Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

4 Somogyi Néplap 1986. október 3., péntek A veterán autók országos találkozóját rendezték meg a Mátrában. A találkozót szerve­ző gyöngyösi Közlekedésbiztonsági Tanács felvonulást, bemutatót és ügyességi versenye­ket rendezett. Képünkön egy 1936-ps BMW, egy 1936-os Adler Junior cs egy 1939-es Tatra 57/B A MEGYEI NEB TÁRGYALTA A földterületek mezőgaz­dasági célú haszonbérbe és tartós használatba adásáról, valamint a részesművelés alkalmazásának tapasztala­tairól folytatott vizsgálatot a Somogy Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. A tanulsá­gok tegnapi értékelésén részt vett Tapsonyi János, a me­gyei pártbizottság gazdaság­politikai osztályának mun­katársa és dr. Kassai János, a megyei tanács vb-tiit.ká- ra is. Az elmúlt két évben eb­ben az átfogó vizsgálatban 32 népi ellenőr vett részt, a megyei, a boglárlellei, a ka­posvári, a marcali és a sió­foki NEB megbízásából. Ar­ra kerestek választ, hogy a földhasznosításra irányuló egyéni vállalkozások és a részesművelés összhangban vannak-e a törvényes ren­delkezésekkel. A vizsgálat kiterjedt arra isi, hogy a föl­dek ily módon való haszná­lata miként segíti a fontos természeti erőforrások telje­sebb kihasználását, a nagy­üzemi 'gazdálkodás eredmé­nyességének javítását, s ho­gyan érvényesül a közös és A földterületek hasznosításának tapasztalatai az egyéni érdekek össz­hangja. A vizsgálatot lezáró ösz- szefoglaló jelentés megálla­pította, hogy lényeges sza­bálytalanságot e témakör­ben csupán a balatonszent­györgyi termelőszövetkezet­nél és a helybeli tanácsnál tapasztaltak. E két szervnél fegyelmi eljárást kezdemé­nyezték az illetékes előadók ellen. Vörös Ferenc szakértő szóbeli kiegészítője után többek között szót kért dr. Kassai János, aki kifogásol­ta az írásos beszámolóban a tanácsi dolgozók elmarasz­talásának általánosítását. Mint mondta, a vizsgálat csupán négy 'tanácsot érin­tett, ez nem lehet alapja egy olyan megállapításnak, mi­szerint a tanácsok alacsony színvonalon látják el mun­kájukat. Főként akkor nem, ha a négy közül mindössze egy esetében tapasztaltak lényeges hiányosságokat, összességében a tanácsok földhasznosítással foglalkozó munkatársai felkészülten látják el a feladatukat. Tapsonyi János arra hívta fel a figyelmet, hogy mind .több szervezet igyekszik megfelelő módon, ' az érté­keket a lehető legnagyobb mértékben kiaknázva hasz­nosítani a földterületeket. A változást tükrözi a zártker­tek rendezettsége, a műve­lésbe fogott földek nagysága. A zártkertek kapcsán töb­ben jogi segítséget kértek ahhoz, hogy ezeket és a nagyüzemek által művelésbe nem vonható egyéb földeket haszonbérbe, illetve tartós használatba adhassák a ter­melőszövetkezetek, és a jö­vőben például az erdőgaz­daságok is, melyeknek eddig ilyen lehetőségük nem volt. összefoglalójában dr. Nagy Iván, a megyei NEB elnöke kisebb kiegészítésekkel, mó­dosításokkal jónak ítélte meg a beszámoló jelentést, melyből kitűnt, hogy az el­múlt években jelentős elő­relépés volt a földek hasz­nosításában. A mezőgazda- sági üzemek és az erdőgaz­daság kéréseit jogosnak ítél­te meg, így ezeket pótlólag csatolták a határozati javas­lathoz. [ ___________JOGI SZAKÉRTŐNK ÍRJA A Z ILLETÉKEKRŐL Mennyi illetéket kell fi­zetni a megörökölt, ajándék­ba kapott vagy vásárolt la­kás, egyéb ingatlan, ingóság után? A jogszabály az aján­dékozási és az öröklési ille­téket azonos kulcs szerint rója ki. Hogy a kifizetendő összeg végül is mennyi lesz, az sok tényezőtől függ. A táblázat három csoportba osztja rokonsági fok szerint az örökösöket (megajándéko­zottakat). Természetesen fon­tos szempont az örökség (az ajándék) értéke, az a tény. hogy terheli-e haszonélvezeti jog stb. A jogszabály részletesen felsorolja, mi után nem kell örökösödési illetéket fizetni. Mi csak a közérdekű esete­ket ragadjuk ki. Továbbra sem kell illeté­ket fizetni a takarékbetét, a kötvény, a szövetkezeti rész­jegy és célrészjegy (tehát az értékpapírok) után; ha az örökölt ingóságok forgalmi értéke örökösönként a száz­ezer forintot nem haladja meg: ha az örökös úgy örök­li meg a lakástulajdont, hogy fennálló lakásbérleti jogáról a lakásügyi hatóság javára a hagyaték jogerős átadását követő két éven belül lemond. Ha nincs le­származó, és ezért első íz­ben a túlélő házastárs örök­li a közös szerzeményű la­kásingatlant, akkor ő nem fizet illetéket. Eddig nem kellett a ha­szonélvezeti jog örökléséért fizetni. Az új jogszabály sze­rint kell, akár örökléssel, akár vásárlással keletkezik a haszonélvezeti (vagy haszná­lati) jog. A túlélő házastárs viszont nem fizet haszonél­vezeti (használati) jogáért egy bizonyos értékhatárig, nevezetesen 500 ezer forintig illetéket sem a lakástulaj­don, sem az üdülő, sem a hétvégi ház, sem a zártkerti ingatlan után. Csak az öt­százezer forintot meghaladó rész esik illeték alá. Nem kell örökösödési ille­téket fizetni akkor sem, ha a szülő (akár örökbefogadó, akár mostoha, akár nevelő­szülő) örököl a gyereke után. Illetékmentes a lakó­ház építésére alkalmas te- lektulajdonnák vagy az ilyen ingatlantulajdon hányadá­nak öröklése (használati jo­ga) is, ha az örökös vállalja, hogy a hagyaték átadásától számított négy éven belül felépíti a lakóházat. A lakás- tulajdon öröklése esetén az egyébként járó öröklési ille­ték felét kell megfizetni. Mit lent az „egyébként járó” ki­fejezés? A táblázat megfele­lő rovata (a rokonsági fok és a progresszíven emelkedő illetékkulcs) szerint kell ki­számítanunk az illeték ösz- szegét, és a lakástulajdon esetében ennek a felét vesz- szük. (Az egészet kell fizet­nünk üdülő, hétvégi ház, zártkerti ingatlan esetén. Érdemes még szólnunk a visszterhes vagyonátruházá­si illetékről is. Mi a vissz­terhes szerzés? Amikor el­lenszolgáltatás fejében szer­zünk meg valamit. Például megvesszük, elcseréljük, öröklési szerződés alapján ju­tunk hozzá. A lakástulajdon visszter­hes megszerzésének illetéke a forgalmi érték két száza­léka. Lakástulajdonok egy­más közti cseréje esetén csak az ingatlan forgalmi érték­különbözete után kell illeté­Szeptember első felének meleg, kevésbé csapadékos időjárása kedvező életfeltéte­leket biztosított a gyümölcs- ía-takácsatkáík és levél tét vek késői tömeges elszaporodásá­hoz. Bár a kártevők az idén már számottevő károkat nem tudnak okozni, azonban a jövő szempontjából veszélye­sek. Megkezdték, illetve rö­vid időn belül megkezdik téli tojásrakásukat, amely ezúttal szokatlanul bőséges. A jövő évi termés bizton­sága érdekében feltétlenül fontos feladat a már leszüre­telt gyümölcsfákon, gyü­mölcsbokrokon a védekezé­sek haladéktalan végrehajtá­sa. Ezzel a telelésre vonuló népességet tudjuk számotte­vően gyéríteni. Almán és az esetlegesen még le nem szé­két fizetni. Ha például vala­ki saját tulajdonú lakását elcseréli egy tanácsi bérla­kásra, akkor a lakás új tu­lajdonosa a forgalmi érték fele után fizet illetéket. Sokakat érint, hogyan ala­kul az illetékfizetési kötele­zettség a közös tulajdon megszüntetése esetén. Ha a házastársak megszüntetik va­gyonközösségüket, csak ak­kor kerül szóba az illeték­fizetés, ha nem egyenlő arányban osztoznak. Illeték­fizetési kötelezettség alá csak az értékkülönbözet (a közös vagyon megosztásából) származó értékkülönbözet) esik. Ha valamelyik fél csak azért kap a közös vagyonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállalt át. és az átvállalt tartozás összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti, illeték kiszabá­sának nincs helye. Gépjármű tulajdonjogá­nak, haszonélvezetének meg­szerzése esetén az illeték mértéke a gépjármű henger- űrtartalmának minden köb- centije után három forint. Dr. Kereész Éva dett szilván a védekezést a gyümölcsszedések befejezé­se után tanácsos végrehajta­ni. A védekezésre javasoljuk a BI—58 EC 0,1, az Unifosz 50 EC 0,i, a Pol-Akaritox 0,15—0,2, a Mitac 20 EC 0,1 —0,2 százalékos rovarölő szer valamelyikét. A BI—58 EC és az Unifosz