Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
8 Somogyi Néplap 1986. október 18., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS HAZAI TÁJAKON t Az ezeréves bencés főmonostor Pannonhalmán Az első bencések 996 táján jelentek meg Géza fejedelem udvarában. Akkor kezdtek hozzá a mocsaras síkság fölé emelkedő dombtetőn kolostoruk és missziós kápolnájuk felépítéséhez Pannonhalmán. *A templomot 1001-ben, Szent István uralkodásának kezdetén szentelték fel. Innen indult István hadba Szent Márton zászlaja alatt a somogyi Koppány ellen. A hagyomány szerint csata előtt a király fogadalmat tett, hogy győzelme esetén a Szent Márton apátságnak adományokat tesz. A szerzetesek kérésére a király díszes oklevélben foglaltatta össze kancellárjával Pannonhalma kiváltságait és birtokait. Az az 1001-es keltezésű oklevél a Pannonhalmi Főapátság levéltárának legrégebbi irata. A főapátságban őrzik az I. Endre királyunk által 1055-ben kiadott oklevelet, a tihanyi apátság alapítólevelét. E latin nyelvű oklevél a legrégibb magyar, s egyben finnugor nyelvemlék. 58 magyar szó, 9 rag és képző olvasható benne. 1078-ban I. (Szent) László király Pannonhalmán zsinatot tartott, ahol „módot keresőnek, miként lehetne ... nemzetük ügyének előmenetelt szerezniük”. Ugyancsak László király összeíratta a kolostor birtokait, egyházi kincseit, könyveit. Az összeírás több mint 70 könyvet emleget, köztük klasszikus szerzőket (Cicero, Lucanos, Cato) is. Könyves Kálmán 1096-ban Pannonhalmán fogadta Bouillon Gottfridet, a Jeruzsálem felszabadítására induló keresztes hadak vezérét, II. Géza pedig 1147- ben VII. Lajos francia királyt és III. Konrád német császárt. A bencés kolostor felvirágoztatásában jelentős érdemei vannak Oros apátnak (1207—1243). Oros többször járt Itáliában, a pápai udvarban, 1216-ban a IV. lu- teráni zsinat alkalmából csaknem egy egész esztendőt töltött olasz földön. Itt ismerte meg a ciszterciták révén majd egész Európában elterjedt új építészeti törekvéseket. Az idős apát 1241-ben megvédte Pannonhalmát a tatár pusztítástól. A török hódítását követően (1526) az ország szívében fekvő kolostort is végvárrá alakították át. A bencések 1568-ban elhagyták Pannonhalmát. A magyar bencés rend újjászervezése 1639-ben történt meg, és ezután lassan visz- szatért a sok harcot látott falak közé a csendes kolostori élet. 1722—1768 között az energikus, szigorú főapát, Sajghó Benedek építtette a kolostor ma is álló barokk épületeit, Witwer Márton szerzetesépítész vezetésével. 1802-ben Ferenc császár gimnáziumi oktatással megbízott rendként visszaállítja a pannonhalmi bencés rendet, melyet korábban (1780— 1790) II. József császár föloszlatott több más szerzetes- renddel egyetemben. Az új életet Novák Krizosztom főapát szervezi meg, 1826-ban készül el az impozáns könyvtárépület. A bencés rend életét az 534—547 között írt „Regula” szabályozta. A rendalapító szándéka szerint a szerzeteseknek naponta 3—4 órát kellett a szentírással és a szentatyák . írásaival foglalkozniuk. A középkori értékes kéziratok, könyvek nagy része a török megszállás alatt elpusztult, számuk mégis 1786-ig 4200 fölé emelkedett. Amikor II. József császár feloszlatta a rendet, a könyvek zöme a budapesti egyetemi könyvtárba került, de sokat el is kótyavetyéltek közülük. Jelenleg 300 000 kötetet őriznek a Pannonhalmi Főapátság könyvtárában, köztük ritkaságokat is: 13. századi szentírást, 14. századból egy német evangélikus könyvet, 15. századi imakönyvet, régi orvosi könyveket. 230 ősnyomtatványuk is van. A könyvtár egyik oldal- termében 15 ezer darabos pénz- és 10 ezer darabos éremgyűjteményt helyeztek el. A pénzek között római érmék és az összes magyar és erdélyi veretek láthatók. (1808-tól kezdődött a pénz- és éremgyűjtemény összeállítása.) A monostor képtárában 250 festményt, olasz, osztrák és német mesterek alkotásait őrzik. A kolostor épületei a hegyek és a Kisalföld találkozásánál, a hármas tagoltságé dombon messziről a szemébe tűnnek az utazónak. A kolostor középkori építészeti emlékei közül a kerengő és a_bazilika a legfigyelemreméltóbb. A kerengőfolyosó a 13. században épült, Mátyás király uralkodása idején, 1846-ban teljesen átépítették. A visegrádi Mátyás- palota udvarára emlékeztető kerengő boltozatai a késő gótikus építészet szép hazai emlékei. (Az 1960—61-es feltárás ezt az állapotot rögzítette.) A kerengő hajdanán kolostor központjának számított, egy kis udvart fogott közre, melyben a szerzetesek gyógynövényeket termesztettek, ez volt a középkori kolostor „gyógyszertáBár a neved idegen hangzású és öltözéked ismeretlen ízlés szokott ételeid rendje különös ajkad fodrán másképp buggyan a szó más források ízeit őrzi a nyelved mégis-mégis csak hozzánk tartozol. Még a mi reményeinkben dúskálsz a mi lázaink lobogása tüzel a mi harcaink vállalása biztat a mi vágyaink röptetnek a széllel bárhol is élsz, bármerre vetődtél mégis-mégis csak hozzánk tartozol! Az apátság épületének részlete Sajgó-féle monstrancia (szentségtartó) a XVHL század első feléből a kincstárból ra”. Értékesek a kerengő konzolszobrai. _A porta speciosa (szép kapu) a kerengőbői nyílik. A templom alapjait — miként a monostorét — Géza fejedelem rakta le. Erről az 1001-ben felszentelt templomról csak feltevéseink vannak,, helyén 1134-ben újabb templom épült, egyes részei ma is megtalálhatók. Ez a templom leégett, 1225- ben már az átmeneti csúcsíves stílusban építették újjá. A gótikus részletek 1421 és 1501 között jelentek meg, majd a reneszánsz hagyta bélyegét az épületen. 1868— 1886 között a sporoni Storno Ferenc restaurálta a bazilikát, sok átalakítást végzett, nem is mindig a műemlék előnyére. A templom 55 méter magas tornyát Pach János (az esztergomi bazilika építője) emelte 1828—1832 között. A klasszicista stílusú torony homlokzatán a nagyméretű mozaikkép Róth Miksa alkotása. Vészi Endre arca A hetvenéves költő köszöntése Vészi Endre, a többszörös József Attila-díjas, a SZOT- és a Kossuth-díjjal kitüntetett költő, író, drámaíró október 19-én tölti be hetvenedik esztendejét. Munkáscsaládban született, ő maga szintén segédlevelet szerzett mint vésnök. Egyszerre volt munkás és költő — az úgynevezett munkásírók táborába tartozott, ahova például Benjámin László is. A Népszava, a Nyugat, a Szép Szó közölte első verseit, s korán megírta első regényét is. Csöndes, halk szavú, bensőséges hangú lírikus és író. Kételkedő és küszködő — talán ezzel magyarázható, hogy mindig más és más műfajban rugaszkodik a világ megfejtésének. Sok mű- fajúságáról egy ízben így vallott: „írói pályám verskötetekkel indult, ősforrásom tehát a költészet. S azóta sem szakadt meg bennem a líra, azóta is folyamatosan költőnek vallhatom magam. Minden más műfajú, dimenziójú írásom ebben a közegben keletkezett, s máig ebből — a számomra legfontosabból — sarjad, táplálkozik. A prózát, drámát, hangjátékot egyaránt a költészet élteti. Mindegyik kifejezésmódban, megformálásban ugyanazt az anyagot I Vészi Endre Hazám az anyanyelvem Olyan puhán leomló a sűrű ösztönélet, ámde a tudatosság világosabb, keményebb, amaz felszabadít, ez pedig kötelez, hát együtt mind a kettőt, a lélek nem felez. És soha nincs nyugalmam, és nincs jól, ahogyan van, ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban, esők füstfellegében narancs köpenyek égnek. Kinek viszem a fáklyát? magamnak? a sötétnek? De nem vagyok próféta, sem igéket suhintó, hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól, nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjostorom sem, a győzelmet, s a bukást megérteni igyekszem. Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem, mely ágas, hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az, s bármilyen is magányom, az emberség a létem, a hárommilliárdnak pár mondatát megértem. használom, valamennyi egyazon energiát, indulatot, gondolati és érzelmi erőt fogyasztja tehát...” 1983-ban pedig így jellemezte önmaga arculatát: „Változatlan a humánus alapszín, mely az évek, évtizedek során a kritikus vizsgálódással csak gazdagodott. Némi keserűség, sok önirónia, s nem kevés részvét rajzolja immár minden bizonnyal véglegessé ezt az arcot.” Vészi Endre arca azonban most sem végleges — amíg ír, naponta újrarajzolják a művek. F. L. ORAKALAND Nápoly felé igyekeztek az úton. Nem a napfényről elnevezett sztrádát választották, hanem egy azzal párhuzamos főutat. A gyors előrehaladás helyett a látnivalók bőségét. Egy kis falucska után megelőzte őket egy országúti cirkáló, kisvártatva minden indok nélkül fékezni kezdett. A férfi szitkot fojtott el magában, kikerülte az út szélére lehúzódott „cápát”, s elhúzott mellette. Kisvártatva újra feltűnt a visszapillantó tükörben az amerikai kocsi. „Mi a fenét akar ez?” — de alig ötlött fel a kérdés, a behemót kocsi ismét megelőzte, s most már veszélyesebben elévágott, és azonnal fékezett. Éppen hogy ki tudta kerülni az összeütközést. A második kikerülés után kisütötték: valamit akar tőlük a Ford gazdája. így aztán a harmadik manővert nem is várták meg, lehúzódtak az útpadkára, s várták a fejleményeket. 1972 volt, még a kemény terrorizmuson innen tartott az emberiség. A Ford is megállt mögöttük, s volánja mögül barátságos, kerek képű, tüske fri- zurás alak szállt ki. Amikor kocsijukhoz ért, tört olasz nyelven megszólalt:. — Per favore Signore ... vagyok, amerikai tiszt. Itt. van nekünk légibázis Gaeta. Elfogyott nekem pénz.-.. Hát ez vajon mit akarhat? Összenéztek az asz- szonnyal, még a nekik sem túl ismerős olasz nyelv megértésére koncentrálva. Az idegen nem hagyott sok időt a gondolkodásra. Lecsatolta karóráját, amelyik sárga színben pompázott. — Lenni nekem óra arany ... Omega. Adni oda maguknak. Nekem kell húszezer líra. Aztán Nápoly kikötő change ... cserélni visz- sza. Minden világos lett. A feleség nagyvonalú akart lenni: — Ugyan már, miért kellene ezt csinálni. Adj neki oda húszezer lírát, mi az a kilencszáz forint? Aztán Nápolyban visszaadja. A fickó természetesen nem érthette, amit magyarul beszélnek. Azt hitte, keveslik a pénzt: — Óra enyém lenni értékes ... Százezer líra ... A férfi nem tartotta tisztességtelennek a zálogosdit. Elvette az órát, nyomban zsebrevágta, s odaadta az ismeretlennek a kért összeget. Mire Nápolyba értek, már meg is feledkeztek a dologról. Az ezernyi látnivaló elvonta figyelmüket. Míg egyszer véletlenül egy "órásüzlet kirakata elé értek. — Na, nézzük meg, menynyit ér egy ilyen óra — mondta a férfi. Ugyanolyat nem találtak, pedig buzgón keresték az Omega Seamaster feliratú kronométer párját. Aztán egyszer csak az asszony felkiáltott! — Nézd! Ott a sarokban! A sarokban állt a zálog hasonmása. Igaz, nem arany, csak közönséges fém, de az ára! Az ára százezer líra volt. Mennyi lehet akkor ugyanez aranyban? Millió? A kikötőben bárhogyan is keresték, nem látták sem a tisztet, sem a kocsiját. Vagy talán nem is keresték már olyan nagy buzgalommal...? Az óváros sikátorait járták, amikor egy sötét sarokból kilépett egy feketére égett képű, délolasz fizimiskájú alak. Körülnézett, s egy újságpapírból készített zacskó tartalmát ürítette lapáttenyerébe. — Signore, tessék venni aranyórát. Csak húszezer líra. Megnézték a sárgásán csillogó kupacot. Egy tucat Omega Seamaster volt. Szakasztott olyan, mint az „amerikaié”. Egy pillanatig megsemmisülve áltak. A férfi eszmélt először. Kivette zsebéből az órát, s megmutatta az olasznak: — Grazie, signore, nekünk már van. Gőz József SZIRMAY ENDRE Csak hozzánk tartozol
