Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
4 Somogyi Néplap 1986. október 4., szombat GYORS FÖLDRENGÉSJELZÉS Információcsere a szeizmológiai központokkal KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A szocializmus megújulásának útja Elektronikus egységek beszerelésével hamarosan befejezik az ország rádió távközlési!, automatikus földrengés- jelző rendszerének kialakítását. Miként Bisztricsány Ede, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete szeizmológiai obszervatóriumának vezetője az MTI munkatársának elmondta, a 17 millió forintos beruházás első szakaszában a piszkéste- tői és a budapesti, az utóbbi években az újkígyósi, valamint az ózdi állomást építették meg. Az állomások sorra kapcsolódtak be az országos hálózatba, de eddig csak analóg jelek küldésével szolgáltattak adatokat a fővárosban levő obszervatóriumnak. Az állomásókon beszerelésre kerülő elektronikus egységek viszont már digitalizált adatok küldésére, fogadására és tárolására képesek. A jövőben tehát — előreláthatóan a következő év elejétől — emberi felügyelet nélkül működnek az állomások, s automatikusan azonnai jelzik az ország és a világ bármelyik részén történő földrengéseket és közvetítik az obszervatóriumnak. Ezért a szeizmog- namokat számítógéppel értékelhetik, így gyorsan megbecsülhetik a rengések időpontját, helyét és erősségét. A tudományos kutatást is elősegíti ez a rendszer, mert lehetővé válik a sokirányú, gyors adatfeldolgozás. Az obszervatórium a magyar szeizmológiai állomások által észlelt adatokat hetente egyszer telexen közi a világ szeizmológiai központjaival, amelyek viszont a magyar obszervatóriummal ismertetik információikat földünk rezgéseiről. Az obszervatórium nagy részt vállalt az ország korszerű szeizmológiai hálózatának kialakításában. Szakemberei feladataik teljesítése mellett kimunkálták a rendszer megalkotásának módját. Részt vettek a tervek megvalósításában is: többek között elkészítették a lyuk- szeizmográfokat — amelyeket 30—200 méter mélységben helyeztek el — és a szeizmográfokat regisztráló berendezéseket. A rádiókat a Budapesti Rádiótechnikai Gyár, a rádiókait és a szeizmográfokat összekötő egységeket, a digitalizáló, valamint a digitalizált adatokat fogadó rendszert a Budapesti Műszaki Egyetem Híradás- technikai és Elektronikai Intézete, a számítógépet a Videoton gyár készítette. A szeizmográfok jeleit közvetítő kábelek szintén magyar termékek. Csupán a digitális adatokat gyűjtő magnetofont és a rendszer más, kisebb egységeit szerezték be nyugati piacról. A hazai erőforrások hasznosítása révén legalább egymillió dollár kiadásától mentesítették az országot. Szó van arról, hogy később Sopronban is létesítenek automatikus földrengés- jelző állomást és tovább korszerűsítik a szeizmológiai hálózatot. Az állomásokon olyan speciális berendezéseket szerelnek föl, amelyekkel még több és pontosabb információhoz juthatnak, a természetes földrengéseket megkülönböztethetik a mesterséges,, az aitomrobbantások okozta rengésektől. A jövőben lehetőség adódhat arra is, hogy naponta tájékoztassák a külföldi társintézményeket. és ugyanakkor azoktól szintén naponta kapjanak szeizmogramokat. Busás halkínálat ígérkezett a 12-ért vesztegetett szilva. A birs fanyargá- sát a 15 forintos ár sem édesítette meg. Nagy szeme volt a 30 forintos szőlőnek. Tízzel volt olcsóbb a mazsolának való. * A tojásért egyre kevesebb sikerrel próbáltak 2,80-at kizsarolni. Több helyen is megkaphattuk ugyanis 2,40— 2,50-ért. Nem változott az élő csirke 50 forintos kilónkénti ára. Egy magakellető kakas 180-ért, egy kacsa 220-ért kelt el. Kellemes meglepetés volt a mindössze 7—10 forintos szegfűár. Az őszi kertek virágaiból zömében 20-ért. kötöttek csokrot. B. F. A Korona fogadó A régi krónikák kocsmás, mulatós embereknek mondják a kaposváriakat. Valószínű, hogy