Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
8 Somogyi Néplap 1986. szeptember 6., szombat 00 sfö?«^SwS»' IRODALOM, MŰVÉSZET, KŐZMUVELODES m ♦ * A Belvedere. 1721—22. között Lukas von Hildebrandt épi tette Jenő herceg legszebb palotáját Hadvezér, államfő, politikus, mecénás Savoyai Jenő, a törökverő A törökverő Savoyai Jenő — aki részt vett Buda visz- szavívásában is — mint kiváló diplomata, tudós és mecénás vonult be a történelembe. Halálának 250. évfordulója alkalmából Bécsben több kiállítássá tisztelegnek emléke előtt. Áprilistól október végéig tart nyitva a Savoyai Jenő és a barokk Ausztria című nagyszabású tárlat a Bécs központjától 50 kilométerrel, fekvő morvamezei kastélyokban (Schlosshof és Niederweiden) a herceg könyveit, okmányait, kéziratait az Osztrák Nemzeti Könyvtárban láthatják a bécsi Hadtörténeti Múzeumban éremkiállítás nyűt, a Spanyol Lovasiskola Savoyai nyári kastélya előtt tart előadásokat. Savoyai Jenő neve, politikája, hazánkban is ismert, népszerű alakja történelmünknek. Győri László Macskan ŐSZ Az ősz még macskaősz. Ez a kisebbik idő, ez a nesztelenebb, ez még csak halk idő, száraz és pattogó, kis szikrák járnak még a gyorsan távozó búzaföld felett. Még kis szikrák egyedül a tar tarló tüskein, még macskaősz egerész a kis lyukak felett. A rések szelídek, még rések, hézagok, még hajszálgyökerek, még egérlyuk-picikék, még tücsökjáratok, még csak ciripelők az igazi ősz előtt. Mert most még hátravan a nagy fa árkosán, ■ a nagy, a szétüottyarit vastag földi hajzat, hátravan az erdő, mely mindent szétfeszít, a hanyattvágódó sár, a sárlombrengeteg, a mocskos és kúszó ár a búzaföld helyett. Ez még csak macskaősz. Cirmos és szelíd. Ez még csak egerész. A lyuk hajszálgyökér. Hajszálgyökérnyi ősz. Macska és egér. De ki volt tulajdonképpen Jenő herceg, akit Napóleon a történelem hét legnagyobb hadvezére közé számított? Savoyai Carignan Jenő 1663-ban, Párizsban született a Soissons palotában. Apja, Jenő-Moritz, a francia főnemesség tagja és V. Károly császár leszármazottja volt. Anyja, Olympia Manci- ni, egy egyszerű római kézműves leánya. Az anya nagybátyja Mazarin bíboros. Jenő és testvérei a nagyanyjuk gondozásában nevelkedtek. Jenő Bécsbe ment, amelyet a törökök éppen elfoglaltak, és amint remélte, I. Leopold, aki egész udvarával Passauba menekült, örömmel fogadta szolgálatait. Már 1683-ban résztvett Bécs védelmében és még ebben az évben egy dragonyos hadsereg került parancsnoksága alá. 1686-ban Buda visszafoglalásá'ban játszott szerepet. Ettől kezdve semmi nem állta útját nagyszerű karrierjének. Korán elismerték tehetségét és a császár a fiatal marsallnak főparancsnokságot adományozott a törökök elleni hosszú évekig tartó háborúban. 1697-ben Zentánál fényes győzelmet aratott a szultán serege felett. Ezzel elhárította a török veszélyt, és Ausztria fontos lépést tett a nagyhatalommá válás útján. Jenő herceg sikersorozatában a zentai győzelem csak egy lépés volt, s miután megteremtette a császári hatalom uralkodását délkeleten, megpróbálta a francia uralkodó, XIV. Lajos hege- monisztikus törekvéseit meghiúsítani a spanyolországi trónöröklésben. 1716-ban Jenő herceg ismét a törökök ellen harcolt, megverte a török nagyvezért Peterwardeinnél (akkoriban Emberkének a minap különös álma volt. Kirándulni ment a családjával a hegyekbe. Ez volt a legolcsóbb hétvégi program, mert ugye az ember manapság álmában se legyen szerénytelen... A Li- begőig elvitte őket a busz — bérletük van rá. Onnét gyalog mentek, hisz a nagy idegenforgalom miatt úgyse győzték volna kivárni, míg feljutnak a kis hintázó pa- docskára. A hátizsákban ott lapult az egész napi elemózsia. Nem volt könnyű cipelni, meg az asszonynak is két este kellett főzöcskéznie, hogy elkészüljön, de még így is kifizetődőbb, mint beülni valahol egy étterembe. Valahol, ahol még nem tették ki a „megszűnt” vagy a „rendezvény miatt zárva” táblát. Ahol ugyanis nincs elég rendezvény, ott nincs elég haszon, be kell zárni a zöldvendéglőt. A bakancsos turista meg egyék a füvön, hiszen ezért ment kirándulni. Savoyai Jenő szobra a budai várnegyedben Magyarországhoz tartozott, ma Jugoszláviához) 1717-ben pedig Belgrádnál győzelmet aratott hatalmas túlerővel szemben. A belgárdi táborban született a híres katonadal („Jenő herceg, a nemes lovag”), melyet valószínűleg egy bajor katona költött. Jenő önállóan foglalkozott Ausztria külpolitikájának képviseletével. A belpolitikában a legfontosabb állami hatóság, a titkos konferencia elnöke volt. II. Frigyes porosz uralkodó szavai szerint — Savoyai a görög mitológiai Atlasz,' a világ hordozója, aki a vállán viseli a Habsburg monarchia terheit. ö volt a valódi uralkodó, és Európa egyik legfontosabb személyisége. Így volt ez haláláig, bár szellemi és fizikai gyengülése az 1730-as években csökkentették befolyását. A dragonyos ezred zászlaja 1711-ből Hadvezér, államfő, politikus volt; de a kultúra és az irodalom is őrzi a nevét és nagyságát. Jelentősen hozzájárult Bécs fejlesztéséhez a barokk időkben, korának legjelentősebb építtetője volt. Mecénásként támogatta a művészetet és a tudományt, könyvtárat létesített, képtárral rendelkezett. Amikor Jenő herceg 1736- ban meghalt,, unokahúga, Savoyai Viktória lett az örököse, aki nem kedvelte a művészetet, feloszlatta gyűjteményét, eladta a képeit. A császár azonban évjáradék ellenében megszerezte a Bibliotheca Eugenianát, amely 240 értékes kéziratból, 15 000 nyomtatványtól és 500 rézmetszetből állt. Ma mindezek az Albertina és a bécsi Nemzeti Könyvtár grafikai gyűjteményének értékes tárgyai. S. E. Balogh Edgár nyolcvan áros A Dunatáj sorsának vállalója. Aki ismeri Balogh Edgárt — szüntelen tevékenységét, legendás munkabírását, mindig új életre kelő optimizmusát és hitét —, meglepődéssel áll a tény előtt. Nyolcvan éves volna? Nyolc évtized múlt volna el felette, nyolc évtized kalet-közép- európai történelem? Igen, Balogh Edgár, aki személyes sorsában élte meg a Dunatáj népeinek közösségi történelmét, s a saját életét volt kénytelen átengedni e közös történelemnek szcéna gyanánt, valóban betöltötte nyolcvanadik életévét, egy küzdelmes és termékeny írói sors végső ösz- szegzéséhez érkezett. Sorsa, amely valóban egész történelmi korszakot ölel fel, a régi Magyarországtól a nemzetiségi jelenig, egy egész nemzedék kezdeményező és úttörő szellemiségét példázza. Temesvárott született, Pozsonyiban és Prágában tanult, Szlovákiában ismerkedett a kisebbségi lét és a forradalmi munkás- mozgalom tennivalóival, Romániában lett a népfrontgondolat és a dunatáji közeledés apostola. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely számára már állásfoglalásra kényszerítő, egyszersmind tettekre mozgósító történelmi realitást jelentett a kisebbségi élet, a négy országba került magyarság sorsa, ö és társai a kényszerűségből csináltak erényt a ke- let'köaép-európai népek, a magyarok, a szlávok és a románok eszményi közössége felé akartak kitörni a nemzetiségi elszigeteltségből; sőt messzebb, az emberiséghez, a nemzetköziségbe, amedy nem ismer nyelvi előjogokat, kulturáis alárendeltséget, asszimilációs politikát. Balogh Edgár e dunatáji szolidaritást Ady Endrétől, József Attilától, Fábry Zoltántól és Gaél Gábortól tanulta, a szlovákiai Sarló és a romániai Korunk körében gyakorolta, művek, történeti és publicisztikai írások sorában magyarázta, életével és munkájával tett mellette hitet. Mint ahogy életével és munkájával tett hitet a nép- frontos összefogás gondolata mellett is. Jól tudta, hogy a dunatáji megbékélés türelmet és józanságot kíván, s tudta, hogy a nemzetiségi fennmaradásnak a haladó erők, a jóakaratai emberek együttműködése jelenti legfontosabb feltétedét. Ezit az együttműködést hirdette a népfrontos fordulatához érkezett Korunkban, a Brassói Lapok hasábjain és az 1937-es Vásárhelyi Találkozón, amely a terjeszkedő fasizmus és a kirobbanni készülő háború ellen kívánta frontba szervezni a romániai magyar fiatalságot. Ezt az