Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
2 Somogyi Néplap 1986. október 23., csütörtök Gorbacsov beszéde Reykjavikról (Folytatás az 1. oldalról.) Mihail Gorbacsov, a Szovjet Televízió híradóműsorában elhangzott beszédében utalt rá: lehet, hogy a reyk- javíki csúcstalálkozó hosszú évtizedek óta a legnagyobb előrelépést jelentette a nukleáris leszereléshez vezető úton. Mindössze néhány lépésre voltunk attól — mondotta —, hogy gyakorlati megállapodásra jussunk a nukleáris leszerelésről. Valamennyien felismertük, hogy a nukleáris veszély megszüntetése reális és lehetséges dolog. Reykjavik azonban nemcsak reményeket keltett, hanem felszínre hozta azt is, hogy milyen nehézségek tornyosulnak az atomfegyverektől mentes világ felé vezető úton. Nyilvánvaló, hogy a militariz- mussal összefonódó körök megijedtek. Akcióikat koordinálva most arra törekednek, hogy elfojtsák a világközvélemény széles köreinek toéketördkvését, azt, hogy a kormányok világos álláspontot alakítsanak ki ebben a döntő, történelmi pillanatban. Erejüket nem szabad túlértékelni, de nem is szabad alábecsülni — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az erők Reykjavíkot követően az átkozódásról hamar áttértek az örömujjongásra. Kampányt kezdtek annak érdekében, hogy kisajátítsák a másik fél javaslatait. Fő törekvésük arra irányul, hogy megvédelmezzék az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezést. Tisztára akarják mosni a destruktív amerikai álláspontot, annak a kormánynak az álláspontját, melynek képviselői „régi poggyásszal” érkeztek a találkozóra. Mihail Gorbacsov emlékeztetett a Reykjavíkban előterjesztett szovjet javaslatokra, amelyek egységes csomagokat alkotnak. Az első: felére csökkenteni valamennyi hadászati fegyverzetet. A második: teljesen felszámolni a szovjet és az amerikai középhatótávolságú rakétákat Európában és késlekedés nélkül tárgyalásokat kezdeni az ilyen típusú, Ázsiában telepített rakétákról, valamint az 1000 kilométernél kisebb hatótávolságú rakétákról, amelyek számát a Szovjetunió javaslata értelmében azonnal be kell fagyasztani. A harmadik: megszilárdítani a raké- taelhárító-rendszerekről kötött ' szerződést és mindenre kiterjedő tárgyalásokat kezdeni a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról. Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy a három terület közüli az első kettőiben reményt keltőén közeledtek az álláspontok. Rámutatott, hogy a nukleáris fegyverektől mentes világ (megteremtésének útján a hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) vált a fő akadállyá. Az SDI legnagyobb veszélyét abban látjuk — mondotta Mihail Gorbacsov —, hogy a fegyverkezési haj- • sza új területre terjed ki. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy támadófegyvert juttasson a világűrbe és ily módon katonái fölényre tegyen szert. Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy amennyiben a nukleáris fegyverek nagyszabású csökkentésének, majd pedig teljes megsemmisítésének útjára lépünk, ki kell zárni az olyan lehetőségeket, amelyeket a szovjet vagy az amerikai fél felhasználhatna az egyoldalú fölény kiharcolására. Az SDI-vel kapcsolatban Reykjavíkban kifejtett amerikai álláspont gyökeresen ellentétes a rakétaelhárí- tó-rendszerekről kötött szerződéssel — mutatott rá Mihail Gorbacsov, s idézte a dokumentum több cikkelyét, amelyeket Washington meg ákar kerülni. Az SZKP KB főtitkára utalt azokra az értékelésekre is, melyek szerint folyamatban van a megállapodás kialakítása. Ennek kapcsán kijelentette: csak a politikailag együgyűek fogadhatják el azt, hogy felszámoljuk nukleáris fegyverzetünket, mint az amerikai agressziót visszatartó eszközt, s elfogadjuk a Világűrből jövő fenyegetést. Az SZKP KB főtitkára beszédében kitért arra is, hogy az