ez igaz is volt. öt évtizeddel a város újratel épülésé után — 1760 körül — a lakosság száma alig haladta meg az ezerkétszázat, de már három kocsmá* tartottak nyitva. Ezek közül kettőt biztosan lehet azonosítani. A vár területén a későbbi Disznó-csárdát és a Nagyvendéglőt, melyet 1800 körül „emeletre vettek" és Korona fogadónak neveztek el. Ezt az épületet 1912-ben lebontották, helyére szép szecessziós épület került, ennek helyére épült a Kapos Szálló. A városkának hamarosan központja lett a Nagyvendéglő. Itt zajlott le a társasági élet és itt szerezték híreket a világ dolgairól a kaposváriak, itt volt az úri kaszinó is. A múlt t század derekán azonban, ‘miután felépült a Bárány és a Szarvas Szálló, alaposan vesztett hírnevéből, mert amilyen híres volt az étterme, olyan rossz hírű volt a szállodája. „Szennyes és piszkos — írták róla —, aki csak teheti, rokonainál, ismerőseinél száll meg, és legföljebb a fogatát küldi a Koronába.” Volt az étterem mellett egy kisebb kocsma a kevésbé igényes vendégek számára, ez volt a Pítyó. Ide pedig „mindenféle drótostótok és vándorlegények” jártak, igjazi lebuj volt. És hogy az itteni vendégek még véletlenül se tévedjenek át a Koronába, annak bejáratához egy ilyen szövegű táblát akasztottak: „A kávéházhe- lyíségben a törzsvendég urakon és az utazó urakon kívül csak azok a vendég urak tartózkodhatnak, akik valamit fogyasztanak, vagy bil- liárd és kártyajátékok által nyújtanak a kávéháznak bevételt, mert végre is a kávéház nem nyilvános ingyenes melegedőhely és újságolvasó helyiség." A közönség ilyen módon való szelekciója révén az úri társaság egyik kedvenc helye lett a Korona, ahol a kaposvári állandó műkedvelő társaság és színjátszókor meghívására még Blaha Lujza és St. Prielle Kornélia is fellépett. Az étteremben negyven évig Szimpliciusz cigányzenekara muzsikált (megérdemelne egy emléktáblát). Számos érdekes történet fűződik az itt rendezett városi bálokhoz és estélyekhez, ilyenkor a sorsolásra szánt birkát vagy tehenet a zenekar mellé állították. A kaszinó termében gyakran megfordult a gimnáziumot építtető aomssich Pál, aki abban az időben a képviselőház elnöke volt, és akinek Simoníán volt a birtoka. Egyszer egy fiatalember nótájában gyönyörködött egész este. Záróra felé megkérdezte tőle, hogy mivel viszonozhatja ezt a kellemes szórakoztatást. A fiatalember azt válaszolta, hogy írnok szeretne lenne a megyeházán, ezt intézze el a méltó- ságos úr. „Maga pályát tévesztene — szólt Somssich. — Nem írnoknak kell lennie 150 forint fizetéssel, hanem, ha megfogadja a tanácsomat, énekes lesz az operában és nagyabb lesz a díja, mintáz alispánnak. Itt a névjegyem: vigye ezt el Radnótiay nemzeti színházi intendánshoz” — és harminc forintot adott neki útiköltségül. A fiatalember a Nemzeti Színkör tagja lett, később az operáé. Odry Lehel volt. Lévay József PIACI KÖRKÉP Kétfrontos harccal a válság leküzdéséért Alighanem megkezdődött az őszi lehalászás, mert a tegnapi kaposvári hetipiacon szokatlanul bőséges volt a halválaszték, sőt az árusok között még némi versengés is kialakult. A somogysárdi tsz furgonjánál 40-ért mérték a kárászt, 50-ért az amurt,, 70-ért a pontyot. Az utóbbi 75-öt kóstál t a Halértnél. A Balatoni Halgazdaság termoszkocsijánál hosszú sor állt a 20 forintos keszegért. A zöldségárusok kínálatát a másodvetésű főzeléknek valók színesítették, sajnos egyre egyhangúbb árakon. 25-ért volt zöldbab, a cukorborsóért 40-et is elkérték. A kel kelendőségét csak a 20 forintos ár mérsékelte, 14- ért kaptunk lila, 7-ért fejes káposztát. Ennyibe került a burgonya is. 14 a főzőhagy- ma, 20 a lila csemege. 22 forintot fizettünk az eltenni való uborkáért. Alig volt olcsóbb a karfiol. Lecsóminőségű paprikát 10 forint körüli áron tukmáltak, a szemravalóbb portéka ára 20-nál kezdődött. Paradicsompaprikát 28-ért, cseresznyepaprikát 30-ért láttunk. Nagyítóval kellett keresni a szép paradicsomot 12-ért. Vegyes zöldséget csomónként 8—10-ért szerezhettünk be. A tarkabab ára felszökött: már 65 forint. Reggel nyolcra már 200- ért is elfogyott a vargánya. Roskadoztak viszont a kőasztalok az 50-re tartott tusikógomba alatt. A gesztenyedömping ellenére nem mérséklődték, inkább emelkedtek az árak. A fényes, nagy szemű fajtákat csak 35—40-ért öntötték a szatyorba. Így is kelendőbb volt, mint a másik sületlenség, a gerezdenként 5—6 forintos tök. Mosolygósabb almát és körtét nem kaptunk 20-nál olcsóbban. Amit 10- ért adtak, arról nem mondhatunk el sok jót. Palin kalőzésh ez i deá 1 isna k 1956. június 28-án a lengyelországi Poznanban súlyos zavargás tört ki, amelyen munkásrétegek is részt vettek, és a rendet csak a hadsereg bevetésével lehetett helyreállítani. Poznan figyelmeztető jel volt az MDP- nek is, hogy sürgősen meg kell oldani a válságot. Ez adta az utolsó lökést ahhoz az újabb politikai fordulathoz, amelyet a Központi Vezetőségnek július 18—21-i ülése határozott el. Ez a plénum végre kritikusan elemezte a párt politikáját, levonta az SZKP XX. kongresszusából adódó következtetéseket, és kétfrontos harcot hirdetett a válság felszámolására. Egyben körvonalazta a teendőket az előrelépéshez a szocialista megújulás érdekében. Nagy tehertételtől szabadította meg a pártot az, hogy a KV ülése fölmentette első titkári tisztsége alól Rákosi Mátyást. De a régi beidegződés és a pártegység hamis értelmezése munkált, és nem tárták a párt és az ország elé a súlyos politikai hibáit, és bűnös szerepét a koncepciós perekben, valamint a re- habi lítáoi ó kési éltetésében. Rákosi helyébe első titkárnak Gerő Ernőt választotta meg a testület. Ez a választás nem volt nevezhető sem elvinek, sem taktikusnak. Gerő Ernő Rákosi mellett a régi vezetés második embere volt, tehát hasonlóan felelős a politika torzulásáért, az 1953. júniusi fordulat megtorpedózásáért, az SZKP XX. kongresszusa után is a változások gátlásáért, és részese volt a törvénytelenségeknek is. A júliusi plénumon ugyan irányt váltott, de a beszédében hangoztatott „tiszta lappal” kezdjük az új politikát, kifejezte az a célját, hogy a múltbeli hibákra, az ő személyes hibáira is, borítsanak fátylat. A pártpolitika megújulásának szándékát tükrözte viszont az, hogy a KV és a PB soraiba több kipróbált, nagy tapasztalattal rendelkező elvtársat választottak, közöttük jó néhányan a törvénytelenségek áldozatai voltak. Ekkor lett a PB-nek és a KV Titkárságának is tagja Kádár János. A központi beszámoló — már Gerő Ernő tartotta — és a határozat új megközelítésű, és az SZKP XX. kongresszusa szellemének megfelelő volt. A pártegység helyreállítását szorgalmazta, és reálisan elemezte az elhajlásokat is: „Pántunkban mélyek mind a szektaria- nizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei állapította meg a beszámoló. — Mind a kettővel szemben a legélesebb,, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt fő irányvonalának és helyes politikájának érvényesítéséért,” E kétfrontos állásfoglalás végre a szektás megnyilvánulási formákat is bemutatta: politikai felvilágosítás helyett adminisztratív eszközök alkalmazása, erőszak a ts-z-fejlesztésben, bizalmatlanságra alapozott káder- politika, dogmatizmus a társadalmi jelenségek megítélésében, beteges gyanakvás a volt szociáldemokratákkal szemben, a szövetségesek lebecsülése, a népfront elhanyagolása. Az állami életben a szocialista torvenyesseg megiszi- larctuasat, aiz auami iegye- lemnea a szooiansia demokráciával egyidejű erősítését es lejleszteset jelöltek meg íeiadatui. uazdasagi térén az anyagi érdekeltség és a minőségi koveteimenyek kaptak nangsúiyt. Mint koz- veuen teendőt javasoltak az anamköicsonjegyzés megszűntetését es a hadsereg létszámának csökken lését, az agrárpolitikában a mezó- gazdasag szocialista átalakítását ugyan célút tűzte ki a határozat, de egyrészt az ütem realitasoknoz mért csökkentését, másrészt az önkéntesség legszigorúbb betartását nangsúlyozta. Kifejtette, hogy az állam az egyéni parasztgazdaságokat is támogatja a termelés növelésében. A júliusi KV-ülés a miniszterelnök, Hegedűs András előadásában megvitatta és elfogadta a második ötéves terv irányelveit. Ezek már jobban számoltak a reális lehetőségekkel, tekintetbe vették a szakértői csoportok véleményét is, és mintegy 2—3 százalékkal alacsonyabb fejlődési ütemet szabtak meg, mint az eredeti, még a Rákosi-íéle vezetés által vitára bocsátott tervezet. Fontos és valóban előremutató megállapítások voltak találhatók a gazdasági irányítás módszereire vonatkozóan is: a központosítás túlzásait föl kell számolni, a vállalati tervmutatók számát csökkenteni, nagyobb hatáskört biztosítani a vállalatok igazgatóinak. Szó volt az anyagi ösztönzés, az ár- és bér-, valamint a hitelrendszer fejlesztéséről. „Olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével az egyes doLgozók munkáját közvetlenül a népgazdasági terv céljai irányíthatják” — hangsúlyozta a beszámoló. A júliusi KV-határozatot egyetértéssel és megköny- nyebbüléssel fogadták a párttagság nagy tömegei. A lakosságra is általában kedvezően hatott. Az első időkben még a Nagy Imre köré csoportosult jobboldali ellenzék is — némi fenntartással — kénytelen volt helyes irányú kezdeménynek elismerni a határozatot. A kifejzetten ellenséges, burzsoá-restaurációs elemek, akik főleg a Szabad Európából és más uszító külföldi forrásokból kapták a muníciót propagandájukhoz, egy kissé csendesebbek lettek. De ez az állapot csak átmenetinek bizonyult. A válság túlságosan mély volt, s a fordulatok három év alatt túlságosan gyakoriak voltak ahhoz, hogy egy helyes lépés gyorsan visszaállítsa a bizalmat. Ezt tudva Nagy Imre és csoportja sietve taktikát változtatott. Miközben továbbra is azt hajtogatták, hogy a személyi változások a vezetésben nem elég következetesek — s ezt az érvelést különösen Gerő Ernő első titkári megbízatása alá is támasztotta —, túl- licitálásiba kezdtek. Követeléseik mind szélsőségesebbek Lettek, mindinkább kétségbe vonták az alapvető szocialista vívmányokat, értékeket, és a demokratizálás címén a rendszer „strukturális megváltoztatását” igényelték. Mindez összefonódott a nyugati tőkés viszonyok szépítésével. és lassan a már nem is nagyon burkolt szovjetél- lenességgel. A burzsoá res- tauráoiós elemek ebben a tevékenységében jó partnerei voltak a Nagy Imre-csoport- nak; persze mindig meg is toldották az érvelést és a kívánságlistát. Elfogadták a csoport fő követeléseit is, hogy Nagy Imrét vissza kell vinni a párt-, illetve az államvezetésbe, hiszen azt első lépésként általános res- taurációs céljaikhoz alkalmasnak találták. 1956 késő nyarán és kora őszén a politikai feszültség újra erősödni kezdett. A viták a különböző fórumokon — növekvő mértékben az egyetemeken, s általában az értelmiségi ifjúság soraiban — szélsőséges jelleget kaptak. A sajtóban is hasonló folyamatok bontakoztak ki. A kritikusok és a világmegváltók egymással versenyeztek az esetenként jogos, de gyakrabban irreális, nemegyszer teljesen abszurd követelések előterjesztésében. A párttagságnak pedig az a része is, amely nem. vagy csak kevéssé kerüli e kritikai zuhatag befolyása alá, bénullan figyelt. A formálódó és még nem eléggé ösz- szecsiszolódott új vezetés — amely a nyári hónapokban különben is nagyon el volt foglalva nemzetközi ügyekkel és ismerkedéssel —, sem eszmei-politikai,, sem pedig szervezeti utasítást, segítséget nem adott elegendőt a párttagságnak, a pártszervezeteknek ahhoz, hogy kezdeményezők legyenek, és jól politizáljanak e válságos helyzetben. Nemes János (Folytatjuk.)
