Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-31 / 257. szám

4 Somogyi Néplap 1986. október 31., péntek MENTETT JOGI SZAKÉRTŐNK ÍRJA Az alkoholelvonó kezelés eredményei ÉLETET Életmentő emlékérmet nyújtott át tegnap délelőtt Nagy Györgynek dr. Gyene- sei István, a megyei tanács elnöke. Nagy György rokkantnyug­díjas, volt mozdonyvezető Nagykanizsán lakik. Idén jú­nius 23-án a hajnali órák­ban Balatonfenyvesen hor­gászáshoz készülődött, csó­nakját készítette elő, hor­gászkészségeit rendezte, ami­kor a nyílt vízterület felől segélykiáltásokra lett figyel­mes. A bajba jutott ember magyarul és németül kiál­tott segítségért, azonban a korai órában kihalt volt a part. Nagy György azonnal csónakjába ült, s az erős szélben a bajba jutott felé igyekezett. Mintegy 600 mé­terre a parttól felborult csónakot talált, melybe Hor­váth László nyugdíjas hor­gász erej efogy tán kapaszko­dott. A szerencsétlenül járt horgász beakadt a csónak horgonykötelébe, mozdulni sem tudott. A mentéskor már több mint egy órája ka­paszkodott a felborult vízi­Az utóbbi évek száraz, csapadékszegény időjárása nehézzé tette mind a kis-, mind a nagyüzemi terme­lést. A termelők keresik az olyan hatékony készítmé­nyeket, amelyek hozzásegí­tik őket a magasabb ered­ményekhez, csökkentik a környezeti ártalmak hatása­it, és egyben környezetkí­mélők is. Ezeket az igényeket elégí­tik ki a biotrágyák, melyek nemcsak könnyen felvehető növényi tápanyagokat tar­talmaznak, hanem javítják a talaj fizikai állapotát és jelentős baktérium tartal­muknál fogva fokozzák ter­mőképességét. A biohumusz- szal (giliszta-humusz), mint biotrágyával végzett vizsgá­latok kedvező eredménnyel zárultak. Ez a komposzt baktériumos úton előfer­mentált táptalajból áll, me­lyet a gilisztaállomány elfo­gyaszt, bélcsatornájában megemészt, majd a bélcsa­torna hátulsó szakaszában élő különleges baktérium­állomány tovább lebont. Ez a baktériumflóra a meg­emésztett táptalajjal együtt ürül ki a gilisztából, mor- zsás, szemcsés formában. A biohumuszmorzsák könnyen felvehető növényi tápanyagokat tartalmaznak, talajszerkezetet javító hatá­suk kiváló. A felszívott vi­zet jól megkötik és a növé­nyek szükséglete szerint ad­ják le. A biohumusz bakté­riumai sajátos talajéletet alakítanak ki. Hatásukra fo­jármű szélébe. Nagy György a saját csónakjába emelte Horváth Lászlót, és partra juttatta, majd a hullámzás gyengülése után a felborult kozódik a cellulózbontó ak­tivitás. A bontási aktivitás és a könnyen felvehető nö­vényi tápanyagtartalom azt eredményezi, hogy a táp­anyagok hasznosíthatósága javul, ezért kevesebb mű­trágya szükséges. A biohu­musz használatával felgyor­sul a növények fejlődése, ez rövidebb termelési időt je­lent. A termék makro- és mikroelemeken kívül hu- min és fulvó savakat, to­vábbá fitoregulátor anyago­kat is tartalmaz. Alkalma­zásával jelentős terméstöbb­let és minőségjavulás érhető el. Fontos tulajdonsága még, hogy a itömöttebb növényi szövetek ellenállósága miatt kevesebb a növényvédőszer- felhasználás és a termelés A magyar gazdaságban ed­dig egyedülálló vállalkozás jött létre: 95 ipari szövetke­zet, 20 állami vállalat és 3 pénzintézet 630 millió forin­tos induló tőkével Trade- Coop néven szövetkezeti ke­reskedőházat alapított. A Trade-Coop alaptőkéjé­hez az ORISZ 150 millió fo­rinttal járult hozzá, ezenkí­vül vállalta, hogy minden egyes szövetkezet, illetve szö­vetkezeti vállalat tőkehozzá­járulását saját forrásából, vissza nem fizetendő formá­ban megduplázza. így a 95 szövetkezet és az OKISZ ösz­csónakot is kivontatta. Tisz­tességes, emberi helytállásá­ért vehette át az Életmentő emlékérmet a bátor mentő tegnap, a megyei tanácson. nemcsak olcsóbb, hanem környezetkímélőbb is lesz. A biohumusz felhasználá­si területe • rendkívül széles. A szántóföldi kultúrákon kí­vül virág- (20 