Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-16 / 244. szám

4 Somogyi Néplap 1986. október 16., csütörtök Az agrártermelés feladatai és feltételei Öreg gépeken készül a fiatalok farmerje Tájértakezlet Szekszárdon Hazánk agrárágazatának helyzetéről, a jövő évi fela­datokról, a szabályozórend­szerről ezen a héten szerte az országban tájértékezlete- ken tanácskoznak. Baranya, Somogy, Tolna üzemi veze­tői, az ágazat párt- és ál­lami irányítói tegnap Szek­szárdon gyűltek össze, hogy a megfelelő felkészülés érdé. kében áttekintsék az ágazat helyzetét, megismerjék azt a feltételrendszert, amely a jö­vő év termelési céljaihoz kapcsolódik. Dr. Villányi Miklós mező- gazdasági és élelmezésügyi államtitkár bevezetőjében hangsúlyozta: az intézkedé­seknek az a lényege, hogy hozzásegítsék az agrárágaza. tot a VII. ötéves terv céljai- nak eléréséhez. Ennek érde­kében a termelés mennyiségi és minőségi növelésére, a versenyképesség fokozására van szükség. Mivel az agrárágazatban talán minden más terület­nél szorosabban összefügg az egyik év a másikkal,-az államtitkár először az 1986- os év eddigi tapasztalatairól szólt. Ügy értékelte hogy a múlt évi mélypontról elmoz­dult a termelés, különösen szembeötlő ez az élelmiszer­ipariban, s még inkább az erdőgazdálkodásnál. Aszály volt, szinte minden növényt károsított a szárazság. Kü­lönösen számottevő a kiesés a kalászosoknál — ezen be­lül is a búzánál — de el­marad a tervezettől a kuko­rica is. Sajnos, a jövő évi kalászosak számára is igen kedvezőtlenek a feltételek a kőkemény, kiszáradt talajba rendkívül nehezen tudják elvetni a gabonát ezékben a hetekben. Az állattenyésztés fejlesztése erdőkében az év közben hozott intézkedések hatására bizonyos javulás tapasztalható, némileg nőtt a szarvasmarha-állomány és élénkül a sertéstenyésztési kedv. Mint az államtitkár mondta., csaknem háromszáz­harminc nagyüzemben oko. zott az aszály húsz száza­léknál nagyobb terméski­esést. Az üzemek megsegíté­sére tett intézkedéseket már ismerjük. A mezőgazdasági ágazat jövő évi célja, hogy az idei­hez mérten mintegy 4—5 százalékkal növeljék a ter­melést. Ezen belül a nö­vénytermelésben gyorsabb, az állattenyésztésben mérsé­keltebb ütemű fejlődéssel számolnak; a kiegészítő te­vékenységeknél pedig élén­külő tel j es ítmén y növ eked és t várnak. Minden feltétele megvan annak, hogy az er­dőgazdálkodásban az idei lendület folytatódjék. Ágaza­tonként szólt dr. Villányi Miklós a feladatokról azzal zárva a gondolatsort: ki­emelt feladata a mezőgazda- sági üzemeknek, hogy a za­vartalan és javuló színvona­lú belföldi ellátás mellett, mintegy 87—90 milliárd fo­rint értéket exportra értéke­sítsen. Mint hangsúlyozta, ehhez a fejlődéshez az anya­gi, műszaki feltételek vetőmag, műtrágya, takar­mány stb. — megvannak, il­letve biztosíthatók. Felhívta az üzemii vezetők figyelmét a talajerőgazdálkodás, az ál­lattenyésztési rekonstrukciók jelentőségére. Az állatte­nyésztés fejlesztése érdeké­ben hozott intézkedések már a nyár óta ismertek. Ezek többek között kiterjednek a sértési, a vágómarha, a vá­gócsirke, a gyapjú és a tej felvásárlási árának emelésé­re, emellett-ösztönöznék a t. ech n ológia ko rs zer űs í t és ér e. A növénytermelésben bár nem változnak a felvásárlási áraik, a termelési célok tel­jesítését jövő év január 1- jétől több, jelentős intézke­dés segíti. A műtrágyák ára átlagosan 11 százalékkal mérséklődik. A talajjavítás­hoz felhasznált mésiz minden tonnája után 500 forint költ. ségtérítést kapnak a gazda­ságok. A műtrágya-árcsök­kentés mellett tovább bővül a kukoricatermelés ösztönzé­se; hektáronként nem nyolc, száz, hanem ezer forint jö­vedelemadó-kedvezményt kapnak a gazdaságok. A tá­rolókapacitások szűkössége Somogybán különösen nagy gond, ezért itt hatványozot­tan figyelemre méltó az az intézkedés, hogy