Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

1986. október 3., péntek Somogyi Néplap 5 Kilencféle klarinéton Ha egyáltalán képesek len­nének ilyesmire, bizonyára a kaposvári zeneiskola öreg falai is csodálkoztak volna, amikor szerdán este a hat fiatal holland muzsikus szín­padra lépett. Sok, számunk­ra ismeretlen szerző, szokat­lan dallamok és még inkább különös hangszerek mutat­koztak be ezen "az estén. Az Attila klarinétegyüttes a hollandiad Zwolle város művészeti főiskolájának 20— 25 éves hallgatóiból áll, kö­rülbelül három éve játsza­nak együtt. Vezetőjük és névadójuk, a magyar szár­mazású Szabó F. Attila fő­iskolai tanár, maga is szóló zenész, sőit jó néhány dara­bot ő hangszerel át az együt­tes összetételének megfelelő­en. Ez az összetétel pedig különös helyet foglal el Európa zened együtteseinek sorában. Ugyanis a teljes klarinétcsalád a birtokuk­ban van, ennék a fúvóshang­szernek összesen kilencféle változatát használják rend­szeresen, A különleges hangzás sok, ma élő holland és magyar zeneszerzőt ihletett meg, sok művet írtak kizárólag ennek az együttesnek a számára — ezért a sok új név és a szá­munkra ismeretlen zenemű. A magyarul jól beszélő karmester közvetlen összékö- tő szövege, ismeretterjesztő mondatai nyomán hamar a közönség szívébe férkőzött a kis csapat. A műsor beve­zető részét egészen modern, kakofonikus hangzású, har­sány zenékből válogatták össze. A jó szerkesztésnek, arányérzéknek köszönhető­en azonban mindenből csak egy-egy rövid részletet ját­szottak el, így kedvcsináló ízelítőt adva a kevésbé is­mert szerzők munkásságából. A bevezető Gastoldi-szám után a koncerten is jelenlevő idős professzornak, Herman Meimának számukra írt négy tételes szextettjét mu­tatták be nagy sikerrel. Majd egy magyar szerző, Gallai Attila — a budapesti szim­fonikusok klarinétosa, főis­kolai tanár — Látomások című műve következett a sorban. Az amszterdami Tristan Keuris négy klari­nétra, modern technikával megírt művéből egy tételt hallhattunk. Az egyébként főleg ma­gyar és holland alkotók mű­veiből összeállított műsorban ezután két francia szerző is helyet kapott. Raymond Lou- cheur egy család tagjait jel­képezi a különböző tónusú hangszerekkel — ebből a műből a befejező Családi kör című részt játszotta el az együttes, melyben már min­den korosztály -- azaz az összes klarinét együtt szólalt meg. Majd egy érdekes fel­dolgozás: Debussy A kis né­ger lányka című zongora- darabját a karmester hang­szerelte át a hat fúvósra. Druschetzky György ma­gyar zeneszerző neve előt­tünk sem cseng ismerősen, holott, mint megtudtuk, ő volt az, aki először, még Mozart előtt komponált bariton kla­rinétra, sőt több olasz ope­rát is átírt fúvósokra. Tőle a Partita F-dúrb’an három tételét mutatta be a zene­kar. Időközben a klassziku­sokkal már egyre dallamo­sabb, tradicionálisabb hang­vételt vett a koncert. Ennek a jegyében hangzott fel Schubert Pásztordala is a Rosamunda című daljáték­ból, szintén a karnagy hang- szerelésében. Csattanós, rö­vid, vidám zenei ötletek al­kották a rotterdami Willem Strietman háromtételes kla­rinétnégyesét. Ezután ismét a magyar szerző, Gallai At­tila Humoreszkjei következ­tek, majd Joop Voorn sej­telmes, hátborzongató zené­je. S az utolsó szám: megint egy csemege. Szabó F. At­tila volt növendéke. Hans Dillo Beethoven örökzöldjét, a Für Elisót dolgozta fel ragtime stílusban. A többféle zenei irányzat­ból meglehetősen merészen szerkesztett műsor talán épp újszerűsége és változatossá­ga miatt nagy közönségsikert hozott. A fiatal zenészek csak többszöri ráadás után hagyhatták el a színpadot. Mint elmondták, a holland hónap keretében tíz koncer­tet adnak hazánkban; ma Budapesten, a Zeneakadémi­án lépnek fel. Az eddigi ma­gyarországi hangversenyek közül a keszthelyi Festetich- kastélybelit tartották a leg­szebbnek, a fogadtatás, a kö­zönséggel való jó kapcsolat szempontjából azonban a ka­posvári bemutatkozásuk volt a legsikeresebb. T. K. Kelet-Európa konferencia Szigetváron tegnap meg­kezdődött a IX. Kelet-Euró- pa-konferencia. Témája: a hazánkban élő délszlávok, németek, románok és szlo­vákok nemzetiségi tudatának alakulása. A háromnapos tudományos ülésen elsősor­ban a