Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-17 / 245. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 17., péntek Magyarországi látogatása befejeztével Richard von Weizsäcker nyugatnémet államfő saj­tótájékoztatót tartott a budapesti Intercontinental Szállóban Richard von Weizsäcker befejezte látogatását hazánkban (Folytatás [az 1. oldalról.) ha nem .is tartaná önmagá­ban elégségesnek a közepes hatótávolságú rakéták lesze­reléséről szóló megállapo­dást, úigy véli, kár lenne ezt a lépést megtenni a hadásza­ti rakéták problémakörének rendezésére várva. Minden lépés hasznos, ami közelebb visz a megoldáshoz — mu­tatott rá. A reykjavíki csúcstalálko­zóról, egyre több részlet lát napvilágot, s ezek mind azt igazolják, hogy évek óta nem látott mértékben került közel egymáshoz a két nagy­hatalom. Arra a kérdésre válaszolva, vajon csalódott-e az eredményt illetően, Wei­zsäcker kifejtette: a közeid jövő tettei döntik el, van-e ok ilyen érzésre. A maga ré­széről úgy véld, hogy csaló­dottság helyett inkább bízni kell: konkrét megállapodások következnek. E.z nem hiú áb­ránd, a találkozó alapot te­remtett ahhoz, hogy a meg­beszélés ne maradjon aka­démikus — mondotta. A kis országok, maguk nem lévén atomihatalmak, nem tudják a nukleáris le­szerelést megvailőstíani, ugyanakkor közvetve ebbe az irányba hathatnak. Meg­teremti ehhez a kereteket a helsinki záróokmány: a má­sodik és harmadik kosár sze­rinti együttműködés, a ki­alakuló bizalom előbb-utóbb kihat az elsőre — a bizton­ság megszilárdulására. Ma­gyarországi tárgyalásainak tapasztalatai és a nyugatné­met álláspont ismerete arról győzte meg, hogy mindkét ország a maga szövetségi rendszerén belül ezen a fel­adaton munkálkodik — szö­gezte le Richard von Wei­zsäcker, az NSZK államfő­je. Richard von Weizsäcker a délutáni órákban elutazott Budapestről. A Losonczi Pál és felesége társaságában ér­kező NSZK államfőt és fele­ségét, valamint a kíséret tagjait az Országház előtt, a Német Szövetségi Köztársa­ság és a Magyar N épköz­társaság zászlóival fellöbogó- zott Kossuth Lajos téren ünnepélyesen búcsúztatták. A téren felsorakozott a Ma­gyar Néphadsereg díszzász- lóalja. A vendégek búcsúztatásá­ra megjelent Trautmann Re­zső, asz. Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, az Elnöki Ta­nács több tagja, Várkonyi Péter külügyminiszter, vala­mint a politikai és a gazda­sági élet számos vezető sze­mélyisége. Jelen volt a dip­lomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A katonai tiszteletadás kezdetét a felharsanó kürtök jelezték: a felsorakozott dísz­zászlóalj parancsnoka jelen­tést tett az NSZK államfőjé­nek, majd felcsendült a két ország himnusza. Richard von Weizsäcker Losonczi Pál­lal együtt ellépett a dísz­zászlóalj sorfala előtt, majd üdvözölte a búcsúztatására megjelenteket. A magas ran­gú vendég és a kíséretében levő személyiségek ezután elköszöntek a magyar poli­tikusoktól, közéleti vezetők­től, illetve a diplomáciai testület képviselődtől. Az ünnepélyes búcsúztatás a katonai díszzészlóalj dísz­menetével zárult. A vendé­gek és vendéglátók gépko­csikba szálltak, és diszmoto- rasok kíséretében a Ferihe­gyi repülőtérre indultak. A két ország lobogóival díszített légikikötő betonján Losonczi Pál és felesége, Kovács László külügyminisz­ter-helyettes, valamint Hor­váth István, hazánk bonni és Ernst Friedrich Jung, az NSZK budapesti nagyköve­te búcsút vett Richard von Weizsäckertöl, feleségétől és kíséretének tagjaitól. A ven­dégek beszálltak a külön- repülőgépbe, amely a ma­gasba emelkedett. „A világűr — az élet közepe" Sajtótájékoztató az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége II. kongresszusáról Csütörtökön folytatódott az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének II. kongresz- szusa. A Magyar Néphadse­reg Művelődési Házában megrendezett nyílt napon szovjet és amerikai űrhajó­sok, valamint űrkutatási szakértők tartottak előadá­sokat az űrhajózással kap­csolatos kérdésekről. Késő délután a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében a kongresszus résztvevői saj­tótájékoztatón ismertették a hétfő óta tartó tanácskozás eddigi munkáját. A sajtótá­jékoztatón Farkas Bertalan ezredes, a Magyar Népköz- társaság űrhajósa üdvözölte a résztvevőket. Ezt követően átnyújtotta a kongresszus határozata alapján odaítélt tiszteleti díjakat. Az értékes ajádékot Oleg Gazenko akadémikusnak, a Szovjet Tudományos Akadé­mia Orvosbiológiai Intézete igazgatójának, Rusell L. Schweickart amerikai űrha­jós, Gerard K. O’Neillnek, a princetoni egyetem pro­fesszorának Alekszej Leonov szovjet űrhajós adta át. Ezután Alekszej Leonov bejelentette, hogy a kong­resszus megalapította a Szö­vetség érdemérmét, amely a szervezet emblémáját fogja ábrázolni. Ezt elsőként Far­kas Bertalannak ítélték oda, a kongresszus előkészítésé­ben és megszervezésében ki­fejtett tevékenysége elisme­réseként. A hazai és a nemzetközi sajtó képviselői előtt Farkas Bertalan ismertette a kong­resszus munkájáról nyilvá­nosságra hozott nyilatkoza­tot. A nyilatkozat leszögezi: a világ 13 országának 32 űr­hajósa gyűlt össze Budapes­ten, hogy az űrrepülések so­rán szerzett tapasztalatai alapján megvitassa a kong­resszus témájával — „A vi lágűr — az élet közege” — kapcsolatos kérdéseket. A Szövetség célja a világűr kutatásának, az űrtechnika fejlesztésének segítése az egész embriség javára. E té­maköröket a résztvevők az­zal összefüggésben vitatták meg, hogy egyre fokozódnak a hosszú távú űrrepülések lehetőségei mind a Föld kö­rüli térségben, mind a Hold­ra és a Marsra irányuló esetleges expedíciókat te­kintve. A nyilatkozat idézi Alek­szej Leonovnak, a vitában elhangzott kijelentését: „Az ember behatolása a világűr­be és a világűr gyakorlati hasznosítása az emberiség egyik legnagyobb tudomá­nyos-műszaki vívmánya. Ci­vilizációnk fejlődése a jövő­ben is elkerülhetetlenül ösz- sze fog kapcsolódni a világ­űr meghódításával”. A Szövetség tagjai megvi­tatták. az űrutazások időtar­tamának növekedésével és az automata űreszközökkel, illetve az emberi részvétellel végrehajtott programokkal kapcsolatos kérdéseket. Nap­jainkban, amikor az embe­ri űrrepülés rekordja már 237 nap, újabb, még hosz- szabb időtartamú űrrepülé­sek várhatók. Vlagyimir Szolovjov űrhajós beszámolt a kongresszus résztvevőinek az új szovjet űrállomás, a Mir lehetőségeiről. A nyilatkozat aláhúzza: a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be abban, hogy a Föld va­lamennyi országa egyesítse erőfeszítéseit a naprendszer más bolygóinak kutatása ér­dekében. Russel L. Schwic- kart erről a következőket mondotta: „Az emberi lehe­tőségek fejlődésének olyan mozzanatához közeledünk, amikor korunk ifjú nemze­déke képes lesz a Marson élni és dolgozni. A világűr szélesebb körű meghódításá­val kapcsolatos erőfeszíté­seink példaként szolgálhat­nak az eljövendő nemzedé­kek számára." A sajtótájékoztatón a nyi­latkozat ismertetése után több űrhajós és űrkutatási szakember válaszolt az új­ságírók kérdéseire. Az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének II. kongresz- szusa pénteken zárt ülést tart, s várhatóan befejezi munkáját. A tétnélküli elnökválasztás tétje Folytatódtak a partner­tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) a kereskedelem fellendítésé­hez, a gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés kibontakoztatásához szük­ségesek. Abbasz Ali Zalit fogadta Marjai