a jelenlegi átlagos tizenöt százalékról, nyolc százalékra mérséklik a műtrágya- és gabonatárolók utáni felhalmozási adót. A több év óta tartó aszály emeli annak az intézkedés­nek a jelentőségét, hogy a mezőgazdasági üzemek men­tesülnek az állandó vízdíj nyolcvan százalékának meg­keresetnövelését terveztük. A nagyvállalat azt várja tő­lünk, hogy 30 százalékkal növeljük nyereségünket. Háromnegyedévkor kötele­zettségeiket időarányosan teljesítették. Ez, azt. jelenti, hogy 505 ezer termékkel ké­szültek el eddig. A tőkés ex­portot túlteljesítették. Az el­ső félév adatai azt tanúsít­ják, hogy 85 ezer dollárral többet termelték az előirány­zottnál. Elmaradásuk van vi­szont a belkereskedelmi ér­tékesítésnél. — Az elmaradás egyik oka az, hogy választékbővítés cí­mén nagy számiban gyártunk olyan színes vászonnadrágo­kat, amilyeneket korábban nem csináltunk. A Lee Co­per részére készülő nadrágok normaideje a teljesen új fa­zon miatt 2,3-szerese a ha­gyományosnak, tehát ugyan­annyi idő alatt ezekből lé­nyegesen kevesebbet tudunk megvarrni. A kereskedelem ebben az évben kezdte igényelni a mosott nadrágokat. Itthon ugyan még nem nagy a ké­résiét, nyugati exportra vi­szont már fele arányban ilyeneket szállítanak. — Szeptemberben például 80 410 nadrágot varrtunk ezekkel az öreg gépekkel, és ez akkora teljesítmény, amekkora annak idején az új gépeknél is csúcsnak szá­mított. Nálunk egy emberre egymillió forint termelési ér­ték jut. Csak összehasonlí­tásképpen mondom, hogy a gépiparban ugyanakkor 600 ezer forintot termel egy munkás. A könnyűipar más területén pedig 400 ezer fo­rintot. Egy fajta szervezeti átala­kulás is megkezdődött a marcali gyárban. Első lépés­ként önálló bérgazdálkodást folytatnak. L. R. Látványos az építés, szakembert kíván a felújítás A Kaposmérői Ipari Szö­vetkezet épülete kilóg a kör­nyező házak sorából: eme­letes, szögletes a formája, Külső fabordázatával is egyedül áll a falu hosszú fő- útján. A fabordázat nem más, mint állvány: felújítás­ra vár az irodaház. Ügy tetszik, mintha a szö­vetkezet jelenlegi tevékeny­ségét akarná a járókelőknek bemutatni. A családiház-épí- téssel próbálkoztak koráb­ban, ám az igazi áttörést a no-fines és a verox betono­zási technológia jelentette volna. A nagy helyigény miatt azonban ezek nehézke­sen használhatók. — Csaknem egy éve. hogy nem építünk új lakásokat. A hagyományos technológiák kerülnek előtérbe, a beton kezd kiszorulni az építők tárházából — mondta Stier Tibor elnök. — Nekünk — mint minden vállalkozónak —, olyan munkát kell végez­nünk, amelyik nyereséges. A felújítás szabadáras, jobban kifizetődő, mintha új épület falait húznánk fel, — Nem szabad lebecsülni a felújítókat — magyarázta Lesnyik Ferenc műszaki ve­zető. — Eddig is szükségünk volt jól képzett szakembe­rekre, de a stílusváltás még többet követelne. A szakem­berek sajnos elpártolnak tő­lünk. nem tudjuk munkáju­kat kellőképpen megfizetni. Számukra vonzerőt jelen­tenek a gazdasági munkakö­zösségek, a dolgozók a na­gyobb jövedelem reményé­ben hagyják ott a szövetke­zetét. A túlhajszolt emberek nagy része azután visszatér a régi céghez, ha nem vet­tek föl közben a helyére valakit. — A felújítás során szinte minden épület más. A külső vakolat leverése után derül ki, hogy milyen anyagot kell használnunk. A nehézségek is többnyire ott kezdődnek. Szomorú arccal néz maga elé Lesnyik Ferenc. Tehetet­len a mindig más méretű téglákkal, a gyakran szerve­zetlen szállítással szemben. A felújítandó épületeket versenytárgyalásokon hirde­tik meg. A műszaki vezető szerint gyakran aláterveznek, a feladat jóval több pénzt igényel, mint amennyit az előtanulmányban leírnak. — Saját embereink is sze­reznek munkát. Ka pos mérőn kívül a környező falvakból járnak hozzánk dolgozni. Van úgy, hogy egyik-másik szom­szédtól jön a megbízás