Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
1986. október 1., szerda Somogyi Néplap 5 FOCCI*CKAJI CCIUIAJl- JKMOHMTHIFCKAS PAtUHA« IIAPT1J1 HCKPA M L a I * * * * t 1 * .V L Az Iszkra tlső nyomdája RAU MESTER MŰHELYÉBEN 1900 kora tavaszán a derék és szorgalmas lipcsei Hermáim Rau könyvkötőmester elhatározta, hogy bővíti és nyomdával egészíti ki üzemét. Hogy olcsóbban jöjjön ki, nem a városban, hanem az attól hat kilométerre fekvő Probstheida faluban, a Fő utca 48-ban vásárolt egy megfelelő parasztházat. Azt átalakította, berendezte, gépeket állított be. Ő és családja egyedül már nem is bírta ellátni a megrendeléseket. Kisegítőként fölvette Blumenfeld lengyel menekültet, akit betanított a betűszedésre. A nyomda első munkája az orosz szociáldemokratáik újságjának megjelentetése volt. Az Iszkna (Szikra) első száma 1900. december 11-én került ki Rau mester nyomdájából. A vezércikket a lap szerzője és vezetője, Lenin ínta. Ebben az Iszkra fő feladatául az oroszországi marxista párt megteremtését tűzte ki. Nem véletlen, hogy könyvkötőműhelynek álcázva, illegálisan működött a nyomda, bár akkor Lipcsében a német szociáldemokraták legálisan jelentették meg saját lapjukat, kiadványaikat. Lenin a cári titkos- rendőrség, a hírhedt Ohrana és a német császári rendőrség ügynökeinek megfigyelésétől akarta megkímélni a nyomdát. Óvatosságának köszönhetően az Ohrana C- ügyosztálya egy év elteltével is csak azt tudta megállapítani, hogy az Iszkra szerkesztőségének élén Lenin áll. Javasolta a minszki fő- kormányzónak, hogy ..tartsa megfigyelés alatt a lap terjesztését, mert a határon át csempészik be”. Kalandos volt az út, amelyen az újság eljutott Oroszországba. A szállítmányok a probstheidai műhelyből zömmel a lipcsei postára kerültek, ahol Rau mester különféle német városokba címezve adta fel a csomagokat. Ott a szervezők megbízásából egy német szociáldemokrata postai alkalmazott átcímezte a küldeményeket, amelyek leginkább svájci és belgiumi címekre kerültek. Innen, illegális közvetítéssel jutották el Oroszországba. Az akikor Münchenben élő Lenin az első szám megjelentetésére Lipcsébe utazott, hogy személyesen irányítsa a munkát. 1901 februárjában jelent meg az Iszkra második, áprilisban pedig ß harmadik száma. Még két számot nyomtattak ki itt. Később, 1902 júliusától Londonban, 1903 tavaszától pedig Géniben jelent meg a lap. Ma emlékmúzeum az egykori falusi műhely. Probstheida pedig már nem falu, hanem a város délkeleti elővárosa : közigazgatásilag 1910-ben csatolták Lipcséhez. Az egykori Fő utcát 1912 óta Orosz utcának (Russen- strasse-.nak) hívják. A volt nyomda hosszan elnyúló épületének a két első, utca felőli szobájában állt és áll ma is a szedőszékrény, illetve a nyomdagép. A két szobának korhű a berendezése. Olyannak látják a látogatók, mintha a szedőszek- rény mellől az előbb lépett volna odébb valaki. A többi szöbában a tárlók sora. Itt helyezték el az Iszkra öt első számának és az itt nyomtatott brossuráknak a példányait, valamint mindazokat az okmányokat (szerződéseket, elszámolásokat, fuvarleveleket stb.), amelyek a nyomda működésével vagy azokkal a személyekkel kapcsolatosak, akik részt vettek az itteni munkában. Több mint negyedszázada. 1960-ban nyitották meg a látogatók előtt az egykori műhely ajtaját. Három évvel ezelőtt fogadták az ötmilliomodik látogatót. A derék és szorgalmas könyvkötőmester egykori műhelyét — okkal és joggal — ma Lipcsében csak így ismerik: az Iszkra első nyomdája. Gáti István Reneszánsz dallamok életközeiben ^0 grófi ^ A Hollandia Magyarországon rendezvénysorozat keretében az első vendégek bemutatkozására Kaposváron az Országos Filharmónia szervezésében került sor. Hétfőn este a zeneiskolában a kamarabérleti sorozatban lépett föl az amszterdami Pentacost Vocal Ensemble. Öt rendkívül közvetlen, jó kedélyű fiatalember, akik „mellesleg” gyönyörűen énekeltek is. A kórus ezelőtt négy évvel alakult a reneszánsz vokális zene tolmácsolására. Nemcsak énekelnek azonban, hanem kutatómunkát is folytatnak, kevésbé ismert, vagy eddig nem publikált zeneművek felderítésére. Évente mintegy harminc koncerten lépnek föl, többek között Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Görögországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol rádió- felvételük is készült. Magyarországon most járnak először: a holland kulturális hónap keretében léptek föl a pesti Vigadóban, majd a somogyi megyeszékhelyen. Az öt fiatal nem mindegyike főfoglalkozású muzsikus. Renée Kartodirdjo, a szoprán, énéket tanít, Ceciel Odijk-ter E 1st alt énekes pedig hangszeres zenét. A férfiak közül csak a tenor. Ludy Vrijdag foglalkozik kizárólag muzsikával: ő most tanul énekelni. Wim Verkalk mérnök, Johan Feyen pedig jogász. A koncerten különös módon szinte végig ülve énekeltek. Ezt azzal magyarázták, hogy ezt a fajta zenét annak idején így, asztal körül ülve, afféle kamaramu- - zsikálás jelleggel adták elő. A korhűség mellett másik fontos szempontjuk a közvetlenség. Kaposvári koncertjüket négy nagy németalföldi reneszánsz komponista: Jos- quin des Prez, Roland Lassus, Ciaches de Wert és Sweelmck műveinek szentelték. Az első részben az egyházi kórusművek legszebbjeiből adtak elő válogatást. Bibliai történetekre komponált motetták, zsoltárok követték egymást. Az általánosan emelkedett, patetikus hangvételhez minden darabnál másmás egyéni hangulat társult. Sweelinck Jézus születésének bejelentését fölelevenítő darabja önfeledt allelujázás- ban teljesedett ki, míg de Wert motettájának előadása mély, komor hangzással idézte fel Rachel vigasztalhatatlan fájdalmát gyermekei elvesztése fölött. Lassusnak az Énekek énekére komponált darabja menyasszony és vőlegény vidám évődésének, az evés-ivásnak és egyéb földi hívságoknak örömét hozta. A kórus tagjainak színészi képességei azonban még inkább megnyilvánulhattak a koncert második részében, melyet a reneszánsz zene világi darabjaiból állítottak össze. Egymáshoz fordulva, felelgetve énekelték például Josquin darabját, melyben egy magányosan utazó lovag vidítja önmagát a Párizs fe-_ lé vezető hosszú úton. Fáj-' dalmasan zengett Sweelinck sanzonja, melyben egy elhagyott szerelmes siratja szive hölgyét. Talán a legnagyobb előadói bravúrt hozta a Lassus Moresca-ciklusából előadott részlet. A moresca a nápolyi mór rabszolgák tánca volt, temperamentumos, vidám zene. A kiragadott epizód egy mór rabnő esete, aki eredménytelenül próbálja meghódítani úrnőjét. A bizarr történet hangutánzásokkal, merész váltásokkal, pörlekedéssel teli, igazán jó hangulatú előadásra adott lehetőséget. Hogy mégis „igazi” zenével zárják a műsort — mondták —, befejezésül de Wertnek Tasso: Megszabadított Jeruzsálem című eposzára írott darabjából adták elő egy lírai részletet: Tankréd és Klorinda szerelmének történetét. Az összeszokott, könnyed, tó %> ^ A°V' UDVOZG tiszta éneklés és a vidám, közvetlen előadásmód Kaposváron is nagy sikert hozott. A holland énekesek ezzel a koncerttel befejezték magyarországi turnéjukat — Azok pedig, akik szeretnének tovább ismerkedni az ország zenei életével, már ma este megtehetik. A zeneiskolában hét órától a hollandiai Zwolle város művészeti főiskolájának Attila klarinétegyüttese ad koncertet. Tersztyánszky Krisztina Hazatértek a somogyiak Ciechanówból Egy hétig Somogyra figyelt lengyel testvérmegyénk, a cdeehanówi vajdaság lakossága. Megyénk politikai, gazdasági és kulturális életének „követei” jártak a tőlünk több mint ezer kilométer távolságban levő településeken, s találkoztak a vendégszerető házigazdákkal. Tulajdonképpen négyféle eseménysorozat zajlott egymással párhuzamosan. A két megye párt- és tanácsi vezetői tartottak megbeszéléseket, Somogy gazdaságát kiállítás reprezentálta, írók és költők találkoztak ciecha- nówii irodalmárokkal, valamint a BM Kaposvár Tánc- együttes járt városról városra, s ragadtatta mindannyiszor vastapsra a közönséget. A Magyar kultúra panorámája címmel hirdette meg a rendezvénysorozatot a cie- chanówi vajdasági és a Somogy megyei pártbizottság, a varsói magyar kulturális intézet és a többi rendező szerv. A fent említett eseményeken kívül még jó néhány hívogatta a megyénket, országunkat megismerni kívánó lengyel publikumot. Grafikai és fotókiállítás, zenés irodalmi est, előadás a második világháborúban Somogyba menekült lengyelek életéről, magyar filmek vetítése, magyar termékek vására és egyebek mutatták be Somogyot és Magyarországot. Hat városban: Ciechanów- ban, Mlawában, Zurominban, Liczbarkban, Plonsfcban és Dzialdowóban voltak somogyi rendezvények. Mindezekhez egyetlen krónikás . . . így csupán azokról a történésekről tudunk részletesen beszámolni, amelyekre tudósítónk eljutott. A rendezvénysorozat megnyitója Ciechanówbam, a megyei művelődési otthonban volt. A somogyi ipari és mezőgazdasági kiállítást nézték meg először az egybegyűltek. Franciszek Bud- zianowski megyei tanácselnök-helyettes mondott beszédet, amelyben kiemelte: a ciechanówi vajdaságban Magyarország mindenki számára Somogy nevével kezdődik. Dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője válaszbeszédében arról szólt, hogy az ősi lengyel—magyar barátság folytatódik a két megye több mint egy évtizedes kapcsolatában. Sok százan töltötték meg a nézőteret a művelődési központ színháztermében, A rendezvénysorozat megnyitóján ahol a nyitóünnepség után színre lépett a kaposvári táncegyüttes. A műsort megtekintette Kazimierz Pary- szek, a vajdasági pártbizottság első titkára is. Másodszor Mlawa városának közelében találkozott a magyar napok minden somogyi résztvevője. A lengyel gyalogos emlékművénél, valamint a hozzá közel levő, emlékművé alakított bunkernél tisztelegtek megyénk képviselői a második világháború lengyel hősei előtt. Zurominban a táncegyüttes tagjai ellátogattak a helvi elektronikai gyárba, ahol baráti találkozón vettek részt, majd a városi moziban adtak műsort. A zuromini programról felvételeket készített a lengyel televízió stábja, s a filmet a varsói egyes programon a híradóban vetítették. Csupán néhány apró részletet rögzítettünk a fentiekben egy hét rengeteg eseményéből. Az előadások, a baráti találkozók, a delegációk megbeszélései mind jól szolgálták a célt: a két megye, s így a két ország népe közti barátság erősítését. A dr. Horváth Sándor által vezetett politikai delegáció és a somogyi íróküldöttség a múlt hét végén érkezett haza Lengyelországból, a BM Kaposvár táncegyüttes pedig — egy nappal megh o ss zab b í tott programja után — hétfőn este ért vissza Kaposvárra. A sokszínű rendezvénysorozat néhány epizódjára a következő napokban visszatérünk. Rácz Pál emlékkönyvtár New Yorkban Rácz Pálról, hazánk közelmúltban elhunyt ENSZ- képviselőjéről nevezte el könyvtárát New Yorkban a Kelet—Nyugat Biztonsági Tanulmányok Intézete. Rácz Pál az intézet igazgató tanácsának és végrehajtó bizottságának aktiv tagja volt New Yor.k-i kiküldetése idején, jelentős segítséget nyújtott a számos ország képviselőit magában foglaló intézmény működéséhez. A Kelet—Nyugati Biztonsági Tanulmányok Intézete több év óta folytat fontos kutatómunkát a biztonsági kérdések vizsgálatára, számos értékes tanulmányt tett közzé erről a kérdésről. A névadó ünnepségen Vár- konyi Péter, hazánk külügyminisztere, az ENSZ-közgyű- lés 41. ülésszakán részt vett magyar küldöttség vezetője is beszélt. Rácz Pálnak atz intézet működését elősegítő tevékenységét John Edwin Mroz, az intézet igazgatója méltatta. Hazánk volt ENSZ- képviselőjének emlékét ezentúl tábla örökíti meg az intézet könyvtárában. Nem a nyelvtan,a nyelv a fontos AZ ÉLETBŐL ELLESVE Augusztusban Budapesten rendezték meg az orosz nyelv- és irodalomtanárok nemzetközi szövetségének, a MAPRJAL-nak a VI. világ- kongresszusát. Hatvanhat országból csaknem háromezer résztvevő érkezett. Megyénket tíztagú delegáció képviselte. Többségük általános vagy középiskolai tanárként dolgozik. A tanítóképző főiskoláról hárman vettek részt. Dr. Horvátit Gyuláné főiskolai adjunktus az orosz és a szovjet gyermekirodalom oktatásáról tartott előadást, dr. Rózner Katalin adjunktus témája a főiskolai nyelvoktatás speciális problémája volt. Zádor Tiborné. docens, a? orosz és a szovjet irodalom oktatásának motivációs lehetőségeiről tartott beszámolót. Zádor Tiborné. elmondta, hogy a konferencia célja az orosz nyelv és irodalom terjesztésének és oktatásának megvitatása volt. Ösztönözni a tanítási módszerek fejlődését, s egybehangolni a különböző országok kutatási eredményeit. A résztvevők élénk vitát folytattak az új technikák, eszközök, módszerek bevezetéséről. Első ízben került napirendre a kisiskolások és óvodások orosz nyelvi oktatásának lehetősége. — Érdemes-e az óvodások nyelvtanulásával foglalkozni addig, amíg az általános, közép-, sőt főiskolai nyelvtanulással is gondok vannak? — Az 1982-es prágai kongresszus már megállapította, hogy a hagyományos, skolasztikus nyelvoktatás nem vezet eredményre — mondta Zádor Tiborné. — Üj irányzat az úgynevezett kommü- tatív nyelvoktatás, melynek lényege a nyelvnek különféle helyzetékben való gyakorlása. Az általános iskolától egész a felsőoktatásig korszerű, hangulatos tankönyvek, kazetták segítik ennek az oktatását. A legfontosabb azonban, hogy a nyelvoktatók és a nyelvet befogadók közt mellérendelő viszonynak kell kialakulnia. Meg kell szűnnie a hagyományos tanár—diák viszonynak. Oktatónak és tanulónak munkatársnak kell lennie, s együtt haladni a cél felé. S mindez még mindig nem elég. Zádor Tiborné elmondta, hogy amíg heti két órában, együttes osztályfoglal- kozások keretében van a nyelvoktatás, addig nem várható eredmény. Nyelvet csak kis csoportban és az eddiginél jóval nagyobb óraszámban lehet tanulni. Nem elég olvasni és fordítani, helyzetekben kell tanulni a nyelvet. Erre pedig a kongresz- szus nem tud határozatot hozni; ezt minden iskolának és minden nyelvtanárnak magának kell megvalósítania. — A kongresszus csak a tapasztalatcserében segített — emlékszik vissza Zádor Tiborné: — Sokat tanultunk egymás módszereiből, az elért eredményekből. A záróülésen a Kongresz- szusi Központ nagytermében a résztvevők békefelhívást fogadtak el, amely hangsúlyozza: valamennyi nyelvtanár arra hivatott, hogy a nyelveket tanulókat a népek közötti kölcsönös megértés, barátság és bizalom szellemében nevelje. A kongresszus tapasztalatait a novemberi továbbképzésen oszthatják meg a megyei delegáció tagjai nyelvtanító kollégáikkal. Az eredményekről pedig négy év múlva számolhatnak be a MAPRJAL VII. világkongresszusán. H. É.