József, s az iráni mezőgazdasági minisz­ter találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszter­rel, valamint Váncsa Jenő mezőgazdasági és pieimpyés- ügyi miniszterrel is. Csökkent a szovjet ENSZ- diplomaták száma A Szovjetunió New York-i ENSZ-képviseletén jelenleg mintegy 20 fővel kevesebben dolgoznak annál, mintamek­kora létszámhatárt az Egye­sült Államok követelt, s a kiutasított 25 fő már nincs az Egyesült Államokban — közölte csütörtöki sajtótájé­koztatóján kérdésre válaszol­va Gcraszimov, szovjet kül­ügyi szóvivő. „A képviselet személyze­tében állandó változások vannak, munkatársak sza­badságra mennek, megbíza­tásuk lejár és hazatérnek. Az a 25 munkatárs, akinek a távozását az Egyesült Ál­lamok követelte, nincs már New Yorkban” — közölte a szóvivő. Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió vajon tervez-e megtorló intézkedéseket a 25 fő távozásával kapcsolat­ban, mint azt korábban je­lezte, Geraszimov kifejtette, hogy a Szovjetunióban álta­lános politika a hivatali ál­lomány csökkentése, sok in­tézmény erősen felduzzasz­tott létszámmal működött. „Problémáinkat magunk old­juk meg, más ország súgása vagy nyomása nélkül” — mutatott rá. Mindenesetre a képvisele­ten jelenleg dolgozók lét­száma sokkal alacsonyabb annál a 218 fős szintnél, amelyet az amerikaiak ha­tárnak tekintenek. Esőisten jóvoltából borús volt az időjárás Banglades fővárosában, Dakkában szer­dán, az elnökválasztás nap­ján. Boirongós volt a hangu­lat is, de nem az eső miatt: a jelöltek listájáról eleve kimaradtak azok, akik igazi ellenfelei lehettek volna Hoszain Muhammed Ersad- nak, így hát nem is volt kétséges, hogy akárhányan járulnak is az urnákhoz, szavazataikkal a mostani ál­lamfőt erősítik meg hatal­mában. A véres és vértelen kato­nai puccsokkal meggyötört dél-ázsiai ország tiaenötéves történetében ez volt a har­madik elnökválasztás. Azért írtaik ki, hogy a katonai kor­mányzást polgári kormány­zás válthassa fel, ám az el­nök által vázolt forgató- könyv gondoskodott arról, hogy az ő székébe más sze­mély ne kerülhessen. Hoszain Mühammed Ersad tábornok 1982-ben úgy került ura­lomra!, hogy megdöntötte Abdusz Szattar választott elnök rendszerét. Katonai kormányzásának négy és fél éve alatt kiéleződött a fe­szültség az országban, az el­lenzéki polgári pártok sorra — és sikerrel szervezték a tábornoki rezsim elleni tö- megakciókat. Most májusban — háromszori halasztás után — megtartották a parlamen­ti választásokat. A rendszer- barát Dzsatija párt legna­gyobb vetélytársa az Avami Liga vezette ellenzéki párt- szövetség volt, az ellenzék másik fő ereje, a Bangladesi Nemzeti Párt nem indult a választásokon. A voksok ér­tékelése kezdetben az Avami Liga fölényét jelezte, ám váratlanul a szavazóbizottság két napra felfüggesztette a szavazatszámlálást. Nem ne­héz kitalálni, hogy mi tör­tént az unnák körül — a hivatalos végeredmény végül a Dzsatija párt nagyarányú győzelmét rögzítette. Egy brit megfigyelőcsoport a vá­lasztásokat a „demokrácia tragédiájának” minősítette. Ha az Avami Liga hitt abban, hogy népszerűsége elegendő a katonai kormány­zat demokratikus megbukta­tásához, a parlamenti vá­lasztások körülményei csú­nyán áthúzták számításait. Egyben visszatérítették a pártot a valóságba. A szö­vetség ugyan megszerezte a képviselői helyek egyharma- dát, de a törvényhozás mun­kájába nem kapcsolódott be. Nem látta értelmét. Az elnökválasztásra már az Avami Liga sem állított jelöltet. Igaz, az ellenzék két tábora nem lépett közös ak- cióplatformra, de az elnök- választások bojkottja köze­lebb hozta őket egymáshoz. Követeléseik végsősoron ösz- szecsengenek: Hoszain Mu­hammed Ersad távozzon a hatalomból, a katonai álla­potokat szüntessék meg ás semleges kormány felügyele­té alatt rendezzenek új vá­lasztásúkat. Ki volt a nyertes tehát az október 15-i választásokon? Formailag sikert könyvelhet el az elnök, hiszen táborno­ki egyenruháját levetve, a Dzsatija párt színeiben az ország választott államfőjé­nek mondhatja magát. De sikerről beszélhet az ellenzék is, mert bojkott- és sztrájk- felhívására a szavazók több­sége nem élt választói jogá­val, ami tartalmilag meg­kérdőjelezi, valóban törvé­nyes-e az elnök folytatódó uralma. Lényegében azonban sok­kal összetettebbé vált a helyzet. Hoszain Muhammed Ersad azt ígérte, hogy a vá­lasztás után felszámolja a katonai állapotokat. Feltéte­le: a parlament szavazza meg az úgynevezett felment- vénytörvényt, ami azt jelen­ti, hogy a katonai kormány­zat minden rendelkezése utólagosan alkotmányos szen­tesítést kap. A Dzsatija párt­nak azonban nincs meg a kétharmados többsége a par­lamentben a törvény elfo­gadtatására. Az ellenzék pe­dig a maga részéről nem mondott le politikai harcá­nak célkitűzéseiről — csak­hogy most a küzdelem egy választott elnök ellen irá­nyul majd. Az ellenzéki pártoknak alighanem a küz­delem új módszereit kell kidolgozniuk. Maga a kormányzat is új harcmodort kényszeríthet rájuk, erőszakos mederbe terelődhet a felgyülemlett feszültség. Holott Bangla­desinek, a világ egyik leg­szegényebb országának leg­inkább nyugalomra és meg­békélésre volna szüksége, hogy legyűrhesse végre nyo­morúságos állapotait. Az idejétmúlt gazd asági -társa ­dalmi viszonyok között élő, kilen cven ötmi lliós, túlnépe­sedett országban az egy főre jutó évi jövedelem alig éri el a 130 dollárt, az átlagos várható élettartam ötven év alatt van — ezek a ma ri­deg tényei, s nem igen vár­ható, hogy a másítani elnök­választás után alkalmas kö­rülmények alakuljanak ki a bangladesi milliók ínségének enyhítéséhez. Rácz Péter I ________Csütörtök esti kommeatár G esztus és jelzés Az afganisztáni kérdés bé­kés megoldása ellen fellépő körök megpróbálják kicsi­nyíteni a napokban kezdő, dött szovjet csapatkivonás tényét. Ismeretes, hogy Moszkva hat ezredet, össze­sen nyolcezer katonát von ki a szomszédos országból, aho­vá 1979-ben az akkori kom­munista vezetés az ellenfor­radalmi erők már-már győ­zedelmeskedő támadása miatt hívta segítségül a szovjet hadsereget. Ez a lépés ha­talmas világpolitikai vitákat eredményezett. Távozó páncélos alakulat Az 1979-es afganisztáni belső helyzet valódi világ­politikai dilemmát okozott a szomszédos nagyhatalomnak, a Szovjetuniónak, mert szél­sőséges Amin-rezsim hata­lomra kerülésével az ellen- forradalom restaurációja a küszöbön állt. így előfordul­hatott volna, hogy ez a stra­tégiailag kivételesen fontos helyzetű ország egy-kettőre élesen szovjetellenes fordula­tot vesz. Ennek logikus kö­vetkezményeként pedig az Egyesült Államok Afga­nisztánba telepíthette volna mindazokat a katonai beren­dezéseit, amelyeket Iránból az iszlám forradalom nyo­mán el kellett vinnie. Afga­nisztán pedig még Iránnál is kényesebb fekvésű ország a Szovjetunió számára, ha az a potenciális ellenfél szövet­ségese. Stratégiai nagyságú kocká­zat volt hát ez Moszkva szá­mára, s egyáltalán nem csu­pán az afgán belső politikai ügye. Ezért volt kénytelen a Szovjetunió katonailag meg­segíteni a bajba jutott — s a szélsőségeseket időközben eltávolító — kommunista irányítású kabuli rendszert. Moszkvában úgy vélik: van lehetőség az „afgán problé­ma” rendezésére, csak ame­rikai akarat kellene hozzá. A jelek szerint azonban ép­pen ez hiányzik, hiszen Nein- berger hadügyminiszter most tárgyal Pakisztánban s alig­hanem az afgán ellenforra- dalmárok további támogatá­sa áll útjának fókuszában. A. K.

Next

/
Thumbnails
Contents