összefogást képviselte a felszabadulás után is, midőn mások mellett reá hárult a romániai magyarság eszmei irányításának és szervezésének történelmi feladata. Erről a tevékenységről —munkájának eredményeiről és fájdalmas történelmi kudarcairól — ad számot utolsó könyvében, a nyáron megjelent Férfimunka című önéletírás lapjain, akárcsak emlékiratainak korábbi — Hét próba és Szolgálatban oímű — köteteiben vagy éppen irodalmi és történelmi tanulmányaiban, publicisztikai műveiben. A Dunatáj népednek megbékélése, pánbeszéde és szövetsége, a magyarság és a szocialista eszmék korszakos jelentőségű találkozása ma is Balogh Edgár műhelyének vezérlő gondolatai közé tartozik. Munkásságát e két gondolat lendíti, bizakodását e két gondolat szabja meg. A nyolcvan esztendős író, közíró és tudós ma is dolgozik: tágas íróasztalán könyvek, megkezdett kéziratok, fejében tervek,' szívében a szolgálat parancsa és a jövendő reménye. Rákóczi úti ablakából Kolozsvárra látni, a városra, amely immár félévszázada az otthona. De otthona egész Erdély, az egész Duna-táj, egymásra utalt népeivel, zajló történelmével, megcsúfolt, mégis megőrzött hiteivel. Balogh Edgár küzdelmes élete során mindig azon fáradozott, hogy e Dunatáj valóban a nemzetek és a nemzetiségek otthona legyen. • Pomogáts Béla T. Ágoston László Kívánságok Szóval emberke álmában cipelte az erdőben a hatalmas hátizsákot. A két gyerek előtte ugrándozott az ösvényen, mögötte meg az asszony szidta őket két iihe- gés között. „Te, Jancsika, vigyázz nekem az új melegítődre, mert tudod, hogy az idén már nem tudunk másikat venni! Ödönket! Hányszor mondjam még, hogy ne rugdosd a kavicsokat?! Ha leválik a cipőd talpa, mezítláb fogsz járni, édes fiam, mert Állam Bácsi nem dotálja a negyvenegyes gyerekcipőket!” Emberke csak szuszogott, hallgatta a felesége zsémbe- lődését, és arra gondolt: milyen jó a szomszédjának, aki féllábú rokkant és a nyugdíja mellett még telefonügyeletet is vállalhat. Iö most bizonyosan sakkozik az erkélyen a félszemű guberálóval, aki éppen a múlt héten szerzett jogosítványt némi borravaló ellenében. Hja, ezeknek az újgazdagoknak erre is telik... Ha neki egyszer az életben teljesülhetne csak egyetlen kívánsága ... S lám, megdördült az ég, sűrű villámok cikáztak az erdő fölött... Aztán eltűnt minden. Asszony, gyerek, erdő a homályba veszett. Emberke egy hatalmas szikla csúcsán állt egyedül, hátizsák, bakancs nélkül egy szál fürdőnadrágban. (Enél- kül csak a délegyházi tavaknál állhatott volna, s nem az Űr színe előtt.) — Nos, halljam, mit kívánsz tőlem, fiam?! — mennydörgőit egy magabiztos hang. — Hát... nem is tudom .. — hebegte Emberke. — Hányat kívánhatok? — Természetesen hármat. — Jó. Akkor először is: bort, búzát, békességet. Bort fagyálló, búzát ocsu, békességet pedig terroristák és sodrófa nélkül. — Hu... u... ha! — szisszent föl az Űr. — Ha jól számolom ... — Nem jól számolod, Atyám! — vágott közbe Emberke. — Ez a számítógép nyelvén egyetlen kérésnek számít. — Lehet... — mondta az Űr kissé zavartan. — Ezek a csintalan angyalkák mindig elpiszkálják a tévémet. A legutóbbi tv-basic adást sem tudtam megnézni... Mondd a következő óhajodat! Ez máris teljesült. — Legyek szép, fiatal, okos, gazdag, tehetséges és hallhatatlan. — De ez ... — Ne aggódj, Atyám, az új, nagy teljesítményű japán chip ezt is egynek veszi. — Rendben van — mondta zordan az Űr. — Mondd hát a végsőket! Kivételes méltányosságból ezeket is teljesítjük. — Ez tényleg .csak egy: helyezzék át végre a telefonomat az új lakásomba! Hét éve megígérték ... Igazán nem nagy dolog ... — Tudod mit? — fortyant föl az Atya. — Tápláld be ezt az utolsó kérésedet a komputeredbe, az majd bizonyosan megmondja neked basic nyelven, hány isten kell a teljesítéséhez. Űjra megdördült az ég, és Emberke ott bandukolt az erdei ösvényen háitzsák- kai a vállán. No meg örökké zsörtölődő nejével a háta mögöt, s elöl a két gyerekkel, akik nem tudnak vigyázni az Állam Bácsi által dotált ruhájukra.
