjetunióval szembeni amerikai igé­nyekről. CSÜTÖRTÖK: Az amerikai elnök elindult Reykjavikba. -Nitze nagykövet, Reagan leszerelési tanácsadója Brüsszelben a NATO állandó tanácsát tájékoztatta az amerikai tár­gyalási pozíciókról. - Egy tévényilatkozatban Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök Pakisztánt szikh terroristák támogatásával vádolta. - Dzsemajel libanoni elnök sze­rint még mindig lenne lehetőség az ország ellentétes politikai erői között a párbeszédre, de nyilatkozatára az újabb harcok rácáfoltak. - Peresz izraeli kormányfőt Párizsban fogadta Mitterrand elnök. PÉNTEK: Mihail Gorbacsov is elindult az izlandi fővárosba, a csúcstalálkozó színhelyére. - Margaret Thatcher beszé­dével véget ért a brit konzervatívok konferenciája, amely kincstári optimizmust sugárzott a 3 és fél milliós mun­kanélküliség, a font értékcsökkenése, és a pártnak a közvéleménykutatási adatok szerinti visszaesése ellenére is. - Amerikai kirohanások Líbia ellen az ENSZ-ben. - Pérez de Cuellar ENSZ-fötitkári megbízatását meghosz- szabbította a világszervezet közgyűlése. Rendihagyó volt ez a hét aibból a szempontból, hogy megannyi kérdést vetett fél — ugyanabban a témában. Az első számú kérdés, amelyre a reykjavíki csúcs­találkozó előjeleit elemezni vállalkozó hírmagyarázók ke­resitek a választ, ez volt: mi­lyen eredményeket hozhat Gorbacsov és Reagan máso­dik tárgyalássorozata? Rea­gan elnök elutazása előtt azt mondta, hogy „nem tervezi jelentősebb megállapodások aláírását”. Ez természetesen nem zárja ki kisebb jelentő­ségű kérdések tisztázását. Mikor fogja megtudni a világ, mi történt Reykjavík­ban ? Meglehet, hogy azon nyomban nem. Hiszen szó van esetleges hírzárlatról is. Ezzel kapcsolatban megje­gyezhető, hogy a diplomá­ciád munkában a diszkréció­nak több az előnye, mint a hátránya. A tavaly őszi gen­fi csúcstalálkozó során a hír­zárlat megakadályozta, hogy a tárgyalások közben a tör­Nicaraguában lelőttek egy amerikai repülőgépet. Egy szandinista katona elvezeti a legénység életben maradt tagját CBiP A CDU konferenciáján Hel­mut Kohl beszámolóját tart­ja téntekről elsietett módon, vagy éppenséggel ilyen­olyan tendenciózus formában hozzanak nyilvánosságra bár­mit is. Reykjavíkról távozó­ban a két vezető minden bi­zonnyal azt azért közölni fogja, hogy mire jutottak Mihail Gorbacsov Egyesült Államokba tervezett útjával kapcsolatban. Ez a két nagy­hatalom közti párbeszéd foly­Lemondott Simon Peresz Beatrix holland királynő és Claus királyi herceg látoga­tást tett hazánkban tatása szempontjából fontos. Kérdéses, hogy — az „eurorafcéták” ügyén túlme­nően, ahol az álláspontok­ban észrevehető némi köze­ledés — az űrfegyverkezés és a nukleáris kísérleti rob­bantásók dolgában lesz-e még oly minimális enged­mény Reagan részéről. Mert az amerikai elnök eddig er­re nem volt hajlandó. Ta­lán csak ismert nézeteik — részletesebb és érvelőbb — ismertetésébe bocsátkozhat­nak a reykjavíki csúcsta­lálkozó résztvevői. Abban a reményben is, hogy egy kö­vetkező alkalommal csök­kenthetik a nézetkülönbsé­geket, s akár a megegyezésig is eljuthatnak. Nem szabad elfeledni, hogy Reykjavíkról ismételten és kölcsönösen úgy nyilatkoztak: az inkább a washingtoni, az igazi, hi­vatalos csúcstalálkozó előké­szítésére szolgál. Amerikai részről egyre azt hangoztatták, hogy a leszere­lés és a kétoldalú kapcsola­tok kérdésein túl az úgyne­vezett.