egyúttal a le- véltetvek ellen is védelmet biztosít, ezért ezek haszná­latát ott javasoljuk (ősziba­rack, szilva), ahol a takács- atkák é.s a levéltelvek együt­tes fertőzését észleljük. A díszcserjék esetében, ahöl a levéltetvek ellen szükséges védekezni, jó eredménnyel használhatjuk a Pirimor 0,05 százalékos oldatát. A véde­kezést áztatásszerűen, bő vízmennyiség felhasználásá­val kell végrehajtani. Növényvédelmi tájékoztató A takácsatkák és a levéltetvek ellen A szocializmus megújulásának útja A huszadik kongresszus és az MDP Az MDP Központi Vezető­ségének 1955. márciusi és áp­rilisi ülése újabb fordulatot hozott a politikai irányvo­nalban, és ez lényegében visszatérési kísérlet volt az 1953. június előtti politiká­hoz. A jobboldali vagy an­nak kikiáltott jelenségek és intézkedések elleni harc lett a pártvezetőségnek legfőbb gondja. S hogy ez mit jelen­tett, azt jól tükrözte az 1956. évre kidolgozott rendkívül feszített terv, amely a nehéz­ipar fejlesztését írta elő. A beruházásokat az előző évhez képest mintegy 10 százalék­kal növelték, ennek 40 szá­zaléka a nehézipart illette, míg a mezőgazdaság részese­dése a maga 18 százalékával jelentősen csökkent az előző évhez viszonyítva. A szemé­lyi fogyasztás növekedését erőteljesen visszafogták, bér- javítást nem irányoztak elő. A propagandában és az ide­ológiai jellegű megnyilvánu- lásokibam ismét azt hangoz­tatták, hogy a szocializmus előrehaladása szükségszerű­en az osztályharc éleződését váltja ki. A párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének májusi száma ve­zércikkében ehhez még hoz­zátette: „A kizsákmányoló osztályok és maradványaik fokozott ellenállást fejtenek ki, és ez az ellenállás érez­teti hatását a pártban is.”. Veszedelmesen emlékeztet ez a megfogalmazás arra az érvelésre, amely a pártbá be­hatoló ellenségre hivatkozva, alapul szolgált a koncepciós perekhez. Rákosi a szektás fordulat végrehajtásában a nemzetkö­zi helyzetnek 1954. végén és 1955. első hónapjaiban való­ban tapasztalható éleződésé­re is hivatkozott és speku­lált. Tavaszra azonban, a szovjet vezetés békeoffenzí- vája nyomán, más irányú tendenciák kezdtek felülke­rekedni (miközben persze az imperialistáknak ellenkező irányú hidegháborús lépései és törekvései is jelen vol­tak). Magyar szempontból különösen két esemény volt nagy jelentőségű. 1955 má­jusában a négy nagyhatalom Becsben tető alá hozta az ál­lamszerződést, amelynek nyo­mán Ausztria az örök semle­gesség státusába került. 1955. június 2-án Belgrádban alá­írták a szovjet—jugoszláv nyilatkozatot, amely kiküszö­bölte a két ország kapcsola­tainak akadályait, mindenek­előtt azzal, hogy önkritiku­san felülvizsgálták és mint hamisat visszavonták az úgy­nevezett Tájékoztató Irodá­nak a jugoszláv pártot és ve­zetőit nemcsak elmarasztaló, de rágalmazó 1949. évi ha­tározatát. Minthogy annak idején ez a határozat nagy­mértékben a Rajk-per ko­holt vádjaira épült, Rákosit és csoportját a legközvetle­nebbül érintette a jugoszláv kérdésnek a testvérpártok, mindenekelőtt az SZKP ál­tal, önkritikus módon való rendezése. 1956. február 14—25-én ülésezett az SZKP XX., .tör­ténelmi jelentőségű kong­resszusa, amely nemcsak a Szovjetunió életére, hanem a világpolitikára és az egész nemzetközi kommunista moz­galom irányvonalára kiható új következtetésekre jutott. Míg korábban elméletünk a világháború kirobbanását el­kerülhetetlennek tekintette, megállapították, hogy az erő­viszonyok megváltozásával a harmadik világháború meg­akadályozásának megvan a lehetősége. Elvetette azt á sztálini tételt, hogy a szocia­lista építés előrehaladása szükségszerűen az osztály­harc éleződésével jár. Meg­erősítette viszont azt a leni­ni tételt, hogy az egyes or­szágok és nemzetek külön­böző utakon juthatnak el a szocializmushoz, a hatalmat az országok egy részében a munkásosztály polgárháború elkerülésével is kivívhatja. Hangsúlyozta az átmenetben és a szocialista építés folya­mán az egyes országok, nem­zetek sajátosságainak jelen­tőségét. vagyis óvott a szov­jet gyakorlat mechanikus másolásától. Tendenciaként és a szocialista országokban is alkalmazható gyakorlat­ként értékelhetők a gazda­sági intézkedések, különösen ami a mezőgazdaság fejlesz­tését, az anyagi érdekeltség elvének fokozott érvényesí­tését, a lakossági szükségle­tek kielégítését illette. Álta­lában a XX. kongresszus bátor kérdésfeltevéseivel, elemzésével, a dogmatikus gondolkodás és gyakorlat elleni fellépéssel, a szocia­lizmus eszméi és gyakorlata megújulásával biztatott. E tekintetben korszakalkotó jelentőségű, hogy feltárta'a személyi kultusz oikpzta hi­bákat, a Sztálin vezetése idején elkövetett törvény­sértéseket. és intézkedéseket foganatosított a pártáiét le­nini normáinak helyreál Irtá­sára, a kollektív vezetés le­nini elvének érvényesítésére. A kommunista pártokat a történelmi tapasztalatok elemzésére, ideológiai meg­alapozásuk átgondolására, és politikai irányvonaluk felül­vizsgálatára biztatta a kong­resszus. A magyar pártot felkészületlenül és váratla­nul érte a kongresszus1, hi­szen egy évvel ezelőtt, szek- táns megfontolások alapján, éppen azzal ellenkező szelle­mű fordulatot hajtott végre. Rákosi Mátyás, aki a ma­gyar küldöttséget a moszk­vai tanácskozáson vezette. ezért igyekezett a XX. kong­resszus jelentőségét kisebbí­teni. Az első politikai bi­zottsági ülésen, ahol a kong­resszusról beszámolt, az ő szájából különösen hamisan hangzó „mi nem másolhat­juk a Szovjetuniót” érvelés­sel igyekezett az MDP-t a tanulságok levonásától visz- szatartani. A Központi Ve­zetőségnek 1956. március 12 —13-i ülésén, amelynek na­pirendje a XX. kongresszus­ból adódó magyar teendők meghatározása volt, odáig ment, hogy kijelentette: „A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyít­ják, hogy a Magyar Dolgo­zók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat, és helyesen szabja meg e fel­adatok megoldására a rend­szabályokat. Minden részé­ben helyesnek és iránymu­tatónak bizonyultak a Köz­ponti Vezetőség múlt évi márciusi határozatai.” Bár a plénum felszólalói szinte kivétel nélkül vitat­ták ezt a megállapítást, és a politikai irányvonalnak a XX. kongresszus szellemé­ben való felülvizsgálatát szorgalmazták, végül elfo­gadták a semmitmondó ha­tározatot, és újra megtámo­gatták Rákosiit és politikai vonalát. Nem így a párttagság és a közvélemény politizáló része. A kongresszus olyan élénkü­lést, politikai aktivitást vál­tott ki, amilyenre sok-sok éve nem volt példa Magyar- országon. Ezekben kifejezés­re juttatták a pártvezetéssel szembeni elégedetlenséget, és egyre több helyen Rákosi Mátyás alkalmasságát a ve­zetésre is kétségbe vonták. S különösen nagy erővel köve­telték nemcsak a rehabilitá­ció befejezését, hanem fe­szegetni kezdték azt is, hogy kik és miért rendezték meg a koncepciós pereket. Nagy Imre és csoportja ki­használta azt, hogy Rákosiék nem vonták le a megfelelő tanulságokat, és ennek nyo­mán is a pártban eszmei­politikai elbizonytalankodás bontakozott ki. önmagukat kiáltották ki a XX. kongresz- szus eszméi letéteményesé­nek, és a magyar viszonyok­ra alkalmazandó szocializ­mus megvalósítását tűzték zászlajukra. A dolog termé­szeténél fogva nem egy kér­désben közös platformra ke­rültek a hibákat egészen más célzattal ostorozó különböző reakciós, burzsoá restauráci- ós körökkel. Ezek természe­tesen előszeretettel húzódtak meg a „jobboldali”, „nem­zeti” kommunistáknak a „szektás”, „dogmatikus”, „sztálinista” kommunisták elleni harca árnyékában. Rákosi kezdte elveszteni a talajt a lába alól, és kapko­dott. Egyrészt egyre hatásta­lanabb adminisztratív intéz­kedésekkel próbálkozott a jobboldallal szemben, más­részt rákényszerült, hogy egy. májusi nagy-budapesti nagy­aktíván elismerje felelősségét a súlyos törvénytelenségekért. De ezzel már elkésett, helyzete tarthatatlanná vált. A párt és az ország válsága sürgősen változást követelt. (Folytatjuk.) Nemes János

Next

/
Thumbnails
Contents