Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
4 Somogyi Néplap 1986. október 23., csütörtök Posta négy keréken A marcali postahivatal kísérletként március óta bevezette autóposta szolgáltatását. A kisebb települések, Gyóta, Csömend, Boronka postai ellátását kívánják ezzel javítani. Az autóba épített posta mindhárom helységben meghatározott ideig tartózkodik. Ez idő alatt a takarékot kivéve elvégez minden postai szolgáltatást. Lehetőség van a pénz ki- és befizetésére, levél és csomag feladására, totót, lottót, képeslapot árusítanak. A kézbesítőnek is könnyítés a mozgóposta: nem kell bejárni Marcaliba, Niklára, Bizé- re: a küldeményeket helybe hozza az autóposta. Reggel kilenc óra. Fran- csics Ferenc, az autóposta vezetője és alkalmazottja elindul napi kőrútjára. Az első állomás Csömend. A bolt mellett állunk meg. Herbei Imre, a falu kézbesítője vár bennünket. — Havi lottót hozott-e? — kérdezi. — Tegnap mindenki azt kereste. — Még nem érkezett meg — hangzik a válasz. — De írja alá az ajánlott leveleket és a pénzesutalványokat! Itt vannak az újságok és a levelek. — Mi ez a sok küldemény? — csodálkozik a kézbesítő. — Ügy látom, a biztosítótól jött mindenkinek; valami tájékoztató lehet. — Míg elpakol, egy kerékpáros után kiált. — Álljon csak meg! Csomagja érkezett! — Dísztáviratom nincs? — kérdezi a fiatalasszony, míg aláírja az elismervényt. — Ügy látom sok érkezett ma a faluba. — Nem táviratok ezek, lelkem — mondja a postás. — A biztosító levelei. Jó nehéz ma a táskám. Mire mindet kiosztom, késő délután lesz. Pattan a kerékpárjára. — Holnap találkozunk — kiált még vissza. Gyótapusztán Benedek La- josné tizenhárom éve hordja a leveleket. — Míg nem járt az autóposta, minden reggel kora hajnalban Bizére kellett átjárnom a küldeményekért. A téli hóban, az erdei úton nem volt könnyű közlekedni — emlékezik vissza. — Nagy segítség nekem ez a mozgóposta, sokan irigylik is a faluban. Névtelen leveleket küldözgetnek, panaszkodnak, hogy későn kapják meg a küldeményeket. — Itt az ellenőrzés eredménye, olvassa el, aztán írja alá! — vesz elő a fiókjából egy nyomtatványt Francsics Ferenc, benedekné olvassa, s az arcát lass’an elönti a mosoly. Az írásban csupa dicséret, elismerés. — Nem is hinné, mennyire jólesik ez nekem — mondja meghatódva. — Mindig lelkiismeretesen láttam el a munkánkat, nem tudom, miért bántanak a faluban. — S míg a faluról mesél, megismétlődik az előző jelenet. Levelek, újságok, utalványok kerülnek a kocsiból Benedekné táskájába. Indulni kell. Negyvennégy család várja a híreket. Mi is továbbmegyünk. Az autóposta ismét Csömeniden áll meg. Ezúttal hosszabb időre. Két órát tartózkodunk a faluban. Francsics Ferenc előveszi a pecsétet, a képeslapokat és a bélyegeket. Jöhetnek a vásárlók! — Négy éve dolgozom a postán különböző munkakörökben — mondja. — Az autópostát kezdettől én vezetem. A munkakör betöltéséhez szükséges egy tanfolyam elvégzése, ezért hetente egyszer Kaposvárra járok tanulni. — Az oktatásról azonban már nincs ideje beszélni. Idős, hajlott hátú né-* ni érkezik. — Mondja, kedvesem, muszáj oda felmennem? — érdeklődik. — Olyan magas a lépcső, s nekem olyan rossz a lábam. Csak három lottót szeretnék. — Maradjon csak — mondja a postás, s kiszáll a kocsiból. Egy nyugdíjas bácsi pénzesutalványt szeretne feladni. — Otthon felejtettem a szemüvegemet. Nem töltené ki helyettem? A bácsi távozása után odasúgja a postás: — Napközben a fiatalok dolgoznak, a vásárlók löbb- sége- idős ember. Utalványt, csekket csak kevesen tudnak kitölteni. Ezt azonban szégyellik bevallani, ezért inkább azt mondják, otthon felejtették a szemüvegüket. Egy fiatalasszony arról panaszkodik, még mindig nem kapta meg a fizetését, több mint két hete vár rá. Az autóposta vezetője mindent felír s megígéri, hogy utánanéz az ügynek. A forgalom nem túl nagy, s lassan eltelik a két óra. Aki még vásárolni akar, igyekeznie kell. Még néhány perc, s az autóposta továbbindul. Boronkán két helyen áll meg, egy-egy órára. A szolgáltatások nem változnak, csak a helyszín. Reméljük, minél több helyre eljut majd az autóposta! Horváth Éva A Finommechanikai Vállalat 3. sz. Gyárában 24 dolgozó vesz részt a felnőttek számára szervezett 250 órás szakmunkás- képző tanfolyamon, melynek elvégzése után a vállalaton belül érvényes — híradásipari szerelő — szakmunkás-bizonyítványt kapnak. Tízezer darab téliesített autóskabátot, női és bakfiskabátot készítenek ebben az évben a Dráva Ipari Szövetkezetben sertésvelúr alapanyagokból. Ezek a termékek évről évre visz- szatérnek a szalagokra bizonyítva, hogy a megrendelők elégedettek a szövetkezet munkájával. Hatezer darabot már kiszállítottak, a maradék négyezret az év hátralévő részében készítik el. Szükség van a Tanép munkájára A megyei tanács végrehajtó bizottsága október 7-i ülésén a Tanép gazdálkodását értékelve állást foglalt arról, hogy a megyeszékhely VII. ötéves tervi építésberuházási feladatainak megvalósítása érdekében szükség van a vállalatra, annak kapacitására. Az építésszerelési tevékenység alapvető változásokon ment keresztül. Az építőiparral szemben támasztott új követelmények az ágazat; s ezen belül a Tanép szervezeti és tevékenységi struktúrájának korszerűsítését is szükségessé tették. Azok a vállalati törekvések, amelyek a műszaki megújulás révén változatos kivitelezői technológiák meghonosítását célozzák, erősítik a vállalat rugalmas alkalmazkodását a gyorsan változó körülményekhez. A Tanép-nek és felügyeleti szervének kiemelt feladata, hogy a vállalat gazdaságos működéséhez a feltételeket, a lassú kibontakozás lehetőségeit előteremtsék. A vállalatnál évek óta súlyosak a gondok, de nem szabad, hogy a beletörődés vagy a kesergés legyen úrrá az ott dolgozókon. A korábbi átszervezés és a mostani döntés után a jobb munka lehetőségeit kell keresni. Ez nemcsak a vállalat vezetőinek ügye, hanem valameny- nyi dolgozóé. Több munkahelyen is tapasztaltuk a tett- rekészséget, bár feltették azt a kérdést is, hogy mi lesz a vállalat jövője? A kétkedők — a rosszindulatú megjegyzéseket tevők — csattanós és félreérthetetlen választ kaptak: szükség van a Tanép munkájára. Az a véleményünk, hogy szabad utat kell biztosítani a becsületesen dolgozóknak, a vállalat érdekében többre törekvőknek, köztük a vállalat szocialista brigádjainak. Az is tény, hogy semmiféle intézkedés sem pótolhatja a dolgozók szorgalmát, a vállalat iránti elkötelezettségét. Csak a felelősségteljes, becsületes munka hozhatja meg gyümölcsét, a jobb minőségű munkát, a határidő betartását, a vállalat nyereségét és a dolgozók egyéni boldogulását. Reményeinket nem illúziókra építjük: bízunk a vállalatnál lelkiismeretesen dolgozók munkájában. Tudjuk, hogy megtesznek mindent azért, hogy feledtessék az eddigi kedvezőtlen megítélést, és úrrá lesznek a gondokon. A gazdasági feladatok mellett a vállalat életében rendkívül fontos az új vezetési formára való áttérés. Az ezzel kapcsolatos politikai és szervezési feladatokat úgy kell irányítani és végrehajtani, hogy a vállalati tanács legkésőbb december 31-ig megalakuljon. Mindennek elengedhetetlen feltétele a fegyelmezett, jól szervezett munka. Halász Miklós a megyei tanács Osztályvezető-Helyettese VÁLTOZÁSOK A KÍNAI GAZDASÁGBAN „Tízezer jüanos“ gazdák Férje fejét a fejszével Kínáiban még luxuscikknek számít a mosógép vagy a magnetofon. A többség gondja az, hogy megfelelő táplálékhoz jusson, tisztességesen ru'házkodjon. Vendég- látóinik így alighanem a jövő családját mutatták bé nekünk, amikor olyan délkínai munkás-paraszt családhoz hívtak, ahol a három kívánság — mosógép, tűzhely, televízió — már teljesült. A statisztikák szerint a kínai városlakók helyzete a kedvezőbb. 100 családból 93- nalk van televíziókészüléke, 48-nak kazettás rádiója, 36- nak mosógépe. Falun egyelőre csak minden tizedik család büszkélkedhet televízióval, minden huszadik mosógéppel. Eddig az álmok középpontjában a „három- jó”: az óra, a kerékpár és a varrógép állt. Ma már más, többnyire drágább fogyasztási cikkekre áhítoznak. Nyilvánvaló, hogy a többség számára ezek a vágyak még hosszú ideig nem fognak beteljesedni. A városokban emelkedik az átlagfizetés. A bérből élők közül egyre többen keresnek havi 80 jüannál többet. Ugyanakikor új jelenség a jövedelmek és a fogyasztás nyílt differenciálódása. A múlt évi áremelkedések -ellensúlyozására ugyan az ipari dolgozók mintegy 10 jüan körüli bérkiegészítést kaptak, de jövedelmükből így is kénytelenek többet fordítani gyümölcsre, zöldségre vagy más létfontosságú cikkre, amelyék szabadárasakká váltak. A tehetős kisebbséghez tartozik Li,egy húszéves fiatalember, aki a pekingi piacon az átlagfizetés kétszeresét keresi meg paradicsom- kiskereskedésével. Száz kiló árut bír el a biciklije. Ennyi paradicsomot vesz naponta a nagybani piacon és adja tovább az árut egy tized jüan- nyi haszonnal a fővárosi ut-_ cákon. Ö azonban legföljebb egy „háromszáz jüanos” kereskedő. A „tízezer jüatno- sok” azok a kereskedőik, termelők, akik már bérelt vagy saját teherautókon szállítják nagyban az árut a piacra, é$ a mezőgazdaság mellett még ipari üzemet, szolgáltató műhelyt is fenntartanak falun. Átfogó képet nem lehet kapni arról, kiknék megy ma nagyon jól Kínában. Hivatalos adatok szerint a múlt év végén mintegy 11 millió család tartott fenn magánműhelyt, fogadót, fodrász- vagy szabóüzemet, és átlagosan egy-két alkalmazottat foglalkoztatott. 17 millióan dolgoztak a magángazdaságban, amely az ország nem mező- gazdasági foglalkoztatottjainak mindössze 4,5 százaléka. Egyesek — valójában nagyon kevesek — új keletű meggazdagodása irigységet, ellenérzést kelt. A múlt év derekán több vezető óva intett a „burzsoá liberalizmus édes mérgétől”, kikelt a — „pénz bálványozása” ellen és a fegyelem, a szigorúbb ellenőrzés helyreállítását követelte, hogy ezzel meggátolják az áremelkedéseket, a terjedő korrupciót, a jövedelmek túlzott differenciálódását. A kínai vezetők sohasem tagadták, hogy a reformfolyamat során új ellentmondásokkal kell majd szembenézniük. Hangsúlyozták, hogy a visszaéléseket, csalásokat kell megfékezni, a munkával szerzett jövedelmek keletkezésének viszont szabad utat kell engedni. Ami a gazdagodó, tehetősebb rétegeket illeti, valóban számos vállalat az ő igényükre alapozva növelte mértéken felül az autók, elektromos készülékek behozatalát, ami tavaly egymagában 2 milliárd dollárral járult hozzá a külkereskedelmi mérleg 14 milliárd dolláros hiányához. A reform folytatása mellett kiálló vezetők szigorították a vállalatok devizaköltekezését, hitelfelvételeit, és tervbe vették az egyéni jövedelmek progresszív megadóztatását is. Olyan pénzalapokat teremtenének az adókból, amelyeket az élelemre, ruházkodásra szoruló tízmilliók javára használnának föl. A jövedelemadó bevezetésének terve is a reform továbbvitelének az irányába mutat. Mindazonáltal az alapelv az marad, hogy „nem lehet egy időben mindenkit ugyanolyan jóléthez juttatni, mert az egyenlősdihez, végső soron a közös elszegényedéshez vezet”. , Ahhoz tehát, hogy az ezredfordulóra mindenkit fel tudjanak hozni a mostani egy főre jutó átlagos 300 dolláros jövedelmi szintről a 800 dolláros szintre, ösztönözni akarják az egyéni teljesítményeket, a jövedelem- növekedést. És nemcsak azt. Kiket támogatnak általában, a gyengébben fejlett, vagy az előbbre járó területék fejlesztésére törekednek-e elsősorban Kínában? — kérdeztem Szung Pinget, az állami tervbizottság vezetőjét Sencsenben, abban a különleges gazdasági övezetben, amely a kínai nyitás és a dinamikus gazdaságfejlesztés jelképének számít. „Az elmúlt és a mostani ötéves tervben a tengenmelléki területek fejlesztését helyezzük előtérbe, mégpedig azért, mert arrafelé viszonylag fejlett az ipar, nagy a kivitel és a beruházások is hatékonyabbak. Igyekszünk persze az elmaradottabb központi és keleti övezeteken is segíteni. A fejlesztéseket azonban a jövedelmezőbb területekre kell összpontosítanunk, a jobb adottságú területekre kell építenünk, hogy legyen miből segítenünk a belső-kínai tartományoknak is” — válaszolta a kínai vezető. (Folytatjuk.) Marton János Kiss András 65 éves se- gesdi nyugdíjas, a termelő- szövetkezet portása az 1986. október 9-ről 10-re virradó éjszaka elhunyt. A halál oka: gyilkosság. Kiss András 1977-ben kötött házasságot az asszonynyal — hetedik feleségével. A férfi egyébként dolgos ember hírében állott, de azt iá tudták róla, hogy nem veti meg az italt. Október 9-én táppénzen otthon tartózkodott, majd délután gondolt egyet, s egy ötliteres marmonkannával elindult a hegyre, a pincébe, hogy hoz haza az új borból. Ott persze meg is kóstolta. Délután három óra körül ért haza. A felesége — saját elmondása szerint, hiszen tanúk nem voltak — ebéddel kínálta, de ő inkább az ital mellett döntött. Jócskán fogyott a bor. amikor az asszony megelégelte, s eldugta a kannát. A férfi durván megfenyegette, ho„y agyonvágja, ha nem hozza elő a bort. Erre az asszony újra kihozta a kannát, majd ő töltögetett a férjének, mert az már alig bírta el a poharat. Az öt liter bor estére el is fogyott, úgy, hogy az asz- szony — elmondása szerint — nem is ivott belőle. Negyed nyolckor az asszony leült a hevemre, de a férje rátámadt, hogy; „Már le akarsz feküdni?” Hajánál fogva cibálni kezdte, a nő védekezésként belekarmolt a férfi arcába. Erre Kiss András bement á másik szobába a kézi tükörért, hogy megnézze milyen súlyos a sérülése, s ha nagyon vérzik, akkor „agyonüti az asszonyt”. A nő nem várta meg, hanem elmenekült: a használaton kívüli tyúkólban bújt el. Körülbelül tíz óráig gubbasztott ott, akkor bemferész- kedett a házba. A zseblámpa fényénél látta, hogy a szoba ajtaja mellé oda van támasztva egy fejsze. Ebből arra következtetett, hogy a férje ezzel akarja móresre tanítani. Gondolta, egy kicsit fejbe kólintja, hogy elkábuljon, s nyugta legyen tőle. Megfogta hát a fejszét, s az ágyon alvó férjét fejbe vágta. A boncolás adatai szerint nem egyszer, hanem négyszer csapott le áldozatára, s a balta éle olyan súlyos sérüléseket okozott, hogy a férfi szinte azonnal meghalt. A nő kiszaladt az udvarra, attól tartva, hogy férje fölébred. Jó idő múlva merészkedett csak újra vissza. Megfogta a férfi kezét, s érezte, hogy nagyon nehéz. Ebből gondolta, hogy meghalhatott. Felzörgette a szomszédokat. Először azt mondta nekik, hogy a férje saját magát vágta fejbe, majd a nyomozó hatóságoknak már beismerte cselekményét. Az ügy vizsgálata még tart. Gy. L.
