Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
6 Somogyi Néplap 1986. szeptember 6., szombat TUDOMÁNY, TECHNIKA rádióüzenete Munkába fogott sugarak A modern technika egyre fokozottabb követelményeket támaszt a szerkezeti anyagok és egyes berendezések alkatrészei iránt. Különösen megnövekedtek az igények és a követélmények az elektronikában, amely ma már a mikraminiatürizálás útjára lépett. A mikroelektronika a jóformán alig látható parányi alkatrészektől hihetetlen pontosságot, a rakétaipar és az űrtechnika pedig ezek mellé sok helyütt nagy anyagszilárdságot követel meg. E sokoldalú területeken ma már nélkülözhetetlen szolgálatot tesznek a munkába fogott sugárzások. Anyagmegmunkálási célokra olyan sugárzások jöhetnek szóba, amelyek a munkafolyamatok elvégzéséhez elegendő energiával rendelkeznek, továbbá kellőképen irányíthatók. A sugárzások energiáját a megmunkálási műveletek során a munkapontban vagy a munkafelületen hőenergiává alakítják át. A sugárzás energiájának a munka helyén hővé történő átalakulásából azonnal következik, hogy e megmunkálási eljárás során az alkalmazás szempontjából a munkadarab termikus tulajdonságai a mérvadók, ellentétben a hagyományos megmunkálási eljárásokkal; amelyek alkalmazhatóságát a munkadarab mechanikai tulajdonságai szabják meg. Az elektronsugarak anyag- megmunkálásra történő fel- használásának gondolatát elektronmikroszkópiái műveletek közben szerzett tapasztalatok alapján Mannf- red von Ardenne professzor vetette fel még 1928-ban. ö már ekkor az elektronmikroszkópjának blendéjét tartalmazó fóliát mikroszkópjának elektronsugarával fúrta ki. Korszerű elektronoptikai rendszerekkel minden nehézség nélkül előállíthatok olyan elektronsugarak, amelyek átmérője a becsapódás . helyén mindössze egyetlen millimikron. E jól fókuszált elektron-sugárnyalábok teljesítménysűrűsége eléri a négyzetcentiméterenkénti egymillió wattot. Természetesen ilyen sűrűségű elektronsugarakat nem tudnak előállítani négyzetcentimé- ternyd keresztmetszetben, hanem legfeljebb négyzet- centiméternyi keresztmetszet mellett. Mikromegmunká- lásra ezek is tökéletesen elegendőek. A sugárzásokkal működő megmunkáló berendezések két nagy csoportját alkalmazzák a mai technikában: a folyamatos és a lüktető üzeműeket. Nincs- olyan elv, amely szerint az egyik vagy másikat előnybe lehetne helyezni, hiszen például olvasztásra a folyamatos, hegesztésre a lüktető üzemű berendezés a megfelelőbb. Pulzáló üzemmód esetén ugyanis az anyag kevésbé melegszik fel a becsapódási pont környezetében, mint folyamatos üzem esetén. Ezért kisebbek a vezetési hőveszteségek és kevésbé változik meg az anyag szerkezete a beavatkozási hely környezetében. , Képünkön: elektronsugaras olvasztóberendezés egy fémipari kutatóintézetben. Csillagok Több mint száz éve ismert, hogy a Nap és a csillagok elektromágneses hullámokat sugároznak — a röntgensugárzástól a rádióhullámokig — a teljes spektrumban. Már a rádiótechnika őskorában, a 19. század végén kísérletet tettek a Nap rádiósugárzásának az észlelésére, ez azonban nem sikerült, maga a kísérlet is feledésbe merült. Csak századunk harmincas éveiben jutott el a technika arra a fejlettségi szintre, hogy észlelni és rögzíteni tudja a kozmoszból érkező gyenge rádióhullámokat. A világűrből a rádióhullámok által szállított információ rendkívü fontosnak bizonyult a csillagászat számára. Ennek elsősorban az az oka, hogy a rádióhullámok hullámhossza nagyjából milliószorosa a fény hullámhosszának. Ezért a kozmosz olyan részei, melyek a fény számára áthatolhatatlanok, a rádióhullámok számára átlátszóak. Másrészt a rádióhullámok olyan fizikai folyamatokról hoznak hírt, amelyek a csillagközi tér hatalmas térségeiben játszódnak le, és optikai műszerekkel nem, vagy csak részben figyelhetők meg. A rádióteleszkópok a legérzékenyebb műszerek közé tartoznak, amelyeket az ember valaha is épített. Ezzel a berendezéssel 700 csillagászati egység távolságból' (1 csillagászati egység megfelel a Nap—Föld távolságnak) észlelni lehetne egy gömbsugárzó 1 watt teljesítményű kis adót. Ez olyan elképzelhetetlenül kis energiaáram, amelyet 200 millió évig kellene összegyűjtenünk, hogy egy zseblámpaizzót 0,01 másodpercre felvillanthassunk vele. E rádióteleszkóp szerkezetileg három fő egységből épül föl: az antennából vagy antennarendszerből, melynek feladata a sugárzási energia összegyűjtése és a sugárforrás irányának meghatározása ; a vevőberendezésből, mely az antenna által felfogott jeleket erősíti fel, és adatrögzítésre alkalmas formába hozza, és az adatrögzítő berendezésből. Az antennát gyakran nevezik rádióteleszkópnak. A rádióteleszkópnak két fontos jellemzője van: az érzékenysége és a feloldóképessége. Az érzékenységtől függ, hogy milyen gyenge sugárzást képes még érzékelni a műszer: az egyenes arányban javul az antenna gyűjtőfelületének a méretével. A felbontóképesség lehetővé teszi a különböző irányokból érkező sugárzások megkülönböztetését; az egyenes arányban javul az antenna átmérőjének növelésével. Képünkön az amerikai Green Bank-i rádióteleszkóp, amelynek átmérője 43 méter, és nagypontosságú mérések végzésére alkalmas. Mit kell tudni a vámpirológiáról? Vámpírok pediglen léteznek! Sőt valamiféle érdek- védelmi szervezetük is van. Minimálisan félezer valódi vámpír ól közöttünk, legalábbis ennyiről tud Stephen Kaplan amerikai parapszi- chológus, a New York-i Vámpírkutató Központ vezetője. Az imitézet, amely a tudományos munka mellett egyfajta érdekvédelmi szervezetül is szolgál Dracula gróf ma élő utódai számára, 120 tagot számlál. Kaplan előszeretettel nevezi magát a vampirólógia atyjának, és — mint az UPI-hírügynökség tudósítójának elpanaszolta — a vámpírkutatás tudományát Amerikában nem övezi különösebb megbecsülés. Az orvosi közvélemény méltatlannak tartja a témát arra, hogy foglalkozzék vele. A 16 éve működő szervezet ezért diszkréten, bár „nem az éjszaka leple alatt” folytatja tevékenységét. A New York-i székhelyű szervezetnek csupán 120 bejegyzett tagja van, de Kaplan legalább 500 vámpírról tud a világ minden táján. A kutató, egy felmérésben megállapította, hogy az oly sok film témáját szolgáltató legendás erdélyi főnemes követőinek nagy többsége (85 százaléka) a „harapásos módszert” választja furcsa táplálékának megszerzésére. A többiek megvágják áldozataikat, vagy egyéb módon jutnak a vérihez. A vámpírok istápolója beismeri, hogy tudományának művelése — mint annyi másé — kockázattal jár. Munkája közben gyakran találkozik bűnözőkkel, beteg lelkű, furcsa életmódú vagy szadomazochista emberekkel. Az orvosi titoktartást betartva említést tett egyik pácienséről, akit elmegyógyintézetben ápolnak, s akiről tudja, hogy betegtársait csapolja meg. Azt állítja ugyanakkor, hogy a vámpírok „nem mind rossz emberek”, fizetnek adót. Az olasz tömeges űrturizmus lehetőségéről beszéljünk. A leendő űrutasok mindegyike az ablak mellett kap majd helyet — mondja Swartz —, hogy jól láthassák Földünket. A harang alakú űrhajó 18 méter magas lesz, 6 méter átmérővel. Az utazás alatt a résztvevők súlytalanság állapotában röpködhetnek a kabinban. Két utaskísérő szolgálja majd fel az ételt és italt és ad választ a tudományos kérdésekre. A gépet három űrhajós vezeti. Az iroda vezetője szerint máris óriási az érdeklődés a leendő utazás iránt, ezért azt javasolja, hogy aki részt akar venni, „mielőbb határozza el magát”. Aki bekapja a horgot, 5 ezer dollár előleget és 200 dollár „előjegyzési díjat” kell, hogy leszurkoljon. Néhány hónappal az utazás megkezdése előtt további 2 ezer dollárt kell befizetni — az előkészítő testedzés céljaira, majd a fennmaradó 45 ezer dollárt. 