Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 3., péntek Bécsi tárgyalás Négy országgyűlési bizottság ülése (Folytatás az 1. oldalról.) A Minisztertanács elnök­helyettese végül hangsúlyoz­ta, hogy e program egyetlen ötéves periódus alatt nem valósítható meg, s a tartós eredményekhez felelősségtel­jes társadalmi támogatásra van szükség. Ezután vita következett. Felszólalt Biacs Péter (Bu­dapest), Devcsics Miklós (Nógrád megye), Straub F. Brúnó (Országos lista), a te­lepülésfejlesztési és kör­nyezetvédelmi bizottság el­nöke, Soltészné Pádár Ilo­na (Szabolcs-Szatmár me­gye), Reidl János (Somogy megye), Csipkó Sándor (Bács-Kiskun megye), Cselő- tei László (Pest megye), a mezőgazdasági bizottság el­nöke, Sziráki András (Szol­nok megye), Ábrahám Kál­mán államtitkár, az Orszá­gos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnöke, Horváth Lajos (Baranya me­gye), a terv- és költségvetési bizottság titkára, Varga Gyu­la (Zala megye), Elek József (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye), Pásztohy András (So­mogy megye), Voss József né (Békés megye), Nyitrai Fe- rencné államtitkár, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke. A haderőcsökkentési tár­gyalások e heti ülése sem hozott haladást. Enjo Szavov bolgár nagykövet a csütör­töki ülésén arról beszélt, hogy a Nyugat a jeleik sze­rint nem kíván megegyez­ni, hiszen tavaly december óta nem módosította állás­pontját. Ugyanakkor a szo­cialista országok idén feb­ruári javaslata ésszerűen ki­egyensúlyozott és figyelem­be veszi mindkét oldal biz­tonsági érdekeit. A NATO képviselője, Mar­cel Rymenans belga nagykö­vet ismételten azt mondta, hogy a Nyugat kész rész- m egál lapod ást kötni, de an­nak el lenőri zhetőnek kell lennie. Mint ismeretes: a NATO aránytalan ellenőrzési igényei akadályozzák a ha­ladást, BLACKPOOLI HATÁROZATOK A brit Munkáspárt black- pooli konferenciája csütörtö­kön olyan nagy horderejű határozatokat fogadott el, amelyek nemcsak védelmi politikáját helyezi a teljes atomfegyvermentesítés radi­kálisan új alapjára, hanem határozott, a kelet—nyugati kapcsolatok gyökeres javítá­sát szolgáló külpolitikai irányváltást jelölnek ki a következő munkáspárti kor­mány számára. A határozatok kötelezik a választási győzelem esetén hivatalba lépő munkáspárti kormányt, hogy első parla­menti mandátuma idején hajtsa végre a brit nukleá­ris fegyverzet teljes leszere­lését; távolítsa el a sziget- ország területéről az összes amerikai nukleáris fegyvert; azonnal vessen véget a brit atomfegyverkísérleteknek és csatlakozzon az atomfegyver- kísérletek teljes és átfogó ti­lalmát kimondó nemzetközi szerződéshez; azonnali ha­tállyal mondja fel a brit részvételt az Egyesült Álla­mok csillagháborús prog­ramjában; tiltsa meg a ve­gyi- és biológiai fegyverek kutatását gyártását, tárolá­sát és rendszerbe állítását. A pártvezetés állásfoglalá­sának megfelelően a konfe­rencia nem fogadta el azo­kat a még messzebbmenő ha­tározati javaslatokat, ame­lyek — hagyományos vagy nukleáris fegyverzetétől füg­getlenül — valamennyi brit földön levő amerikai tá­maszpont haladéktalan meg­szüntetését és Nagy-Britan- niának a NATO-ibóI való ki­lépését követelték. 