Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
4 Somogyi Néplap 1986. október 1., szerda ÚTTAL AN UTAKON Már messziről csönget, s mire kerékpárján az őrházhoz ér„ a bakter már várja Kezében petróleumlámpa. — Aztán pénzt hozott-e Rozika? — kérdezi tréfásan, válaszra sem várva. Tudja ő: messze még a fizetés, ezen a héten csak újságra számíthat. Kezében a lámpa kopott is, régi is. — Bizony, gyakran kell ezt már tisztítani — zsörtölődik a bakter, mégis érezni: ragaszkodik a régi darabhoz. Évek óta itt él az őrház- ban, s emberrel errefelé ritkán találkozik, örül a postásnak, a látogatónak. — Rosszak errefelé az utak! Télen még gumicsizmában is alig lehet közlekedni! Derékig ér a sár itt a faliuvégen. — Nem könnyű itt élni, és nem könnyű itt dolgozni — mondja Tóth Ferencné, a körzet postása. — Száraz időben, ha fel tudok ülni a biciklire, gyorsan végigjárom a területet, de ha esik az eső vagy hull a hó, bizony még tolni sem tudom a kerékpárt. Tóthné elmondja, hogy hosszú ideig nem bírja már ezt a munkát: rossz a szíve. sí lába is fáj ... Most a lánya helyett dolgozik, ő a külteleki postás Kaposfőn, de néhány napja baleset érte, s az orvos pihenést javasolt neki. zöld biciklivel — Most nem járom be az egész körzetet, csak a Kossuth Lajos utcát és a temető melletti részt. Ady Endre út ennek a rendes neve, de a falusiak csak Babai-résznek nevezik. A lányom jár Kisasszondra is, de nekem az már nagyon messze van. Este lenne, mire kerékpárral odaérnék. Oda majd motoros postás megy — mondja, s már ül is föl a biciklijére. Áthajt a síneken, s rátér az erdei útra. Ismer minden bukkanót, ügyesen egyensúlyoz a gidres-gödrös úton. Korát meghazudtoló gyorsasággal hajtja a kerékpárt. • Megpróbálok a nyomában maradni. A postán kölcsönkapott bicikli azonban nehezen engedelmeskedik: lassan halad a szűk úton. Megyünk, s nyomunkban megtelnek a postaládák. Újságok, képeslapok kerülnék a kerítés apró dobozaiba. Levelet nem sokat kézbesít. Kovácsék sem kaptak, pedig már nagyon várják. Nemrég vitték el a kisebbik fiút katonának. A szomszédban magányos, idős bácsi él. Se újságot, se levelet nem vár már. Nem így egy fiatal lány, akinek rózsaszín borítékot csúsztat a levélszekrényébe a postás. A feladó helye üres. Rozika néni azonban sejtelmesen mosolyog. Tóth Ferencné ismeri az egész falut. Tudja, ki honnan vár levelet. Mindenhol megáll, vált néhány szót az emberekkel. Sajót háza elé érve Rozika néni bemutatta a családját. — A lányom, Gizi, Bauman Károlyné, ő a falu postása. Itt pedig a kisunokám — mutat egy hároméves, állandóan csivitelő kislányra. Míg a dédi a konyhában, sürgölődik, mi Gizivel beszélgetünk. Márciustól dolgozik a postán, szereti a munkáját, Kisasszondra is szívesen jár ki. — Délelőtt kihordom a leveleket és az újságot a faluban — mondja —, s csak utána indulok az öt kilométerre levő Kisasszondra. Dél is elmúlik, mire odaérek. — Anyu hordja az embereknek az újságot — kotyog közbe Renáta. Rövidesen megyünk tovább. Nem ürült még ki a nagy táska. A levelek, újságok, táviratok lassan elfogynak. Egy ház van még hátra. Tornácáról már integetnek. — Jó napot, Rozika! Látom, segítője is akadt. Ö lesz az új postás? — Nem, nem én leszek — mondom, s arra gondolok, mennyire elfáradtam. Pedig nem is én cipeltem a táskát ... Horváth Éva A szocializmus megújulásának útja Az új szakasz A z 1953. júniusi fordulattal nehézkesen és ellentmondásos körülmények között kezdődött a szocialista építés új szakasza. Később — ugyan viták után — így jelölték ezt az időszakot, és még a kongresszusi dokumentumokba is ez a fogalmazás került be. Kezdődött azzal, hogy a párt- határozatot nem teljes terjedelmében tették közzé. Ebben a Rákosi-féle vezetésnek az a taktikája jutott kifejezésre, hogy a mintegy fél évtizedes politikájuknak és irányításuknak személyre is szóló, rendkívül kemény kritikáját, felelősségüket az ország ügyeinek alakulásáért eltitkolják, vagy legalábbis erősen gyengítsék. Vagyis a megígért őszintébb, a tömegek érdekeivel, véleményével jobban számoló új politikai irányvonal érvényesítését a régi őszintétlen módon kezdték. Az alapvető fordulatot a párt politikai irányvonalában — az addigi gyakorlattól teljesen eltérően — nem a párt-, hanem az állami vezetés, a kormány jelentette be a májusi választások után, az országgyűlés alakuló ülésén. Ez a megoldás természetesen kedvére volt az új miniszterelnöknek. Nagy Imrének, hiszen így a tömegek részéről szívesen vett fordulat és sok népszerű intézkedés az élet minden területén az ő nevéhez fűződött. A későbbi időkben ezt ő és környezete alaposan ki is használta a politikai, majd egyre inkább frakciósnak nevezhető harcokban. Nagy I-mre természetesen a júniusi párthatározat alapján és szellemében mondta el július 4-i kormányfői expozéját az országgyűlésen, de érthető okokból a pártvezetés megújításának feladataira nem tért ki. A fejlődés reális értékelését nehezítette azzal, hogy szűkén bánt a felszabadulás, 'illetve a fordulat éve óta elért eredmények, a korszakalkotó változások, és ebben a párt érdemeinek méltatásával. Mindez azt a látszatot keltette, hogy az új szakasz politikájának megvalósításában'kissé hátrább szorul a párt, és ez bizonytalanságot és tanácstalanságot váltott ki - a párttagságban. Tehát már a kezdet kezdetén jelei mutatkoztak a pártvezetésben a két irányzatnak, frakciónak, illetve személy szerint Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtelen rivalizálásának. Ezt a benyomást tovább erősítette az, hogy a fordulat bejelentését követő bizonyos ellenséges mozgolódást, másfelől a pártapparátus és a pártszervezetek bénultságát, tanácstalanságát érzékelve, egy héttel az országgyűlési miniszterelnöki expozé elhangzása után, július 11-én budapesti pártaktívát tartottak. Itt Rákosi Mátyás referátumához szólt hozzá Nagy Imre. Természetesen mindkettőnél a júniusi határozat volt az alap. Kiemelték a párt szervezeti, eszmei egységének létfontosságát, de némi hangsúlybeli különbségek azért felfedezhetők voltak a két vezető megnyilvánulásában. Különösen feltűnt, hogy Rákosi ez alkalommal nem szólt a párt szűkebb vezetősége által elkövetett hibákról, és az ezekből következő torzulásokról. M indezek közül a hatásában és időbeli kiterjedésében a rehabilitációs ügyek voltak azok, amelyek mintegy gennyes góoként mérgezték a közéletet és a párt életét is. A törvényesség semmibevételével megrendezett — Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Sző- nyi Tibort, Szalai Andrást, Sólyom Lászlót és másokat jóvátehetetlenül megsemmisítő, Szakasits Árpádot, Marosán Györgyöt, Kádár Jánost és másokat börtönbe vető — koncepciós pereknek a felülvizsgálata csigalassúsággal folyt. Voltak, akik csak 1956 nyarán szabadultak, és például Rajk László ártatlanságát, illetve e gyalázatos hamisításban való kezdeményező szerepét is csak ekkor ismerte be, nagy nyomásra Rákosi Mátyás. Ä rehabilitációt Rákosi, Gerő és Farkas éppen azért akadályozták, mert a koncepciós ügyek kezdeményezésében és megrendezésében felelősségük igen nagy volt, és ezt titkolni próbálták. Különösen sötét szerepet játszott Farkas Mihály, akinek gátlástalanul embertelen módszereiért is a felelősségét vállalnia kellett volna. Ót az 1953. júniusi határozattal eltávolították a Politikai Bizottságból és a Titkárságból. Hat hét múlva azonban újra visszakerült e vezető testületekbe, mert az új szakasz politikájának legradikálisabb hívévé változva, megnyerte Nagy Imre kegyeit. Rákosi Mátyás pedig, mint cinkostársát a koncepciós ügyekben, természetesen visszafogadta Farkas Mihályt vezető társként. Ilyen elvtelen kompromisszumok tarkították a Rákosi—Nagy rivalizációt — az ország, a párt rovására! Mindez persze nem változtat a legfcmtosabbon: az 1953. júniusi fordulat rendkívül nagy jelentőségű volt, és kedvezően alakította a szocialista építést Magyarországon. 1953 második felében a bérből és fizetésből élők reálbére 12 százalékkal volt magasabb az első félévinél, és csaknem 18 százalékkal múlta felül az 1952. évit, megközelítve ezzel az 1949-es színvonalat. (Ez utóbbi utalás mutatja, hogy milyen nehéz helyzetbe jutott a lakosság a megelőző három és fél évben a helytelen gazdaságpolitika miatt!) A parasztság reáljövedelme 1953 második felében a bérből és fizetésből élőkét is meghaladó mértékben nőtt. A lakosság áruellátása is javult, és a különböző szociális juttatások kedveztek a lakosságnak. A begyűjtési terhek csökkentése, az adóhátralékok és díjak elengedése, a tagosítás megszüntetése, a szövetkezeti önállóság érdekében tett lépések és még sok egyéb növelték a parasztság érdekeltségét és termelési kedvét. Az iparban is sok fontos intézkedés történt. Mindenekelőtt a feszített és irreális terveket enyhítették, a nehézipari beruházások közül többet leállítottak, bár olykor a döntéseket nem elég körültekintően hozták meg. Nagyon fontos volt, hogy mindenfajta adminisztratív nyomás megszüntetésével és bizonyos munkavédelmi intézkedésekkel is jobb lett a légkör az üzemeikben, addig — Csillagház Harminchat összkomfortos lakás kap helyet Dombóvár új lakótelepi házában, a „Csillagházban”. A városképbe jól illeszkedő, tetszetős épületet Pécsen tervezték. A ház földszintjén gyógyszer- tár és üzlethelyiségek nyújtanak szolgáltatást. A tervek szerint az év végén beköltözhetnek a lakók. Közös ügy a környezet védelme Korunk egyik fő problémájára. az emberi környezet védelmére először az 1972. évi stockholmi ENSZ- konferencia hívta fel a világ népeinek és kormányainak figyelmét. Akcióprogramjában együttműködésre szólított fel mindenkit a környezet védelme érdekében. Figyelmeztetett, hogy „földünk csak egy van — vigyázzunk rá!”, mert „az ember tevékenységével súlyosan károsíthatja környezetét, és ezzel saját létét, a jövő nemzedék életföltételeit veszélyezteti”. A stockholmi felhívást követően hazánkban is megkezdődött az előírások és követelmények kidolgozása, ugyanis az irreális tervkövetelmények és a lelketlen parancsolgatás miatt egyre nőtt a felháborodás. Jelentős lépések történtek az államélet normális rendjének és a törvényességnek a helyreállítására, megszűnt az internálás, és felállították a legfőbb ügyészséget. Általában szélesedett a népi demokrácia tömegbázisa és erősödött a munkás-paraszt szövetség, nem utolsósorban az addigra már szinte teljesen elsorvasztott népfrontmozgalom élesztgetése révén. Megélénkült a szellemi és ideológiai front is. A dogmatikus gondolkodáson szintén nagy rést ütött a júniusi határozat. Érződött a friss szelek hatása az elméleti munkában, hogy elemezni kezdik a szocialista építés sok alapvető kérdését, a marxizmus- leninizmus alkalmazását a magyar viszonyokra; s ebben a szovjet tapasztalatok hasznosításának mértékét és mikéntjét tárgyalták. A magyar adottságok — állapították meg — lehetővé és szükségszerűvé is teszik, hogy az iparosítás és a kollektivizálás lassabban, a tömegek szükségleteit jobban figyelembe véve haladjon. M ég olyan tétel is megtalálható egy dokumentumtervezetben, amely szerint lehetőség van arra, hogy az osztályharc ne öltsön olyan éles formákat, mint annakidején a Szovjetunióban, s hogy nem érdekünk „felszítani, élesíteni” az osztályharcot. Tulajdonképpen ebből vezette le ez az elaborátum a párt vezető szervei számára a kétfrontos harc szükségességének kifejtését. A párt politikájában elkövetett hibák megértése, gyökereinek feltárása és kijavítása közben — hangoztatja e rendkívül jelentős dokumentum — „kétféle veszély fenyegeti a pártot: a szocialista perspektíva elvesztésének veszélye (jobboldali veszély), a párt politikájában békövetkezett változások lebecsülése, meg nem értése (baloldali veszély). Ez utóbbi az adott helyzetben a fő veszély, de a jobboldali veszély elemei is megvannak és nőhetnek.” A párt, sajnos, ezt a felismerést sem tudta a következő években hasznosítani. (Folytatjuk.) Nemes