1994-től kezdődően Swartz rendszeresíteni kívánja a társas űrutazásókat. Már meg is határozták: minden hét csütörtökjén, reggel 8 órakor indulna a társas űrhajó. G. I. kincstár például ily módon évi 80 milliárd líra adótól esik el. Áramtermelő fogkefe Többféle módon próbálták a fluoridtartalmú fogpasztából a fluoridókat a fogakba bejuttatni, és sókakat ma is foglalkoztat a feladat. Angliában átvették azt a japán szabadalmat, amely a problémát a következőképpen oldja meg: a hagyományos fogkefe nyelét cink- és magnéziumtartalmú alumí- miumötvözetből készítik, s a nyelet vezetéken keresztül összekötik a fogkeve sortéi alá helyezett szén- vagy nikkel-elektróddal. E fogkefe használójának csupán nedves kézzel kell megfognia a fogkefe nyelét, s ekkor egy volt feszültségkülönbség jön létre a nyél és az elektród között. A hatására fellépő kb. 100 mifcro- amper áram a fogkefe és a használója szája, illetve a keze között áramlik, és elősegíti a fluoridók behatolását a száj szöveteibe, illetve a fogakba. csak rajzókon létezik), nyolcszor kerülnék meg a Földet. Tizenkét órai utazás után ismét a NASA floridai támaszpontján landolnának. A társaság szakértője szerint könnyebb a világűrbe eljutni, mint a Déli-sarkra. Persze, ez így is relatív, hiszen az egynapos út 50 ezer dollárba (kb. két és félmillió forint) kerülne, ami elég tetemes összeg ahhoz, hogy a Az amerikai „Society Expeditions” utazási iroda főnöke T. C. Swartz, különleges ajánlatokkal igyekszik vevőkörét bővíteni. Már szervezett kirándulást az Északi- sartkra, kínai körutazást magán luxusvonaton, hajóexpedíciót Grönlandra vagy Alaszkába. Legfrissebb Minden csütörtökön, 8 órakor. A Phoenix—E űrhajó a kilövőállványon... ajánlata: társasutazás a világűrbe. ,,A világűrt — ígéri Swartz — mindenki számára hozzáférhetővé tesz- szük”. Már meg is állapították az első utazás időpontját: 1992. október 12-én, hétfőn reggel 8 órakor startolna az első húsz kalandvágyé űrutas a Cape Canaveral amerikai űrtámaszpontról. A „Phoenix—E” űrhajó fedélzetén (amely ma még Kazetta- és lemezkalózkodás a köztünk élő vérszívók közül sokan tisztességes állást töltenék be, könyvelők, mérnökök vagy ingatlanügynökök, s „csak nagyon kevesen ölik meg” táplálékforrásaikat. A nyilvántartott vámpírok közül 55 él Észak- Amerikában, 5 New Yorkban. Kaplan elmondta, hogy szervezetének létrejötte lelket öntött az érthetően wisszahúzódóan élő betegekbe, s többeket arra késztetett, hogy előmerészkedjenek magányosságukból. Az intézet a vámpírok életmódjának tanulmányozása mellett időnként arra is vállalkozik, hogy ismerkedési esteket rendezzen számukra. „A partnerek biztonságát azonban nem szavatoljuk” — közölte Kaplan. A szervezetre az hívta fel az újságírók figyelmét, hogy nemrégiben újsághirdetésben toborzott új tagokat, érdeklődőket. Meglepetést keltettek a nemrégen Olaszországban nyilvánosságra hozott adatok: 1984-ben a világ különböző részein összesen 540 millió törvénytelenül előállított filmkazettát adtak el, amelyek értéke majdnem másfél milliárd dollár. Ugyanebben az éviben a szervezett bandák 800 millió zenés kazettát hoztak forgalomba. Ez a kalózkereskedelem tehát majdnem elérte a hivatalos és törvényes kereskedelem méretét — írja az újvidéki Magyar Szó. Érdekességként említsük meg, hogy a legtöbb kalóz- kaidványt Ázsiáiban állították elő: 280 millió darabot 350 millió dollár értékben. Az európai országok között Spanyolország, Portugália, Görögország és Olaszország jár az élen, az első háromban a piacra kerülő zenés kazetták 50 százalékát illegálisan állítják elő. Olaszországban ez az arány 25 százalék, a lemezeknél pedig 7 százalék. A kalózkiadások elsősorban a szerzőknek, valamint a lemezek és zenés kazetták törvényes előállítóinak okoznák kárt. S persze kárt szenved az állami kassza is, hiszen a kazettakálózok nem Társas űrutazás