-regionális problémá­kat és az emberi jogok ügyét is meg akarják vitat­ni. Mintegy ezzel a szándék­kal lehet összefüggésben, hogy ezekben a napokban Afganisztán és Nicaragua dolgai előtérbe kerültek, vagy ahogy Moszkvában sajtókon­ferencián mutattak be egy amerikai orvost, aki család­jával a Szovjetunióban kért menedékjogot az amerikai rendőri szervek zaklatása elől menekülve .. . Afganisz­tániban a jövő héten kezdő­dik meg hat szovjet ezred kivonása. Washingtonban vi­szont azt állították, hogy ezt megelőzően újabb csapaterő­sítések érkeztek az országba, amit Moszkvában hivatalo­san cáfoltaik. Nicaraguában egy amerikai repülőgép lelö- vésóvel világraszóló bizony­sága lett annak, hogy a CIA megbízásából amerikai ál­lampolgárok is fegyvereket szállítanak a „kontráknak”. Természetesen a reykjaví­ki találkozó lényege az, hogy a fegyverkezési hajsza alább- hagyására tegyenek kísérle­tet a nagyhatalmak. Vajmi keveset érhet a világbéke szempontjából a másodrangú kérdések előtérbe állítása, ha emiatt a leszerelés vagy legalább is a fegyverzetkor­látozás ügye halasztást szen­ved. Pálfy József Magyar—szovjet kormányközi bizottság elnökeinek találkozója Pénteken lemondott Simon Peresz izraeli miniszterel­nök. Lépése megfelelt az 1984 szeptemberében kidol­gozott paktumnak, amely szövetséget kovácsolt össze a Munkapárt, illetve a Jichak Samir vezette, jobboldali- konzervatív Likud-tömb kö­zött. Mind a kormányszövetség, mind pedig az, ami ezután következik, példátlan Izrael állam történetében. Peresz helyet cserél Samirral, vagy­is a továbbiakban külügymi­niszter lesz, a hetvenegy éves Samir pedig kormány­elnök. A kormány a jövőben is 25 főből áll, és nem vár­nak döntő fontosságú szemé­lyi változásokat, a kormány­főcserét kivéve. A koalíciós kabinet magva egy tíztagú bizottság. Ennek felét a Li­kud-, a másik felét pedig a Munkapárt adja. Mindkét pártnak vétójoga van. Ez a helyzet az 1984 júliusában rendezett általános választá­sokra vezethető vissza. A szavazás alig használható munkapárti fölénnyel, vég­eredményben döntetlenül végződött, bár most Peresz tömörülése népszerűbb. Az izraeli sajtó bizonyosra veszi, hogy a koalíciós kor­mány, amely fennállása alatt többször meg-megingott, vé­gül is széthull. Marjai József és Alekszej Antonov, a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Kormányközi Bizottság társ­elnökei a KGST Végrehajtó Bizottság ülésének időszaká­ban, október 8—9-én Moszk­vában tárgyalásokat folytat­tak a magyar—szovjet gaz­dasági kapcsolatok időszerű kérdéseiről. A tárgyalásokon — a két ország kormány- szervei képviselőinek, szak­értőinek a bevonásával — megvizsgálták többek között a közös vállalatok alapítá­sát, valamint a magyar és a szovjet üzemek, intézmények közötti közvetlen kapcsola­tok létesítését szabályozó do­kumentumok előkészítésé­nek helyzetét. Megvitatták a két ország közötti együttmű­ködésnek ez eddigi megálla­podásokon túlmenő bővítését és kiterjesztését elősegítő szakértői javaslatokat. A bi­zottság társelnökei áttekin­tették az ez évi áruforgalmi kötelezettségek kölcsönös megvalósításának alakulását. Megállapították, hogy a két ország közötti igen jelentős, az évi 10 milliárd rubelt megközelítő áruforgalom tel­jesítése összességében rend­ben folyik. A teljesítést egyes területeken nehezítő problémák megoldására in­tézkedéseket hoztak. Többek között soron kí­vüli megbízásokat adtak az illetékeseknek az almaszál­lítás gyorsítására, a villá­im osenergia-szállítások biz­tonságának és folyamatossá­gának erősítésére, egyes gép- és berendezésszállítá­soknál jelentkező késések pótlására. Véleménycserét folytattak a tengizi gáz- és olajlelőhely feltárásában va­ló magyar részvétel kereté­ben folyó munkák teljesíté­sének helyzetéről. Az év hát­ralévő részében mindkét fél kiemelt figyelmet fog fordí­tani az 1986. évi kölcsönös kötelezettségek teljesítésére, a jövő évi szállítások meg­alapozására. A bizottság el­nökeinek találkozója őszinte, elvtársi légköriben, a két or­szág népgazdasági terveinek megvalósítását szolgáló, az egyetértésben hozott gyakor­lati intézkedések jegyében folyt le. Marjai József miniszterel­nök-helyettes pénteken ha­zaérkezett Moszkvából.

Next

/
Thumbnails
Contents