nemzetiségi tudat fel­szabadulás utáni fejlődésé­vel és az egyes nemzetisé­gek társadalmi beilleszkedé­sével foglalkoznak a történé­szek, s értékeink a nemezti- ségek helyzetét. Az utóbbi hónapók leg­gazdagabb hétvégi sport- és kulturális programajánlatá­val várja a barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Köz­pont az érdeklődőiket. Ma este nyolc órakor a központ tánctermében a harminca­sak klubja tartja újabb ösz- szejövetélét. amelynek ven­dége Bródy János lesz. Az ifjúsági fúvószenekar ugyan­csak ma esite hat órakor a jugoszláviai Viroviitica vá­rosban ad koncertet a helyi fúvószenekarral közösen. A barcsi cselgáncs-szakosztály holnap reggel tíz órakor ren­dezi a helyi sportcsarnok­ban a megyei úttörő-olimpia cselgáncs-döntőjét. Szombaiton a kora délutá­ni órákban felvonulással kezdődik Drávaiszentesen a barcsi művelődési intézmény és a drávaszentesi ifjúsági klub közös rendezvénye, a szüreti felvonulás, majd bál következik. Vasárnap dél­előtt kirándulásra hívják a természetkedvélőket a Má­jus 1. parkerdőbe. A prog­ramban ügyességi, sport- és játékos vetélkedők szerepel­nek. Este nyolc órától a mű­velődési központ tánctermé­ben a szekszárdi Spirál együttes közreműködésével ifjúsági táncest lesz. A múzeumi és műemléki hónap rendezvényeinek ke­retében a hét minden nap­ján előre bejelentett általá­nos és középiskolás csopor­tokat várnak a Somogy Me­gyei Múzeum fém-, kerá­mia- és textil-, valamint fa­restaurátor műhelyeibe. A Somogyi Képtárban tegnap Pogány Gábor művészettör­ténész nyitotta meg Cziráki Lajos Munkáesy-díjas festő­művész tárlatát. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ adott otthont Csurgói Máté Lajos festőművész-grafikus szín­vonalas kiállításának. Ugyanitt tekinthető meg egy érdekes közlekedési vándor­kiállítás is (képünkön). Csütörtökön nyílt meg a riinyatbesenyői klubkönyv­tárban Kiss József cigány festő kiállítása. Holnap Hetesen falunapot rendeznek. Az általános is­kolában és az udvarán ját­szóház lesiz, ügyességi és számítógépes játékokkal szórakozhatnak a fiatalok, majd videofilm-vetítés és minivásár következik. A te­lepülés utcáin szüreti felvo- nulás látható. Hat órától .a művelődési házban társas­tánc-bemutató és néptánc lesz. öit óraikor a kaposvári ifjúsági színpad Parasztde- kameron című előadását lát­hatják a hetesiek. Az ezt követő szüreti bálon a Mo­zaik együttes húzza a italp- alávalót. Vasárnap a kaposfüredi klubkönyvtár búcsúi bálja Várja a közönséget. A NÉPMŰVÉSZET NYELVÉN EURÓPA NÉPEINEK TALÁLKOZÓJÁN A siker változatai EUROPAGÍNTÍ cüíws u: t íco-cm oiufioiw A legnagyobb, féltő gon­doskodás ellenére is lassan elhervad az a tápoldatba he­lyezett piros rózsaszál, ame­lyet a búcsúzás napján Schio város vezetőitől kaptam. A rózsa elhervad, a kezdetben egyöntetű masszaként fejem­ben gomolygó élménytömeg azonban lassan letisztul, s ta­lán itt az ideje, hogy a ren­geteg emlékből néhány mor­zsát felidézzek. Európa Genfi — plakátok és magánemberek is csak így emlegették Olaszországban a venetói egyhetes rendez­vénysorozatot. Tizennyolc országnak, Európa nemzetei­nek fiait látta vendégül a tartomány egy-egy városa. Minket, a Magyarországot képviselő somogyiakat Schio, az Alpok és a Pó-síkság ta­lálkozásánál fekvő kisváros. Történelmi hangulatú kis ut­cákkal, nagy üzemekkel, sok melegszívű emberrel. Mivel lehet megnyerni ne­künk, magyaroknak egy ró­lunk nem sokat tudó tőkés ország és egy délvidéki tem­perámén tumú nép tetszését? A folklórral. Bár nem szí­vesen használom ezt a szót, mert az idegenforgalom nagy­üzemében már sokszor kel­lemetlen mellékíz tapad hoz­zá. Mi egy Igazán lelkes, hu­szonhét táncosból és négy ze­nészből álló csoportot vit­tünk. Tőlük méltán — és nem is alaptalanul — vár­hattuk, hogy a magyar nép­művészetet igazán hitelesen és magas színvonalon képvi­selik. A Somogy Táncegyüt­tes idehaza is a legrango­sabbak közé 'tartozik, nem ok nélkül nyerték el az amatőr tánc egy ü ttesekn ek ki j áró leg­magasabb, arany I. minősí­tést. Az, hogy hatalmas sikerük volt, talán nem is meglepő. A siker okaira és körülmé­nyeire azonban érdemes né­hány szót vesztegetni. Mosó- czi István művészeti vezető úgy állította össze a