Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-28 / 254. szám
2 Somogyi Néplap 1986. október 28., kedd A magyar pártés állami küldöttség Maputóban Magyar párt- és állami küldöttség érkezett hétfőn Maputóba, Samora Machel temetésére. A küldöttség, élén Maróthy Lászlóval, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjával, miniszterelnök-helyettessel, a délután folyamán az MSZMP és a magyar kormány nevében lerótta kegyeletét Samora Machelnek, a Frelimo-párt és a Mozambiki Népi Köztársaság néhai elnökének ravatalánál. (MTI) Az ENSZ leszerelési világhete programjáról (Folytatás az 1. oldalról.) alelnöke, a magyar orvosmozgalom elnöke szólt az atomháború ellen küzdő orvosok közelmúltban, Madridban megtartott tanácskozásáról, arhely határozatot hozott az európai együttműködés elősegítésére. Az ülés résztvevői megállapították: a stabilitáshoz az első, legcélravezetőbb lépés a kísérleti aitamrobbantások beszüntetése. A továbbiakban Bebrits Anna, az OBT tisztségviselője ismertette a szeptember végén Hollandiában megtartott kelet—nyugati nőkonferencia állásfoglalását, amely többek között felszólítja az egyes országok nőmozgalmait: gyakoroljanak nyomást kormányaikra a földalatti atomkísérletek beszüneté- se, a világűr militarizálásá- nak megakadályozása érdekében. KGST energetikai együttműködés Minszkiben tartotta a KGST villamos energiaipari együttműködési bizottsága 69. ülését. A résztvevők hangsúlyozták, hogy az utóbbi években itölbb hatalmas energetikai objektum készült el, illetve most folyik az építése; köztük atomerőműé Hmelnyicki jben és Délulkraj- nában, a Szovejtunió—Lengyelország, valamint a Szovjetunió—Románia—Bulgária 750 kilovoltos rend^zenközi vülamostávvezetékeké. Az ülés résztvevői kiemelt figyelmet fordítottak az egyesített villamos energiarendszer keretében 2000-ig szóló villamos energetikai távlati fejlesztési tervvel összefüggő kérdéseikre. Nyugatnémet—francia csúcstalálkozó. A képen: Kohl kancellár (jobbról) a frankfurti repülőtéren fogadja Mitterrand elnököt. (Telefoto — AP—MTI—KS) Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába utazott, ahol tárgyalásokat folytat a szovjet kormány vezetőivel a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés időszerű kérdéseiről. Japán—amerikai hadgyakorlat kezdődött Az eddigi legnagyobb szabású, egyesített japán—amerikai hadgyakorlat kezdődött hétfőn Hokkaido-szigeten, valamint Honsu szigetének csendes-óceáni partjainál. Ez Budapest, Róma, Assisi... A Reykjavíkot közvetlenül követő érthető csalódás után mintha valamelyest izmosodna a remény. Először Mihail Gorbacsov beszédei foglaltak állást amellett, hogy a világ egyszerűen nem engedheti meg magának az ingerült kiábrándulás tétlen luxusát; hogy az izlandi fővárosban — amellett, ami nem történt meg (tehát maga a megállapodás), van olyan fontos az is, ami végülis megtörtént (tehát a két fél álláspontjának minden korábbinál érzékelhetőbb közeledése, a kompromisszumok körvonalainak látható kirajzolódása). A csúcs után igen magas rangú szovjet megbízottak olyan üzenettel a poggyászukban járták a világot (a nyugati világot is); hogy Reykjavíkban a pillanatnyi kudarcon túl meglássa a lehetőséget is „a hatodik nagyhatalom”, a nemzetközi közvélemény. A genfi szovjet fődelegátustól, Karpovtól Arbatov akadémikusig mindenütt azt mondták Moszkva képviselői, hogy éppen most jött el az igazi cselekvés ideje. Hétfő esti kommentárunk Most, e hétvége után, és az új hét kezdetén jó a bizonyosság erejével kijelenteni, hogy a címzett, a nemzetközi közvélemény megkapta és vette a moszkvai üzenetet, és mozgósítja nem lebecsülhető erőit. Annak megállapításához, hogy ez nem vágyálom, hanem tény, elegendő egy pillantást vetnünk a legutóbbi órák hír- ügynökségi jelentéseire. Budapesten teljes egyetértéssel, a történelmi cselekvéskényszer közös vállalásának jegyében ért véget a Palme-bizottság ülése, amely arra szólítja fel a nagyhatalmakat, hogy a reykjavíki sikertelenségen minden értelemben túllépve dolgozzanak tovább a reykjavíki pozitívumok kiteljesítésén. Vasárnap egy NATO-or- szág fővárosában, Rómában került sor az örök város történelmének egyik legnagyobb szabású tömegtüntetésére, ugyanezeknek a céloknak a jegyében. Több mint félmillió különböző pártállású olasz özönlötte el Itália ősszel is kék ege alatt a sokat látott történelmi belvárost, megbénítva a közlekedést, de szárnyakat adva egy nép békevágyának. A hét első napján, hétfőn pedig a mindig békét prédikáló puritán pap, Szent Ferenc városában, Assisiben került sor — méghozzá a katolikus egyházfő hivatalos égisze alatt — tizenkét világvallás közös imanapjára a békéért. A pápa arra szólított fel minden érdekelhet, hogy ebben a huszonnégy órában világszerte — tehát Salvadortól Szudánig — hallgassanak el a fegyverek. Nem tudjuk, ez az egyetlen napos fegyverszünet hány életet mentett meg. De azt tudjuk, hogy az, amiért Budapesttől Rómán át Assisiig síkra szállt a világ a hét végén és a hét első napján, hosszabb távon életek százmillióit mentheti meg. Így legyen. H. E. A hétvégén többszázezren felvonuláson vettek részt Rómában a nukleáris leszerelést is sürgető békeaz első alkalom, hogy a japán szárazföldi, haditengerészeti és légvédelmi egységek közös hadgyakorlatához az Egyesült Államok mindhárom fegyvernemet képviselő alakulatai is csatlakoznak. 13 ezer katona, 108 repülőgép és több mint tíz hadihajó vesz részt a gyakorlaton. A Dél-Koreában állomásozó amerikai katonai repülőgépekből nyolcat vezényeltek át. Az ötnapos egyesített gyakorlatot a tokiói Nemzetvédelmi Hivatalban (hadügyminisztériumban) úgy minősítik, hogy az frontáttörés az amerikai—japán katonai együttműködés történetében, amellyel — a Kyodo japán hírügynökség hivatalos véleményt idéző jelentése szerint — „egy álom vált valóra”. Japán sajtókörök emlékeztetnek: Mihail Gorbacsov éppen az elmúlt héten hívta fel a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea a NATO-hoz hasonló ázsiai katonai tömb létrehozására készül. A lappangó háború Afganisztánban Afganisztánban mindent lehet kapni, amit a világon gyártanak, amit az ipar, a kézművestermelés vagy a mezőgazdaság ma világszerte előállít — hívta fel a figyelmet barátom. Ha kijelentéséből levonjuk azt a kis túlzást, amely az összes ilyen velős kijelentés velejárója, el kell ismernünk, igaza van. A bazárban mindig nagy a forgatag. Árusok ezrei kínálják a portékájukat, gyakori, heves alkudozásokról mégsem számolhat be a szemtanú — nem a vásárlóerő hiánya, hanem a nagyon is bőséges kínálat az oka ennek. Az emberek nyiratkoznak, Coca-Colát vagy Fantát, esetleg kecskebőrtömlőből kimért vizet' isznak, teát kortyolgatnak, magvakat rágnak, fűszerekben turkálgatnak, szőlőt szemezgetnek. Afganisztán egy nyüzsgő keleti ország képét mutatja a szemlélőnek. Nem szabad, nem lehet azonban egyetlen percre sem megfeledkezni arról, hogy ebben az országban háború folyik. Méghozzá alattomos, mindenütt jelenlévő, nehezen megszüntethető háború. Akik ezt a háborút szítják, azoknak nem az p legfontosabb, hogy győzzenek, bár buzgón hangoztatják ezt a célt, de magukban minden bizonnyal el kell ismerniük, hogy az egyáltalán nem megalapozott. Az állandó felforgatás, a bizonytalanság légkörének fenntartása az ellenforradalmi harcosok feladata, s ennek könnyebb eleget tenni, mint felszámolni csoportjaikat, leverni a fegyveres harcot. Hiszen elég az egy pillanatra kinyíló ablakból kilőni egy rakétát, s azután eltűnni, elég hogy felugasson néha egy gépfegyversorozat, elég, hogy robbanás történjen valahol vagy a megközelíthetetlen hegyvidékről aknavetőkkel lőjenek településeket ahhoz, hogy az emberek ne érezzék magukat biztonságban, s ennek nyomán ne érezzék szilárdnak a hatalmat. Ez a lappangó háború legfontosabb célja. Valahogy nem illendő, hogy az útibeszámolók ezüstösen csillogó gépszárnyakkal, az utasokat földön elérhetetlen sebességgel repítő hajtóművekkel kezdődjenek. Ha azonban egy utasszállító gép szinte az utolsó pillanatig nem ereszkedik lejjebb utazómagasságáról, majd már , szinte a repülőtér fölött kezd máskor elképzelhetetlen zuhanórepülésbe, az már esemény. Az ellenforradalmi bandáknak brit „Red Eye”, „Bull Pop”, továbbá kínai gyártmányú rakétáik vannak, amelyek vállról indítva a repülőgépnek a környezetnél melegebb hajtóművét veszik célba. A felderítők jelentése szerint amerikai gyártmányú „Stringer” rakétákkal is ellátták a bandákat külföldi támogatóik és szállítóik. A legjobb ilyen rakéták mintegy 4000 méteres magasságig veszélyesek. Ezt a magasságot megközelítve a meredeken leszálló TU—154- es ablakából helikopterek látszottak minden irányban: orruk formája elárulta, hogy páncélozottak, gépágyúval vannak felszerelve. A helikopterekről szabályos időközönként „tűzlabdákat” lőttek ki. Ezeknek a világító labdacsoknak az anyaga hasonlít a tűzijáték-petárdákéra, csak tartósan sokkal nagyobb hőt bocsátanak ki — az esetleges rakéták „félrevezetésére”. A katonai repülőgépek már mind fel vannak szerelve ilyen rakétacsapdákkal. A lappangó háborúról a levegőben, a felhők feletti tiszta kék térben sem lehet megfeledkezni. Nem lehet azonban a földön sem megfeledkezni arról, hogy az ellenforradalmi bandák fő törekvése a lakosság megfélemlítése. A raké- ta-sorozatvető lövedékeinek ütemes tompa puffanása a szállodába is behallatszott, az erkélyről pedig saját szememmel láttam a felszálló füstöt. A rövid gépfegyversorozatok, ha nem is gyakoriak, de bármikor felhangozhatnak. A fontosabb utak mentén katonák tartják fenn a biztonságot. Bármerre jár az ember, nagyon sok az egyenruhás fiatal férfi. Fegyveresen, fegyvertelenül, szolgálati vállszíjjal vagy könnyített öltözetben. Túlzottan is sok, ha arra gondolunk, hogy mennyire szükség lenne minden kézre, éppen a háború tépte sebek begyó- gyításához. Ahol nappal sűrű a forgatag, csípős füst száll fel a sasliksütők környékén, este kilencre kiürül az utca. Tíz után életbe lép a kijárási tilalom. A lappangó háború jelen van a hétköznapokban. „Mi nem akartuk ezt a háborút, ezt a háborút ránk kényszerítették” — jutottak eszembe Nadzsib főtitkár szavai. M. Lengyel László Magyar—csehszlovák kapcsolatok A hétköznapi életben többnyire a Skoda személyautó jut az ember eszébe, ha a magyar—csehszlovák együttműködésről hall a rádióban, vagy erről olvas az újságban. Pedig sokkal szerteágazóbbak kapcsolataink északi szomszéndunkkal, hiszen kiterjednek a gazdaságon kívül a kultúrális viszonyra vagy az élet más területeire is. Az aratás idején szinte mindennapos hír, hogy északi megyéinkbe Csehszlovákiából érkezik segítség, s pár nap múlva viszonzásképpen magyar kombájnok indulnak a szlovákiai mezőkre. Kapcsolatainkban vezető helyet foglal el a gazdaság, a kölcsönös előnyök alapján folytatott kereskedelem, amely az elmúlt esztendőket nézve egyenletesen bővül. A statisztikák alapján 1980. és 1985. között a szállítások értéke majdnem negyven százalékkal növekedett, a következő öt évre pedig eléri a 228 milliárd forintot, ami évi négy százalékos emelkedést jelent. Az említett, hazánkban népszerű Skoda autóból ötvenezer behozatalát tervezték a szakemberek 1990-ig. Továbbra is — bár kisebb mennyiségben — importálunk motorkerékpárokat, s a mezőgazdasági gépek behozatalában ugyancsak növekedés várható Száraznak tűnhet e felsorolás, de tartalmában annál mozgalmasabb, s főleg fontosabb mindkét ország számára. A különböző megbeszéléseken a politikusok a földrajzi közelséget, mint a kapcsolatok egyik lényeges tényezőjét emelik ki, amely lehetővé teszi a kétoldalú együttműködés további fejlesztését. Az elmúlt időszakban különösen az elektronika és a vegyipar^ területén gyorsult fel a közös munka, szoros barátság alakult ki, — természetesen a gazdasági érdekek figyelembe vétele mellett a paksi és az apátszent- mihályi (Jaslovské Bohuni- ce-i) atomerőművek között, valamint közös vállalkozásba fogtunk a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésével. Pozitív eredményeket hozott a szeptemberi magyar— csehszlovák gazdasági és műszaki napok rendezvénysorozata Prágában. Üj típusú együttműködést emlegettek a csehszlovák fővárosban, amelyben mind nagyobb szerepet kap a közvetlen, vállalatok közötti árucsereforgalom, s ez remélhetőleg a választék bővülésében érezteti kedvező hatását. A gazdaság mellett nem kevesebb szó esik a kultúrális kapcsolatok bővítéséről. A szomszédság ápolása, az ebben gyökerező hagyományok megőrzése a cél, ugyanakkor a bővítéssel együtt mégin- kább figyelemmel kísérjük az egymás országaiban élő szlovák, illetve magyar nemzetiségek tradícióit. Nos, az idén tavasszal ismét gyakorlati lépéseket tett a két állam, amikor Prágában aláírták a magyar—csehszlovák kultúrális munkatervet. Az új tervezet szerint szorosabbra fűzik együttműködésüket a felsőoktatási intézmények, egyebek között nyelvtudományi kérdések közös vizsgálatával. Az ELTE-n szlovák nyelvi és irodalmi lektorok, a nyitrai pedagógiai főiskolán pedig magyar szakemberek segítik majd az oktatást. Bővül az alkotóközösségek együttműködése, kiemelt figyelmet szentelnek a műfordítók és a tolmácsok képzésére, s fejlesztik az immár harminc esztendős múltra visszatekintő könyvkiadás közös programját is. Lökést adnak mintegy e tervek megvalósításának államaink és pártjaink vezetőinek immár rendszeressé váló találkozói. Lázár György májusi prágai látogatása' eredményes volt, s ugyancsak ezt várjuk Gustáv Hu- sák magyarországi megbeszéléseitől. R. M.