Egyesült Államokfoóii kiutasították a Szovjetunió nagykövetségének és konzulátusának 55 munkatársát. Mihail Gorbacsov ezt a cselekedetet vad akciónak minősítette, amelyre közvetlenül a két ország vezetőinek oly fontos találkozója után került sor. Kijelentette: a Szovjetunió válaszlépéseket tesz. Nem vagyunk hajlandóik eltűrni ezt a gyalázatos viselkedést. Az Egyesült Államok kormányának lépése ugyanakkor bizonyította azt is, hogy cselekedetei menynyire kiismerhetetlenek. Mint kiderült, nemcsak hogy nincsenek építő jellegű javaslatai a leszerelés kulcskérdéseit illetően, de még csak szándékában sincs megőrizni azt T Szovjet válaszintézkedések A külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata A szovjet kormány intézkedésekét foganatosított,, válaszul az amerikai kormánynak arra a provokatív lépésére, hogy október 21-én minden alap nélkül nemkívánatos személynek nyilvánította a Szovjetunió washingtoni nagykövetségének és San Francisco-i főkonaulátusá- nak öt munkatársát, továbbá maximálta a szovjet képviseletek személyzetének létszámát — jelentette be szerdai moszkvai sajtótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője. A következő válaszlépésekről van szó: — Az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének és leningrádi főkonzulátusá- nak öt munkatársát nemkívánatos személynek nyilvánították, november 1-jéig el kell hagyniuk az országot. — Korlátozzák az amerikai nagykövetségre ideiglenes jelleggel vezényelt munkatársaik beutazását és moszkvai tartózkodását. Ezután összesen annyi nagykövetségi munkatárs és annyi időre utazhat ideiglenes munkára Moszkváiba, ahány embert és amennyi időre szovjet részről az Egyesült Államokba küldenek. — Az Egyesült Államok moszkvai .nagykövetségének és leningrádi fakonzulátusának létszáma nem haladhatja meg a szovjet képviseletekre amerikai részről meghatározott maximális létszámot, nevezetesen: a nagykövetségnek 225, a főikonzulá- ,tusnak 26 alkalmazottja lehet. — Viszonossági alapon korlátozzák a nagykövet és a nagykövetségi alkalmazottak Moszkvába érkező vendégeinek számát. — A moszkvai amerikai nagykövetségen és a lenin- grádd főkonzulátuson alkalmazott 260 szovjet állampolgár munkaviszonyát a szerződésekben rögzített felmondási idővel1 megszüntetik. A Szovjetunió nem engedélyezi, hogy helyettük harmadik országok állampolgárait alkalmazzák. Geraszimov hangsúlyozta, hogy a mostani szovjet intézkedések visszafogottak, mérsékeltek és a kölcsönösség elvére épülnék. A szovjet fél célja azonban az, hogy lehetővé váljon a határvonal meghúzása, s né f olytatód jon a kétoldalú kapcsolatokat megterhelő „számháború”, amelyet az amerikai fél kezdeményezett. Mint a szóvivő emlékeztetett, amerikai részről már évekkel ezelőtt korlátozták a szovjet képviseletek létszámát, majd a közelmúltban kiutasították a szovjet ENSZ-képviselet 25 munkatársát. Akikor a Szovjetunió nem foganatosított válaszintézkedéseket, mert a reykjavíki találkozó előtt nem kívánta megterhelni a kétoldalú kapcsolatokat. Gennagyij Gera- szimov figyelmeztetett: amennyiben Washington folytatja provokatív lépéseit, a Szovjetunió kénytelen lesz a válaszintézkedések mértékének növelésére. a légkört, amely a párbeszéd normális folytatásához szükséges. Ahányszor feltűnik a remény a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentős kérdéséinek megoldását illetően, azonnal olyan provokáció következik, amelynek célja: a kedvező megoldás lehetőségének meghiúsítása. A hagyományos fegyverzet leszereléséről szólva Mihail Gorbacsov utalt arra, hogy az Egyesült Államok kormányzata a nukleáris leszerelés előfeltételének tekinti ezt. Az SZKP KB főtitkára ennek kapcsán emlékeztetett a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti tanácskozásán megfogalmazott javaslatokra, amelyeket a NATO- tagországok eddig válaszra sem méltattak. Mihail Gorbacsov végezetül kijelentette: ha az SDI-t a nukleáris leszerelés elé helyezik, akkor csak egyetlen következtetés lehetséges. E katonai program segítségével próbálják elvetni korunk nemzetközi kapcsolatainak alaptörvényét, amelyet tavaly Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői megerősítettek: nem szabad nukleáris háborút vívni, ebben a háborúban nem lehet győzelmet aratni. A Szovjetunió az előterjesztett javaslatokban maximális jószándékáról tett tanúbizonyságot. E javaslatokat nem vonjuk vissza, változatlanul érvényesek — mutatott rá Mihail Gorbacsov. Kohl— Reagantalálkozó Helmut Kohl nyugatnémet kancellár washingtoni sajtó- konferenciáján kijelentette: bőséges tájékoztatást kapott Reagan elnöktől a reykjavíki találkozóról. Kohl teljes egyetértéséről biztosította az amerikai álláspontot, de kijelentette: nem tartja lehetségesnek, hogy „Nyugat- Európa és ezen belül az NSZK biztonságát elválasz- szák az Egyesült Államok biztonságától”. A kancellár ily módon közvetve rosszallását fejezte ki azzal szemben, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió teljesen felszámolja Európában levő közepes hatótávolságú eszközeit. Kohl szerint egy ilyen lépéssel és a hadászati nukleáris fegyverek felszámolására vonatkozó tervek megvalósulásával a NATO katonai stratégiája „elveszthetné meggyőző erejét”. Sajtókonferenciáján Kohl azt is hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak folytatnia kell a leszereléssel és egyéb témákkal foglalkozó tárgyalásokat, s általában a kelet— nyugati tárgyalásoknak is folytatódniuk kell. A katolikus püspöki kar nyilatkozata a katonai szolgálatról A Magyar Katolikus Püspöki Kar őszi konferenciáján nyilatkozatot adott ki a katonai szolgálattal kapcsolatban, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Az utóbbi időben többször hangzott el vád a Magyar Katolikus Püspöki Kar ellen itthon, méginkább külföldön — nyilvánosan is —, hogy nem törődik azokkal, akik egyéni lelkiismeretükre hivatkozva megtagadják a katonai szolgálatot és ezért az állami törvények értelmében büntetésben részesülnek — állapítja meg elöljáróban a dokumentum, majd így folytatódik: a püspöki kar mindenben, így a kötelező katonai szolgálat kérdésében is a katolikus egyház, a II. Vatikáni Zsinat tanításának alapján áll. A katolikus egyház szociális tanítása vallja, hogy az államnak joga és kötelessége a haza védelme, az állampolgárok javának szolgálata, a közbiztonság, a nemzeti és erkölcsi értékek fenntartása. Ugyanakkor megkívánhatja az állampolgároktól mindazt, amivel a reá háruló kötelességeket és jogokat végrehajtani, megvédeni, biztosítani tudja. Ide tartozik a katonai szolgálat is. A levél a továbbiakban hivatkozik a II. Vatikáni Zsinat egy dokumentumára, megállapítva, hogy a katonai szolgálat kötelezettségét nem lehet elutasítani, vagy elítélni. E gondolatot kifejtve idézi a zsinat okmányát: „Akik pedig katonáskodva szolgálják hazájukat, ne másnak tekintsék magukat, mint olyanoknak, akik a népek biztonsága és szabadsága felett őrködnek. Ha szolgálatukat ebben a szellemben végzik, a béke megszilárdításához járulnak hozzá.” A zsinati tanítás ilyen formában a katonai szolgálatot jónak nevezi, megfelelő feltételek mellett, amelyekhez mindenekelőtt hozzá tartozik, hogy a szolgálat a biztonságra, a népek szabadságára és a béke megszilárdítására irányuljon, vagyis a népek igazságos önvédelmére és nem más nemzetek leigázására. A zsinati okmány ugyanakkor kitér arra is; méltányosnak látszik, hogy a törvények megértőén intézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét. A püspöki kar nyilatkozatában leszögezi: a Magyar Népköztársaság Alkotmánya értelmében minden állampolgárnak kötelessége a haza védelme. Az eddigi megbeszélések is megerősítették, hogy hazánkban katonai szolgálat kifejezetten a haza védelmére, a béke fenntartására, a közbiztonság megerősítésére irányul. A katonai konfliktus félelme viszont valamennyi jóakaratú ember feladatává és kötelességévé teszi, hogy minden lehetséges törvényes eszközt felhasználnak a béke biztosítására, fenntartására. Heghalt Je Tegnap hajnalban, 90 éves korában elhunyt Je Csien- jing marsall, a Kínai Népi Feliszabadító Hadsereg egyik megalapítója. Je Csien-jing a Kínai Kommunista Párt-jing Központi Katonai Bizottságának. alelnöke volt, s egy időben a kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnöki tisztségét is betöltötte. Önkényes döntés Hiába telt el immár bő másfél hét az izlandi fővárosban rendezett szovjet— amerikai csúcstalálkozó óta, a politikai szakértők, katonai megfigyelők első számú kérdése változatlanul az, milyenek a kilátások a két nagyhatalom viszonyában, hogyan alakulhatnak a leszerelési és más, kétoldalú ügyek a megállapodás nélkül véget ért reykjavíki „munka-értekezlet” után. Washingtonban az elmúlt napokban megerősödött az a vélemény, hogy az izlandi csúcs korántsem értékelhető végzetes kudarcként, ellenkezőleg: a szovjet—amerikai megbeszélések jelentősen előrehaladtak. A legutóbbi fejlemények azonban ellentmondani látszanak e hivatalos optimizSamora Machelt kedden temetik Zavargások Zimbabwében! Saimora Ma eh el temetése jövő kedden lesz, szerencsét^ lenül járt többi társáé pedig egy nappal később. Mint egy dél-afrikai kormányszóvivő elmondta, a lezuhant gép szovjet pilótáját, akit egy pretoriai katonai kórházban megoperállak, szerdán meglátogatta a felesége. A zimbabwei fővárosban folytatódtak a fekete fiatalok tüntetései. A felvonulók Dél-Afrikát tették felelőssé Saimora Mächel haláláért, és követelték azon társaiknak a szabadon bocsátását, akiket az előző napi megmozdulások során tartóztattak le. Mintegy hétszáz tüntető diákot szerdán gumibotos rendőrök oszlattak szét, de komolyabb sérülés nem történt. Mint a TASZSZ a BBC brit televíziós hálózat adásába hivatkozva megállapította, szemtanúk vallomásából is az tűnik ki, hogy Samocra Maciiéi gépének lezuhanását nem véletlen szerencsétlenség okozta. A tanúk ugyanis azt közölték, hogy a gépen néhány perccel a lezuhanás előtt robbanás történt. musnak. Legalábbis nehezen lehetne másképp értékelni a Fehér Ház (sőt, a legfrissebb hírek szerint Reagan elnök személyes) döntését újabb szovjet diplomaták kiutasításáról, mint hogy az a kétoldali viszony további kiélezésére irányult, s óhatatlanul válaszlépésekre fogja kényszeríteni Moszkvát is. Emlékezetes, hogy a New York-i szovjet ENSZ-sze- mélyzet létszámának csökkentésére vonatkozó, egyoldalú amerikai intézkedés már a Reykjavik előtt periódusban is heves ellentéteket váltott ki. A szovjet felelet mértékadó megítélés szerint is visszafogott maradt, és felelősségtudatról tanúskodott: a jelek szerint a szovjet fővárosban a fegyverzet- csökkentési párbeszéd lehetőségének ébrentartásba, s nem a diplomáciai megtorlás szándéka szabta oly szűkre a kiutasított amerikai tisztviselők számát. Moszkvában nyilvánvalóan felismerték, hogy a „szemet szemért” elv csupán a kapcsolatok fokozatos és szinte automatikus rosszabbodásához vezethet — s a szovjet fővárosban épp ezt a folyamatot akarják elkerülni. Érthető ezek után, hogy szovjet külügyminisztériumi körökben önkényesnek, példátlannak és egyoldalúnak minősítették a washingtoni döntést, amely újabb 60—70 diplomata távozását írja elő. Rég ismert tény, hogy a bizalom, az általános légkör a nemzetközi tárgyalások során legalább olyan fontos, mint a konkrét ajánlatok. Nehéz elképzelni, hogy ilyen washingtoni lépések fényében hogyan alakulhatna ki konstruktívabb atmoszféra. Sz. G.