műsort, bogy a számok bemutassák a magyar nép eredeti tánc- és zenei hagyományait. Az egyes 'tájegységek jellemző motívumaiból azonban egyé­ni, önálló koreográfiákat épí­tett. így a produkció egy­szerre volt hiteles és modern, színpadszerű. De csak dicsé­ret- illetheti a táncos és ze­nész fiúk és lányok munká­ját is. A meglehetősen fá­rasztó program közepette is minden este remek formá­ban, hibátlanul előkészülve, ragyogó arccal álltak a kö­zönség elé. Amikor a sikerről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ehhez a szer­vezők is nagymértékben hoz­zájárultak. Mindegyik hely­színen pontosan biztosították a fellépéshez a technikai és egyéb feltételeket. Recoaro Termében például, minden külön kérés nélkül néhány vendégszobát bocsátottak a kirándulástól elfáradt tánco­sok rendelkezésére, máshol hatalmas hűtőnyi üdítővel kedveskedtek nekik. Négy városban léptek föl a kaposváriak, s bár minden este zúgó taps búcsúztatta őket, a fogadtatás, majd a siker minden helyszínen más és más volt, a helyi szoká­soknak megfelelően. Az első este: Lonigo. Eb­ben a nagyobbacska város­iján négy európai ország mű­vészegyüttesei mutatkoztak be. Mi kaptuk az úttörő szerepét. Egy hatalmas, her­cegi villában zajlott le a fo­gadás, ahol mindenki meg­kapta Lonigo város jelvé­nyét. Délutánra már elké­szült a főtéren a szabadtéri színpad, melyre a mieink azt mondták, a legjobb, amin valaha táncoltak. Már kora délutántól ontották a hang­szórók a magyar zenét, a rendezők hosszú sora cipelte az összecsukható székeket. Állítólag ezerkétszázat raktak ki belőlük, de ez is kevés volt. A háttérben, az árká­dok alatt és a környező há­zak erkélyein is rengetegen figyelték az előadást. A me­leg estében fagylaltot nyal­va, zsibongva szórakoztak az olaszok, ez azonban náluk természetes, ettől még figye­lemmel kísérték és nagy tapssal jutalmazták a mű­sort. A dóm Schio főterén A gyönyörű hegyvidéki fürdővárosban, Recoaro Ter­mében egy mozi kicsit szűk színpadán lépett fel a So­mogy. Itt, nyilván mert gyógyüdülők teszik ki a te­lepülés nagy részét, elsősor­ban idősek alkották a kö­zönséget. Nehezen gyűltek össze, talán korai volt ne­kik a nyolc órára hirdetett kezdés. A műsor után nem is akartak elmenni. Üjra és újra elkezdtek tapsolni, kü­lön megünnepelték a delegá­ció vezetőit, majd a mozi ki­járatánál csoportosultak. Amikor a táncosok klhord- ták a buszba a ruhákat és a csizmákat, beszélgetésbe próbálták elegyedni velük. A Somogy tüzes táncait nagy tetszéssel fogadta a közönség gratulálták. Talán ez volt a legcsaládiasabb hangulatú este. Harmadszorra került sor a vendéglátó városra, ahol a környezet megint újfajta kö­rülményeket teremtett. A nagy sportcsarnokban a tü­zes olaszök rögtön felismer­ték a lehetőséget, hogy itt ők is színre léphetnek. A záró számnál betódultak a színpadra, s mivel a tánco­sok pillanatnyi habozás nél­kül „vették a lapot”, vidám össztáncban csúcsosodott ki a műsor. Végül pedig Thiene, a ró­mai kori városka századfor­dulón épült, finoman ele­gáns színházterme került sorra. Itt szertartásosabb, nagyszabásúbb volt a kö­szöntés, mint bárhol eddig: repülők díszkörei, fúvószene­kar és a város énekkara kö­szöntötte delegációnkat. A műsorra eljött az Abano Terme-i ifjúsági találkozó kétszázötven résztvevője is, füttyögetve, kurjongatva, gi­tárostul ültek, illetve álltak be a karzatokra. A műsor­kezdésre azonban lepisszeg­ték egymást, s csak a befe­jezéskor zúgott fel ismét, most már a mieink ünneplé­seként vidám zsivajuk. Va­csora közben a polgármester megkérte az egyik szólótán- oost: tanítsa már meg arra a füttyentésre, melyet a ver­bunkos szám közben halla­tott. A közvetlenségről talán ennyi is eleget mond. De sokat elárult a sikeres esték atyamesterének, Mosó- czi István művészeti vezető­nek az arca is. Mosóczi: je­lenség volt. Orrát lógatva, komoran, szótlanul járt-kelt egész héten, már többen kér­dezték, mi baja. A búcsúva­csorán aztán egyetlen perc­re sem hagyta el ajkát az önfeledt mosoly. „Hogyne örülnek — mondta — mi­kor látom, a gyerekek beér­tek, felnőttek a feladatihoz.” Mit fűzhetnénk hozzá ehhez? Igaza van. Tersztyánszky Krisztina (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents