Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-30 / 256. szám

1986. október 30., csütörtök Somogyi Néplap Az esős októbervég máskor sok bosszúságot okoz a vetőknek, mert fél­be kell szakítaniuk a munkát — most általá­ban „jóleső érzéssel” fo­gadták a csapadékot a somogyi gazdaságokban. A kintlevő kukorica már alig vagy egyáltalán nem vesz föl nedvességet, te­hát ha leszikkadt a nö­vény és a talaj is elbírja a gépet, „falhatják” a termést a kombájnok. A talaj az elmúlt napokban leázott annyira, hogy ott, ahol még nem végeztek a búzavetéssel, jó ágyba ke­rüljön a mag, sőt az őszi mélyszántásba sem sza­kad bele már az eke, és a répaszedő gépeket — s magát a répát — se teszi tönkre a keményre szá­radt föld. A hetekkel ez­előtti vetések „magukhoz tértek”, a haragoszöld táblák megerősödve vár­ják a telet. Mit végeztek az idei őszön a megye mezőgaz­dasági nagyüzemeiben; hol tartanak az időszerű tennivalókkal; mit talál a határban a közelgő no­vember — erre kerestünk választ, erről szól össze­állításunk. ff ŐSZI HATÁRJÁRÁS A munka üteme az időjárástól függ Szándék és képesség együtt van ahhoz, hogy az ősz vé­gén esedékes mezőgazdasági munkák végére idejében pont kerüljön a somogyi gazda­ságokban — hallottuk tegnap a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyán. A vélekedés megalapo­zottságát az október végi ha­tár igazolja; ott, ahol az utóbbi napok esőzései nyo­mán fölázott talaj már elbír­ja a gépeket, folytatják a kukorica, a cukorrépa beta­karítását, a magágykészítést, a vetést, az őszi mélyszán­tást. Bárki, aki a mezőt jár­ja, láthatja, hogy a gazdasá­gok azon vannak: minél előbb — és lehetőleg jó mi­nőségben — végezzenek az időszerű tennivalókkal, s eh ■ hez latba vetik szervezőké­pességük legjavát, rugalmas megoldásokat alkalmaznak, és a rendelkezésre álló tech­nikai kapacitást is maximá­lisan kihasználják. így a kö­vetkezőkben a munkák üte­me szinte kizárólag az időjá­rás alakulásától függ. A már nagyon várt csa­padék nyomán megélénkül­tek a korábbi vetések, csök­kent a talajmunkákhoz és a betakarításhoz szükséges energia költsége. Az ősziek alá szánt vetőszántással 95, a tavaszi vetéseket előkészítő szántással 30 százaléknál tar­tanak a megye mezőgazdasá­gi nagyüzemei, s a búzave- tés 82 százalékával végeztek (mind több gazdaság már teljes egészében befejezte ezt a munkát, főként a közép­somogyi téeszekben találni erre példát). A cukorrépa betakarítására a termőterület 40, a kukoricáéra 80 százalé­kon került sor, a gyümölcs­szedés maholnap befejeződik megyénkben. A cukorrépa eddig Kisgyalán térségében fizetett legnagyobb hozam­mal. Amikor még szárazság ne­hezítette az őszi munkákat a földeken, gyakori látogatók voltak az Agrokernél és a különböző termelési rend­szerek alkatrészraktáraiban a gazdaságok anyagbeszerzői: az erősen kötött talajt szán­tó gépeknél például szinte kétnaponta cserélni kellett az ekevasakat, alaposan meg­nőtt az anyag- és energia- költség, ugyanakkor a telje­sítmények elmaradtak a kí­vánatostól. Ezen a helyzeten javított — helyenként igen­csak sokat — a múlt héten és e hét elején lehullott csa­padék még akkor is, ha rö­vid időre kényszerpihenőre parancsolta a gépeket. Ah of már „lefutott" a kukorica... A toponári termelőszövet­kezetben más másfél hete vé­geztek a kukorica betakarí­tásával, a dolgozók a ter­ményszárítót tisztítják — hosszú hónapokon át pihen­het ez a gazdasági létesít­mény. Nem