'Határoza- tilag megerősítették viszont, ho'”' Nagy-Brita.nnia mun­káspárti kormányzás alatt is a NATO tagjaként kíván részt venni hagyományos fegyveres erőivel az Atlanti Szövetség „közös védelmé­ben”. Antinukleär is védelmi po­litikájának alapjait lefektető határozatában a Munkáspárt legfelső fóruma jelzi, hogy határozott elmozdulást kíván a kelet—nyugati kapcsolatok javítása,, a nemzetközi eny­hülés új korszaka irányában. A határozat bevezetője elíté­li a Reagan-kormányzatot a Szovjetunió leszerelési javas­lataival szemben tanúsított obstrukoiós magatartása miatt. Kiemeli, hogy a Szov­jetunió egyoldalúan szüne­telteti atomfegyverkísérle­teit, s példájának követésére és átfogó atomcsend-szerző- dés megkötésére szólítja föl az Egyesült Államokat. Merénylet Gandhi ellen Merényletet kíséreltek meg tegnap reggel Üj-Dellhiben Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök és Zail Sringh államfő ellen. A merénylet- kísérletet követően rendkí­vüli .állapotot rendeltek el az indiai fővárosban. A hírügynökségek szemta­núkra hivatkozó beszámolója szerint egy katonai egyenru­hát viselő férfi három — más jelentések szerint öt — lövést adott le egy vallási szertartás résztvevőire, akik között jelen volt Radzsiv Gandhi miniszterelnök, Zail Szingh államfő, valamint a kormány több más tagja is. A lövedékek célt tévesztet­tek, s egyik vezető politikus sem sérült meg. A biztonsági erők azonnal elfogták a merénylőt, aki a miniszterelnöktől néhány méterre álló két személyt megsebesített. A hatóságok feltételezése szerint a me­rényletkísérletnek másik résztvevője is volt, ő azon­ban elmenekült. Felkutatását megkezdték. Az elfogott merénylő nem szakállas, vagyis nem viseli a szikh szélsőségeseket meg­különböztető „jelzést”. A megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a jelenlegi kor­mányfő édesanyját és előd­jét. Indira Gandhit csaknem két esztendővel ezelőtt, 1984. október 31-én ölték meg szikh szélsőségesek. Egy szemtanú, aki az em­lékszertartás i után néhány szót váltott Radzsiv Gandhi­val, elmondta: a lövés után közvetlenül szúró fájdalmat érzett a hátéban, repeszda- rab találhatta el. Az UNI hírügynökség értesülése sze­rint a férfi olyan kezdetle­ges fegyvert használt, hogy Radzsiv Gandhi minden bi­zonnyal 'lőtávolságon kívül esett tőle, s a lövedék már a levegőben szétroppant. Hat személy a lövedékdaraboktól könnyebb sérülésit szenve­dett. A fegyveres, állítólag, bi­zonyos Mohan Deszai. A biztonsági őrök elvezetik a merénylőt Nürnbergi emlékeztetés Sok tényező miatt példát­lan volt a történelemben a nürnbergi per, hiszen a Nemzetközi Katonai Tör­vényszék maratoni tárgyalá­sán nem mindennapos bün­tettek felett kellett ítélkez­ni. Ezek a bűncselekmény ék 12 éven át folytak, majdnem húsz országot érintettek, a fasizmus áldozatainak száma több tízmillió volt, az álta­luk okozott kárt ki sem le­hetett számítani. S a mód­szerek ily széles körű és kegyetlen változatai sem for­dultak még elő a krimina­lisztika történetében. Végre­hajtóik száma is óriási volt. Az emberek kiirtása, kínzása hétköznapi eseménnyé vált a Német Birodalom vezetői, valamennyi nagy és kis füh­rer, hivatalnok, a Wehrmacht katonái, tisztjei és táborno­kai számára. A bíróság asztalánál, amely fölött négy állami zászló függött, nyolcán foglaltak he­lyet: a győztes hatalmak — a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Francia- ország — két-két bírája. Lev Sejnyin, az ismert szovjet jogász és író ezt irta azok­ban a napókban a perről: „Ügyrendje három nyelvet ismer, bírálnak azonban kö­zös nyelvet kell találniuk. Ez az emberi lelkiismeret­nek, a gyilkosok igazságos megbüntetésének nyelve. Ez a nyelv oroszul, angolul és franciául egyformán hang­zik.” Nos, a bírák megtalál­ták ezt a nyelvet — a lel­kiismeret és igazságosság nyelvét. „Bizonyítékaink szörnyű­ek lesznek, és önök azt mondják majd, hogy álmat­lan éjszakákat okoztam önöknek — mondta beveze­tőjében Robert Jackson, az Egyesült Államok fővádlója. — De éppen ezek a csele­kedetek töltötték el borza- dállyal az egész világot, és vezettek arra, hogy minden civilizált ember síkraszállt a náci Németország ellen”. A vádlók számos okmányt s megdöbbentő tárgyi bizo­nyítékot (emberi zsírból ké­szült szappant, szárított em­beri koponyát) mutattak be a bíróságnak, nyomon kö­vetve a náciknak a hata­lomhoz vezető útját. A fa­siszták módszere a provoká­ció, program, hazug propa­ganda, zsarolás és gyilkosság volt. Ideológiájukat a sovi­nizmus, antikommunizmus, fajelmélet, antiszemitizmus, a valamennyi „nem árja” néppel szemben tanúsított megvetés és gyűlölet, straté­giai feladatukat pedig az „élettér” megszerzése, az egész világ meghódítása jel­lemezte. Negyven évvel ezelőtt a náci háborús főbűnösöket szigorúan megbüntették: ti­zenkettőt közülük halálbün­tetéssel sújtottak. A törté­nelem nürnbergi oldala vé­get ért. Akkor, a háború utáni évben az emberék na­gyon bíztak abban, hogy a bíróság ítélete pontot tesz a fasizmusra. A legutóbbi év­tizedékben. a fasizmus ugyan nem vált ismét kifejezetten történelmi fogalommá, azon­ban mérgező hajtásai sajnos újra kisarjadnak. Az újfa­siszták hol egyik, hol másik országból hallatják hangju­kat, bejelentik, hogy hajlan­dók harcolni a demokrácia ellen, a faj elméletet hirdetik, revansista követeléseket tá­masztanak. A náci farkasok tovább csatangolnak a vi­lágban. A Washington Post a közelmúltban megírta, hogy összesen körülbelü 50 ezer szökött náci van a világon, ezek közül 10 ezer az Egye­sült Államokban él. A ná­cizmusra, ideológiájára és gyakorlatára jellemző sok fo­galom sem merült feledésbe. A fajüldözés, a népirtás, az NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT antikommunizmus nem ki­vételes jelenség a mai világ­ban. Az agresszív háború ki­robbantása nem egyszerűen nemzetközi jellegű bűncselek­mény — a legsúlyosabb nem­zetközi bűncselekmény — mondta ki a nürnbergi tör­vényszék ítélete, amely mind­máig nem veszítette el érvé­nyességét. Jelentősége pedig csak megnőtt mai világunk­ban, amikor a felgyülemlett atomfegyver-készletek mind­annyiunkat fenyegetnek. A többi között ez a téma is szerepel azon a novembe­ri moszkvai nemzetközi kon­ferencián, amelyet „Nürn­berg tanulságai” címmel, a per befejezésének 40. évfor­dulója alkalmából szervez­nek. S ha már a tanulságokat említettük, akkor minden­képpen érdemes idézni Har­tley Shawcross angol vádló 40 évvel ezelőtti szavait: a nürnbergi per — „elfogulat­lan krónika, amelyhez a jö­vő nemzedékek többször is visszatérnek majd, amikor az igazságot keresik, a jövő politikusok pedig — amikor figyelmeztetést keresnek”. Ezen kívül azt sem feled­hetjük: a Szovjetuniónak és koalíciós szövetségeseinek győzelme, a háborús bűnösök elítélése nemcsak a német fasizmus megsemmisítését jelentette, hanem a békés egymás mellett élés minősé­gileg új, magasabb elveinek megszilárdulását is. Ez Nürn­berg másik kiemelkedő ta­nulsága. Vlagyimir Lapszkij (APN—iKS) Csütörtök esti kommentárunk A DELHI LÖVÉSEK A közelben álló testőrök egy emberként vetették ma­gukat a merénylőre. Társaik közben testükkel fedezték Radzsiv Gandhi kormányfőt. Önfeláldozásukra ezúttal sze­rencsére nem volt szükség, a lövések célt tévesztettek. Dörrenésük mégis baljós fi­gyelmeztetés lehet az India- szerte fennálló feszültség, a szubkontinensnyi országot terhelő ezernyi konfliktus jelzésére. Elkerülhetetlenül ötlik fel a párhuzam is: csaknem két esztendeje, 1984 októberében gyilkolták meg a miniszter- elnök anyját, Indira Gan­dhit. Egyelőre nem tudható pontosan, ki(k) álltak a mos­tani merényletkísérlet hátte­rében, annyi azonban bizo­nyos: az akkoriban tetőző, véres terrorhullámot kava­ró szikh válság napjainkra sem oldható meg. Létrejött ugyan tavaly egy, kölcsönös engedményeken alapuló megállapodás az új-delhi központi kormányzat és a mérsékeltebb szikh vezetők között, de ennek jónéhány fontos rendelkezését azóta sem tudták végrehajtani. Ráadásul — számtalan orv­támadás, bombamerénylet és gyújtogatás rá a bizonyíték — nem sikerült megtörni a szikh szélsőséges szervezetek gerincét sem, annak ellenére, hogy a rendőri és félkatonai egységek számos bevetés so­rán ezer gyanúsítottat vet­tek őrizetbe. Érthető tehát, hogy a mostani mérlegkészítéskor (Radzsiv Gandhi két éve vette át a kormányrudat a 740 milliós dél-ázsiai állam­ban) a változatlanul parázs­ló pandzsábi válság komoly tehertétel. Igaz, a politikai megfigyelők elismeréssel fo­gadják azokat az erőfeszíté­seket is, amelyeket az ifjú miniszterelnök az ország egysége, gazdasági és társa­dalmi fejlesztése érdekében kifejtett. Feladata azonban — gondoljunk csak az évszá­zados lemaradásra, a vallá­si, nemzetiségi és kasztellen­tétekre, az írástudatlanságra és népességrobbanásra — ki­vételesen nehéz. A delhi lövések is ezt az irigylésre aligha méltó hely­zetet bizonyították. Radzsiv eddigi miniszterelnöki pálya­futása azonban elszántság­ról, tetterőről és arról tanús­kodik, hogy az erőszak, a vak fenyegetés eszközével nem lehet befolyásolni. Új­ra és újra hirdeti: föltett szándéka, hogy anyja nyom­dokain haladva, de a meg­változott feltételeket is fi­gyelembe véve — egész In­dia érdekében munkálkod­jék. Elekes Éva ENSZ-közgyűlés A szerda délutáni ülésen szólalt fel az ENSZ közgyű­lésének 41. ülésszakán Petar Mladenov, Bulgária külügy­minisztere. Egyebek között leszögezte: az egyes országok biztonsága ma megköveteli az átfogó nemzetközi bizton­sági rendszer megteremtését. „Ezt az elvi álláspontot jut­tatja kifejezésre a szocialis­ta országoknak a nemzetkö­zi béke és biztonság átfogó rendszeréről a közgyűlés ülésszaka elé terjesztett ja­vaslata” — mondotta Mlade­nov, kiemelve: a javaslat korunk parancsának világos megértéséből származik. Sür­gős lépésekre van szükség _a fegyverkezési verseny meg­fékezésére, a fegyvertárak csökkentésiére, valódi leszere­lésre kell orientálódni. Fel kell számolni a feszültség melegágyait. A bolgár külügyminiszter szólt a Szovjetunió, a szo­cialista országok új, igen jelentős les*zerelési javasla­tairól, külön kiemeve a Var­sói Szerződés tagállamai bu­dapesti felhívásában foglalt kezdeményezés fontosságát. Sürgette a nukleáris fegy­verkísérletek eltiltását. A közel-keleti válság ren­dezésének módjáról szólt be­széde jelentős részében Taher el-Maszri jordániai külügy­miniszter. Állást foglalt a közel-keleti válság rendezé­sével foglalkozó nemzetközi konferencia mellett, megálla­pítva: azok, akik ellenzik ezt, meghosszabbítják az arab— izraeli konfliktust, a Közel- Kelet népeinek szenvedését, mivel az egész körzetet bi­zonytalanságban tartják. Csu­pán az ilyen konferencia jelent ideális utat az igazsá­gos, tartós és átfogó rende­zéshez és a palesztin kér­désben és az arab—izraeli konfliktusban.

Next

/
Thumbnails
Contents