Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
2 Somogyi Néplap 1986. október 17., péntek Magyarországi látogatása befejeztével Richard von Weizsäcker nyugatnémet államfő sajtótájékoztatót tartott a budapesti Intercontinental Szállóban Richard von Weizsäcker befejezte látogatását hazánkban (Folytatás [az 1. oldalról.) ha nem .is tartaná önmagában elégségesnek a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről szóló megállapodást, úigy véli, kár lenne ezt a lépést megtenni a hadászati rakéták problémakörének rendezésére várva. Minden lépés hasznos, ami közelebb visz a megoldáshoz — mutatott rá. A reykjavíki csúcstalálkozóról, egyre több részlet lát napvilágot, s ezek mind azt igazolják, hogy évek óta nem látott mértékben került közel egymáshoz a két nagyhatalom. Arra a kérdésre válaszolva, vajon csalódott-e az eredményt illetően, Weizsäcker kifejtette: a közeid jövő tettei döntik el, van-e ok ilyen érzésre. A maga részéről úgy véld, hogy csalódottság helyett inkább bízni kell: konkrét megállapodások következnek. E.z nem hiú ábránd, a találkozó alapot teremtett ahhoz, hogy a megbeszélés ne maradjon akadémikus — mondotta. A kis országok, maguk nem lévén atomihatalmak, nem tudják a nukleáris leszerelést megvailőstíani, ugyanakkor közvetve ebbe az irányba hathatnak. Megteremti ehhez a kereteket a helsinki záróokmány: a második és harmadik kosár szerinti együttműködés, a kialakuló bizalom előbb-utóbb kihat az elsőre — a biztonság megszilárdulására. Magyarországi tárgyalásainak tapasztalatai és a nyugatnémet álláspont ismerete arról győzte meg, hogy mindkét ország a maga szövetségi rendszerén belül ezen a feladaton munkálkodik — szögezte le Richard von Weizsäcker, az NSZK államfője. Richard von Weizsäcker a délutáni órákban elutazott Budapestről. A Losonczi Pál és felesége társaságában érkező NSZK államfőt és feleségét, valamint a kíséret tagjait az Országház előtt, a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar N épköztársaság zászlóival fellöbogó- zott Kossuth Lajos téren ünnepélyesen búcsúztatták. A téren felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzász- lóalja. A vendégek búcsúztatására megjelent Trautmann Rezső, asz. Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, az Elnöki Tanács több tagja, Várkonyi Péter külügyminiszter, valamint a politikai és a gazdasági élet számos vezető személyisége. Jelen volt a diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A katonai tiszteletadás kezdetét a felharsanó kürtök jelezték: a felsorakozott díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett az NSZK államfőjének, majd felcsendült a két ország himnusza. Richard von Weizsäcker Losonczi Pállal együtt ellépett a díszzászlóalj sorfala előtt, majd üdvözölte a búcsúztatására megjelenteket. A magas rangú vendég és a kíséretében levő személyiségek ezután elköszöntek a magyar politikusoktól, közéleti vezetőktől, illetve a diplomáciai testület képviselődtől. Az ünnepélyes búcsúztatás a katonai díszzészlóalj díszmenetével zárult. A vendégek és vendéglátók gépkocsikba szálltak, és diszmoto- rasok kíséretében a Ferihegyi repülőtérre indultak. A két ország lobogóival díszített légikikötő betonján Losonczi Pál és felesége, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Horváth István, hazánk bonni és Ernst Friedrich Jung, az NSZK budapesti nagykövete búcsút vett Richard von Weizsäckertöl, feleségétől és kíséretének tagjaitól. A vendégek beszálltak a külön- repülőgépbe, amely a magasba emelkedett. „A világűr — az élet közepe" Sajtótájékoztató az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége II. kongresszusáról Csütörtökön folytatódott az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének II. kongresz- szusa. A Magyar Néphadsereg Művelődési Házában megrendezett nyílt napon szovjet és amerikai űrhajósok, valamint űrkutatási szakértők tartottak előadásokat az űrhajózással kapcsolatos kérdésekről. Késő délután a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében a kongresszus résztvevői sajtótájékoztatón ismertették a hétfő óta tartó tanácskozás eddigi munkáját. A sajtótájékoztatón Farkas Bertalan ezredes, a Magyar Népköz- társaság űrhajósa üdvözölte a résztvevőket. Ezt követően átnyújtotta a kongresszus határozata alapján odaítélt tiszteleti díjakat. Az értékes ajádékot Oleg Gazenko akadémikusnak, a Szovjet Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Intézete igazgatójának, Rusell L. Schweickart amerikai űrhajós, Gerard K. O’Neillnek, a princetoni egyetem professzorának Alekszej Leonov szovjet űrhajós adta át. Ezután Alekszej Leonov bejelentette, hogy a kongresszus megalapította a Szövetség érdemérmét, amely a szervezet emblémáját fogja ábrázolni. Ezt elsőként Farkas Bertalannak ítélték oda, a kongresszus előkészítésében és megszervezésében kifejtett tevékenysége elismeréseként. A hazai és a nemzetközi sajtó képviselői előtt Farkas Bertalan ismertette a kongresszus munkájáról nyilvánosságra hozott nyilatkozatot. A nyilatkozat leszögezi: a világ 13 országának 32 űrhajósa gyűlt össze Budapesten, hogy az űrrepülések során szerzett tapasztalatai alapján megvitassa a kongresszus témájával — „A vi lágűr — az élet közege” — kapcsolatos kérdéseket. A Szövetség célja a világűr kutatásának, az űrtechnika fejlesztésének segítése az egész embriség javára. E témaköröket a résztvevők azzal összefüggésben vitatták meg, hogy egyre fokozódnak a hosszú távú űrrepülések lehetőségei mind a Föld körüli térségben, mind a Holdra és a Marsra irányuló esetleges expedíciókat tekintve. A nyilatkozat idézi Alekszej Leonovnak, a vitában elhangzott kijelentését: „Az ember behatolása a világűrbe és a világűr gyakorlati hasznosítása az emberiség egyik legnagyobb tudományos-műszaki vívmánya. Civilizációnk fejlődése a jövőben is elkerülhetetlenül ösz- sze fog kapcsolódni a világűr meghódításával”. A Szövetség tagjai megvitatták. az űrutazások időtartamának növekedésével és az automata űreszközökkel, illetve az emberi részvétellel végrehajtott programokkal kapcsolatos kérdéseket. Napjainkban, amikor az emberi űrrepülés rekordja már 237 nap, újabb, még hosz- szabb időtartamú űrrepülések várhatók. Vlagyimir Szolovjov űrhajós beszámolt a kongresszus résztvevőinek az új szovjet űrállomás, a Mir lehetőségeiről. A nyilatkozat aláhúzza: a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be abban, hogy a Föld valamennyi országa egyesítse erőfeszítéseit a naprendszer más bolygóinak kutatása érdekében. Russel L. Schwic- kart erről a következőket mondotta: „Az emberi lehetőségek fejlődésének olyan mozzanatához közeledünk, amikor korunk ifjú nemzedéke képes lesz a Marson élni és dolgozni. A világűr szélesebb körű meghódításával kapcsolatos erőfeszítéseink példaként szolgálhatnak az eljövendő nemzedékek számára." A sajtótájékoztatón a nyilatkozat ismertetése után több űrhajós és űrkutatási szakember válaszolt az újságírók kérdéseire. Az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének II. kongresz- szusa pénteken zárt ülést tart, s várhatóan befejezi munkáját. A tétnélküli elnökválasztás tétje Folytatódtak a partnertárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) a kereskedelem fellendítéséhez, a gazdasági és műszakitudományos együttműködés kibontakoztatásához szükségesek. Abbasz Ali Zalit fogadta Marjai József, s az iráni mezőgazdasági miniszter találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel, valamint Váncsa Jenő mezőgazdasági és pieimpyés- ügyi miniszterrel is. Csökkent a szovjet ENSZ- diplomaták száma A Szovjetunió New York-i ENSZ-képviseletén jelenleg mintegy 20 fővel kevesebben dolgoznak annál, mintamekkora létszámhatárt az Egyesült Államok követelt, s a kiutasított 25 fő már nincs az Egyesült Államokban — közölte csütörtöki sajtótájékoztatóján kérdésre válaszolva Gcraszimov, szovjet külügyi szóvivő. „A képviselet személyzetében állandó változások vannak, munkatársak szabadságra mennek, megbízatásuk lejár és hazatérnek. Az a 25 munkatárs, akinek a távozását az Egyesült Államok követelte, nincs már New Yorkban” — közölte a szóvivő. Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió vajon tervez-e megtorló intézkedéseket a 25 fő távozásával kapcsolatban, mint azt korábban jelezte, Geraszimov kifejtette, hogy a Szovjetunióban általános politika a hivatali állomány csökkentése, sok intézmény erősen felduzzasztott létszámmal működött. „Problémáinkat magunk oldjuk meg, más ország súgása vagy nyomása nélkül” — mutatott rá. Mindenesetre a képviseleten jelenleg dolgozók létszáma sokkal alacsonyabb annál a 218 fős szintnél, amelyet az amerikaiak határnak tekintenek. Esőisten jóvoltából borús volt az időjárás Banglades fővárosában, Dakkában szerdán, az elnökválasztás napján. Boirongós volt a hangulat is, de nem az eső miatt: a jelöltek listájáról eleve kimaradtak azok, akik igazi ellenfelei lehettek volna Hoszain Muhammed Ersad- nak, így hát nem is volt kétséges, hogy akárhányan járulnak is az urnákhoz, szavazataikkal a mostani államfőt erősítik meg hatalmában. A véres és vértelen katonai puccsokkal meggyötört dél-ázsiai ország tiaenötéves történetében ez volt a harmadik elnökválasztás. Azért írtaik ki, hogy a katonai kormányzást polgári kormányzás válthassa fel, ám az elnök által vázolt forgató- könyv gondoskodott arról, hogy az ő székébe más személy ne kerülhessen. Hoszain Mühammed Ersad tábornok 1982-ben úgy került uralomra!, hogy megdöntötte Abdusz Szattar választott elnök rendszerét. Katonai kormányzásának négy és fél éve alatt kiéleződött a feszültség az országban, az ellenzéki polgári pártok sorra — és sikerrel szervezték a tábornoki rezsim elleni tö- megakciókat. Most májusban — háromszori halasztás után — megtartották a parlamenti választásokat. A rendszer- barát Dzsatija párt legnagyobb vetélytársa az Avami Liga vezette ellenzéki párt- szövetség volt, az ellenzék másik fő ereje, a Bangladesi Nemzeti Párt nem indult a választásokon. A voksok értékelése kezdetben az Avami Liga fölényét jelezte, ám váratlanul a szavazóbizottság két napra felfüggesztette a szavazatszámlálást. Nem nehéz kitalálni, hogy mi történt az unnák körül — a hivatalos végeredmény végül a Dzsatija párt nagyarányú győzelmét rögzítette. Egy brit megfigyelőcsoport a választásokat a „demokrácia tragédiájának” minősítette. Ha az Avami Liga hitt abban, hogy népszerűsége elegendő a katonai kormányzat demokratikus megbuktatásához, a parlamenti választások körülményei csúnyán áthúzták számításait. Egyben visszatérítették a pártot a valóságba. A szövetség ugyan megszerezte a képviselői helyek egyharma- dát, de a törvényhozás munkájába nem kapcsolódott be. Nem látta értelmét. Az elnökválasztásra már az Avami Liga sem állított jelöltet. Igaz, az ellenzék két tábora nem lépett közös ak- cióplatformra, de az elnök- választások bojkottja közelebb hozta őket egymáshoz. Követeléseik végsősoron ösz- szecsengenek: Hoszain Muhammed Ersad távozzon a hatalomból, a katonai állapotokat szüntessék meg ás semleges kormány felügyeleté alatt rendezzenek új választásúkat. Ki volt a nyertes tehát az október 15-i választásokon? Formailag sikert könyvelhet el az elnök, hiszen tábornoki egyenruháját levetve, a Dzsatija párt színeiben az ország választott államfőjének mondhatja magát. De sikerről beszélhet az ellenzék is, mert bojkott- és sztrájk- felhívására a szavazók többsége nem élt választói jogával, ami tartalmilag megkérdőjelezi, valóban törvényes-e az elnök folytatódó uralma. Lényegében azonban sokkal összetettebbé vált a helyzet. Hoszain Muhammed Ersad azt ígérte, hogy a választás után felszámolja a katonai állapotokat. Feltétele: a parlament szavazza meg az úgynevezett felment- vénytörvényt, ami azt jelenti, hogy a katonai kormányzat minden rendelkezése utólagosan alkotmányos szentesítést kap. A Dzsatija pártnak azonban nincs meg a kétharmados többsége a parlamentben a törvény elfogadtatására. Az ellenzék pedig a maga részéről nem mondott le politikai harcának célkitűzéseiről — csakhogy most a küzdelem egy választott elnök ellen irányul majd. Az ellenzéki pártoknak alighanem a küzdelem új módszereit kell kidolgozniuk. Maga a kormányzat is új harcmodort kényszeríthet rájuk, erőszakos mederbe terelődhet a felgyülemlett feszültség. Holott Bangladesinek, a világ egyik legszegényebb országának leginkább nyugalomra és megbékélésre volna szüksége, hogy legyűrhesse végre nyomorúságos állapotait. Az idejétmúlt gazd asági -társa dalmi viszonyok között élő, kilen cven ötmi lliós, túlnépesedett országban az egy főre jutó évi jövedelem alig éri el a 130 dollárt, az átlagos várható élettartam ötven év alatt van — ezek a ma rideg tényei, s nem igen várható, hogy a másítani elnökválasztás után alkalmas körülmények alakuljanak ki a bangladesi milliók ínségének enyhítéséhez. Rácz Péter I ________Csütörtök esti kommeatár G esztus és jelzés Az afganisztáni kérdés békés megoldása ellen fellépő körök megpróbálják kicsinyíteni a napokban kezdő, dött szovjet csapatkivonás tényét. Ismeretes, hogy Moszkva hat ezredet, összesen nyolcezer katonát von ki a szomszédos országból, ahová 1979-ben az akkori kommunista vezetés az ellenforradalmi erők már-már győzedelmeskedő támadása miatt hívta segítségül a szovjet hadsereget. Ez a lépés hatalmas világpolitikai vitákat eredményezett. Távozó páncélos alakulat Az 1979-es afganisztáni belső helyzet valódi világpolitikai dilemmát okozott a szomszédos nagyhatalomnak, a Szovjetuniónak, mert szélsőséges Amin-rezsim hatalomra kerülésével az ellen- forradalom restaurációja a küszöbön állt. így előfordulhatott volna, hogy ez a stratégiailag kivételesen fontos helyzetű ország egy-kettőre élesen szovjetellenes fordulatot vesz. Ennek logikus következményeként pedig az Egyesült Államok Afganisztánba telepíthette volna mindazokat a katonai berendezéseit, amelyeket Iránból az iszlám forradalom nyomán el kellett vinnie. Afganisztán pedig még Iránnál is kényesebb fekvésű ország a Szovjetunió számára, ha az a potenciális ellenfél szövetségese. Stratégiai nagyságú kockázat volt hát ez Moszkva számára, s egyáltalán nem csupán az afgán belső politikai ügye. Ezért volt kénytelen a Szovjetunió katonailag megsegíteni a bajba jutott — s a szélsőségeseket időközben eltávolító — kommunista irányítású kabuli rendszert. Moszkvában úgy vélik: van lehetőség az „afgán probléma” rendezésére, csak amerikai akarat kellene hozzá. A jelek szerint azonban éppen ez hiányzik, hiszen Nein- berger hadügyminiszter most tárgyal Pakisztánban s alighanem az afgán ellenforra- dalmárok további támogatása áll útjának fókuszában. A. K.