így a traktorok, a répaszedő és a vetőgépek! Igaz, a búzavetésre tervezett 870 hektárból 800 hektáron már földben van a mag, de több mint húsz hektáron ki­szedésre vár a cukorrépa és az őszi mélyszántás is ad munkát az ekéknek. — Négy nap alatt több mint 40 milliméter csapadé­kot kaptunk, itta a talaj az esőt, nagyon kellett minden csöppje — mondta Bodnár Imre elnök. — Már ott tar­tottunk, hogy a nagy szá­razság miatt területkiváltás­sal kerestünk alkalmas he­lyet az őszi vetéseknek. A tervezetthez képest körül­belül száz hektárnál módosí­tottuk a vetések helyét: a kukoricabetakarítást nyomon követték a vetőgépek, mert ott viszonylag nedves talaj­ba kerülhetett a mag. Per­sze, csak azok a kukorica­földek jöhettek számításba, ahol előzőleg nem végeztünk gyomirtást több éven át ható vegyszerekkel... Még né­hány nap, és végzünk a ve­téssel, többel is, mint ameny- nyit korábban előirányoztunk — hátha valahol kipusztul a búzánk, és pótolni kell. A tapasztalatokról beszél­getve az elnök elmondta: a kukoricánál a jó fajtaválasz­tás és a tartós szárazság kö­vetkeztében több mint 10 százalékos energiamegtakarí­tást értek el — ami mint­egy egymillió, forintot jelent a téesznek —, mivel csök­kent az igény a nedvességel­vonás, a terményszárítás iránt. Ugyanakkor azonban nőtt a talajmunkák költsége: több munkát igényelt a talaj elmunkálása, s az alkatrészek pótlása is növelte a kiadáso­kat. — Az időjárás kedvezett ahhoz, hogy minden eddigi­nél nagyobb területre ki­hordjuk az istállótrágyát nyomban, amint levittük á terményt a táblákról. Möst a figyelem egyre inkább a mélyszántásra, az alapműtrá­gya kijuttatására irányul — mindezzel a jövő évet ala­pozzuk meg ... A szomszédos magyaratádi téeszben Kovács Lajos elnök is arról tájékoztatott: a múlt héten végeztek a kukorica betakarításával, s a Barátság Tsz-ben most a 110 hektár vetni való és 480 hektárnyi őszi mélyszántás adja a leg­fontosabb feladatot. A kuko­rica — minden körülményt Segítenek a korszerű gépek Hogy a tavasszal elvetett cukorrépaterületnek még a feléről sem takarítják be a termést most a Kaposvári Állami Tangazdaságban, ab­ban legkevésbé az úgyneve­zett emberi tényező játszik szerepet, de még csak a tech­nikai háttérben sem keres­hető az ok. Ebben a mező- gazdasági nagyüzemben az idén 577 hektáron került földbe a répa magja, aztán jöttek a fagyok, majd a csa­padék kimosta a már kikelt répát — végül is 247 hektá­ron várta a növény a beta­karítást ezen az őszön. — Október húszadikán kezdtük a kiszedést Tátom- puszta környékén, ahol há­rom területrészen van a gaz­daságnak cukorrépája — tá­jékoztatott Anderka István, a tangazdaság termelési igaz­gatóhelyettese. — Tavaly vá­sároltuk az első Kleine gé­peket, ezekkel váltottuk fel a kiszolgált — nyolc éves — Herriau gépsorokat. A félig függesztett, nehéztraktorokra szerelt répaszedő és rendre- rakó adaptereket IH és Mer­cedes traktorokkal üzemel­tetjük, s nagy előnyük — egyebek között —, hogy a vontatásukat szolgáló erőgé­peket az év egyéb időszakai­ban, más munkákhoz is igénybe vehetjük ... Az esős napok beálltáig 87 hektárról szedték ki a répát. Az eddigi átlagtermés 30 tonna körül van, s ez a ké­sőbbiekben sem sokat válto­zik, így elmaradnak az idén a hektáronként tervezett 40 tonnától. "A digesszió azon­ban jó — 17—18 százalékos cukortartalmat mérnek —, minőséget tekintve elérik a tavalyi szintet. — Mindenképpen jól jött az eső — ezekben a napok­ban, hétfő reggelig 40 mil­liméter esett —, ettől leázott a talaj annyira, hogy nem törik a szedőgép és a répa nem szakad a földbe. Amíg száraz talajban dolgoztak a gépek, a kiszedő elemek tö­rése 20 százalékkal nőtt ah­hoz képest, amennyi rongáló­dás kedvező talajú répaföl­dön máskor előfordult... A tátomi műhelyben, illet­ve a csarnokok előterében folyt hétfőn a. cukorrépabe­takarító gépek karbantartása, javítása — gépkezelők és szerelők ezzel töltötték az időt: a szemerkélő esőben szünetelt a földeken a répa­szedés, s miután ezek az eszközök szombaton és va­sárnap is részt vesznek a be­takarításban, rájuk is fért a rendbetétel, a fölkészítés a munka folytatására. figyelembe véve — kitűnően fizetett: 8 tonnát adott 376 hektár átlagában. Igaz, mér­tek korábban már 9,7 ton­nás átlagot is — ez 1984-ben történt —, de most a 8 ton­nával is elégedettek, ugyanis éppen ennyit terveztek, s a jó minőségű termést jóval kevesebb költséggel takarí­tották be, mint tavaly. — A 610 hektár búza ve­tésének a felénél tartottunk, amikor leálltunk a munká­val, mert olyan kemény volt a föld. Most viszont „rákap­csolhatunk”, a két vetőgép a napi 60—70 hektáros telje­sítménnyel hamarosan pon­tot tesz a munka végére... Bonyodalmak a burgonya körül Gondoik vannak és lesz­nek a hazai burgonyater­mesztés körül — mondtuk a nyár közepén, amikor Cseh- szlíoválkióit járva arra keres­tünk választ, hogy mennyit és a hazai burgonyatermesz- tési rendszer. A legnagyobb szlovákiai vetőgumó termesz­tő állaimi gazdaságban hal­lottuk: nem a fajtaválasz­tékkal, nem is a technoló­giákkal van probléma, ha­nem a kereskedelemmel. Er­ről beszélgettünk most a terzencei termelőszövetkezet elnökével, Rákóczi Jenővel. Eddáig a legnagyobb burgo­nyatermelőik között tartottak őket számon, mert talaj- adottságiaik különösen ked­veznék a burgonyának. Mos­tanra sem a född változott meg, nem kellett leselejtez­ni a gépeiket sem elavult­ságuk miatt, hanem a keres­kedelmi lánc útvesztőiből nem találtak kiutat... — A berzencei téesz az elmúlt évékben fokozatosan csökkentette burgonyatermő területét. A legnagyobb vál­toztatásra az idén szánták magukat. Miért? — A ízöldségfélék javára lemondtunk a burgonyáról. Legalábbis részben. Amíg tavaly 230 hektárt termesz­tettünk, az idén csak azért ültettünk 113 hektárt, mert a tervezett 104 hektár után még kilenc hektárra 'elegen­dő vetőgumónk maradt, amit nem akartunk elkótyavétyél­ni. 1984-ben már gondokat okozott az értékesítése, ta­valy pedig teljesen „leül­tünk” vele. önköltségi áron alul kellett eladnunk a krumplit. Ami pedig veszte­séges, azzal nem szabad fog­lalkozni. Szépen termett vi­szont a paradicsom és a zöldbab. Igaz, elverte a jég, de ha az nincs, kevesebb gonddal lehet értékesíteni, jobb a piaca, többet kapunk a zöldségfélékért. — Az imént azt mondta, hogy ami veszteséges, azzal nem szabad foglaloznd, mégis elültettek 113 hektár burgo­nyát az idén tavasszal... — Nálunk a burgonya mindig meghatározó növény volt, árbevételünk döntő ré­szét mindig az adta, ehhez rendezkedtünk be: tárolót és külső, ideiglenes tározókat építettünk, teljes a igépesí- téttségünk. Ha egyszerre fel­számoljuk a termőterületet, akkor még nagyobb lett vol­na a veszteség. Ügy látszik, hogy a mostani területtel könnyedén boldogulunk. Bár az aszály imiatt terméskiesé­sünk volt, a termett kevés burgonyával jól jártunk, mind el tudtuk adni. Ami a tárolóba