százalék bio­humusz a termőközeghez ke­verve), zöldség- (25—50 dkg/ négyzetméter) és gyümölcs­kertészetben (0,5 kg/fa), sző­lészetben (0,5 kg/tő), faátül­tetéshez (0,5 kg/fa), cserepes­növényeknél (20 százalék biohumusz a termőközeghez keverve), pázsitnál (20—25 dkg/négyzetméter) is kiváló hatással alkalmazható. A rendkívül száraz időjárás hatására jelentősen tömörö- dött talajok termőképességé­nek javítására javasoljuk a biohumusz alkalmazását kis- és nagyüzemekben. szesen 463 millió forintot fizetett be. Az ipari szövetkezetek méretei, piaci ismeretei gyakran nem teszik lehető­vé, hogy termékeiket külföl­dön gyorsan és gazdaságo­san értékesítsék. Máskor — bár az ipari szövetkezet ál­tal gyártott termékre nagy igény lenne a külpiacokon — a szövetkezetnek nincs elegendő kapacitása. A vállalkozás célja a ter­melés és a piaci munka ed­digieknél jobb összehangolá­sa. Az alkoholizmus korunk tánsadailmi jelensége, pusztí­tó szokás, ami nemcsak ha­zánkban, hanem másutt is társadalmi és egészségügyi problémáikat okoz. Az alko­holizmus veszélyére hazánk­ban számos statisztikai adat és körülmény figyelmeztet. A mértéktelen ivás okait ku­tatva sok tényező közreha­tása valószínűsíthető. A leg­egyszerűbb magyarázat: a lakosság jövedelme nőtt, s így a szeszes italok hozzá­férhetőbbé váltak. A mér­téktelen ivás ' okai között megemlíthetők a régi rossz szokások. Sökan az alkohol rövid távú feszültségoldó ha­tása kedvéért fogyasztanak szeszes italt. Ezt általában azok teszik, akiknek a sze­mélyisége nem erős, és nem egészségesek. Ebből követke­zik, hogy az alkoholisták beteg emberek, akiknek a gyógyítása az egészségügyi szervek feladata. Az alkoholbetegek gyógyí­tását jogszabályok szabályoz­zák. Többségük az önkéntes kezelésvállalást elsőbbségben részesíti. Csak a bűncselek­ményt elkövetők, a betegség- belátásra nem képes, az együttműködést megtagadó, vagy különös veszélyhelyze­tet teremtő alkoholbetegek­kel szemben írja elő, hogy kötelező gyógykezelésüket A Somogyi Néplap 1986. október 27-én megjelent, „Az asszony, akit kétszer .temet­tek el” című íráshoz egy vállalati vizsgálat alapján a következőiket szeretném hoz­záfűzni. A cikkben szereplő szomo­rú eset valóban megtörtént. A körülmények tisztázására meghallgattam a munkahe­lyi vezetőt és a dolgozókat, álláspontjukról jegyzőkönyv készült. Vállalatunk évenként Ka­posváron több 'mint ezer), a megyében több ezer halottat temet el panaszmentesen. Egy évvel' ezelőtt kötelezővé tettük dolgozóink számára — éppen a hasonló esetek elke­rülése végett —, hogy a hoz­zátartozóknak megmutassák az elhunytakat. Ezt még ak­kor is megteszik, amikor a rokonok nem kérik. A mun­kahelyi vezető rendszeresen vagy kényszergyógyítás'ukat él kell rendelni. Az eljárás kezdeményezé­sére az ügyek túlnyomó többségében eddig azért ke­rült sor, meit az alkoholis­ta családját, kiskorú gyer­mekeinek fejlődését veszé­lyeztette. Jelentős számban kezdeményezett eljárásit a rendőrség azért, mert az al­koholista zavarta a közren­det. A munkáltatók ritkán kezdeményeztek eljárást, bár vizsgálati tapasztalataink szerint 'gyakran fegyelmileg vonták felelősségre dolgozó­jukat, mert az sorozatos ita­lozásai miatt nem jelent meg munkahelyén, munkáját nem végezte el, vagy ittas állapotban jelent meg. Somogyiban 1985-iben ön­kéntes alapon 204, kötelező határozat alapján pedig 170 alkoholistát 'gyógyítottak. Az ügyészségi vizsgálat adatai szerint az eljárások gyakran elhúzódtak, s a személy jo­gait védő rendelkezések ér­vényesültek. A gondozásra és gyógykezelésre kötelező határozatok (törvényesek vol­tak, a megszüntető határoza­toknál azonban találtunk, megalapozatlanokat is, mert a kérelem visszavonása ese­tén nem mindig vizsgálták meg, hogy az eljárás hiva­talból való folytatása indo- kolt-e. gondoskodik arról, hogy a gyászolók közül valaki azo­nosítsa a halottat. Mostani meghallgatásuk­kor a munkahelyi vezető és három dolgozó egybehangzó­an ál'Wtottai, hogy ez ai bemu­tatás megtörtént, de nem a földön, ahogy ezt a hozzá­tartozók állították, hanem úgy, mint minden esetben: a kétkerekű kézikocsin, amely egyben a ravatal asz­tala is. A rokonok nem je­lezték, hogy a halott idegen, így dolgozóink megnyugod­va zárták le a koporsót és helyezték el a ravatalozó­ban. El kell mondanom, hogy a szomorú esetről a hozzá­tartozóktól a mai napig sem kaptam sem írásban, sem szóban panaszbejelentést. Október 24-én ajánlott le­vélben kértem a hozzátarto­zókat, hogy 28-án. a reggeli A gondoizás és gyógykeze­lés a kötelezettek mintegy 40—50 százalékánál vezetett eredményre. A visszaesés okai összetettek: a gyógyu­lási szándék hiányára, a nem megfelelő családi kör­nyezetre is visszavezethetők, de a hatékonyságot befolyá­solja az is, hogy a gondozás és gyógykezelés anyagi és személyi feltételei még nem kielégítőek. Vizsgálati tapasztalataink szerint az ide vonatkozó jog­szabályok [az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. 35—37. §-ai, a gyógyító-megelőző el­járásról szóló 3/1978. (VI. 3.) EüM. sz. rendelettel módo­sítóit 15/ 1972. (VIII. 5.) EüM. sz. r. 66—74. §-ai] jól szolgálják az alkoholizmus elleni küzdelem céljait. Al­kalmasaik arra, hogy a tár­sadalmilag indokolt esetek­ben az önként vállalkozók is gondozásban, gyógykezelés­ben részesüljenek. Az alko­holisták növekvő száma, az alkoholizmus káros egészség- ügyi, gazdasági, családi és más következményéinek ter­jedése azonban felvetik a jogi eszközök továbbfejlesz­tésének szükségességét, a végrehajtás anyagi és sze­mélyi feltételiek biztosítását. (Folytatjuk.) órákban szíveskedjenek el­jönni központi irodánkba a történtek tisztázása végett. Sajnos e meghívásnak nem tettek eleget. Viszont tudo­másunk van arról, hogy a rokonság képviselői az új­ságíróval szót váltottak er­ről az esetről. Mivel mi nem tudtunk tárgyalni velük, így tájékozódásunk egyoldalú maradt. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az ehhez hasonló ese­tek elkerülése végett vala­mennyi kirendeltségünk ré­szére igazgatói utasítást ad­tam ki, amelyben kötelező­vé tettem, hogy a temetés előtt írassanak alá nyilatko­zatot a hozzátartozókkal, amellyel bizonyítani tudjuk, hogy az azonosítás megtör­tént. Bóna Zoltán a~ Somogy Megyei Temetkezési VéMalat igazgatója BIOTRAGYAK [ Növényvédelmi tájékoztató Szövetkezeti kereskedőhöz Dr Marton László főügyészségi tanácsos AZ ILLETÉKES VÁLASZOL A szomorú eset megtörtént Portyák az éjszakában ______________________________(REGÉNYRÉSZLETEK) R iadó! Mii is magunkra húztuk a durva, naftáinnszagú pokró­cot, valaki eloltotta a vil­lanyt, elcsendesült a szoba. Katára ás az otthoni hófe­hér ágynemű tiszta iMatáira gondoltam. Három napja nem jártam otthon, pedig nem laktam messze a kar­hatalmi század bázisától. Hiába, kevesen vagyunk, nehéz hazajutnunk. Hiszen a kezdeti ötvenről még alig hatvanra gyarapodott a lét­szám. Amióta iitt vagyok, csak telefonon beszélhettem Katóval. A csendet Keszpéri halk basszusa törte meg: — Te mindig ilyen kövér voltál, Deres? — Nősülés után hívtam meg, nagyon jól főz az asz­szony. Azóta sohasem adom százhúsznál, alább. — Huszonharmadika után sem fogytál? — firtatta az őrnagy. — Dehogynem! Lötyög rajtam a zubbony! — Rajtam is lötyög, pedig az egész felkelést a lakta­nyában ücsörögtem végig, parancsra várva, — szólt közbe Ikász. — Parancsra? Azt leshet­tétek — mondtam keserűen. — Akárcsak ti, meg a töb­biek — hagyta helyben Ikász. — Rohadt állapot volt. Tudjátok, ki kellett volna akkor? Farkas Mi­hály! ő rendet csinált vol­na. Katonai diktatúrát. Az kellett volna, nem pedig a tötyörészés, a tehetetlenkedő vezetés. Az első órákban ha­lóimra kellett volna lövetni minden