Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám
1986. október 8., szerda Somogyi Néplap 3 Hibás mérce Híre van a trappistának Vég 'nélkül folynak a fölméréseik, hogy utolérjük a társadalmi mozgás által kiváltott új jelenségek természetét, eközben minltha ezek küzül egyre kevesebb kapna széleskörűen kielégítő magyarázatot. Nem ás beszélve a fejlődésünk szempontjából káros jelenségek határozott elméleti vagy gyakorlati helyesbítéséről. Az új jelenségek nagy része a gazdaság mechanizmusának változásaival, vagy a szorosan vett gazdasággal függ össze, éppen ezért erőteljes hatása van az emberi cselekvés szinte minden területére. Azért szólok ezekről, mert a napokban találkoztam egy gazdasági vezetővel, aki kiváló érdemeket szerzett a gondjaira ‘bízott vállalat gazdasági teljesítőképességén ek növelésével, ugyamákkor arra a meggyőződésre jutott — hitelt érdemlő állítása szerint az .illetékes minliszté- nium személyzeti ügyintézésének közvetlen hallására —, hogy „minden dolgozó any- nyit ér, amennyi nyereséget termel”. Ezt a saját belátása szerint sem éppen szocialista elvet meghirdette vezetőtársai körében, azok nem túl nagy meglepetésére. Miért „nem éppen szocialista" ez a mérce? Azért, mert anbiimarxista (szándékosan élve a manapság ritkán használt Kifejezéssel), hiszen igazságtalan . A versenyzéshez ugyanis nem biztosít valóságos esélyegyenlőséget, és alapvetően sérti az emberi 'méltóságot. (Pályatársaim közül talán még a .rendíthetetlen nyugal- múalk is megbocsátják, hogy nem foglalkozom az idézett kijelentés pontatlanságával, melynek révén az improduktív szférát teljes egészében kizárják az értékesek, a nyereségtermelők köréből. (Ebben legalább egy részigaz- ság rejlik!) Maradjunk hát a termelés terülétén, ott is a vállalati körben, miután az „új értékrend” követelménye ott jelent meg elsőként. Tekintsünk el egyelőre attól, hogy az ember többre hivatott, mint az anyagi javak előállítása és fogyasztása — többek között kultúra teremtésére való képessége révén is. Az a kérdés tehát, hogy megfelelhet-e ma, nálunk egy vállalati alkalmazott az „annyit érsz, amennyi nyereséget termelsz” követelménynek. Véleményem szerint nem, és őszintén hiszem, hogy soha többé nem is kényszerül erre. Tanulmányba li'llő bizonyítás heyett nagyon egyszerűen, anélkül, hogy valami újat kívánnék feltalálni, gondoljuk meg a következőket. A vállalati nyereség a vállalati összteljesítmény haszna. Ez a haszon azonban jelentősen függ a vállalaton kívüli, imég inkább az egy dolgozó teljesítményétől független tényezőktől. Közülük csak az állami elvonás mértékét, a piaci viszonyokat és a gazdasági egységenként számottevően eltérő technikái színvonalát említem. A külső körülmények, a változatlan közösségi és egyéni teljesítmények mellett önma- gulkibain is le- vagy fölértékelhetik a munka hasznát. Azt hiszem, kölcsönösen igaz ez egy olyan gazdaságban, mint a miénk, amelytik a gazdasági • karszákváítás és a reform idejét éli. Az ellenérvek közé tartozik az a közismert tény is, hogy a munkavállalók teljes jogi szabadságuk birtokában sem dönthetnek szabadon arról, hogy nyereség- terrpelő képességüket hol fejtik Ki. Ismert okokból nem választhatnak maguknak legjobb belátásuk szerint tömegesen olyan 'termelőegységet, ahol a termelés tárgyi és személyi feltételei, a társadalom által legelismertebben, tehát a legnagyobb vállalati nyereség mellett egyesülnek. Végüli, azt is tudomásul kell vennünk — bármennyire szélesedett is az üzemi demokrácia köre —, hogy a dolgozók ma még csák ali.g- al,ig tudnak beleszólni abba, ki legyen a vállalat vezetője, ki irányítsa a vállalati tevékenységet, hogy azután az a legnagyobb nyereséget hozza. Talán további ellenvetés nélkül sem nehéz belátni, hogy az idézett gazdasági vezető mércéje hibás, követelménye igazságtalan. Mert praktikusan nézve a dolgot: ahhoz, hogy a nyereségtermelés a dolgozó tevékenységének nem is kizárólagos, csak meghatározó tényezője legyen, előbb olyan vállalati szabályozást kellene kialakítani, amely mellett az egyén nyereségtermelése alapvetően az egyéni teljesítménytől függ: Ám ennél az okfejtésnél — minden „vonalas” politikai beidegzetitséget mellőzve — tovább kell menni. Főként azért, .mert a mai magyar ember érzékeny tulajdonosi voltára, még akkor is, ha a vele kapcsolatos kötelezettségeknek egyelőre nem felel meg eléggé. Emiatt pontosan tudja, hogy senki sem bánhat vele csak munkavállalóként. Okfejtésünket egyébként megerősíti az 1977. évi vállalati törvény is, amely kimondja: „A vállalat fel- adata az is, hogy előmozdítsa a dolgozók tulajdonosi tudatának, szocialista életmódjának, gondolkodásmódjának és általános műveltségének fejlesztését, szakmai-politikai ismereteinek gyarapítását, jóléti, szociális és kulturális igényeik kielégítését." A szocialista vállalat .tehát nem pusztán gazdasági szerv, hanem társadalmi-politikai intézmény is. Intézménye a társadalmi igazságossághoz és az .emberi méltósághoz megszerzett jogunknak, amelyről tudjuk, hogy: „Ember voltunknak és értékünknek fölemelő tudata.” Elfogadhatatlannak tartunk ezért minden olyan vállalati vagy vezetői követelményt, amely a társadalmi haladás célját, az embert eszközzé, annak eszközeit pedig céllá kívánja változtatni. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az „annyit érsz, amennyi nyereséget termelsz” — elvet mindössze egy lépés választja el mondjuk attól, hogy akkora az értéked, amennyi különleges árut (pénzt) érted a piacon (munkaerő-áru piacon) kapni lehet. Akkor pedig jogos a kérdés: miért csináltuk végig az elmúlt negyven évet? Szabó István Ebben az ötéves tervben a jelenleginél kiegyensúlyozottabb, arányosabb településhálózat kialakítására törekszenek Kaposvár környékén. Ez megkívánja a székhely- és társközségek közötti különbségek mérséklését, a népességmegtartó képesség növelését. Az utóbbi csak úgy lehetséges, ha az életkörülmények állandóan javulnak, akkor mérséklődik a városba áramlás is. A Kaposvári Városi Párt- bizottság ezért is vizsgálta a Kaposvár környéki települések helyzetét, a lakosság életkörülményeit; mi az, ami befolyásolja a lakosságmegtartó képességet. Az elfogadott ajánlások alapot teremtenek arra, hogy elinduljon az erőteljesebb változás folyamata, összhangban az országos és a megyei törekvésekkel. Csökkenő népesség A Kaposvár környéki falvakban a hatvanas évektől — akárcsak a megye más részein — különböző mértékben, de folyamatosan A csurgói sajtüzem már a múlt században: is létezett, 1896-ban létesítette Nonnen- macher Bernét Tejkiviteli Vállalat néven. Főleg exporttal foglalkozott, napi 5000 liter tejet dolgoztak itt fel. A múltból a huszadik század vége felé is őrzött meg az üzem. Igaz, az itt dolgozók nem nagyon örülnek ennek, hiszen az elavult épü- letékről, a korszerűnek nem mondható gépsorokról van szó. Túlzás lenne azt állítani, hogy Nonnen ma eh er Bernét gépei üzemelnek még mo&t is, de ahogy Horváth Miklós üzemvezető egy kicsit keserűen mondja: nem sok különbség van. — Hetvenezer liter tejet dolgozunk fel na:ponta. ebből hetven mázsa sajtot állítunk elő. Az éves termelési értékünk 190 millió forint. 300 tonna Balaton sajtot exportálunk, a belföldi forgalmunk is jelentős — mondja az üzemvezető. — A Tejipari Vállalatnak ez az egyetlen sajtüzeme a megyében. A gépeink elavultak, néha mi magunk is csodálkozunk, hogy egyes darabok még működőképesek. Az épületek régiek. A tervet azonban „hozni” kell, ha törik, ha szakad. Százkilencen dolgozunk itt, folyamatos műszakban,. Éjjel háromkor kezdünk, s este tízig megy a verkli, Horváth Miklós keserűségét alátámasztják az üzemudvaron a régi istállóépületek, a szűkre szabott feldolgozók, a nyitott ajtón kiáradó zaj. Nyugtalan álmot okoz csökkent a népesség. Ennek háromnegyedét a természetes fogyáson kívül az elvándorlás okozta. Erőteljes, a 25 százalékot meghaladó népességfogyás a községek 26 százalékát érintette. Különösen nagy volt ez a gazdasági szempontból elmaradottabb és az aprófalvas központoktól távol eső községekben. A Kaposvár környéki 74 településen 1970-hez viszonyítva 1985-ben a 15 év alattiak számának csökkenése csaknem 14 és fél százalékos volt. Szembetűnő a csökkenés néhány kisközségben (Visnye 65, Kőkút 51, Ecseny 41, Polány 40, Bárdudvarnok 35 százalék). Ha nem lesz változás, akár el is néptele- nedhetnek. A növekvő n.é- pességszámú községék többségének valamilyen településhálózati szerepköre van. A községi lakosság húsz százaléka időskorú, ez kedvezőtlenebb az országos átlagnál. Így a települések nagy részében a lakosság további csökkenésével lehet számolni. Néhány községben növekedett a cigánylakosság száma, beilleszkedésük még a környezetszennyezés is, a bírság előírásszerűén érkezik minden éviben. A legmagasabb tavaly volt, 2,5 millió forintot fizettek ki. — A Máriás-patak vízében néha több a tej. mint a víz — mondja Vass Gyula, a Tejipari Vállalat beruházási osztályvezetője. — Hosszú évek óta próbálkozunk megoldásúkkal. Legkézenfekvőbbnek az látszott, hogy ha a községi szennyvízhálózat kiépítéséhez járulunk hozzá, ezen talán a mi gondunk is megoldódik. Tízmillió forintot emésztett föl, de továbbra is egy helyben topogunk. Saját előtisztitót kell létrehoznunk, s ez legalább 6 millió forint. Gyorsan számolok: az elmúlt pár évben legalább gondot okoz. A népességfogyást. az elvándorlás csökkenése és a fiatalok megtartása mérsékelheti. Nem köny- nyű azonban elérni, hogy vonzóvá tegyük a falun maradást. A népességmegtartó képesség alapvető tényezője a települések gazdasági eltartóképessége. Meghatározó a területen működő gazdasági egységek együttműködése, szerepe a foglalkoztatás, a községpolitika és -fejlesztés érdekében. A kistelepülések jövőjét elsősorban gazdasági erejük határozza meg, így a mezőgazdasági fejlődés és a falu előrelépése egymástól elválaszthatatlan, a mezőgazdasági üzem a községek életében meghatározó. Jobb közlekedést Az iparban dolgozók csaknem 11 és fél százalékát a községekben foglalkoztatják. A többiek — mintegy 9—10 ezer ember — máshova járnak dolgozni. Az ingázás — a kedvező utazási föltételek folytán — különösen nagy Kaposmérőből. Kaposfőről, ennyit kifizetett már a vállalat bírságra. Kimondatlan még a kérdés, miikor Vass Gyula válaszol. — Általános rekonstrukciós tervet dolgoztunk ki, melyet a jövő év végéig hajtunk végre. Ekkor pont kerül az előtisztító berendezés ügyének a végére is. A tervek szerint bővítjük az üzemet és új gépsorokat állítunk munkába. Lóki Lajos főművezető egyetértőén bólogat, de lélekben megkérdőjelezi a dolgot. Huszonkét éve dolgozik az üzemben, sok mindent látott és tapasztalt, végigélte már a szennyvíztisztítás kálváriáját is, valahogy úgy van vele, hiszem, ha látom. — Kevesen gondolják, hogy egy ilyen semmi kis Taszárról, Hetesről, Jutáról. Eljárnak onnan is, ahol kevés a választási lehetőség, így Kadarkútról 723-an, Nagybajomból 450-en. Ahol kevés a munkahely, onnan többen ingáznak, mint ahá- nyan helyben dolgoznak. Ez jellemző Szennára, Somogy- aszaló—Magyaregresre. Őrei—Zimányra, Bár most már egyre többen járnak ki Kaposvárról is, így Szennába. A népességmegtartó képességben fontos szerepe van a közlekedésnek is. Egyes zselici falvakban az átlagosnál kedvezőtlenebb közlekedési viszonyok is közrejátszottak a népesség csökkenésében, így például Kaposkeresztú- ron. Új kezdeményezések Sajnos, néhány központi intézkedés növelte a falusi lakosság anyagi megterhelését. Mindenütt nehezményezik az egyes szolgáltatások (víz, energia, közlekedés) a városinál lényegesen nagyobb díjszabásait, azt, hogy a falusi 70 éven felüliek nem utazhatnak ingyen a buszokon. A kommunális létesítmények megépítése nagy lakossági hozzájárulást igényel. Ezek a terhek továbbra is megtartják a falu és a város közötti különbségeket. Az elmúlt években új, értékes társadalmi folyamatok üzem. mint a miénk, minőségi munkára képes, és a termelési értéke is tiszteletreméltó — mondja. Persze, hogy jó lenne, ha megfelelőbb körülmények közé kerülhetnénk végre, de nekünk addig is dolgoznunk kell, s nem is akárhogyan. Az udvaron rozsdamentes acélból készült, hatalmas tartálykocsik várakoznak a rámpa mellett, a pasztőrözőbe szívják le belőlük a tejet. — Folyamatos rendszerű, lemezes pasztőrizáló berendezésünk van, automata irányítással — kalauzol Löki Lajos. — Tízezer liter tejet tudunk a segítségével hőkezelni egy óra alatt. A tej a beoltási hőmérsékleten. 30— 31 fokosán kerül innen a sa.jtkádakba. Iszonyú zaj, gőzpára. tocsogó víz fogad a sajtüzemben. Hatalmas kádakban óriás keverők fehér hullámokat kavarnak a tej tengeriben, ötezer-hatszáz literes egy- egy kád, napi tizenkét gyártást tudnak az asszonyok végezni. A formázó gépről most éppen Balaton sajtok gördülnek le. a dolgozók négyzet alakú formákat bélelnék ki különleges molinó kendővel, ebbe kerül a még éretlen termék. A beszélgetés szinte lehetetlen Itt, a zajban csak a szájmozgást látom, érteni semmit sem lehet. A sózőkádakban mint sárga járdalapok lebegnek á sajtók. A sózóbóL a „kivirá- gosodott" Balaton sajtot naponta gépkocsi szállítja Kaposvárra, az érlelőbe, A trao- pista sajtot helyben érlelik, a volt csendőrlaktanya épületében. Itt hideg levegő csap meg, a polcokon piros nejiontasakban. az úgynevezett krajovác-zaes'kókban sajtok. — Űj kor, új technológia — tájékoztat a főművezető. — Régen nem volt „esőkabát” a sajtokon, sós-savas ruhával törölgették, forgatták az érlelőben, s azt mondják, az volt az igazi. Én is ettem ilyen sajtot, van az állításban valami. Igaz, akkor 12 százalék volt az érési veszteség, a mi módszerünkkel pedig csak 0.4 százalék. A kettő közötti differencia behozza a csomagolófólia árát. Nem lehet úgy elbúcsúzni a csurgói sajtüzemben, hogy kóstolóba egy szelet trappistát ne kínálnának a látogatónak. Érett, aranysárga, a sajt húsán megfelelő helyen fényesednek a lyukak, s az íze kitűnő. — Ezek. az erjedési lyukak, nem mindegy, mekkorák. milyenek — mondja még Lóki Lajos. — A somogyi trappistának híre van. mégpedig jó híre. A Balaton sajt pedíi.g világhódító körútra indult... bontakoztak ki és erősödtek fel a városi pártbizottság szerint. Megsokasodtak a helyi kezdeményezések, nőtt a lakosság cselekvő részvétele, anyagi tehervállalása a település fejlődésében. Ma már lehet építeni a társadalmi összefogásra, a helyi erők tenni akarására. Most még fontosabb a tartalmasabb együttműködés, a helyi erők jobb összefogása, a jó ötletek, elgondolások megvalósítása. Az országos, a megyei és a helyi erőforrásokat felhasználva arra kell törekedni, hogy a falvakban élők hozzájuthassanak az alapvető szükségletekhez, a lakáshoz. az egészséges ivóvízhez. a napi fogyasztási cikkekhez, az orvosi, az óvodai. az iskolai ellátáshoz, elérhessék a munkahelyeket és a magasabb fokú intézményi ellátást. Ahol erről nem lehet gondoskodni, ott a lakóhely közelében lévő, erre alkalmas településeken kell megteremteni a föltételeket. Szükség van ezenkívül a •munkalehetőségek növelésére, az értelmiség letelepítésére is. Mindez együttvéve hozzájárulhat annak a szerény célnak az eléréséhez, hogy mérséklődjön a falusi népesség fogyása. Lajos Géza Klie Ágnes Megtartják a népességet — Első helyen a munkaalkalom ■ ■ Összkomfortos falvakat