va­kolásra, falrakásra. Garanci­át vállalunk a munkákra. F. G. fizetése alól. Ugyancsak So­mogybán is figyelemre mél­tó, hogy egyes korszerű al­mafajták telepítéséhez húsz helyett negyvenszázalékos támogatást kapnak a nagy­üzemek. .Néhány más területen is módosulnak a szabályozás feltétélei. Például néhány ipari, szolgáltatótevékeny­ségnél. — vonatkozik ez el­sősorban a műszeriparra, a fémtömegcikk-gyártásra, a vegyiparra —■ egy százalék, kai mérséklődik a termelési adó. Mentesülnek a felhal­mozási adó alól a kedvezőt­len adottságú, mezőgazdasági üzemekben a szakemberek számára, állami támogatás­sal épített szolgálati laká­sok. Mint az államtitkár mondta: a népgazdaság jö­vő évi tervezőmunkája még nem zárult le, így kisebb korrekciók még kapcsolód­hatnak e rendelkezésekhez. A fő cél, hogy javuljon az egész ágazat termelésének hatékonysága, a nehéz ter­mészeti körülmények között is tartósan fejlődjön az ag­rárágazat. . V. M. A Május 1. Ruhagyár mar­cali üzemében az idén 750 ezer különböző terméket ké­szítettek el. — A terv szerint bevéte­lünknek 7,3 százalékkal kell meghaladnia az 1985. évit — mondta Schillinger József igazgató. — Belkereskedelmi értékesítésben törekednünk kell a vásárlók igényeinek magasabb szintű kielégítésé­re. Dolgozóink 5,5 százalékos Új nadrágok, új normaidők A szocializmus megújulásának útja A kölcsönös bizalom jegyében Már három évvel az el­lenforradalom leverése után, 1959. decemberében, az MSZMP VII. kongresszusán a Központi Bizottság beszá­molója kifejtette: „A párt, mint tudvalevő, bizalommal és megbecsüléssel viseltetik a ipártonlkívüliek iránt. Őszintén, közvetlenül és nyíl­tan szól a pártonkívüliek legszélesebb tömegeihez az eredményekről és a nehézsé­geikről is. Három év alatt a párt és a pártonkívüli töme­geik között éppen ez a nyílt­ság és őszinteség teremtette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölcsi tőkéjét.” Hogy a kölcsönös bizalom milyen nagy erkölcsi tőke, azt a magyar kommunista mozgalom negatív és pozitív értelemben már nagyon sok­szor tapasztalta. És azt is, hogy milyen érzékenyen rea­gálnak a tömegek a biza­lomra. Ha a vezetés részéről bizalmatlanságot tapasztal­nak, bezárkóznak, ha bizal­mat, feloldódnak, és bevon­hatók a közös ügyek intézé­sébe. A bizalomteli légkör­ben a munka' közben szinte elkerülhetetlen vezetési hi­bákat is másképpen ítélik meg, kijavítására esélyt ad­nak. Amikor viszont úgy érzik, hogy a vezetés min­dentudónak képzeli magát, és csak parancsolgatásra, utasítgatásria képes, megvon­ják bizalmukat. Ennek a parancsolgatást elvető kommunista munka­stílusnak kiformálásaiban, mint erről már szó volt az előzőekben, a kétfrontos harcnak volt meghatározó szerepe. A múlttal való le­számolásnak mintegy befeje­ző aktusa volt az MSZMP Központi Bizottságának 1962. augusztus 14—16-i határoza­ta „A személyi kultusz évei­ben a munkásmozgalmi em­berek ellen indított törvény­sértési perek lezárásáról”. A koncepciós perek ügyében — állapította meg ez a határo­zat — 1953 óta volt több vizsgálat, azonban a teljes igazságot minden összefüg­gésében feltáró eljárás nem volt lehetséges, hiszen a re­habilitációt 1953—56 között éppen a pereikért felelős sze­mélyek, vezető posztjaikat felhasználva, akadályozták. 1956 után pedig a munkás- hatalom újjászervezése kö­tötte le a Központi Bizottsá­got. Most azonban mindenre fény derült, a határozat mé­lyen elemezte a törvénysér­tések nemzetközi és hazai okait, összefüggéseit, és ezek alapján a leginkább felelő­söket, Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt 17 társával együtt kizárta a pártból. (Rákosi Mátyás, aki 1956 jú­liusában a Szovjetunióba tá­vozott, már életében soha nem tért haza Magyarország­ra, és 1971. február 5-én hunyt el Gorkij városában.) Az MSZMP tömegmunká­jának jellemzésére és a pártvezetés