Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
Somogyi Néplap 1986. október 4., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE KEZDŐK Évet kezdtek, első munkahelyre álltak, első lakásba költöztek. Ügy hallották, könnyű lesz az iskola, magas lesz a fizetés, vajszívű a főnök, száz négyzetméteres a lakás ... Egyest adott a tanár, kevés a zsebpénz, beírtak az ellenőrzőbe, a munkásszállón is alig van hely, végül egy ezressel kevesebbért írtak alá a munkahelyen. Az első pofonok ... Természetesen ez sem így van, ahol jártunk, csak esetleges és csak ott érvényes dolgokat hallottunk. Hogy ez másutt is így van vagy hasonlóan, azt döntse el az olvasó. SZERETIK AZ ÁLLATOKAT Az első technikustanulók A Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskolában hetvenegy elsőéves tanuló kezdte meg tanulmányait. Közülük harminchatan kísérleti osztályba járnak, öt év múlva technikusként hagyják el az iskolát. Sólymos Endréné igazgatóhelyettes elmondta, hogy az idén először indítanak a szarvasmanha-tenyésztő osztály mellett összevont állat- tenyésztő és állátegészségőr csoportot. Az itt tanulók négy év után választhatnak: továbbtanulnak főiskolán, egyetemen, vagy még egy évig a szakközépiskolában maradnak, s technikusi minősítést szereznek. — A technikusképzés előnye, hogy a gyereknek nem kell tizennégy évesen véglegesen pályát választania — mondja Solymosiné. — Az első két évben itt elsősorban közismereti tárgyakat tanulnak a gyerekek, az Intenzív szakmai képzés a harmadik évtől kezdődik. Aki az első két éviben rájön, hogy szakmát tévesztett, lehetősége van bármilyen más iskolatípusba átmenni. Másik újdonság, hogy a teohniikustanulók két idegen Hangról hangra Mit keres egy zeneművészeti szakközépiskolát végzett fiaital nő a gyógypedagógiai pályán? Vajon a kimondott félszavak és a csöndbe burkolózott gyermekek világában szépséges .tud lenni a pedagógusi pálya? Miért e küzdelmes hivatást választotta, erről kérdeztük Dobrotkáné Herbán Máriát a kaposvári Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthonában. — Az, hogy zeneművészeti szakközép iskolát végeztem, nem tartom kiemelkedő dolognak, több százan végzik el Magyarországon. A szakközépiskolai érettségi után beláttam, hogy nem érezném jól magam a zenei pályán. Gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, de nem a sző megszokott értelmében, hanem valami tényleg küzdelmes, igazi eredményeket ígérő körülmények között. Így kerültem hat éve képesítés nélkül ide, a siketnéma intézethez. — Két évig dolgozott itt. Azért mondom, hogy dolgozott, mert a siketnéma intézetben nemcsak tanításról van szó. — Bizonyára egy „normál1' általános iskolában sem csak tanításiról van szó, de itt nálunk a különleges, speciális feladatoknak hatványozott szerepük van. Azonban szeretnék eloszlatni egy általánosan kialakult tévhitet. Nálunk a speciális feladat nem azt jelenti, hogy megtanítjuk jeleket olvasni a kicsiket. Bármilyen nehéz és sokszor sajnos fiziológiailag is elérhetetlen: mi beszélni tanítjuk őket. A két év alatt nagyon megszerettem a tantestületet, de még inkább ezt a munkát. Jelentkeztem a gyógypedagógiai főiskolára, sikeresen elvégeztem nappalin, s újra bekopogtattam ide, hogy szeretnék a kaposvári intézetben dolgozni. — Hogyan fogadták? Érez- te-e valami előnyét annak, hogy már két évig a tantestület tagja volt? — Természetesen nem idegenként jöttem vissza és ennek nagyon örültem. Köny- nyebben megy a beilleszkedés, sok az ismerős arc, a segítő kéz. Egyelőre az' óvodában kaptam nevelői feladatokat. Ennek a nehéz pályának ez az első lépcsőfoka. Itt hangról hangra lépünk a kicsikkel, elkezdődik a nyelv megismerése, a küzdelem a siket világ ellen ... Ottjártunkkor éppen egyéni foglalkozást vezetett Mária. Kis növendékével a hangok kiejtésének csodáiban merültek el. A kisfiú, Lacika szemén látni lehetett a kötődést a nevelőjéhez. Öröm, mosoly, küzdelem és újabb próba — így sorakoztak egymás után a munkamozzanatok. B. J. nyelvet tanulnak. Az orosz mellett kötelező a német vagy az angol is. — Elég baj ez — mondja Tóth Péter. — Sok lesz nekem a két idegen nyelv. Már az általános iskoláiban is sok bajom volt az orosz- szál. Itt sokkal többet kell tanulni, mint az általánosban. Négy órától negyed hétig tart a szilencium, de ilyen rövid idő alatt nem lehet mindennel elkészülni. Legjobban a szakmai tárgyak érdekelnek. Már megmutatták az iskola tangazdaságát, ahol majd a gyakorlatokat töltjük. — Bárcsak ott tartanánk már! — szól közbe Péter padszomszédja. — A szakmai gyakorlatok egyelőre még elméleti oktatással telnek. Gyomnövényekről tanulunk, s ez nem túl érdekes. Egyik olyan, mint a másik. — Ha nem érdekel, miért jöttél ide? — kérdezi valaki a hátsó sorokból. — Szeretem az állatokat — hangzik a válasz. A legtöbben ezért választották ezt az iskolát. A tanulók többsége faluról érkezett, nem ismeretlen előttük az állattartás öröme és gondja. Harangozó Zsolt pusztaegresi. — Amit otthon a szüleimtől ellestem a gyakorlatban. azt és még sokkal többet most megtanulok elméletben. Ilyennek képzeltem el az iskolát, bár azt hittem, kevesebbet kell tanulni. — Főleg a nyelvtannal és a matekkal van gond — szól közbe Kovács Erika. — Pedig jók a tanáraink, igyekeznék mindenben segíteni. — Szerveznek a kollégiumban mozit, klubdélutánokat — mondja Zsolt. — Nemigen kívánkozunk be a városba. Űj még a középiskola, új a kollégiumi élet, egyelőre még azzal és egymással .ismerkedünk. S új az iskola számítógépparkja is. Hat gépen figyelik a technikustanulók a számítógépes oktatás alapjait. — Ez az első év, amikor kötelező tárgyként szerepel a számítógép kezelése, a basic nyelv megismerése — tájékoztat Takács Gábor mérnök oktató. — A gyerekek szívesen játszanak a gépekkel, programok összeállítására azonban nehezen vállakoznak. Szoros a kapcsolat a matematikával és a fizikával, ezért a tárgy sokat veszít varázsából. Az egyéves képzés alatt azonban — reméljük — sikerül meggyőzni mindenkit, hogy a számítógépet ma már a mezőgazdaságban sem lehet kikerülni. Horváth Éva ÁLLANDÓ LAKÁSA... Olyan pályakezdőket kerestem a SÁÉV-nál, akik munkásszállón kénytelenek kezdeni életüknek ezt a fontos szakaszát. Mint kiderült; mindössze egy diplomás házaspár számára nem volt más lakáslehetőség. A többiek főleg helybeliek, egy fiatal diplomás faluról jár be dolgozni, ök mondták el első tapasztalataikat munkájukról és megváltozott életükről. A házaspár — Mózes István és a felesége — Pécsen végezte el a főiskolát. A férj a műszaki főiskola magasépítő szakán szerzett diplomát, és szerződés kötötte a SÁÉV-hez. Már ismerte a vállalatot az itt töltött gyakorlatok nyomán. Felesége épületvillamosságot tanult. — A szerződés már meghatározta a munkahelyünket. Lényeges volt, hogy itt lakást is ígértek — mondta Mózes István. — Egy szolgálati lakásról volt szó, de mivel az előző lakó nem költözött ki, maradt a munkásszálló. Kétszobás, fürdőszobás lakrészt biztosítanak itt nekünk, és ez egy ideig jó megoldásnak látszik. Jelenleg gyakorló üzemmérnökként dolgoznak és elégedettek a fizetésükkel. Szirják Imrénének nincs lakásgondja, a szüleinél lakik. Öt is szerződés köti a vállalathoz. Egyelőre technikusi munkakörben dolgozik. Fekete József is a szüleinél lakik. Az Ipari Szakközépiskolában végzett. és most a lakatosüzemben előkészítő. Nála az elhelyezkedést meghatározta, hogy a szülők is a SÁÉV dolgozói. Neki nem sok ideje lesz elmerülni a jelenlegi munkájában, mert vár rá a katonai szolgálat. Az egyetlen bejáró, Délekért Lívia, Zalaegerszegen, a számviteli főiskolán végzett. Egy kissé kallandos úton került ide. Egy másik vállalattal kötött tanulmányi szerződést, de ott nem biztosítottak neki megfelelő állást. Az ebből adódó pereskedés júniustól szeptemberig tartott. Most fél évig végigjárja azokat az osztályokat, melyek a gazdasági irányítás alá tartoznak. A végleges munkaköre csak azt követően fog kiderülni. L. R. Kutyát kellene sétáltatni Kevés a zsebpénz A büfében illatozik a friss bukta. Jólesne egy hideg üdítő is. A moziban a hét végén izgalmas filmet vetítenek. S mindez pénzbe kerül. Hogyan gazdálkodik zsebpénzével egy középiskolás? Mezöfi Zoltán és két barátja a közgazdasági szakközépiskola tanulója. Érettségi után a pénzügyben dolgoznak majd, nagy tételekben számolnak, de addig meg kell elégedniük napi húsz forinttal. — Ennyit kapok a szüleimtől egy napra — mondja Zoltán. S ez bizony nem sok. Bevásárolok a büfében, s már el is fogyott. A leleményesek azonban könnyen szert tehetnék pár forintra. Mindig akadnak „gazdag” gyerekék, aikik restellik visz- szav.inni az üres üdítős üvegeket. Jó napokon tíz-tizen- két forintot is kapunk a betétekért. — Ha kérek, mindig kapok a szüleimtől pénzt — szól közbe Vörös András. — Ruhára, öltözködésre nem keli kölitenem, mindent megkapok tőlük. Az őszi mező- gazdasági munkával hatszáz forintot kerestünk. Ez az osztálypénztárba került a tavaszi kirándulásra. — S a lányok? — Rájuk már nem jut a napi húszasból — mondja Zoltán. — Inkább ők költenek ránk. Harminchat lány es hat fiú jár az osztályunkba, így aztán el vagyunk kényeztetve. A mai zsebpénzből már csak öt forint lapul a pénztárcámban. Ezen hazafelé sorsjegyet veszek, hátha szerencsém lesz, s nyerek egy kis pénzt. Van, áki a szerencsére vár, s van, aki racionálisabb. A Táncsics gimnázium három növendéke, Horváth Ágota, Tóth Katalin és Visnyei Tímea szintén szűkében van a pénznek. — Kutyát kellene sétáltatni vagy idős embereknek segíteni — mondja Ágota. — Valami olyat csinálni, amivel pénzt lehet keresni. Az a baj, hogy Kati meg én vidékiek vagyunk, s a bejárás mellett nem sok időnk marad. — Persze, ha kérünk, a szüléink adnak pénzt — mondja Katalin. — De ebből sohasem elég. Szeretem a zenét, a könyveket, mindig tudnék mit vásárolni. — Már kértem a szüléimét, hogy havonta egy ösz- szegben adják a zsebpénzt — mondja Tímea. — De hiába. Ügy többnek tűnik, mintha apránként adnak. Így nekik többe kerül, én pedig nem tanulok meg önállóan gazdálkodni. Amit apránként, kis összegben, adnak, azt rögtön elvásárolom. — Minden pénzünket eb esszük — mondják a lényeik, s nevetve elindulnak a büfébe. Megújuló diákkörök Az iskolai oktátó-nevelő munkához szervesen hozzátartozik a diákmozgalom is. Ennek fő bázisát eddig a KISZ alkotta. Az egyetlen olyan szervezet voilt, mely a diákok szabadidős tevékenységét összefogta. A KISZ azonban politikai érdeklődést és tájékozottságot vár el tagjaitól, ám nem mindenki rendelkezik ezzel. A KISZ XI. kongresszusának szellemében ezért az idei tanévtől megújul a diákmozgalom. Azok számára, akiket nem érdekel a politika, színes, mozgalmas diákköröket szerveznek. — Természetesen KISZ-ta- gok is tagjai lehetnék a diákköröknek — tájékoztatott Gyovai Judit, a kaposvári Munkácsy gimnázium KISZ-bizottságának a titkára. Sőt, a következő években minden KISZ-tagnak kötelezővé szeretnék tenni a részvételt egy diákkörben, hogy politikailag befolyásolja a többieket. Ezeket a köröket egyelőre a KISZ szervezi és fogja össze, később azonban önállóan működnek. Jelenleg Unesco-, eszperantista, sport- és számítástechnikai kör működik gimnáziumunkban. Most tettünk közzé egy félhívást, amely további diákköröket hirdet meg. Ezek közé tartozik például a szabás-varrás, a balett, vagy a középkori boszorkányégetés és egyéb szokások köre is. A diákok bármilyen kört szervezhetnek, amelyik érdekli őket. A diákkör maga választja meg felnőtt segítő társait és diákvezetőit. Maga dolgozza ki a munka- programját és szervezi meg pénzügyi forrásait. ' A diákkörök társadalmi munkából is fenntarthatják magukat, vagy részt vehetnek a városi diáktanács, illetve a megyei középiskolai és szakmunkástanuló tanács pályázatán, amellyel szintén pénzt lehet szerezni. Iskoilánk legaktívabb tagjait, akiknek ismertük érdeklődését, megkértük, szervezzenek hobbijukból diákkört. A diákvezetők mellé patronáló tanár segítségét kértük: a sportkör vezetője Simonná Kutas Zita. — Az idei tanévben megszűntek a szakosztályok, és sportcsoportok alakultak helyettük. Nemcsak az elnevezés, a cél is megváltozott a sportmunkában. Eddig versenyzőket, élsportolókat kíA BOSZORKÁNY. ÉGETÉSRŐL IS VITÁZNAK vántunk nevelni foglalkozásainkon, most azt szeretnénk, ha minél többen eljárnának a sportkörökbe, elsősorban a mozgás öröméért. Már nem a versenysportolók felkészítése a feladatunk. Velük ezentúl a szakosztályok foglalkoznak majd. Mi itt a tömegsportot kívánjuk megvalósítani. Megyénkben az ifjúsági mozgalomban végzett munkája alapján a Munkácsy, gimnázium mellett a fonyó- di Karikás Frigyes Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, és a barcsi 525. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet kezdte meg új szellemben a diákmunkát. H. É.