került, az is másé, csupán bérleti díjért óvjuk a fagykároktól. Jövőre sem kívánunk többet termeszteni. A kereslet, a kínálat, a ter­més kiszámíthatatlan. Dél- Somogyban nem véletlenül mondtak sokan nemet a burgonyatermesztésre... Az elmúlt években jelen­tős mértékben csökkent So­mogybán a burgonya termő- területe, a MÉM felmérése szerint azonban így is ele­gendő lesz, amennyi ter­mett, s feltehetően tavaszra sem drágul meg a krumpli. Intézkedtek a kiesések ellensúlyozására Gyümölcstermeléséről, olt­ványelőállításáról és kon- zervüzemi termékeiről or­szághatárokon túl is ismert a Siófoki Állami Gazdaság. Az idei szélsőséges időjárás ezt a mezőgazdasági nagy­üzemet is megviselte, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem volt szükség szor­gos kezekre a gyümölcs be­takarításánál — ennél a munkánál diákok és katonák is segítettek, az utóbbiak most hétfőn például kétszá­zan dolgoztak a gazdaság­ban. — A betakarítási munká­kat lényegében befejeztük, a 2800 tonna almatermésből már csak 200 tonna vár sze­désre — tájékoztatott a hét első munkanapján dr. Szalai Géza igazgató. Azt is el­mondta, hogy 640 tonna al­mát exportáltak. A gazda­ságot az idén számottevő fagy és aszálykár érte: átéli fagyok például „elvitték” az őszibarackosban a termésnek mintegy a felét, az aszály pedig a búzát, a zöldborsót, a hibridkukoricát sújtotta. Mindezek miatt 28 millió fo­rint bevételtől estek el. — A kiesések ellensúlyo­zására az év folyamán több intézkedést is tettünk. Min­denekelőtt a kiadásainkat csökkentettük, így a költség­felhasználásunk 12 millió fo­rinttal a tervezett alatt ma­radt. Ezt a célt szolgálta a „Szedd magad” akció kiszé­lesítése a gyümölcsösben: a módszer révén nagy töme­geket tudtunk mozgósítani az őszibarack és az alma beta­karítására, a jelentős mun­kabér-megtakarítással szed­tünk le így 766 tonna ter­mést. A parképítő és -fenn­tartó ágazatunk 16 millió fo­rintos éves tervét felemeltük és 25 milliós teljesítéssel szá­molunk. Felülvizsgáltuk fenn­tartási terveinket s az el­odázható munkákat átüte­meztük ... Mindezeknek az intézke­déseknek a hatására a gaz­daság eredménye nem csök­ken olyan mértékben, mint ahogyan a termelés volume­ne csökkent, s ha az erre az évre tervezett 23 millió fo­rintos eredményt nem is ér­hetik el, 16 millióra szert te­hetnek. A faiskolai gyü­mölcsoltványok több mint fe­lét — a 950 ezerből 600 ezer darabot — kiszedték, árudá­ikban hozzáláttak az őszi oltványok értékesítéséhez. Folyik a díszfaiskolai termé­kek betakarítása és eladása is: e hét elején eljutottak az idei terv teljesítésének felé­hez, ám a forgalom ezután fokozódik igazán. — Konzervüzemünk évi termelési terve 10 060 tonna, ebből mostanáig 9 019 tonna teljesült. Az év hátralevő időszakában semmi sem aka­dályozza a még hiányzó mennyiség előállítását, és a termékeink értékesítésével sincsenek gondok — mondta dr. Szalai Géza. — Az üzem­ből megkezdődtek az őszi ki­szállítások, több száz tonnát küldtünk exportra. Tájékozódásunk időpont­jában a Siófoki Állami Gaz­daságban befejezéshez köze­ledett a műtrágyaszórás, a magágyelőkészítés és a vetés. Az őszi talajmunkáknak és a vetéseknek itt sem kedve­zett az eső nélküli ősz — lassan és költségesen halad­tak a tennivalókkal —, a múlt hét Végi és legutóbb a hét eleji 35 milliméteres csa­padék azonban ebben a gaz­daságban is megkönnyíti és meggyorsítja majd a mun­kavégzést.

Next

/
Thumbnails
Contents