stílusára az évek során mindinkább elfogadott lett az emberközeli jelző. Ez az emberközelsóg azonban nemcsak hangot, magatartá­si formát fejezett ki, hanem elvi megfontolásokat is. Mindenekelőtt azt jelentette, hogy a pártnak nem elég csak egyszer megnyerni a tömegeket, hanem napról napra meg kell küzdenie az emberek bizalmáért, a tö­megbázisért. A bizalom, a támogatás megnyerése azon­ban semmiképpen sem je­lenthet elvtelen udvarlást, de azt sem, hogy a vitákat ke­rülik, az elfogadhatatlan né­zeteket elhallgatják, megcá- folatlanul hagyják. Viták, nézetkülönbségeik fcisebb-na- gyöbb kérdésekben az évek folyamán mindig támadtak. A pártvezetés — olykor időben ugyan kissé elmarad­va a reagálással — sohasem tért ki a viták előd Vagyis nem akármilyen egységre törekedett a tömegekkel, hanem olyanra, amelyben nem kellett elvtelen komp­romisszumokat tennie. Mert persze kompromisszumok nél­kül a bizalom megnyeréséért folytatott harcban sem lehe­tett előrelépni. A pártveze­tésnek nemcsak az „abszolút igazságot”, még nem is csu­pán az ország, a dolgozó tö­megek érdekeit kellett figye­lembe vennie álláspontja ki­alakításában és annak közlé­sekor, hanem számolnia kel­lett a tömegek tudatosságá­nak színvonalával, nézeteik adott állapotával, és hagyo­mányaikkal, szokásrendsze­rükkel is. Hogy mindez a birtokunkban legyen, a párt­ós kormányvezetés tagjainak jó kapcsolatot kellett kiépí­teniük a tömegekkel, vagyis a szó szoros értelmében em­berközelben kellett lenniük. Valóban ettől az időtől lett gyakorlat, hogy a párt veze­tői gyakran járnak a töme­gek között, és ott „birkóz­nak” a pártproblémákkal. E kapcsolatokban igyeke­zett a pártvezetés érvényesí­teni azt az 1956 őszén tett fogadalmát, hogy szabad, őszinte, szókimondó légkört alakit ki a pártéletben csákúgy, mint a szélesebb közéletben is. Ha nincs sza­bad légkör, akkor nem le­het megismerni a tömegek véleményét, és ez aláássa a bizalmat, akadályozza a tá­jékoztató és felvilágosító munkát, vagyis a megoldan­dó feladatokra való mozgósí­tást is. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlatban a sza­bad véleménynyilvánítás ha­tárai körül, különösen ha az a sajtóban, rádióban, televí­zióban történik, nézeteltéré­sek is felmerülhetnék. Az világos, hogy a szocializmus ellenségeit nem illeti meg a szólásszabadság, uszításuk­nak vagy romboló szándékú törekvéseiiknók nem adha­tunk fórumot. De az már megítélés kérdése lehet, hogy mi a véleménykülönb­ség, esetleg Vitatható nézet, és mi a káros álláspont. Tudvalevő például: arra va­ló hivatkozással, hogy ennek vagy annak a ténynek, je­lenségnek szellőztetését az ellenfél kihasználhatja, az érintettek nemegyszer a jo­gos kritikát próbálják meg­akadályozni. Az elvek e kér­désben is világosak: a tö- megéknék közük van, min­denről joguk van tudomást szerezni, ami ebben az or­szágban történik; csak ép­pen a vezetés nem szerzett mindig érvényt ennek a hit­vallásának. E bizonytalanságok és hiá­nyosságok ellenére a párt szava őszinte lett, hangja rokonszenves. Kevesebb lett a frázis, a „leg”-ek és álta­lában a felsőfokú jelzők használata. Szóban, írásiban és megjelenési formákban a hivalkodás, az eredmények el túlzása és a nehézségek letagadása eltűnőben volt. És ezzel együtt a nyíltság, az önálló gondolkodás, a rá­termettség és a gyakorla­tiasság vált dicséret és ja- vallt értékké. Kádár János 1960 májusá­ban a Hazafias Népfront kongresszusán így foglalta össze, mit kell azon érteni, hogy a párt nem „uralko­dik”, hanem hűen szolgálja a népet: „Pártunk minden­kori feladatának tekinti, hogy a kommunizmus esz­méihez hűen, elvi engedmé­nyek nélkül, jói szolgálja a dolgozó nép érdekeit, és megvédje osztályellenségeink és a nemzetközi imperializ­mus mindenféle támadásával szemben. Nemes János (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents