Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-28 / 254. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 28., kedd A magyar párt­és állami küldöttség Maputóban Magyar párt- és állami küldöttség érkezett hétfőn Maputóba, Samora Machel temetésére. A küldöttség, élén Maróthy Lászlóval, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagjával, miniszterelnök-he­lyettessel, a délután folya­mán az MSZMP és a magyar kormány nevében lerótta ke­gyeletét Samora Machelnek, a Frelimo-párt és a Mozam­biki Népi Köztársaság néhai elnökének ravatalánál. (MTI) Az ENSZ leszerelési világhete programjáról (Folytatás az 1. oldalról.) alelnöke, a magyar orvos­mozgalom elnöke szólt az atomháború ellen küzdő or­vosok közelmúltban, Madrid­ban megtartott tanácskozásá­ról, arhely határozatot hozott az európai együttműködés elősegítésére. Az ülés részt­vevői megállapították: a sta­bilitáshoz az első, legcélra­vezetőbb lépés a kísérleti aitamrobbantások beszünte­tése. A továbbiakban Bebrits Anna, az OBT tisztségviselő­je ismertette a szeptember végén Hollandiában megtar­tott kelet—nyugati nőkonfe­rencia állásfoglalását, amely többek között felszólítja az egyes országok nőmozgalma­it: gyakoroljanak nyomást kormányaikra a földalatti atomkísérletek beszüneté- se, a világűr militarizálásá- nak megakadályozása érde­kében. KGST energetikai együttműködés Minszkiben tartotta a KGST villamos energiaipari együtt­működési bizottsága 69. ülé­sét. A résztvevők hangsú­lyozták, hogy az utóbbi években itölbb hatalmas ener­getikai objektum készült el, illetve most folyik az építé­se; köztük atomerőműé Hmelnyicki jben és Délulkraj- nában, a Szovejtunió—Len­gyelország, valamint a Szov­jetunió—Románia—Bulgária 750 kilovoltos rend^zenközi vülamostávvezetékeké. Az ülés résztvevői kiemelt fi­gyelmet fordítottak az egye­sített villamos energiarend­szer keretében 2000-ig szóló villamos energetikai távlati fejlesztési tervvel összefüggő kérdéseikre. Nyugatnémet—francia csúcstalálkozó. A képen: Kohl kancel­lár (jobbról) a frankfurti repülőtéren fogadja Mitterrand el­nököt. (Telefoto — AP—MTI—KS) Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába utazott, ahol tárgyalásokat folytat a szovjet kormány vezetőivel a gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés idő­szerű kérdéseiről. Japán—amerikai hadgyakorlat kezdődött Az eddigi legnagyobb sza­bású, egyesített japán—ame­rikai hadgyakorlat kezdődött hétfőn Hokkaido-szigeten, valamint Honsu szigetének csendes-óceáni partjainál. Ez Budapest, Róma, Assisi... A Reykjavíkot közvetlenül követő érthető csalódás után mintha valamelyest izmo­sodna a remény. Először Mi­hail Gorbacsov beszédei fog­laltak állást amellett, hogy a világ egyszerűen nem enged­heti meg magának az inge­rült kiábrándulás tétlen lu­xusát; hogy az izlandi fővá­rosban — amellett, ami nem történt meg (tehát maga a megállapodás), van olyan fontos az is, ami végülis megtörtént (tehát a két fél álláspontjának minden ko­rábbinál érzékelhetőbb köze­ledése, a kompromisszumok körvonalainak látható kiraj­zolódása). A csúcs után igen magas rangú szovjet megbízottak olyan üzenettel a poggyá­szukban járták a világot (a nyugati világot is); hogy Reykjavíkban a pillanatnyi kudarcon túl meglássa a lehetőséget is „a hatodik nagyhatalom”, a nemzetközi közvélemény. A genfi szov­jet fődelegátustól, Karpovtól Arbatov akadémikusig min­denütt azt mondták Moszkva képviselői, hogy éppen most jött el az igazi cselekvés ideje. Hétfő esti kommentárunk Most, e hétvége után, és az új hét kezdetén jó a bi­zonyosság erejével kijelente­ni, hogy a címzett, a nem­zetközi közvélemény meg­kapta és vette a moszkvai üzenetet, és mozgósítja nem lebecsülhető erőit. Annak megállapításához, hogy ez nem vágyálom, hanem tény, elegendő egy pillantást vet­nünk a legutóbbi órák hír- ügynökségi jelentéseire. Budapesten teljes egyetér­téssel, a történelmi cselek­véskényszer közös vállalásá­nak jegyében ért véget a Palme-bizottság ülése, amely arra szólítja fel a nagyhatal­makat, hogy a reykjavíki si­kertelenségen minden érte­lemben túllépve dolgozzanak tovább a reykjavíki pozití­vumok kiteljesítésén. Vasárnap egy NATO-or- szág fővárosában, Rómában került sor az örök város tör­ténelmének egyik legnagyobb szabású tömegtüntetésére, ugyanezeknek a céloknak a jegyében. Több mint félmil­lió különböző pártállású olasz özönlötte el Itália ősszel is kék ege alatt a sokat látott történelmi belvárost, megbé­nítva a közlekedést, de szár­nyakat adva egy nép béke­vágyának. A hét első napján, hétfőn pedig a mindig békét prédi­káló puritán pap, Szent Fe­renc városában, Assisiben ke­rült sor — méghozzá a ka­tolikus egyházfő hivatalos égisze alatt — tizenkét vi­lágvallás közös imanapjára a békéért. A pápa arra szólí­tott fel minden érdekelhet, hogy ebben a huszonnégy órában világszerte — tehát Salvadortól Szudánig — hallgassanak el a fegyverek. Nem tudjuk, ez az egyet­len napos fegyverszünet hány életet mentett meg. De azt tudjuk, hogy az, amiért Bu­dapesttől Rómán át Assisiig síkra szállt a világ a hét végén és a hét első napján, hosszabb távon életek száz­millióit mentheti meg. Így legyen. H. E. A hétvégén többszázezren felvonuláson vettek részt Rómában a nukleáris leszerelést is sürgető béke­az első alkalom, hogy a ja­pán szárazföldi, haditengeré­szeti és légvédelmi egységek közös hadgyakorlatához az Egyesült Államok mindhá­rom fegyvernemet képviselő alakulatai is csatlakoznak. 13 ezer katona, 108 repülő­gép és több mint tíz hadiha­jó vesz részt a gyakorlaton. A Dél-Koreában állomásozó amerikai katonai repülőgé­pekből nyolcat vezényel­tek át. Az ötnapos egyesített gya­korlatot a tokiói Nemzetvé­delmi Hivatalban (hadügy­minisztériumban) úgy minő­sítik, hogy az frontáttörés az amerikai—japán katonai együttműködés történetében, amellyel — a Kyodo japán hírügynökség hivatalos véle­ményt idéző jelentése szerint — „egy álom vált valóra”. Japán sajtókörök emlékez­tetnek: Mihail Gorbacsov éppen az elmúlt héten hívta fel a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea a NATO-hoz ha­sonló ázsiai katonai tömb létrehozására készül. A lappangó háború Afganisztánban Afganisztánban mindent lehet kapni, amit a világon gyártanak, amit az ipar, a kézművestermelés vagy a mezőgazdaság ma világszer­te előállít — hívta fel a fi­gyelmet barátom. Ha kije­lentéséből levonjuk azt a kis túlzást, amely az összes ilyen velős kijelentés velejárója, el kell ismernünk, igaza van. A bazárban mindig nagy a forgatag. Árusok ezrei kínál­ják a portékájukat, gyakori, heves alkudozásokról még­sem számolhat be a szemta­nú — nem a vásárlóerő hiá­nya, hanem a nagyon is bő­séges kínálat az oka ennek. Az emberek nyiratkoznak, Coca-Colát vagy Fantát, eset­leg kecskebőrtömlőből kimért vizet' isznak, teát kortyolgat­nak, magvakat rágnak, fűsze­rekben turkálgatnak, szőlőt szemezgetnek. Afganisztán egy nyüzsgő keleti ország ké­pét mutatja a szemlélőnek. Nem szabad, nem lehet azonban egyetlen percre sem megfeledkezni arról, hogy ebben az országban háború folyik. Méghozzá alattomos, mindenütt jelenlévő, nehezen megszüntethető háború. Akik ezt a háborút szítják, azok­nak nem az p legfontosabb, hogy győzzenek, bár buzgón hangoztatják ezt a célt, de magukban minden bizonnyal el kell ismerniük, hogy az egyáltalán nem megalapozott. Az állandó felforgatás, a bi­zonytalanság légkörének fenntartása az ellenforradal­mi harcosok feladata, s en­nek könnyebb eleget tenni, mint felszámolni csoportjai­kat, leverni a fegyveres har­cot. Hiszen elég az egy pilla­natra kinyíló ablakból kilőni egy rakétát, s azután eltűn­ni, elég hogy felugasson néha egy gépfegyversorozat, elég, hogy robbanás történ­jen valahol vagy a megköze­líthetetlen hegyvidékről ak­navetőkkel lőjenek települé­seket ahhoz, hogy az embe­rek ne érezzék magukat biz­tonságban, s ennek nyomán ne érezzék szilárdnak a ha­talmat. Ez a lappangó hábo­rú legfontosabb célja. Valahogy nem illendő, hogy az útibeszámolók ezüs­tösen csillogó gépszárnyak­kal, az utasokat földön elér­hetetlen sebességgel repítő hajtóművekkel kezdődjenek. Ha azonban egy utasszállító gép szinte az utolsó pilla­natig nem ereszkedik lejjebb utazómagasságáról, majd már , szinte a repülőtér fölött kezd máskor elképzelhetetlen zu­hanórepülésbe, az már ese­mény. Az ellenforradalmi bandáknak brit „Red Eye”, „Bull Pop”, továbbá kínai gyártmányú rakétáik vannak, amelyek vállról indítva a re­pülőgépnek a környezetnél melegebb hajtóművét veszik célba. A felderítők jelentése szerint amerikai gyártmányú „Stringer” rakétákkal is el­látták a bandákat külföldi támogatóik és szállítóik. A legjobb ilyen rakéták mintegy 4000 méteres ma­gasságig veszélyesek. Ezt a magasságot megközelítve a meredeken leszálló TU—154- es ablakából helikopterek látszottak minden irányban: orruk formája elárulta, hogy páncélozottak, gépágyúval vannak felszerelve. A heli­kopterekről szabályos időkö­zönként „tűzlabdákat” lőttek ki. Ezeknek a világító labda­csoknak az anyaga hasonlít a tűzijáték-petárdákéra, csak tartósan sokkal nagyobb hőt bocsátanak ki — az esetle­ges rakéták „félrevezetésére”. A katonai repülőgépek már mind fel vannak szerelve ilyen rakétacsapdákkal. A lappangó háborúról a leve­gőben, a felhők feletti tiszta kék térben sem lehet megfe­ledkezni. Nem lehet azonban a föl­dön sem megfeledkezni ar­ról, hogy az ellenforradalmi bandák fő törekvése a lakos­ság megfélemlítése. A raké- ta-sorozatvető lövedékeinek ütemes tompa puffanása a szállodába is behallatszott, az erkélyről pedig saját sze­memmel láttam a felszálló füstöt. A rövid gépfegyver­sorozatok, ha nem is gyako­riak, de bármikor felhangoz­hatnak. A fontosabb utak mentén katonák tartják fenn a biz­tonságot. Bármerre jár az ember, nagyon sok az egyenruhás fiatal férfi. Fegyveresen, fegyvertelenül, szolgálati vállszíjjal vagy könnyített öltözetben. Túlzot­tan is sok, ha arra gondo­lunk, hogy mennyire szükség lenne minden kézre, éppen a háború tépte sebek begyó- gyításához. Ahol nappal sűrű a forga­tag, csípős füst száll fel a sasliksütők környékén, este kilencre kiürül az utca. Tíz után életbe lép a kijárási ti­lalom. A lappangó háború jelen van a hétköznapokban. „Mi nem akartuk ezt a há­borút, ezt a háborút ránk kényszerítették” — jutottak eszembe Nadzsib főtitkár sza­vai. M. Lengyel László Magyar—csehszlovák kapcsolatok A hétköznapi életben több­nyire a Skoda személyautó jut az ember eszébe, ha a magyar—csehszlovák együtt­működésről hall a rádióban, vagy erről olvas az újság­ban. Pedig sokkal szerteága­zóbbak kapcsolataink északi szomszéndunkkal, hiszen ki­terjednek a gazdaságon kívül a kultúrális viszonyra vagy az élet más területeire is. Az aratás idején szinte mindennapos hír, hogy észa­ki megyéinkbe Csehszlová­kiából érkezik segítség, s pár nap múlva viszonzásképpen magyar kombájnok indulnak a szlovákiai mezőkre. Kap­csolatainkban vezető helyet foglal el a gazdaság, a köl­csönös előnyök alapján foly­tatott kereskedelem, amely az elmúlt esztendőket nézve egyenletesen bővül. A sta­tisztikák alapján 1980. és 1985. között a szállítások ér­téke majdnem negyven szá­zalékkal növekedett, a kö­vetkező öt évre pedig eléri a 228 milliárd forintot, ami évi négy százalékos emelkedést jelent. Az említett, hazánk­ban népszerű Skoda autóból ötvenezer behozatalát tervez­ték a szakemberek 1990-ig. Továbbra is — bár kisebb mennyiségben — importá­lunk motorkerékpárokat, s a mezőgazdasági gépek be­hozatalában ugyancsak növe­kedés várható Száraznak tűnhet e felso­rolás, de tartalmában annál mozgalmasabb, s főleg fon­tosabb mindkét ország szá­mára. A különböző megbe­széléseken a politikusok a földrajzi közelséget, mint a kapcsolatok egyik lényeges tényezőjét emelik ki, amely lehetővé teszi a kétoldalú együttműködés további fej­lesztését. Az elmúlt időszak­ban különösen az elektroni­ka és a vegyipar^ területén gyorsult fel a közös munka, szoros barátság alakult ki, — természetesen a gazdasági ér­dekek figyelembe vétele mel­lett a paksi és az apátszent- mihályi (Jaslovské Bohuni- ce-i) atomerőművek között, valamint közös vállalkozásba fogtunk a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépíté­sével. Pozitív eredményeket ho­zott a szeptemberi magyar— csehszlovák gazdasági és mű­szaki napok rendezvénysoro­zata Prágában. Üj típusú együttműködést emlegettek a csehszlovák fővárosban, amelyben mind nagyobb sze­repet kap a közvetlen, vál­lalatok közötti árucsereforga­lom, s ez remélhetőleg a vá­laszték bővülésében érezteti kedvező hatását. A gazdaság mellett nem kevesebb szó esik a kultúrá­lis kapcsolatok bővítéséről. A szomszédság ápolása, az eb­ben gyökerező hagyományok megőrzése a cél, ugyanakkor a bővítéssel együtt mégin- kább figyelemmel kísérjük az egymás országaiban élő szlovák, illetve magyar nem­zetiségek tradícióit. Nos, az idén tavasszal ismét gyakor­lati lépéseket tett a két ál­lam, amikor Prágában aláír­ták a magyar—csehszlovák kultúrális munkatervet. Az új tervezet szerint szoro­sabbra fűzik együttműködé­süket a felsőoktatási intéz­mények, egyebek között nyelvtudományi kérdések közös vizsgálatával. Az ELTE-n szlovák nyelvi és irodalmi lektorok, a nyitrai pedagógiai főiskolán pedig magyar szakemberek segítik majd az oktatást. Bővül az alkotóközösségek együttmű­ködése, kiemelt figyelmet szentelnek a műfordítók és a tolmácsok képzésére, s fejlesztik az immár harminc esztendős múltra visszatekin­tő könyvkiadás közös prog­ramját is. Lökést adnak mintegy e tervek megvalósításának ál­lamaink és pártjaink veze­tőinek immár rendszeressé váló találkozói. Lázár György májusi prágai látogatása' eredményes volt, s ugyan­csak ezt várjuk Gustáv Hu- sák magyarországi megbeszé­léseitől. R. M.

Next

/
Thumbnails
Contents