felkelőt! — Éppen a te Farkas Mi- hályod csinált volna rendet! Hiszen mielőtt bíróság elé állították a Rákosi-klikk szolgálatában elkövetett bű­néiért, már ő is egy követ fújt Nagy Imrével — fcráko- gott izgatottan Keszpéri. A vita folytatódott. Meg­jegyeztem, hogy Ikásznak igaza van abban, hogy csak­is kemény kézzel, határozott vezetéssel lehetett volna csírájában elfojtani az ellen­forradalmat. Ikászt elkapta a hév: — Ez volt a nagy törté­nelmi pillanat, amelyet mindannyian elszalasztot­tunk. Abban a zűrzavarban bármelyik hadnagy Napoleon lehetett volna, ha van egy kis kurázsija. Már hiuszon- hartmadikán este jól jött volna egy Napoleon: ágyú­val szétlövetni a tüntetőket a Rádiónál. Nyomban észhez tért volna az egész begőzölt banda. Ha pedig erre sem, akkor falhoz állítani min­denkit, aki mukkanni meré­szel. Nem lett volna itt el­lenforradalom, arra mérget veszek. A lényeg, hogy erős kezű vezetőre lett volna szükség. — Talán véres kezűre. úgy gondolod? — dörmögte gúnyosan Deres. A hadnagy nem hagyta magát: — Ha úgy tetszik, igen. Egyébként inkább mondja­nak engem véres kezűnek az ellenforradial'márok, mint hogy az ő kezük legyen pi­ros az én véremtől. — Mindenesetre a Köztár­saság téri vérfürdő Ikászt látszik igazolni — jegyeztem meg halkan. — És hány Köztársaság tér következett volna, ha szabadon tombol tovább az ellenforradalom. —A munkásokhoz kellett volna fordulni. Okos szóval, józanul — vélekedett Kótai. — Persze, idejekorán. Fegy­vert a munkáskézbe. Sok­minden másként alakult volna. — Elrontottak mindent — morgott Deres. Most aztán hozzuk helyre, ha tudjuk. A tehetetlen, szektás vezetők, akik tétlenkedve nézték, ho­gyan taszítja a belső el­lenség a szakadék szélére a rendszert, most biztos távol­ból szemlélik, miként visz- szük vásárra a bőrünket miattuk, miként hozzuk helyre, amit ők elrontottak. Mi pedig öntudatosan masí­rozunk a vérszomjas ellen­forradalmárok elé, és lelke­sen ordítozzuk: „Ave Cea- sar, morituri te salutant!” Karvas dühösen ráripalko- dott: — Ha a cinizmusodból másra nem futja, jobb, ha csukva tartod a szádat! — Mit jelent az a hotten­totta abrakadabra, aimit De­res elihadart? — érdeklő­dött Kótai. Megmondtam neki, hogy a római 'gladiátorok üdvözöl­ték tgy a császárt, mielőtt halálos küzdelemre keltek egymással az arénában. Keszpéri megelégelhette a vitát, mert rekedt krákogás- sal félbeszakította: — Aljvás, gyerekek! Éjfél elmúlt. Háromkor váltás! — Igazad van. Jobb lesz pihenni. Egyébként sincs ér­telme azon vitázni: mi lett volna így, mi lett volna úgy. Az a lényeg, hogy a munká­sok minél nagyobb hányada feleszméljen, kiszabaduljon az ellenforradalmi demagó­gia hatása alól — mondtam csendesen. — Hühű! Egyelőre meg­nézheted a híres munkásai­dat, öregem. Eszük ágában sincs a Kádár-kormányra hallgatni. Legalább egyet látnék közülük, aki velünk tart, közibénk áll — jegyez­te meg gúnyosan Deres. — Felgyújtom neked a villanyit, hogy körülnézhess, öten közülünk munkások voltak, mielőtt katonák let­tek, Kótai pedig kora gye­rekkorától urasági cseléd volt — felelte ironikusan Karvas. Keszpéri mérgesen fel­dörmögöüt: — Utoljára mondom, csend legyen! Holnap foly­tatjuk! Elhallgattunk. Egy ideig félálomban tar­tott Deres enyhe hortyogésa, ma|jd én is elaludtam. Fél óra sem telhetett el, valaki (berontott az ajtón: — Riadóóó! Kábán ugráltunk ki az ágyból, ideges gyorsasággal kapkodtuk magunkra a ru­hát. Géppisztolyunkat lekap­tuk a sarokba helyezett fegyverállványról, belenyom­tuk a dobtárat, s váltóinkra akasztottuk a fegyvert. De­rékszíjunkra a teli póttárat tartalmazó vászontasakot fűztük. Ikász még be sem gom- bolkozoüt, sietve néhány ké­zigránátot dugott nyélével lefelé a nádrágszíjja alá. — Gyerünk, gyerünk! — kiáltott be türelmetlenül az ügyeletes tiszt. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents