Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
1986. október 23., csütörtök Somogyi Néplap 5 LISZT FERENC EMLÉKEZETE Á weimari karmester Amikor Liszt 1843 végén elvállalta a kis német hercegség udvari karmesteri posztját, Weimar már távolról sem olyan pezsgő szellemi központ, amilyen Goethe idején volt. Azonban a zenei élet Liszt megjelenésével hihetetlenül megélénkült. 1848-ig Liszt folytatta még messzi hangversenykörútjait is. Egy oroszországi útján ismerte meg Wittgenstein hercegnét, akit azonban a lángoló kölcsönös vonzalom ellenére sem vehetett feleségül, mivel boldogtalan első házasságának felbontása sohasem sikerült. Magyarországi útjainak száma is növekedett. 1847-ben Pesten hallotta Erkel Hunyadi László operáját, s néhány nap múlva maga vezényelte a darab nyitányát Bécsben. 1848-tól Liszt öt évig nem hagyta el Weimart. Akkoriban gyülekeztek köréje tanítványai, akik ettől fogva mindenhova követték, mint üstököst a csóvája. Megélhetését biztosítandó Liszt tizenhat évesen, 1827-ben kezdett tanítani, s kora legnagyobb zongoraművésze csakhamar pedagógusként, is az elsők közé került. A karmester Liszt zene- történeti érdeme, hogy elsőnek vezényelte német földön jó barátjának, Berlioznak forradalmian új alkotásait. Az elsők között ismerte föl Richard Wagner zsenijét. Liszt segítette Wagnert, amikor az 1849-es drezdai Liszt-portré forradalmi eseményekben való aktív részvétele miatt amaz menekülni kényszerűit. Miközben Wagnert egész német földön letartóztatás fenyegette , Liszt vezényelte Weimarban a Tanhausert (1848), a Bolygó hollandit (1853) s a Lohengrin ősbemutatóját (1850). Valóságos Wagner-kultuszt teremtett tehát. Liszt, aki ifjú korától kezdve játszotta a Rákóczi- indulót, a magyar szabadságmozgalmak zenei szimbólumát, élénken figyelte az 1848-as magyar szabadság- harc eseményeit, s lelkesedett honfitársai bátorságáért: „Nos, hát az én honfitársaim egyszerűen nagy dolgokat csináltak: szívem mélyéből örülök neki” (Liszt levele, 1848. március 30.). A bukás hírére, az aradi vértanúik emlékére megdöbbentő drámai erejű, látomásos gyászzenét írt, a Funérailles című zongoradarabot. S hogy érzései később sem változtak, jelzi 1877-ben keletkezett darabja, a Petőfi szellemét s a reformkor nagyjait megörökítő zongoraciklus, a Magyar történelmi arcképek (1885). 1884-ben, a budapesti Operaház megnyitására Liszt Magyar Királydalt írt, dallama azonban a rebellis Rákóczi-nóta. Hiába írta a kéziratra a vallomást: „Mint magyar hazámnak hű fia”, a felségsértő dal nem hangozhatott el. A weimari idő — hisz Liszt hazafiságának jelzéséül előreszaladtam a történelemben — a nagyszabású zeErkel Ferencnek dedikált képe 1846-ból, Barabás Miklós litográfiája neszerzői kibontakozásé. Ekkor született az Esz-dúr és az A-dúr zongoraverseny, a pisai freskó ihlette Halál- tánc-vízió, egy híján 12 szimfonikus költemény, közöttük a Les Preludes, a Mazeppa, a Tasso. Az 1850-es évekből való a monumentális, a pianistákat mindmáig próbára tevő h-moll szonáta, s az esztergomi bazilika fölszentelésére 1855-ben írt, és egy év múlva tömérdek gáncsos- kodás után elhangzott Ünnepi mise. A Liszt által képviselt új irányzat sorsa nem volt könnyű. Miután Weimarban 43 operát, főleg új műveket vezényelt; 1857-ben Liszt valóságos szervezett bojkottba ütközött, s karmesteri állásáról lemondott. 1860 elején hagyományőrző muzsikusok — közöttük Brahms és a magyar születésű nagyszerű hegedűs, Joachim — aláírásával 'tiltakozás jelent meg Liszt és Wagner új zenéje ellen. Az Általános Német Zeneegylet, amely a kortárs zene terjesztésében 1935-ig oly fontos szerepet töltött be, megalakulásakor, 1861-ben mégis Liszt Ferencet választotta díszelnökéül, elismerve mintegy művészi és szervezői édemeit. A weimari művek jelentős részében Liszt továbbfejlesztette a programzenét. Ezért kiváltképp sok támadás érte, pedig nincs különbség irodalmi, képzőművészeti inspirációjú és ilyen utalások nélkül írt alkotásai között. Azt azonban pontosan megértették, akik a hagyomány nevében ítélkeztek fölötte, hogy Liszt művészetében teljesen új zenei gondolkozás jelenik meg, új formák, harmóniák, dallamok, S az a valóban soha nem felszínes csillogás, amely korai darabjait jellemezte, a szimfonikus költeményekben, a Faust-szimfóniában, a h-moll szonátában nem lelhető fel többé. (Folytatjuk.) Breuer János Szavaskievics Mosolyogva könnyebb az élet Elhatároztuk, hogy kampányt indítunk „Mosolyogva könnyebb az élet” jelszóval. Apám javasolta, hogy a mi lépcsőházunkban kezdjük el, aztán folytatjuk a többiben, és sorra a lakótelepen. — Az emberek elidegenedtek egymástól — mondta. — Föl kell őket rázni, bátorítani... — Nálunk a legbarátságtalanabb az az új lakó, a harmadik emeleten... — mondtam. — Valamiért mindig nagyon morcos és haragos. — Akkor vele kezdjük — döntött apám. Az új lakó a harmadik emeleten csak a harmadik kopogtatásra nyitott ajtót. Alsónadrágban és kigombolt ingben volt, szőrös melle és birkózó vállai tűntek föl legelőbb, és az egyik szeme alatti hatalmas véraláfutás. — Mi tetszik? — kérdezte gorombán. — Mosolyogva könnyebb az élet! — mondtuk egyszerre apámmal. — Mi van?! — bámult ránk értetlenül. — Mosolyogva könnyebb az élet — ismételte apám. A férfi megvakarta a mellét. — Mit akarnak, hogy az ördög vinné el magukat! — ripakodott ránk. — Szeretnénk, hogy ön is mosolyogjon... — hadartuk kívánságunkat. — Hogy legyen ön is mosolygós ember! Vészt jósló pillantást vetett apámra. — Nem vagytok egy kicsit meghúzatva? — kérdezte, még erősebb hangon. — Mosolyogva könnyebben él az ember... — kíséreltük meg újra. A szőrös mellű most felénk nyújtotta az öklét, és valóságos harci pózt vett föl. — Tűnjetek innen! — för- medt ránk, hogy visszhangzott az egész lépcsőház. — Igaza van, jobb ha elmegyünk — rángattam meg apám kabátját, veszélyt sejtve. — Úgyse jutunk vele semmire. De apám nem tágított. — Csak próbálja meg — erősködött. — A mosoly a legjobb orvosság minden kellemetlenség ellen! A férfi most kitárta az ajtót, és nekünk rontott. — Neked kell az én mosolygásom? Tűnj el, te nyomorult! — megragadta apám gallérját, és kidobta a folyosóra, egyenesen a liftbe, amelybe én már bemenekültem. — És most nevethetsz, ha akarsz! Amikor látta, hogy apám, támolyogva, vertikális helyzetet foglalt el, fölnevetetts a hasát fogva, aztán ránk csapta a lift ajtaját. — Mégis nekünk lett igazunk — mondta csendesen apám, leverve kabátjáról a port. Fordította: Antalfy István Merényi György 1932—1986 Október 20-án, hétfőn 54 éves korában, súlyos betegségben elhunyt Merényi György, a városi pártbizottság tagja, a kaposvári zeneiskola igazgatója. Temetése október 29-én, szerdán fél 2-kor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Szervezik az országos diáknapokat Az országos diáknapokat — ismertebb nevén azODN-t — 1986—87-re is meghirdette a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztériummal és az Állami Ifjúsági és Sporthivatallal közösen. A tanintézeti KlSZ-bizott- ságolk iskolai diáknapokat rendeznek, amelyeken a t adott intézményben tanuló fiatalok amatőr művészeti tevékenységüket, diákköri munkáikat mutathatják be. A tanulók tanórákat tártának társaiknak, diákavatókat rendeznek, a „diáktantestületek” pedig a fordított napokon játékosan belekóstolnak az iskolavezetés gondjaiba^ Már ezen a szinten kiválogatják a szellemesebb, színvonalasabb műsorokat. A megyei KlSZ-bizottságek és a megyéi tanácsok művelődési osztályai az egyes művészeti kategóriákban minősítő bemutatókat szerveznek. A KISZ KB szakmai tanácskozások rendezését is ajánlja e bemutatóik kapcsán a diákművelődé® jelenlegi helyzetéről, a továbbfejlesztés lehetőségeiről. Az ODN-t énekkar, kaima- rakórus, szólóének, szóló- hangszer, kamarazene, népzene, polwbeat, folk-beat, rock, dzsessz, néptánc, diák- színpad, bábjáték, vers- és prózamondás kategóriákban hirdették meg. A jelentkezési határidő a vidékieknek decemlber 20., a KISZ meggyei bizottságán. A bemutatók 1987 februárjában és márciusában lesznék. Nagy veszteség érte Somogy zenei életét az egész munkásságát a szülömegyé- jének szentelő zenepedagógus, művész, közéleti ember halálával. Merényi György 1932. január 4-én született Kaposváron, munkáscsaládban, édesapja asztalosmester volt. A Táncsics gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán tanult tovább. 1956 ,nyarán vette át a középiskolai énektanár- karvezetői diplomát. Leszámítva az 1959—1964 közötti öt évet, amikor a felsőfokú tanítóképzőben tanított, egész tevékenysége a zeneiskolához kötötte. 1964. december 1-jétől ő volt az intézmény igazgatója. Ez az időszak igen jelentős a zeneiskola és a megye zenei életének fejlődésében. Az ő érdeme volt a zeneiskolai hálózat kiépítése és fejlődése a megyében. Sokat tett azért, hogy felújítsák Kaposvár zeneiskoláját. Mindig a szűkeb b hazája, Somogy zenei életének föl- lendítése sarkallta újabb és újabb kezdeményezésekre. Lehetőséget teremtett a tanároknak, hogy a tanítás mellett fölléphessenek. Elindította és rendszeressé tette a zeneiskolai tanárok országos kamarazenei találkozóját. Saját zeneművészi pályáját kórusvezetéssel kezdte. A pedagógus férfikórussal 1961- ben sikerrel szerepelt a debreceni nemzetközi kórusfesztiválon. 1965 óta, a kaposvári szimfonikus zenekar vezető karnagyaként sokat tett a város hangversenyéletéért. 1975-töl tagja volt a városi pártbizottság agitációs és propaganda munkabizottságának, 1980-tól pedig a városi pártbizottságnak. A különféle pártfórumokat is felhasználta arra, hogy a zenei oktatás jobb föltételeinek megteremtésére, a zenei ízlés fejlesztésére irányítsa a figyelmet. Tagja volt az országos zenepedagógus szakosztálynak, ö volt az elnöke a zenetanárok megyei munkaközösségének. Sokoldalú zenepedagógiai, művészi, közéleti tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el. Tulajdonosa volt a Szocialista Kultúráért, a Tegyünk többet Somogyért!- kitüntetésnek, megkapta Kaposvár művészeti díját, Somogy közművelődési, pedagógiai díját. Három évtized jutott Merényi Györgynek, hogy kifejlessze a megye zeneiskolai hálózatát, jó alapot teremtve az előrelépéshez. Olyan ember emlékét őrizzük meg kegyelettel, aki élete utolsó percéig ezen fáradozott. ALKOHOLRA ÖTVENMILLIÁRD Mire költöttük a pénzünket? Minden családiban különösen nagy figyelemmel kísérik a fizetések alakulását, a hónap végén, elején befolyó pénz mennyiségét. Ez persze érthető, hiszen a munka révén kapott béreik, jövedelmek meghatározzák a családok helyzetét. (Azt például, hogy futjane nagyobb kiadásra, vagy csak a szokásos vásárlásokról lehet szó. Régi tapasztalait, hogy nem árt olykor a tükörbe nézni, azaz elemezni a családi kiadások szerkezetét: az ilyen vizsgálódás mindig megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A Központi Statisztikai Hivatalban is minden évben elemzik a belkereskedelem fejlődését, s a számadatok olykor meglepő világossággal árulkodnak lényeges tendenciákról. Az alábbiakban a legújabb elemzésekből közlünk részleteket. Az elmúlt öt éviben a lakosság pénzjövedelme 50 százalékkal nőtt, reálértéke több mint 7 százalékkal haladta meg az 1980. évi szintet. Az emberek pénzük döntő többségét áruk és szolgáltatások vásárlására fordították, ennek zöme a kiskereskedelemben realizálódott. A kiskereskedelem eladási forgalma 1985-ben 520 milliárd forint volt: mennyiségében 7 százalékkal több az öt évvel korábbinál. A kiskereskedelem árszínvonal^ 1981—85-ben — évi átlagban — 6,7 százalékkal emelkedett. Az éves tervekben meghatározottnál dinamikusabb volt az áremelkedés 1982-ben és 1984-ben, az előbbi a központi áremelésék, az autóbbi pedig a vállalati, piaci áremelkedések hatására következett be. A’ kereslet alakulását kettősség jellemezte: egyidejűleg nőtt az igény az olcsó fogyasztási cikkek, illetve a divatos, korszerű, drágább termékek iránt. Amint tapasztalható volt: olcsóbb árukból csak részben tudták kielégíteni a vásárlók igényét, s ugyanez álll a korszerű, drágább termékekre is. Sokan ezért külföldi utak alkalmával, vagy más módon igyekeztek beszerezni a számukra fontos elektronikai, híradástedhnika'i cikkeket. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek túlnyomó többségéből kiegyensúlyozott volt az ellátás. Tiavaly e két árucsoport kiskereskedelmi forgalma 217 milliárd forint volt, ami mennyiségében 4 százalékkal több az 1980. évinél. A hús, a húskészítmények és a baromfi bolti forgalmának bővülésében a baromfiértékesítés mintegy másfélszeres növekedése volt a meghatározó. A helyenkénti ellátási nehézségek ellenére nőtt a füstölt lés főtt áruk, a szalámik eladása is. A kiegyensúlyozott kínálatnak köszönhetően a tej és .tejtermékék bolti értékesítése 24 százalékkal meghaladta az 1980. évi sízintet. A tavalyi áremelés a forgalom növekedési ütemét 2 százalékra mérsékelte. Zsiradékokból 22 százalékkal többet adcltt el a balti kiskereskedelem, mint öt évvel korábban .Az állati eredetű zsiradékok közül legdinamikusabban az étkezési szalonna eladása nőtt, mégpedig 43 százalékkal. Ugyanakkor számottevően csökkent a cukor vásárlása. Mérséklődés tapasztalható a cukorkák, csokoládék és a kakaó eladásában is. Burgonyából, zöldségből és gyümölcsből tavaly 37 százalékkal kevesebbet adtak el a bolti forgalomban, mint 1980-,ban. Ugyanakkor 33 százalékkal bővültek a lakosság piaci vásárlásai. A ruházati cikkek forgalma 1985-ben 63 milliárd forint volt, ■ mennyiségében az előző évihez képest 2, az 1980. évinél 6 százalékkal kisebb. Tavaly javult az árukínálat, ám a forgalom ennek ellenére tovább mérséklődött. A vegyes iparcikkek kiskereskedelmi forgalma 1985- ben 241 milliárd forint volt, összehasonlítható áron 3 százalékkal több az előző évinél, és 14 százalékkal nagyobb, mint 1980-iban. A tervidőszakban 370 ezer lakás épült, ennek mintegy négyötöde magánerős kivitelezésben. Sajnos, .nem mindig lehetett kapni kis méretű fa- lazótéglát, tetőfedő cserepet, faragott gerendát, nyílászáró szerkezetet. A kiskereskedelem importból igyekezett pótolni a hiányt, de a külföldi áruk jóval drágábbak a hazainál. A háztartási gépék legkelendőbb csoportját a mélyhűtő készülékek alkották, a visszatérő ellátási hiányosságok ellenére az értékesítés több mint nyolcszorosára nőtt., A mosógépek közül az automata mosógépek részaránya mintegy kétszeresére emelkedett, bár az ellátás olykor akadozott. Csökkent az érdeklődés a fekete-fehér televíziók iránt, de a meglévő igényeket így sem tudták maradéktalanul kielégíteni. Így volt ez a színes televíziónál is: 1985-ben szinte végig hiánycikknek számított. Tavaly 103 ezer gépkocsit adtak el, ami körülbelül 10 ezerrel volt kevesebb, mint 1980-ban. így a gépkocsira várakozók száma az év végén ismét elérte a 230 ezret. Az egyéb műszaki áruk eladása jelentősebb mérték-, ben, több mint negyedével haladta, meg az öt évvel ezelőtti szintet. Az alkoholivásárlás továbbra is őrzi sajnálatosan előkelő pozícióját: tavaly több mint 50 milliárd forint értékű italt engedtünk le a torkunkon. Ez pedig azt jelenti, hogy alkoholra .körülbelül annyit költünk, mint húsfélékre és a tejtermékek vásárlására együttesen. Jelenleg kulturális cikkek vásárlására csak fele annyit szánunk, mint alkoholtartalmú italokra. Ebből is látható: a lakosság vásárlási szokásai nehezen változnak, különösen nagy erőfeszítésre van szükség az egészségesebb táplálkozás további térhódítása érdekében. Cseh János