János meghatározása, a jogi szabályozás előkészítése. Az emberi környezet védelméről szóló törvényt 1976 márciusi ülésszakán fogadta el az Országgyűlés. A környezetvédelmet más jogszabályok — többek között a polgári vé* delem fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat is — megfogalmazták, illetve később megerősítették. A lakosság védelme, az élet, a túlélés föltételeinek biztosítása, a környezet, a növényzet, az állatállomány, az élelmiszer, ivóvíz szennyeződés elleni védelme, a békebeli és háborús katasztrófák következményeinek csökkentése — környezetvédelmi jellegű polgári védelmi feladat. Földünkön a környezet szennyeződése egészen a természeti környezet kialakulásáig, az ember megjelenéséig vezethető vissza. A kozmikus sugárzás naprendszerünkkel egyidős. A természeti erők hatására hatalmas mennyiségű por, korom, vulkáni hamu került a levegőbe és a környezetbe. A körforgásban kezdettől jelen vannak a természetes radioaktív elemek izotópjai és bomlástermékei is. A természeti környezet pusztítása és szennyezése tulajdonképpen a tűz fölfedezésével, a szerves tüzelőanyagok elégetésével és a kohászat elterjedésével kezdődött. Az ipari forradalom korszakában már komoly gondot okozott a gyakori füstköd, a por, a korom, a rengeteg salak, a sok hulladék és szennyvíz. A tudományos-technikai forradalom időszakában is alig javult a helyzet, egyedül az atomenergia békés célú felhasználása kapcsán valósul meg töljesen a környezet védelme. Az atomerőművek környezetkímélők, nem bocsátanak ki széndioxidot, szénmonoxi- dot, nitrogén- és kéndioxidot, port, kormot és pernyét. Igaz, hogy még normál üzemi körülmények között is elkerülhetetlen a keletkező kémiailag semleges radioaktív gázok és aerozolok, folyékony, illetve szilárd sugárzó hulladékok szabályozott, ellenőrzött kibocsátása, a megengedett értékhatárok között. Az üzemelő atomerőművek gyakorlatilag alig növelik a környezeti háttérsugárzás szintjét, és a sugár- terhelés nagyságrendekkel kisebb, mint a légköri kísérleti atomrobbantásokból eredően. A polgári védelem mérő- és ellenőrzőrendszerébeu működő mérőállomások, laboratóriumok már több mint két évtizede folyamatosan mérik és ellenőrzik a légkör radioaktivitását, a növények, az élelmiszerek, az állati takarmányok, a víz és a talaj sugárszennyezett- ségét. Á radiiometeorológiai mérőállomások pedig nemcsak a légtömegek mozgását, hanem a légköri radioaktív aerozolok útját — kihullását, kiülepedését, kiszóródását — is nyomon követik. A mérgező hulladékok keletkezésének ellenőrzését és azok ártalmatlanítását, tárolását minisztertanácsi határozat szabályozza. A szabályozás és a hatósági ellenőrzés ellenére még mindig sok a feltáratlan keletkezési hely, a felelőtlen kibocsátás, az eltitkolt felhailmozás, a szakszerűtlen ártalmatlanítás. A polgári védelem már a hatvanas éveikben szembekerült a veszélyes hulladékok megsemmisítésének problémájával. A polgári védelem semmisített meg több tonna gyógyszertári hulladékot, szerves oldószert és sok más vegyi anyagot. v A környezet védelme társadalmi ügy. A mi generációnk jelene, utódaink jövője forog kockán, ezért mindnyájunknak cselekedni kell. A polgári védelem feladatainak megvalósításával, ^környezet, a levegő, a víz, az élelmiszer, a talaj, a növény - és állatvilág szennyeződésének megelőzésével, folyamatos ellenőrzésével, a katasztrófák következményeinek elhárításával részt vesz az emberi környezet védelmében. Tokai Gábor TUNGSRAM 1> ELEKTRONIKAI GYÄRA felsőfokú számítástechnikai programozói vagy ügyvitelszervezői végzettséggel, továbbá középfokú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező programozó munkatársakat keres szervezési csoportjába. Fizetés a gyakorlati idő és az iskolai végzettségtől függően, megállapodás alapján. Pályakezdő felsőfokú végzettségűeknek egyszeri letelepedési segélyt is folyósítunk. Jelentkezés a gyár igazgatójánál: Kaposvár, Izzó u. 3. Telefon: 12-277 (83556)
